Ez volt az a farkas! Biztos voltam benne, hogy őt láttam egy nappal ezelőtt az éjszakában. A kutyák sokáig keresték, de nem találták meg. Ez után Alkonyköd a szörnyeteg által megkarmolt kutyát vitte be a palotába, hogy gyógynövényeket tegyen rá.

Thalia is rég bement már, én viszont az őrkutyákkal tartottam, és a farkas keresésére indultam. Mivel nem találtuk meg, ők bementek a palotába beszámolni Ragnarok Királynak az eseményekről, én viszont a kertben maradtam, és Alkonyködre vártam, hogy visszatérjen. Kíváncsi voltam rá, mivel magyarázza ilyen gyors mértékű gyógyulását. A szörnytetemet is bevitték már, igaz kék színű vére még ott pislákolt néhány fűcsomón.

Egyedül voltam, legalábbis azt hittem.

- Igen szép teljesítmény ez tőled. Hozzád képest, persze... - egy lusta, vontatott hang szólalt meg a hátam mögül. Gyorsan megfordultam. A szökőkút mellett egy fekete farkas jelent meg. Az a farkas.

Egyenesen ült, egyetlen szeme narancssárgán világított, sötétszürke sörényén kacskaringós jel kapott helyet. Lompos, fekete farkát elegánsan szürke mancsai köré kanyarította. A hím egy évvel lehetett csak idősebb nálam, mégis nagyobb volt, mint én.

Most először éreztem azt, hogy elegem lett. Először, hogy el kell hagynom Thaliát, másodszor a szörny tett be, most meg ez a fekete farkas. Legszívesebben neki estem volna, de hallva a farkasok mágiájáról, inkább nem tettem. Ehelyett neki szegeztem a kérdést.

- Ki vagy te? Mit keresel itt? És ami a legfontosabb: mit akarsz?

A farkas látványosan ásított egyet.

- Gáz, ha nem tudod. Alkonyköd elmondhatta volna. Na, mindegy... Szólíts Éjszőrmének, vagy Sötét Árnyéknak, a kettő közül választhatsz. Neked felesleges elmondanod ki vagy, úgy is tudom. A nevedet is.

- Szóval, halljuk! – általában nem szeretek kötekedni, de ez a lenéző farkas már tényleg sok volt.

- Leilana. Ha jól tudom, Thalia őre vagy. Illetve csak voltál, mert velem jössz.

Meglepetten néztem rá. Hogy tudhat rólam ennyi mindent? És miért beszélt Alkonyködről? – úgy döntöttem, még nem hívom ki az őröket, hiszen ezt ki kell derítenem.

- Miért kéne veled jönnöm? – ültem le méltatlankodva. Most már tényleg dühös lettem. – Hiszen semmi közöm hozzád!

Ekkor megakadt a szemem a farkas furcsa jelén, ami mintha feketén világított volna. Ez az ő figyelmét sem kerülhette el.

- Ne aggódj, neked is van. Nézd csak meg! – unott hangja most először mutatta az érdeklődés legparányibb szikráját.

Elfordítottam a fejem. Megláttam a vállamon lévő jelet. Lényegében egy kör volt, de két kacskaringós vonal állt ki a tetejéből, egy rövid és egy hosszabb. A vonalak között két apró pötty volt. Az egész tüzesen lángolt.

- Ez... Mi ez? – kérdeztem, teljesen ledöbbenve.

Éjszőrme látványosan megforgatta egyetlen szemét.

- A farkasjegyed, mi más... csodálom, hogy neked most jelentkezett először. Nekem másfél évesen jelent meg. De hát – itt hangosan sóhajtott – nem vagyunk egyformák.

Hogy lehet valaki ilyen beképzelt? – dühöngtem magamban. Akárhogy is, ezzel nem lettem előrébb. Először azt hittem, hazudik. A kutyáknak nem lehet farkasjegye, hacsak nem... Itt gyorsan elkergettem ijedt gondolataimat. Az nem lehet, hogy én is...

- De mit akarsz? – szólítottam meg inkább. Úgy éreztem, ha vele beszélek, elkergethetem nyugtalan érzéseimet. Valójában, semmit sem értettem – Miért emlegetted Alkonyködöt?

- Neked tényleg nem ártana a felvilágosítás. Hogy mit akarok tőled? Egyszerű Leilana: visszavinni a Ködfalkába!

Várjunk csak! Ködfalka? – gondoltam ijedten. Ez az egyik legnagyobb farkasfalka, itt ragadt le a kutya sereg.

- Nem fog sikerülni. Ne feledd: egy rossz mozdulat, és hívom az őrkutyákat! – fenyegetőztem, farkamat feltartva – Nem fogsz fogolyként odahurcolni!

Legnagyobb meglepetésemre, a farkas nem megijedt, hanem halkan felnevetett.

- Persze, biztos... - hitetlenül megrázta a sörényét – Amint meglátják a jeledet börtönbe csuknak, és nem éled meg a reggelt. Ellenben én – itt gomolygó fekete árnyékká vált – itt maradok, és soha nem találnak meg. Ébredj fel: még ma este elhagyjuk Amir világát.

Igyekeztem nyugodt maradni, és megvontam a vállam: - Nem hiszek neked. Azt sem tudom ki vagy! Te viszont folyton az hajtogatod, hogy ismernem kellene téged. Ki vagy te?