Sziasztok!
Nagyon, nagyon, nagyon röstellem hogy idáig nem írtam. Csak egyszerűen semmi ötletem nem volt hogy mit írjak. De rájöttem most hogy ahoz hogy ötletem legyen neki kell állnom. Most leültem és elkezdtem írni és csak jöttek az ötletek. Azért lett ez most rövid rész mert a másik felét még át kell gondolnom. Tudom ez sem a legjobb részre sikeredett, de azért elmegy..talán. :)
Köszönöm azoknak akik még ennyi idő után is olvasnak.
Jó olvasást ehez a kis szösszenethez! ❤

A tegnapi ünnepség nagyon jól sikerült. Hihetetlen volt hogy épp hogy megszenvedtem a levegő elemért máris a tűzet is a birtokomba kaptam. Dylan csókjai kihozzák belőlem. Az a tűz és az a szenvedély...ha belegondolok már attól lángrakapok. Dylannal meg sem vártuk a bál végét, amikor ez megtörtént hazajöttünk. Ez volt az a pillanat mikot tudtuk hogy el kell jönnünk mert nem bírtunk a vágyainkal. Gondolhatjátok ezután mitörtént. Egyedül miénk volt a ház, hát kihasználtuk. Annál varázslatosabb éjszakát kívánni sem kívánhattam volna.
Reggel arra ébredtem hogy puszilgatja az arcomat. Elmosolyodtam majd felé fordultam.
-Jó reggelt szépségem!-mosolygott rám.
-Jó reggelt!-puszit adtam szájára.
-Hogy aludtál?
Tágranyílt szemekkel néztem rá, mosolyogva. Most komolyan kérdezni?
-Ennél csodatosabban nem is aludhattam volna.
-Ennek örülök.
Felém dőlt, majd lassan megcsókolt.
Hajába túrtam majd kicsit meghúztam azt, ezzel szinkronban ő felmordult és meghúzta alsó ajkam.
Kisebb sóhaj hagyta el a számat.
-Szeretlek!-súgta ajkamra
-Én is szeretlek!-mosolyogtam majd beharaptam az ajkam.

Egy óra múlva már a konyhában ültünk és reggeliztünk.
-Tetszett a tegnapi ünnepség? Hamar leléptetek..-mondta anya.
Dylannel összenéztünk. Visszafolytottam egy vigyort majd válaszoltam.
-Persze. Remek volt. Csak aztán ugye megkaptam a tűz elemet is és ki akartam próbálni, lementünk a partra. Aztán elfáradtunk és hazajöttünk. Ennyi.
-Akkor jó. De ugye nem gyújtottál fel semmit?
Elnevettem magam.
-Nem..nem volt semmi probléma.
-Jó..
Anya a mosogatóhoz lépett, addig Ruben kihasználta az alkalmat és mellém lépett.
-Anya beveszi de én nem. Tudom hogy..khm.. Az éjszaka forró volt a hangulat..-súgta a fülembe, én pedig egyre jobban elvörösödtem. Mikor befejezte hozzáfordultam és megütöttem. Ő csak egy jót nevetett, de aztán megérezte az ütésemet és egyből elment a kedve. Miután megreggeliztünk, segítettünk elpakolni, majd elköszöntünk és a partra indultunk.

