Közeledett a reggel, a folyóparti házban csak a szolgák suttogásait és halk lépteit lehetett hallani. Egy rózsaszín ruhában nevető tündér sétált a kertben, Nyx hamar felismerte benne a nagynénjét, Elain-t. A legnagyobb herceg kicsit szégyellte magát, hogy leskelődik a tetőn, egy kémény mögé meghúzódva. Még hajnal előtt visszatért a rábízott küldetésről, de nem tudott annyi erőt összeszedni, hogy bemenj a házba és az anya elé álljon, mikor tudta milyen rémes és véres dolgokat kellett tennie az elmúlt napokban. Lekellett nyugtassa a vérét és elkellett nyomnia a szörnyű emlékeket, csak utána tud majd szülei szemébe nézni. Úgyhogy a tetőre telepedett le és az eget kémlelve várta a reggelt. Elain nem láthatta őt, de ő tisztán látta a nőt, ahogy szétnéz, majd a kert végében álló kisebb díszes pagodába megy. Rózsa és lonc futotta be az oszlopos kerek épületet, az anya néha festésre használta a helyiséget. Nyx-en lassan eluralkodott a kíváncsiság, hogy mégis miért ilyen óvatos a nagynénje. Átmászott a tetőn, és a legszélső kupolás mennyezet fele szökkent át. A lába alatt, a színes üvegen túl az ő szobája elmosódó képe jelent meg, még ilyen magasból is jól kivehető volt a teljes káosz, amit elindulásakor hagyott. Most nem volt ideje felmérni, egy felfele törő oszlop mögé osont be, mely a tető szerkezetet kötötte össze mesteri módon a kupolás toronnyal. Nagyon hegyezte a fülét, hátha meghallja a nagynénjét, de helyette egy mélyebb orgánum szólalt meg.
- Rhysand szerint akár háború is kitörhet, ha meglátnak minket együtt. - a hang olyan ismerős volt a fiúnak, de még életében nem hallotta ennyi érzelemmel beszélni a szavak gazdáját.
- Csak büszkeség szülné azt a háborút, ő sosem szeretett engem. - nagynénje nyugodt hangon vágott a férfi szavába.
- Egyszerűbb lenne ha megölném. - nem volt semmi kétség vagy megingás a férfi szavába. Nyx tudta, hogy ez nem csak hamis fenyegetés lenne az illető fele.
- 40 éve sem engedtem meg neked és ma se fogom. Nem szeretem, de attól még nem érdemel halált. - ellentmondást nem tűrő volt a hang. A nő, aki mindig olyan kedvesen beszélt mindenkivel, Nyx soha nem hallotta ilyen élesen szólni.
- Ő szabadon járhat bárkivel, te pedig bujkálásra vagy ítélve miatta. - harag vegyült a férfi szavaiba, de nem a nőnek szólt, hanem az azt fogolyként tartó párjának.
- Amíg így együtt tudunk lenni, addig nem érdekel semmi... - szavak elhaltak, Nyx pedig jobbnak látta azonnal eltűnni a közelből.
Mindig csodálkozott rajta, hogy Azrielnek nincs senkije. Egy nőről sem tudott az évek alatt, aki az árnyénekes szívéhez vagy ágyához közel került volna, de most hallva a nagynénjével folytatott vitát, végre tisztábban látta a múltat. Hogy a nagybátya nem néz egy nőre se, mindenkivel kedves, de senkivel sem lépi át a határt.
A bejára ajtóhoz repült és szélesre tárva belépett rajta. Ez a reggeli különös eset teljesen elfelejtette vele a tegnap történteket.
- Hol vannak az ikrek? - hallotta meg apja lépteit a dolgozó szobája felől.
- A Kőbevájt városba vittek pár foglyot, kihallgatásra. - dőlt neki Nyx fáradtan a falnak. Archer és Finn, az ikrek, ahogy az udvarok ismerték őket. Két megállíthatatlan illír katona, de Nyx leghűségesebb barátai is egyben.
- Azriel amint visszaér indul akkor oda. - bólintott helyeslően az apja.
Tudod, hogy már itt van. Mondta gondolatban az apjának.
Tudom. És akkor már te is tudod az egészet. Mintha nevetést volna felfedezni apja gondolataiban.
Mióta? Csak ennyit tudott apja elméjébe küldeni.
Anyád szerint már a születésed előtt elkezdődött. A gondolatban megfogalmazott szavaiban is olyan tisztelettel beszélt anyámról, mint egy istennőről.
