Harmóniába kerültem a levegővel.
Újra éreztem azt a tüzet magamban mint amikor a vízzel váltam eggyé. És a szemem.Világított, ragyogott.. megint. Valami történt. De nem tudtam hogy mi.

Nem zuhantam le.
Lebegtem.

Nem voltam tudatomnál. Tudtam mi történik körülöttem, de nem én irányítottam.
Visszalebegtem a küzdőterünkre amit a víz alkotott és leereszkedtem. Amikor földet..vagyis vizet értem nem bírtam tovább. Összerogytam.

Dylan odafutott hozzám, levágódott mellém és karjaiba tartott.
Nekidőltem. Remegtem. Kicsit féltem, nem értettem semmit. Elszállt az összes erőm.

-Óó..rettenetesen sajnálom!! Az én hibám! Nem tudom mit csináltam volna ha...-Dylan megint magát okolta a történtekért. Kezemet a szájához emeltem és elhallgattatam.
-Semmi baj! Ne aggódj! J..jó..jól vagyok-mondtam akadozva. Kimerült voltam.
-Tudom hogy nem akartad! Én nem figyeltem. Az én hibám. És én nem raktam korlátot sem és túlközel építetem a parthoz. -Az egész az én hibám. Tudom. Nem gondoltam bele. Meg akartam mutatni hogy én mit tudok. Szánalmas vagyok.
-De! Az én hibám! Vissza akartalak húzni, de..de egyszerűen lefagytam és csak néztem ahogy esel ahelyett hogy segítettem volna-lehajtotta a fejét.
Megfogtam az állánál és felemeltem a fejét hogy a szemembe nézzen.
-Ne hibáztasd magadat! Ne foglalkozzunk vele. Ami megtörtént az megtörtént. Senki sem hibás!
-De..-tiltakozott.
-Nincs semmi de!!- Megcsókoltam. Örültem hogy újra érezhettem telt ajkait. Hosszúra sikeredett a csók. De még soha nem csókolt így. Éreztem benne a félelmet, hogy nem akar elveszíteni. A szenvedélyt hogy csókolhat. A boldogságot hogy újra láthat..élve. Beleremegtem a csókba. Ez a legcsodálatosabb dolog a világon ami elött az ember meghalna. A szerelme ajkait a sajátján érezni. De szerencsére nem utoljára érezhettem.
Elváltunk egymástól. Homlokunkat egymásnak döntve ültünk. Kapkodtuk a levegőt. A pulzusom az egekbe szökött.
-Szeretlek!-súgta. Felkaptam hirtelen a fejem. Elállt a lélegzetem.
Nagy szemekkel néztem rá. Kimondta! Tényleg kimondta! Röpdösött a szívem a boldogságtól.
-Mit mondtál?-kérdeztem izgatottan mint aki nem hallotta jól.
-Szeretlek!!-ezt már szinte kiabálta. Felállt és szétnyitotta karját. Én még ültem. Tátott szájjal bámultam, közben a gyomromban a pillangók röpdöstek, a szívem pedig hevesen vert.
-Imádlak!-folytatta.
-Minden vágyam te vagy! Soha nem akarlak elveszíteni! A boldogságom a te kezedben van. Elraboltad a szívem! Nem hittem hogy azok után hogy megcsaltak még valaha is valakibe beleszeretek. De te megváltoztattál. Újra szeretek. Félek..de nem akarom hogy a félelmem a boldogságom útjába álljon. És benned bízok hogy nem fogsz csalódást okozni.-mondta ezt mint a szemembe nézve. A könnyek már gyöngyöződtek az arcomon. Mosolyogtam. Megfogta a kezemet és felhúzott. A szemébe néztem.
-Szeretlek!-súgta ismét a homlokomnak dőlve. A kezeit a derekam köré fonta. Én a nyakánál kulcsoltam össze a kezeimet.
-Szeretlek! Halálosan és visszavonhatatlanul!!-mondtam neki én is boldogsággal telve egy hatalmas vigyorral az arcomon.
Ő is vigyorgott. Boldog volt, boldog volt hogy végre talált valakit aki szereti. Aki nem hagyná el egy másik pasiért. Mert én nem! Soha nem fogom elhagyni! Nála jobb az egész földkerekségen nincs! Szeretem!
Felkapott és megpörgetett a levegőben. Nevettünk. Boldogok voltunk. Letett és szenvedélyesen boldogsággal telve megcsókolt. Felpezsdült a vérem. A testünk egymáshoz simult. Ajkaink összeillettek, mint a puzzle darabjai.
A testünk felhevült, forró volt. Éreztem a hőt a ruhánkon keresztül is áradni.
A Nap már lement. Újra ragyogtam a csókjaitól. Nagyon fényes voltam. Csodáltam hogy még Dylan bírja a fényem. De ahelyett hogy abbahagyta volna amit csinált csak tetézte.
Ledöntött a vízre. Fölémtornyosult és úgy csókolt tovább. A pólóm alá nyúlt. Végig húzta kezét a hasamon. Beleborzongtam. Egy apró nyögés hagyta el a számat.
Simogatott. Egyre feljebb húzta a pólóm. Levette rólam. Úgy csókolóztunk tovább. Már rajta sem volt póló.
Amikor a melltartómhoz ért és ki akarta kapcsolni leállítottam.
-Ne...Dylan! Ne..-sóhajtottam.
-Én erre még nem vagyok kész.-lesütöttem a szemem.
-Te még nem..?-nézett rám nagy szemekkel. Megráztam a fejem. Igen, tudom. Még nem feküdtem le senkivel. És? Kellett volna? Én jól meg voltam nélküle. Eddig.. De nekem ez gyors.
