Alina először azt hitte, hogy hallucinál és nagyokat pislogva bámult az orvosra. A lány álla a földet súrolta döbbenetében és Jackson sem volt kevésbé meglepett. Annyira feltűnően méregették egymást, hogy az rögtön szemet szúrt Niának is.
-Mi az? Ti ismeritek egymást valahonnan? - kérdezte gyanakodva a főnővér.
-Köszönöm az eddigi segítséget Nia, elmehet - köszörülte meg a torkát a fiatal orvos. Nia felvont szemöldökkel nézett rá, de végül nem szólt semmit, csak halkan elköszönt tőlük és szófogadóan elhagyta a vizsgálót.

Alina keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt és kifejezéstelen arccal bámulta Jacksont. Bár nem régiben még a barátainak áradozott a titokzatos és jóképű idegen bájairól, viszont ahogy meglátta a férfit eszébe jutott, hogy Dr. Wang lényegében cserbenhagyta őt.

-A Dr Bociszemből már gondolhattam volna, hogy te vagy az, de az is átfutott az agyamon, hogy csak képzeltem az egészet... Elvégre ki hagyna magára egy sebesült embert az éjszaka közepén, nem igaz? - jegyezte meg pikírten Lina. A fiú nagyon szeretett volna valamit válaszolni, de csak egy gondterhelt sóhajra futotta neki. Idegességében a tarkóját kezdte el vakargatni és már épp szóra nyitotta a száját, de Alina megelőzte őt. - Miért rohantál el? - kérdezte a lány csendesen, de az orvosnak fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki, amivel egyszerre magyarázza meg a tettét és közben nem sodor bajba senkit.

Nem mondhatta el a titkát Alinának...

-Nézd nagyon sajnálom, hogy ott hagytalak, de el kellett jönnöm - felelte Jackson. Nem csak emberileg, de szakmailag is bántotta az eset, hiszen hiába csak percekre, de valóban magára hagyott egy sérült embert.
-Miért? - kérdezte Alina egy fokkal ingerültebben, mint szerette volna. - Jó, mindegy... Igazából csak hálás lehetek, amiért egyáltalán mentőt hívtál hozzám - mosolyodott el keserűen, majd tekintetét a férfira emelte. - Köszönöm.
-Igazad van. Veled kellett volna maradnom a mentő kiérkezéséig és ezért bocsánatot is kérek, amiért nem így tettem - köszörülte meg a torkát Jackson. - Szeretnélek kiengesztelni téged ezért. Nem vagyok olyan rossz ember, mint gondolod... - mondta, miközben közelebb lépett Linához és elvette a lány mellett heverő kartonját.

-Ezt vegyem egy randi ajánlatnak doktor úr? - kérdezte csipkelődve, mire az orvos zavartan felnevetett. Nem volt hozzászokva az ilyen szabadszájú emberekhez, de imponált neki az orosz lány ezen tulajdonsága. Szerette a nyílt és egyenes személyiségeket, Lina pedig éppen ilyen volt, ráadásul nem volt haragtartó sem. Ha valaki őszintén bocsánatot kért tőle már nem is volt mérges és ment minden tovább, mintha mi sem történt volna.
-Vedd annak nyugodtan - felelte szórakozottan, majd mogyorószín tekintetét a lányra emelte és lágyan elmosolyodott. - De most gyere velem kérlek.

Alina engedelmesen követte a férfit vizsgálatokra, amikkel viszonylag hamar végeztek. A szemét egy másodpercre sem tudta levenni Jacksonról, egyszerűen tökéletesnek találta őt. Maga sem értette, hogy mi játszódott le benne, de valamiért nagyon megfogta őt az orvos. Sosem ítélte meg a könyvet a borítója alapján és bár az agya ledobta az ékszíjat a szépségétől, Linában mégis az az érzés volt a legerősebb, hogy megakarja őt ismerni, hogy milyen ember Jackson igazából.