Több mint 40 éve? Hunyta le elképedve Nyx a szemét.
Gyorsan telik béke alatt az idő. Vont vállat az apja, majd a fia vállára tette a kezét. Tudom, hogy a tetőn voltál. Nem kell szégyelld magad, mindent azért tettél, hogy megvédd a népünket. Anyád is ezt gondolja. Valami feloldozás volt a szavaiban, ami levett egy adag terhet Nyx válláról. Maradt még ott bőven, de legalább már kitudott egyenesedni és a férfi szemébe tudott nézni.
- Ha a főúrnak nincs több kívánsága, megyek beköszönök anyámhoz. - hajolt meg színpadiasan Nyx, az apja nevetve biccentett és ment vissza a dolgozó szobájába.
Alig lépett fel a fiú a lépcsőre, mikor csengő nevetést hallott a bejára ajtón beszűrődni. Egy fekete haj keretezte szürke szempár villant meg a küszöbön. Majd dobbanó léptek és az illető már a nyakába is ugrott és szorosan ölelte perceken át.
- Merre járta az én drága húgom? - tolta el magátol egy kicsit a lányt, hogy megtudja nézni nincs-e rajta valami sérülés.
- Nem olyan érdekes helyen mint te. - nevetett Rozalia, és intett a háta mögött álló illír nőnek. Anika egyenes háttal állt, a reggeli fények megcsillantak az övébe rejtett több tucat kés pengéjén. - A kísérőm szerint is ez volt a legunalmasabb utunk.
A harcos nő csak egy bólintással jelezte a véleményét. Nem volt beszédes típus, mint a főúr egyetlen lánygyermeke, de annál félelmetesebb volt ha harcra került a sor.
- Anyánkhoz tartottam, elkísérsz? - kérdezte Nyx a lánytól.
- Természetesen, hoztam neki pár ajándékot. Anika, mostmár boldogulok egyedül is. - küldte el az útitársát Rozalia.
- Ha kellek, tudod hol találsz, Úrnőm. - azzal fejet hajtott és eltűnt a bejárati ajtón át.
- Még hányszor kell megkérjelek, hogy ne Úrnőzz!! - kiáltotta el magát hirtelen a lány. Dühösen meglengette a kezét a már eltűnt nő irányába, majd bátyába karolva együtt folytatták az utat a lépcsőkön felfele.
Az anyját az öccsük szobájában találták, ahogy Nuala társaságában egy zakót és a hozzá passzoló nadrágot mérték a fiún.
- Alig értek haza és tőletek visszhangzik a ház. - fordult nevetve a gyerekeihez Feyre.
- Biztosak akartunk lenni benne, hogy tudd megjöttünk. - ölelte át a nőt Rozalia.
- Én már azt is tudom, ha valaki csak a tetőig elér. - nézett össze idősebb fiával a tündér.
Farnor panaszosan felnyögött, próbálta megmozdítani elgémberedett lábait a sok egyhelyben állástól. Alig múlt 15 éves az öccse, mégis lassan olyan magas lett mint az anya vagy a ködös tündér, aki a tűket igazgatta a nadrág hajtókáján.
- Inkább lennék én is a tetőn, mint itt. - nyöszörgött a fiú.
- Veszteg maradsz, mindjárt végzünk és mehetsz a tanórádra. - fordult vissza a legkisebb fele Feyre, hogy befejezze az öltözék megtűzdelését. - Remélem mindkettőtöknek van ruhája Helion születésnapi partijára.
A Nappal udvarának ura a 600.-dik születésnapja az év legnagyobb bulijának ígérkezett. Minden udvar szívesen volt látva, így a Hajnal udvara is, ahogy Tereza is. Nyx első olyan szeretője, akivel nem csak az ágyát osztotta meg. Húsz évvel ezelőtt találkoztak, a lány alig volt 19 éves, de már gyönyörű nő volt. Nyx akkor még dicsőséget hajkurászta, azt gondolta Tereza lesz az ő párja, ahogy az apjáé az anya. De aztán bekellett látnia, hogy a sors nem kötötte őket mélyebben össze a lánnyal, s ahogy az idő telt csak távolodtak egymástól. Tereza azóta Thesan fogadott fiának a hitvese lett, Nyx pedig nem tudott a szemébe nézni többet.
- Valakinek a városban kell maradnia, hogy vigyázzon rá. - próbált hárítani Nyx.
- Azriel marad és Elain is, ők nem szeretik a nagy összejöveteleket. - vont vállat az anya letudva a beszélgetés ezen részét.