-Sajnálom! -Felültem és felvettem a pólóm. Kezdett kialudni a fényem.
-Semmi baj! Megértelek! Ez neked még túl gyors. Hiszen még csak pár napja ismerjük egymást... Héj!-mondta kedvesen és ujját az állam alá csúsztatta és felemelte vele a fejem hogy a szemébe nézhessek. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Csak ne sírj! Azt nem szeretem! Nincs semmi baj! Oké?-nyugtatgatott.
-Oké..-egy hatalmasat sóhajtottam.
-Gyere! -Felhúzott a földről.
-Menjünk!-mondta.
Leeresztettem a vízet és kisétáltunk a partra.
-Meg kéne beszélnünk ami a... csókcsata elött történt.. nem?.-kérdeztem a végén már nevetve és egy kicsit bele is pirultam ahogy visszaemlékeztem.
Már sötét volt. Lassan sétáltunk a parton hazafelé.
-De..kéne!-mondta.
-Akkor...kezd. Én nem nagyon értettem-mondtam.
-Nagyon furcsa volt.-kezdte el.
-Lassan zuhantál. Nem értetten hogy lehet ilyen lassan zuhanni.
Aztán amikor már majdnem leértél, akkor megtörtént...ami megtörtént.
-De mi volt ez?-kérdeztem. Még mindig nem értettem.
-Azt hiszem elértél egy magasabb szintet. A levegőét.
-És most akkor ez hogy van?? Én most mit csináltam pontosan?-értetlenkedtem.
-Megtanulhatod a levegőt uralni. Már levegő idomár is vagy!-mondta kissé hitetlenkedve.
-Nem gondoltam hogy ilyen hamar megkapod a második elemed. Úgy tűnik az égiek kissé siettetik a dolgot. Ami arra utalhat hogy közeledik a háború.
-Ez szívás! Mármint az hogy közeleg a háború!-mondtam.
-Az!-nevetett.
-Egyébként..most mást éreztem mint amikor a víz elemet kaptam meg. Amikor világított a szemem. Most mást éreztem a szememben és a többi érzés is más volt...olyan, könnyednek éreztem magamat.
-Hát persze! Ez egy másik elem, más érzésekkel is jár és itt a szemed nem kék volt hanem fehér.
-Fehér? De hát nekem kék a szemem!
-Igen.., de amikor megkapod vagy újra uralod az elemet attól függ melyiket, más színű lesz közben.
-Ohh..de amikor idomítok nem mindig világít.
-Igen..mert csak akkor ha nagyon koncentrálsz és harmóniában vagy vele...mint elöbb.
-Ohh..így már világos..nagyjából!-elnevettük magunkat.
-Gyere! Visszaviszlek a faluba. Pihenned kell!! Kimerültél.
-Igazad van! Ezek nagyon kimerítőek.-sóhajtottam.
-Most már a levegőt is gyakorolnod kell uralni.
-Mi? De azt hogy? Senki nincs a faluba aki tudna levegőt idomítani. Hogy fogom megtanulni?
-Nem tudom..még! De a föntiek biztos ségítenek találni egy megoldást.
-Igen..biztos. Na de menjünk. Tényleg fáradt vagyok.
Felkapott az ölébe. Váratlanul ért így egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
-Dylan! Azért járni még tudok! -Mondtam neki nevetve.
-De fáradt vagy és ma kitettél magadért. Megérdemled! És szeretem ahogy közben hozzám simulsz!-mondta huncut mosolyjal.
-Ááhh..tudtam én hogy van valami hátsó szándékod is.-megelebegtettem elötte a mutatóujjamat.
-Csak egy picinyke!-mondta.
-Egye fene. Nem mondon hogy nem élvezem.-nevettünk megint.
-De mielött a faluba érnénk tegyél le. Nem akarom hogy gyanut fogjanak hogy mi..kkhhmm..hogy mi együtt vagyunk.-mondtam.
-De ez így olyan rossz! Ez olyan mintha nem vállalnánk fel egymást. És nem csókolhatlak amikor akarlak.-mondta sértődötséget tettetve.
-Ugyan már! Egész nap kettesben vagyunk a parton. Nem elég?-kérdeztem nevetve. De jól is esett amit mondott. Ez nekem is rossz. Én is szívesen felvállalnám, de félek hogy mit szólnának, hisz Dylan azért jött hogy tanítson. És harcolni ne pedig..kkhhmm..perverzkedni. :D
Mintha én annyira bánnám.
-Nem, nem elég!-egy puszit nyomott az arcomra. Közben lerakott mert a faluhoz írtünk.
Beértünk a házba.
A szüleim már aludtak. Dylan feljött a szobámba. Befeküdtem az ágyamba, ő betakargatott, egy puszi nyomott a homlokomra. Elindult kifelé.
-Esti puszit már nem is kapok?-kérdeztem én is mint ő az eslő randink után. Ó az a randi. Még most is belepirulok.
-Elöbb adtam!-nevetett.
-De az a homlokom volt. Az nem ugyan az.
-Gyere te..-nevetett.
Lehajolt és egy csókot lehelt a számra.
Készült felállni, de én megfogtam a nyakát és visszahúztam.
Szenvedélyesen csókoltam.
Ő szakította meg. A szívem zakatolt. A pulzusom az egekbe szökött. Lihegtem.
-Mennem kell. Még mielött valaki észre vesz.-súgta ajkaimra.
-Oké..-mondtam még mindig a csók sokkja alatt.
-Holnap folytatjuk. 9-re érted jövök!-mondta már az ajtómban.
-Oké..-mondtam már félig csukott szemmel.
-Jó éjszakát Zafira!
-Jó éjszakát Dylan!