Ám nem csak a lány volt az egyetlen, aki szemtelenül bámulta Dr Wang szépen ívelt ajkait, gyönyörű mandula szemeit és karcsú, de mégis izmos alakját. BamBamnak igaza volt és egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, hogy minden rezidens és nővér "Dr Bociszem" után csorgatta a nyálát. És ez valamiért roppant mód zavarta Alinát... Ő biztosan tudta, hogy nem fog senkivel versenyezni egy férfi kegyeiért, még akkor sem, ha az a férfi Jackson Wang volt. A lány mindig is gyűlölte a konkurenciát, meg különben is már öregnek érezte magát bohócnak. És abban sem volt biztos, hogy a vonzalma kölcsönös volt-e egyáltalán...

Annyira elmerült a saját gondolataiban, hogy fel sem tűnt neki, hogy milyen nagyokat sóhajtozott, de Jackson figyelmét nem kerülte el a lány furcsa viselkedése. Aggodalmaskova pislogott hátra a nővérkére, aki csak lehajtott fejjel komótosan sétált utána.

-Mi a baj? - kérdezte Jackson és hirtelen lefékezve megállt a folyosó közepén, aminek hála Lina telibe neki ütközött a mellkasának.
-Jaj, bocsánat - pislogott fel rá bambán a lány, miközben a fejét dörzsölgette.
-Jól vagy? - érdeklődött szelíden a férfi. - Olyan hatalmasat sóhajtottál, hogy arra még a holtak is felkeltek - vigyorodott el, amitől Alina szíve a torkába ugrott. Túlságosan hatással volt rá Jackson, amit maga előtt sem szívesen ismert el az orosz lány.
-Több mint 30 órája ébren vagyok és abból 24 órát dolgoztam. Szeretnék már végre otthon lenni, lefürödni, enni és aludni - mondta ki a fél igazságot szemlesütve, mire az orvos együttérzően megsimogatta a karját.

-Nem sokára túl leszel rajta és ha nincs semmi bajod haza mehetsz. Bár én a helyedben mindenképp kivennék egy hét szabadságot - tanácsolta jó szándékúan Dr. Wang, de Lina hevesen megrázta a fejét.
-Nincs az az isten, hogy egy egész hétig otthon üljek tétlenül a fenekemen - közölte ellentmondást nem tűrően a lány és még az orrát is dacosan felszegte.
-Áh, egy hozzám hasonló munka mániás. Ez tetszik - somolygott Jackson. - De akkor sem ártana pár napot pihenned - tette hozzá és Lina némi aggódást vélt felfedezni a hangjában.

De az képtelenség... Nem igaz?

Miért is aggódna Jackson éppen őérte...?

-Rendben - adta meg magát a lány. - Megígérem, hogy egy napot becsülettel pihenni fogok otthon - mondta, miközben jobb tenyerét a szívéhez emelte. - Cserkész becsszó!
-Nem hiszek neked - csóválta meg a fejét nevetve Dr Wang. - De legyen így! Bízom benne, hogy van benned ennyi felelősség tudat - zárta le a témát végül ennyivel, ugyanis épp akkor jelent meg a folyosón Nia, kezében Alina eredményeivel.

A főnővér Jackson kezébe nyomta a papírokat és fiatal orvos gyorsan átfutotta a leleteket, majd felderült arccal Lina felé fordult
-Szerencséd volt kislány - mondta megkönnyebbülve a férfi. - Kutya bajod, nyugodtan haza mehetsz - adta meg az "engedélyt" a lánynak.

-Ez képtelenség, hogy még csak enyhe agyrázkódása sincs - adott hangot a véleményének Nia, mire Alina hevesen bólogatni kezdett. Jackson tekintetében egy pillanatra valami furcsa fény csillant meg, majd sokat tudóan rámosolygott a lányokra.

-Szerintem inkább örüljünk neki, hogy nem esett Alinának nagyobb baja és gyorsan engedjük haza - köszörülte meg a torkát Dr. Wang.