-Mit súgott a bátyád?-kérdezte Dylan már lent a tengerparton. Gyönyörű idő volt. Sütött a nap, csiripeltek a madarak meg minden ami egy tökéletes reggelhez kell.
-Hát..khm. Inkább hadjuk..-elpirultam. Azt hiszem leesett neki mert nevetni kezdett.
-Ne nevess! Ha anyáméknak elmondja by-by Dylan!-karbafont kézzel néztem rá. Egyből abbahagyta a nevetést.
-Azthiszem beszélnem kell vele..
Erre belőlem tört ki a nevetés.
Kezemet nyakára kulcsoltam és hosszasan megcsókoltam.
Elengedni készültem de ő visszahúzott és folytatta amit elkezdtem. Éreztem megint ahogy pezseg a vérem. A tűz elem visszatért. Elszakadtam tőle és ziháltan fordultam felé.
-Huh..ez..nem semmi. Az a tűz..wow.
-Az..wow.-mondtam, majd elmosolyodtam.
-Gyere, kísérletezzünk. Most eléggé..ööm..felhevültem.-kacagtam.
-Oke..-nevetett velem.
Éreztem ahol lépkedem a homokban felforrósodik a taplam alatt a föld.
Már én is égtem. Furcsa érzés volt.
Úgy éreztem be kell mennem a vízbe. Dylan értetlenül nézett rám.
-Mit csinálsz?-kérdezte.
-Muszáj lehűtenem magam. Még nem szoktam meg ezt a forróságot. Fura érzés, ég a testem. Fogd meg a kezem. -Nyújtottam felé a karomat mire ő megfogta, de azonnal el is húzta és rázogatni kezdte a kezét.
-Jesszus. Mintha egy forró tepsihez nyúltam volna. Ez dúrva.. Égési sérülédt szenvedtem..-nevetett furán.
-Sajnálom. Nem tudtam hogy ennyire, bocsáss meg.-lehajtottam a fejem.
Meg akarta fogni az arcom, de meggondolta magát. Mosolygott.
-Nem haragszom nyugi. De most menj be és hűtsd le a tested, mert ez nem akadályozhat meg abban hogy hozzád érjek.-mosolyognom kellett rajta.
Besétáltam a vízbe. Ahogy haladtam benne hallani lehetett ahogy forr a testemtől a víz. Pezsgett a víz ahol hozzámért. Mikor elég mélyre mentem, alábuktam. Annyira megkönnyebbültem. Hihetetlen jó érzés volt felhevült testemnek.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem az energiákat, de nem az enyémet se nem Dylanét. Ez tűz volt. De nem én. Akkor ki?
Felbukkantam a víz alól a partra vándorolt a tekintetem.
Rengetek vörös, narancssárgás ruhás embert pillantottam meg. De ami a legfontosabb. Dylan karjaiban egy lány hevert. Ölelték egymást, de ez nem olyan baráti ölelésnek tűnt.
Könnyek gyűltek a szememben. A szomorúság és a mérhetetlen düh könnyei.
Szinte egy emberként fordultak felém a vörös ruhások. Utánuk Dylan.
Láttam a szemében a meglepettséget és egy kis bánatot. Bár tudnám mitől.
Úgy döntöttem most nincs erőm kimenni.
Újra a víz alá buktam.
Megérintettem karomon a víz elem rúnáját és átjárta testemet az ereje.
Innentől kezdve nem volt szükségem levegőre a víz alatt. Maga a víz volt a levegőm.
Mélyre úsztam. Sebesen száguldottam a vízben. Nem akartam érezni, semmit.
Vagy egy órán átt a vízben voltam mikor kiúsztam a partra. Máshol jöttem ki mint be. Nem tudtam hogy ott vannak e még a parton vagy nem.
Nem akartam kockáztatni.
Az erdőnél jöttem ki. Nem is próbálkoztam a tűz elemmel hogy megszárítsam magam mert már nem éreztem. Nem égett bennem. Dylan váltotta ki belőlem, de ő most más lányt ölelt. Egyébként is lehet hogy csak felgyújtanám magam.
Lassan visszaslattyogtam a faluba.
Ázott hajjal, ruhával. Teljesen elment belőlem az erő. A lábaim alig tartottak meg.
Amint beértem a faluba azonnal hozzám rohantak. Sápatt arcal vonultam végig, nem érdekelt hogy néztem ki. Szólongattak, de én nem válaszoltam, nem figyeltem rájuk csak magam elé bámultam.
Éreztem már hogy itt vannak a faluban. A tűz népe. És Dylan. Azzal a lánnyal.
Nem tettem semmit csak sétáltam feléjük, de ők megéreztek és felém fordultak. Két oldalra húzódtak.
Középen megláttam Dylant..és a lányt.
Megálltam. Dylan megfordult.
Amikor meglátott elsápadt az arca.
Egy szót sem szóltam.
Éreztem hogy a sírás küszöbén állok.
Szabadon engedtem folyni őket.
Csurogtak le az arcomon.
Dylan felém lépett. Éreztem most hagy el minden erőm ami eddig megtartott. Közeledett. Már nem volt sok hátra hogy hozzám érjen.
De mire elért volna, nekem megrogyott a térdem és összeestem.
Éreztem még hogy elkaptak. Dylan kapott el. Éreztem férfias, finom illatát és ez volt az utolsó emlékem.
Végleg elsötétült minden.