Hamar elaludtam. Olyan gyönyörűt álmodtam.
Dylannal voltunk az oltár elött. Amikor mindketten kimondtuk a boldogító igent mindenki üdvrivalgásba tört ki mi pedig csókban forrtunk össze.
Láttam a nászéjszakát. Érdekes volt mit ne mondjak.;D
Aztán egy szép házat láttam, ahol éltünk. Gyerek kacajra lettem figyelmes.
Egy kislány futott hozzám. Kb. olyan 4 éves lehetett.
"-Anya,anya! Kimehetünk fürödni a medencébe?-kérdezte a kislány.
-Persze! Menjetek csak. Hol a bátyjád?
-Itt vagyok anya!-mondta egy helyes szöszi kisfiú. Ő kb. 7 éves volt.
-Vigyázz a húgodra és óvatosan!
-Rendben! Úgy lesz.-mondták.
Aztán megláttam a férjemet kócoson egy boxerben. Most kelt ki az ágyból.
Ilyen sexy férjem hogy lehet?
-Szia édes!-mondta és átkarolt. Egy lágy csókot nyomott a számra.
-Szia!
-Gyerekek?
-Kint fürdenek!-mondtam.
-Gyere! Lepjük meg őket!-megfogta a kezemet és húzott magával. Én meg csak nevettem.,,

Felébredtem. Eszembe jutott az álmom és elmosolyodtam. Milyen csodás élet is lenne.
Egy halk kopogást hallottam és még mielött megszólalhattam volna Dylan lépett be az ajtón.
Felcsillant a szemem ahogy megláttam.
Úgy tűnik ezt ő is észrevette, mert belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Felpattantam és a nyakába ugrottam, lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Elkezdtem puszilgatni mindenhol ahol elértem. A nyakát az arcát a fejét. És mikor a szájához értem hosszabban megcsókoltam és egy appanós puszit is adtam.
-Hát téged meg mi lelt?-kérdezte nevetve.
-Csak szeretlek! -Nevettünk. Letett és két tenyerébe fogta az arcomat és bosszan megcsókolt.
-Én is téged! -mondta mosolyogva.
-Na öltözz! Mennünk kell!-mondta kedvesen.
-Jól van. Megyek.-Nagy nehezen elváltam tőle.

Kezdődjön hát a mai edzés.

Köszönöm hogy olvassátok! :)
Ez a rész picit hosszú lett, de túl beleéltem magam így nem tudtam abba hagyni. :D
Remélem tetszik. Nekem egyik kedvenc részem lett azt hiszem. ;)
❤
Love & Fantasy