-Persze, hogy örülök, hogy semmi baja. Hiszen a barátom! - csattant fel Nia. - De épp ezért is tartok attól, hogy valami felett elsiklottunk, esetleg figyelmetlenek voltunk. Mi is hibázhatunk Jackson... - sóhajtott frusztráltan a nő.
-Nia te vagy a legjobb nővér, akit csak ismerek - mondta teljes őszinteséggel a hangjában a fiatal férfi. - Persze, nem vagy tévedhetetlen, de nyugodj meg kérlek. Alapos munkát végeztél, végeztünk, Alina egyszerűen csak mázlista volt - nyugtatta meg a felzaklatott Niát.

-Legyen igazad... - mormogta a nem létező bajsza alatt a főnővér, mire Lina felé fordulva mélyen a szemébe nézett és megfogta barátnője kezét.
-Köszönök mindent - mondta csendesen. - Alszom egy nagyot és utána azonnal felhívlak a beosztásom miatt! - ígérte meg az orosz lány.
-Szarok a beosztásodra - forgatta meg a szemeit Nia. - Az sem érdekel, ha hetekig nem jössz dolgozni, csak legyél teljesen jól. Kérlek ne gyere dolgozni, ha nem érzed 100%-osan jól magad - kérte meg a lányt, mire Alina beleegyezően bólintott.
-Így lesz, ígérem - válaszolta, majd búcsúzóul magához ölelte a főnővért.
-Vigyázz magadra - köszönt el Nia a lánytól, majd egy aprót biccentett Jackson felé.

Az orvos elmerengve nézte a távolodó főnővér alakját. Tudta, hogy vár még rájuk egy kellemetlen beszélgetés, amire annyira vágyott, mint a lovak a háton úszásra. Kedvelte a nőt, hiszen mégiscsak a legjobb barátjának a felesége volt... De amennyire szerette Niát, annyira utált vele összetűzésbe keveredni.

-Szeretnéd, hogy elvigyelek? - kérdezte Jackson hirtelen Lina felé fordulva, aki a döbbenettől csak pislogni volt képes, mint hal a szatyorban. 
-Hát... De csak akkor ha neked nem lenne gond - felelte a lány és idegességében az alsó ajkát kezdte el rágcsálni. Nem szeretett az emberek terhére lenni és őszintén úgy hitte, hogy Jacksonnak akad jobb dolga is annál, minthogy őt furikázza.
-Ha az lenne nem ajánlottam volna fel - mosolygott rá kisfiúsan "Dr Bociszem". 

-Akkor köszönöm, elfogadom - válaszolta a lány. - Csak tisztán látás végett... Ez már a kiengesztelésed, vagy az külön program lesz? - érdeklődött tárgyilagosan, mire Jackson kissé oldalra döntött fejjel bámult rá.
-Hölgyem, annyira kicsinyesnek néz engem, hogy magácska szerint ennyivel megpróbálnám megúszni az Alina Volkov kiengesztelő hadműveletet? - kérdezte tettetett felháborodással és játékos viselkedése megnevettette a lányt.
-Akkor mondj egy időpontot és egy helyet - tárta szét a karjait Alina.
-Majd ha jobban leszel és még nem tudom. Válassz te helyet - vonta meg a vállát Jackson, mire Lina kétkedve megrázta a fejét.

-Ezt jól meggondoltad? Csak mert akkor inkább főzök valamit és áthívlak magamhoz. Ha lehet, akkor inkább elkerülöm a tömeget - közölte a tényeket a lány.
-Nekem az is jó a lényeg, hogy... - kezdett bele Dr. Wang, de a mondatot nem tudta befejezni, mert abban a pillanatban megjelent egy másik ápoló és az orvos kezébe nyomta a lány. zárójelentését. Jackson még egyszer a biztonság kedvéért átnézte a papírokat, majd mosolyogva nézett le Linára. - Mehetünk?
-Már alig vártam ezt a pillanatot... - sóhajtott fáradtan a lány.

Alina gyorsan elköszönt a barátaitól és búcsúzóul mindenkit jó alaposan megölelgetett. Igor jelentőség teljesen rákacsintott és fejével Jackson felé bökött, amire a lány válaszul elegánsan felemelte a középső ujját. A fiú egy lehetetlen alak volt, de Alina úgy imádta őt ahogy volt. Ezek a játékos vérszívások voltak a barátságuk alappillérei.