- Én is inkább velük maradnék. - Farnor két sóhajtás között adott hangot a véleményének.
- Herceg vagy, így apád mellett a helyed és legalább lesz alkalmad játszani Briarral. - vette le a fiúról a kabátkát óvatosan Feyre. Nyx tudta az említett lány a Tél udvarának kis hercegnője. Farnor elpirulva fordult el és valami olyat motyogott, hogy ők már nem gyerekek, hogy játszanak.
Rozalia hatalmasat ásított, mire Nyx eszébe jutott, hogy ő se aludt lassan két napja. Az anya megérezhette rajta a fáradtság tompa illatát, mert mindkettőjüket ágyba parancsolta, mintha 10 évesek lennének.

Cassian az ebédlőasztalon dobolt türelmetlenül. Nesta dühös pillantást vetett felé a teája fölött.
- Azriel már reggel óta a Kőbevájt városba van az ikrekkel, mostmár bármikor megjöhet. - ült le Feyre az asztal másik oldalán.
- Nyx jól van? - kérdezte Cassian az unokaöccsére gondolva. Tudta, hogy egy egész hadsereggel feltudná venni a harcot, néha félt beismerni magának vagy talán a világnak is, hogy az a fiú egyszer erősebb lesz, mint az apja, és ekkora hatalom még a világszületésekor ha a földön járt.
- Hajnalban a tetőn ücsörgött, most alszik. - mondta gondterhelten az anya.
- A kontinens legbrutálisabb szakadárjaival kerültek szembe. - ennyit mondott Cassian, tudta ez is elég, hogy a két nő megértse.
- Vallahan sem könnyít a dolgokon, az ottani tündérek sem nyugodtak. Hódítani szeretnének, de nem merik az udvarokat támadni. Nagy az esély rá, hogy Hyberinre irányítják a figyelmüket. - ismételte el Feyre a Mor által megszerzett információkat.
- Rhysand miért volt tegnap olyan dühös? - kérdezte a húgát Nesta.
- Vallahan szövetséget szeretne velünk kötni. - kortyolt a frissen kitöltött teájába a tündér.
- És az nem jó? - vonta össze a szemöldökét értetlenül a másik nő.
- A lányunkat kérték feleségül a király öccsének. - húzta el a száját Feyre. Cassian felszisszent, mostmár értette tegnap miért nézett mindenkire olyan gyilkos szemekkel a testvére. Ha valaki az ő lányát követelte volna biztos megöli. A lánya alig volt még 7 éves, a kis Margaret-et még hosszú évekig elkerülik az udvarlók, arról ő fog személyesen gondoskodni.
- Rhysand szeme fénye Roza, egy szót sem akar arról hallani, hogy érdekházasságba adja a lányunkat. - nevetett fel Feyre. Cassian eltudta képzelni, milyen beszédet vághatott le a fivére erről a párjának.
Léptek hallatszódtak a bejárat felől, Azriel és az ikrek jelentek meg az ajtóban. A két fiatal harcos hiába próbálta lesúrolni a vért, a szaga még mindig körbelengte őket. Máskor olyan komisz páros, most megilletődve álltak az ajtóban. Cassian tudta, hogy Feyre-ra nem csak úrnőjükként, de anyjukként is tekintenek.
- Biztos éhesek vagytok, üljetek le, hozatok Cerridwen-el valami ételt nektek. - állt fel a tündér az asztaltól és kisietett a konyha irányába.
Fészkelődve ült le a két fiú, megtudta érteni őket. Ő sem szokott hozzá a kedvességhez és a figyelmességhez az illír hegyekben. Amikor ennek az udvarnak a része lett csak akkor tudta elfogadni és mindennapivá tenni ezt a könnyed hangulatot. Mintha Nesta érezte volna, hogy hova kalandozott el, mert az asztal alatt megszorította a kezét gyengéden.
- Mor és Amren inkább a hasukat süttetik a Nyár udvarában, úgyhogy neki is kezdhetünk ha mindenki itt van. - lépett be fekete zakójában Rhysand. Feyre egy nagy tálca sajtal, felvágottal és kenyérrel érkezett vissza, a szellemszerű tündér frissítőket és bórt hozott.
Két fekete hajú tündér lépett be az ebédlőbe, Nyx a szeméből próbálta az álmot kisúrolni, Rozalia meg nagyokat ásított.
- Mi is itt vagyunk. - ült le az apja mellé a tündérlány.
