-Amanda! Hol vagy már?...AMANDA!!-ordítottam.
- Ne kiabálj! Itt vagyok!
- Elkésünk a suliból...megint!
- Jól van már, mehetünk !
- Ma vesszük a legjobb és legfontosabb részt..nem akarom kihagyni!
- Jó-jó..mondtam hogy mehetünk. De ha nem vedted volna észre most épp miattad nem indultunk még el mert szidod a fejem!
- Igazad van! Sajnálom! Csak már nagyon rég vártam erre hogy ezt tanuljuk. Végre valami ami érdekel és nem időpocsékolás.
- Az elmélet nem volt időpocskékolás!! Ha azt nem tudod akkor gyakorlatban sem fog menni! - mondta már úton a suli felé.
- Oh ugyan! Csak gyakorolni kell és megtudod csinálni anélkül hogy tudnád az elméletet. -mondtam kissé idegesen.
- Igen? Akkor hogy lehet hogy neked soha nem sikerül egy varázslat sem?-kérdezte feldúltan.

Na ezzel most kihúzta a gyufat elég rendesen!

- Nekem nem azért nem sikerülnek a varázslatok mert nem tanultam meg hanem azért mert nem gyakorlom eleget. Unalmas az egész és csak időpocskékolás! Sokkal értelmesebb dolgokat is tanulhatnánk annál mint hogy elvégezni vele a házimunkát! Én azt megcsinálom varázslat nélkül is! Én a falut akarom megvédeni, nem pedig elmosogatni egy kis varázslással-akadtam ki.

Zafira mindig is tudta hogy ha felnő akkor ő a falu védőcsapataiban fog dolgozni. Szerette a veszélyt, az izgalmakat. Sokszor bajba is került emiatt. Úgy tartotta hogy ő arra született hogy a falut megvédje, és nem arra hogy elvégezze házimunkát kis varázslással.

- Jól van Zafira. Nyugodj le! Sajnálom! Nem akartalak felzaklatni!-mondta Amanda bánatosan.
- Semmi. Túlreagáltam! Én sajnálom! -Megöleltük egymást!
Ránéztem az órámra. 7:55-öt mutatott.
- Úristen! -kialtottam el magamat.
- Jesszus! Ne ilyesztgess! Mi történt?
- 5 perc múlva becsöngetnek! És innen vagy még 10 perc!
- Gyerünk! Siessünk!
- FUTÁS- kiáltottuk el magunkat egyszerre.

Épp időben érkeztünk be az osztályba.
A tanárnő pont a mi nevünket olvasta fel.
- Amanda?
- Jelen!
- Zafira?
- Jelen!- mondtam lihegve.
- Remek! Itt az egész osztály! Örülök hogy nem hiányzik senki mert ez fontos tananyag! -A tanárnő hangjában egyszerre öröm és aggodalom csenget.

A tanárnőnk Mrs.Hill. Fiatal és csinos. Érti a dolgát! Kitűnő idomár! 6-os szinten van. Nagyon ritka ha valaki 6-os.
Összesen 7-en birtokolják ezt az erőt a faluban.
Csak 100 fős a falu, de akkor akkor is ritka ez 6.

- Ez a tananyag azért fontos mert csak vészhelyzetekben vagy különleges alkalmakkor használhatjuk ezt a varázslatot.
Azért tanítom meg nektek hogy tudjatok róla és hogy ha valami történik az emelt szintű varázslókkal akkor ti segíteni tudjatok!- világosított fel minket Mrs. Hill.
- Amielött belekezdenénk mutatnék nektek valamit!

Elővett a táskájából egy gyönyörű kristályokkal ékesített dobozkát.

- Gyertek közelebb gyerekek!-utasított minket.

Mindenki odarohant az asztalhoz és figyelt.

- Ez itt egy darabka a Holdból medál formában.

Gyönyörűséges volt. Csak úgy szikrázott a szemünk elött.
Ennél fényesebbet és szebbet még életemben nem láttam.
Csak úgy hívogatott. Teljesen elmerültem a fenyében,feltöltött energiával. Készetést éreztem hogy megerintsem. Muszáj volt.

- NE!! -kiáltott rám a tanárnő.

Hirtelen visszatértem a valóságba. Nem értettem hogy mi történt velem. De mindha azt akarta volna hogy érintsem meg. Hallottam, éreztem. Megbolondultam!

- Nem szabad hozzáérni! Nagyon törékeny es öreg! Egy érintés és akár porá is hullhat!-óva intett minket.

Érdekes. Amit én éreztem az nem törékenység és öregség volt, hanem sziládság, magabiztosság és fiatalság!
Nem értettem semmit. De hagytam a gondoltaimat elterelődni mert mesélni kezdett Mrs. Hill.

- Ez a darabka Hold rendkívül fontos! Úgy tartja a jóslat, hogy egyszer eljön közénk egy olyan magas erőkkel rendelkező lélek aki helyrehozhat mindent az erejével és a medál segítségével mert erőt meríthet belőle.
Úgyhogy nagyon vigyáznunk kell rá!
- De ez hogy lehet! Hisz nincs is háború! Vagy mégis csak mi nem tudunk róla?- kérdezte Mike.

Mike már régóta belém van zúgva, de én nem érzek iránta többet barátságnál! Már megmondtam neki hogy ne pocsékolja rám az idejét hisz nem vagyok különlesebb itt egyik lánynál sem. De ő ezt ellenzi. Ráhagyom!

Mindenki tátott szájjal bámult és csodálkozott.
Mike kérdésére pedig mindenki megrémült es elkezdtek sugdolózni. Aggódtunk. De egyben azt sem értettük miért nem mondanák el nekünk ha háború lenne. Nincs rá okuk.

Köszönöm hogy elolvastad! :)
Remélem tetszik! Nemsokára izgibb rész következik! ;)
❤

Love & Fantasy