Az elköszönések végeztével Jackson óvatosan belekarolt az orosz lányba és lassan lépdelve a kocsijához irányította őt. Látta szegény Alinán, hogy teljesen kába volt már és alig állt a lábán, ezért nem sokat beszéltek míg kisétáltak a parkolóba. Dr. Wang kocsijához érve a férfi kinyitotta Lina előtte az ajtót, segített neki beszállni és még be is kötötte őt. A lány popsija szinte még hozzá sem ért az üléshez, de Alina máris lehunyta a szemeit és szó szerint egy pillanaton belül elnyomta őt az álom. A fiatal orvos amennyire csak tudta kényelembe helyezte a lányt, óvatosan hátrébb döntötte az anyós ülést, majd ő is bepattant a volán mögé.

-Alina... Megérkeztünk.

Egy kellemes mély hang szólongatta a lányt és puha, hideg kezek simogatták az arcát. Alina azt hitte, hogy csak álmodik, de végül nagy nehezen kinyitotta a szemét és az orvos kedves arcával találta szembe magát. Hirtelen nem értette mi történik, hol van, hogy került oda, de aztán rájött, hogy valószínűleg elaludt hazafelé a kocsiban.

-Minden rendben Alina? Segítsek valamiben? - kérdezte Jackson, de a lány válaszát meg sem várva kiszállt az autóból és megkerülve azt kinyitotta neki az ajtót. Úriember módjára segített Linának kiszállni a kocsiból, majd ölbe kapta az orosz lányt és felcipelte a lakásáig. Alina normál esetben hevesen tiltakozott volna, de túl fáradt volt és nem rég még balesetet is szenvedett. Ráadásul jó ideje már magányos volt és különben is jól esett neki egy kis törődés, jó volt a fiú mellkasához bújni és mélyen belélegezni az illatát.

Jackson mellett egyszerűen biztonságosabbnak tűnt a világ...

-Köszönök mindent Wang Jia Er - mosolygott hálásan a fiúra Alina, mikor az orvos letette őt a lakása ajtaja előtt. Jackson félszegen elmosolyodott, majd óvatosan megsimogatta a lány fejét.
-Örülök neki, hogy segíthettem Alina Volkov. Kérlek vigyázz nagyon magadra és pihenj sokat - parancsolt rá Linára és átnyújtott neki egy cetlit. - Tessék itt van a számom, bármi baj van hívj nyugodtan. Napközben ritkán veszem fel, általában ki is kapcsolom a mobilom, de amint a Hold felkelt számíthatsz rám - mosolygott sejtelmesen, majd szép álmokat kívánt a lánynak és elindult vissza a kórházba.

Alinának furcsa érzése volt az utolsó mondattal kapcsolatban, de még ő sem tudta volna megmondani, hogy miért... Túl fáradt és túl kimerült volt ahhoz, hogy ezzel foglalkozzon, nem tudott már a kimerültségtől tisztán gondolkodni. Majd holnap ráér túlagyalni mindent, ahogy szokta, de most csak fürödni, enni és aludni akart.

Egy instant rámennel és gyors zuhannyal később fájdalmasan felnyögve bújt bele a pizsamájába, majd szó szerint elvánszorgott az ágyáig, amibe egy zsák krumpliként borult bele. Elindította a kedvenc filmjét háttér zaj gyanánt, de hiába helyezte magát kényelembe, ugyanis a telefonja folyamatos rezgése nem hagyta őt békén... Dühösen kapta fel a készüléket és egyből elmosolyodott mikor meglátta, hogy Igor bombázta üzenetekkel. Gyorsan megnyugtatta az aggódó, pletyka éhes legjobb barátját, majd kikapcsolta a telefonját és perceken belül elaludt.

Álmában egy szikla szirten állt a teli Hold fényében, miközben Jackson átölelte hátulról.