A haditanács inkább tűnt pikniknek kívülről nézve. Mindenki sajtot eszegetett, miközben Azriel a szakadárokból kicsalt információkat osztotta meg.
- Van egy sziget, köztünk és Hybern között, ott van valami értékes, amiért a hybern népe háborút is indítana, ha valaki ellopná. Az a banda szakadár is oda tartott, Vallahan előtt akarták rátenni a kezüket. - magyarázta az árnyénekes.
- De mi lehet az? Egy fegyver? - kérdezte Nesta egy gerezd szőlőn osztozva Cassiannal.
- Ők sem tudják. Csak pletykákat hallottak róla. De én még annyit se. A kémeim holnap átvizsgálják az udvarok és Hybern közötti szigeteket. - bűnbánóan nézett a harcos Rhysandra, mulasztásnak érezte, hogy ő még suttogást sem hallott erről a valamiről.
- A kémeid maradjanak Vallahanban, tudnunk kell mit tervez az ottani udvar. Mort nem látják már ott szívesen, mióta megüzentem, hogy nem adom férjhez a lányom. - mosolygott a mellette ülő tündérre Rhysand.
- Akkor magam járok utána a Hybern dolognak. - vont vállat Azriel.
- Rád itt van most szükségem. - pillantott rá élesen a férfira a főúr.
- Majd én és az ikrek intézzük. - hajolt előre eddigi hallgatásából Nyx.
- Még csak most jöttetek haza. - nézett rájuk gondterhelten az anya.
- Nem leszünk sokáig oda és nem keveredünk bele semmibe, ígérem. - emelte fel védekezően a kezét a fiú.
- Eddig még olyan nem volt. - motyogta a kenyér felett Finn.
- De nem ám. - nyugtázta Archer.
Nyx kérlelve nézett az apjára, az hosszasan figyelte a férfivá érett fiát. Hiszen istenek lassan 40 éves lesz, a mellette ülő lánya pedig 28. A legkisebb fia, aki az emeleten idegesítette a tanárát, már 15 éves. Békében tényleg csak úgy repül az idő.
- Legyen, de 4 napot kapsz, és Helion születésnapján teljes pompátokban ott lesztek mindhárman. - csapta össze elégedetten a tenyerét a főúr. Mindhárom fiú a parti hallatán elhúzta a száját, de mélyen hallgattak, nehogy visszavonják az engedélyüket.

Azriel Elain mellett ült a dolgozószoba kanapéján. A nő idegesen a kezeit tördelte. Az ajtó előtt Madja épp Feyre-val beszélgetett.
- Nem lesz semmi baj. - tette óvón a kezét Az a nő kezére.
Az ajtó kinyílt és a másik két tündér mosolyogva lépett be.
- Nem lesz semmi bajotok Lady Elain, a babának nincsenek szárnyai. - nyugtatta meg szelíden az idegeskedő nőt a gyógyító.
Azriel megkönnyebbülten dőlt hátra. Rhysand és Feyre még megeskették a tündért, hogy titokban tartja a dolgot, majd hagyták távozni.
- Most igazán nagy bajban vagyunk. - foglalt helyet egy fotelben a főúr.
- De rátok egyáltalán nem haragszunk. Egy gyermek mindig áldás. - lökte meg a párja vállat dühösen Feyre.
- Lucien megakar majd ölni engem és a babát is. - vágott a közepébe Azriel. Elain ismét a kezeit kezdte tördelni idegesen.
- 10 hónapra nehéz lesz elrejtenünk Elaint előle, már most benne van az illatában a baba erősen. Főleg úgy ha te is vele akarsz maradni. - töprengett a lehetőségeken Rhysand. Örült fivére gyermekének, már hogyne örült volna a boldogságának. De Elain Lucien párja volt, és így akármikor jogok formálhat rá és a babára is a férfi.
- Nem hagyom magára őket. - suttogta Az, óvást és kegyetlenséget is hordozott egyszerre a hangja. Tudta nagyon jól Rhysand, mit érezhet a fivére. Ő is bárkit széttépett volna. A nyári hőségben hirtelen esőcseppek hulltak le és gőzpárává változtak a macskaköveken az ablakon túl.
- Megoldjuk valahogy. Legjobb lesz ha Elain nem hagyja el a házat, amíg egy menedéket nem keresünk neki. Megvédjük őt és a babát, bármibe is kerüljön.- nézett bátorítóan a férfira a főúr.
- Köszönöm. - fújta ki megkönnyebbülve a visszatartott levegőt Az.