A cicus megnevezés... észhez kellett volna térítsen, de nem történt meg. Volt ugyan bennem némi félelem, ám ez valahogy elnyomódott. Fejem ráztam nemlegesen, pedig nagyon is éreztem, hogy az ellenkezője van.
- Nem gondolod, hogy ilyenkor inkább otthon kellene maradnod? - továbbra sem távolodott el tőlem, sőt, inkább közelebb hajolt s nyakamba szagolt.
- Dolgozom... - nyeltem egyet - Nem..  nem tehetek róla, hogy perverz alakokba botlok mindig. - melegem van. Úgy érzem felgyulladok lassan.
- Mondd azt, hogy nem vagy jól. Én hazakísérlek. - volt mersze megnyalni nyskam, minek hatására akaratlanul is felnyögtem - Vagy inkább várj meg itt. - elhajolt, elhúzódott tőlem aztán egyszerűen csak otthagyott.
Megremegtem kissé  és ruhám szorongattam olyan erősen tört rám egy újabb forróság hullám. Igaza volt annak az idegen férfinak. Otthon kellene lennem. Csak sajnos nem tudom szabályozni mikor kezdek tüzelni. Ez az alkalom most más, most sokkal erősebben érzem a dolgot és ez kicsit megijeszt.
A férfi nem volt túl sokáig oda, mert egyszer csak arra eszméltem, hogy felkap s karjaiban visz engem. Neki dőltem vallanak és hagytam magam. Most valahogy elhagyott a józan eszem, nem figyelmeztetett semmi, hogy vigyázzak.
Egy kocsiig vitt engem a férfi melybe be is ültetett. Abba ült be ő is és azzal vitt el engem a klubtól.
- Egyébként Jay-nek hívnak.
- Én Mark vagyok.
- Tudom. - eme nem túl tartalmas beszélgetés zajlott csak köztünk, az út további részében hallgattunk. Vagyis én nem teljesen. Tüzelésem kezdett túlságosan kiütközni rajtam. Nyöszörögtem és mocorogtam, emellett még sok furcsa hangot adtam ki. Ezt Jay akkor elégelte meg mikor kínomban már felnyávogtam s az ülésbe martam. Megállt a kocsival egy útszéli parkolóban, kiszállt a kocsiból majd az én oldalamra jött, kinyitotta az ajtót s kihúzott a kocsiból. Azt hittem ott fog hagyni. De nem ez történt. Ahelyett, hogy otthagyott volna magával húzott a fák közé. Nem mentünk túl messze, épp csak annyira, hogy ne érjen el a lámpák fénye. Akkor aztán megálltunk, majd egy fának tolt. Ott hajolt ismét nyakamhoz melyet már nem szaglászott, inkább megharapott, közben morgó hangot hallatva. Hamar elengedett, csak hogy a fával szemezzek s ő a fenekemhez nyomulhasson. Mivel amúgyis tüzeltem toltam felé fenekem és doromboltam neki. Jeleztem neki cseppet sem félreérthető módon, hogy nem ellenkezem. Nem kellett sok, hogy megszabadítson alsóruhátatomtól ahogy ahhoz sem, hogy csupasz valóját érezzem fenekemhez nyomódni. Ekkor már nem csak a vágytól nyávogtam neki hanem attól is, hogy kicsit durvábban harapott belém. Úgy éreztem mintha benne is olyan vihar dúlna mint bennem. Nem finomkodott, nem titkolta mit értem el tüzelésemmel. Pillanatok múlva, harapása mellett, Jay oldalamba mart miközben belém hatolt. Akkor nyávogtam fel igazán hangosan s nyomtam felé jobban fenekem.

Igazán vad és szenvedélyes módon rendeztük le tüzelésem azon a helyen, ott a fánál mely gazdagabb lett néhány erőteljes karmolásnyommal. A dolog után, cseppet sem megszokott módon, mert ilyen sosem fordult elő velem, elájultam.
Legközelebb már egy ágyban, egy idegen helyen ébredtem meg. A nap akkor kelt fel éppen így, ha kissé kómásan is, de körülnézhettem. Óriási szoba, csupa sötét színbe öltöztetve. De valahogy tetszett amit láttam, ahogy az az erőteljes illat is ami körbelengte a szobát. Miközben nyújtóztam vettem csak észre, hogy pucér vagyok. Elpirultam, ám csak akkor igazán mikor éreztem, hogy ki kellene mennem dolgom végezni, és ahhoz bizony fel kellene kelnem. Pár pillanatnyi gondolkozás után végül muszáj volt felkelnem, aztán magammal húzni a takaró egy részét. Keresnem sem kellett nagyon a mosdót, mert egy ajtó nyitva volt és azon bemenve a fürdőben találtam magam. Annyira örültem ennek, hogy dorombolni kezdtem. Ezután már végre dolgom végeztem, majd mosakodtam is, aztán miért is ne alapon elfoglaltam a zuhanyfülkét.
Éppen csak megnyitottam a vizet mikor Jay belépett mögém és hozzám simult. Nem szólt, ahogy én sem, mégis mintha értettük volna egymást. Elkezdett engem vizezni, mosdatni egy szappannal. Olyan óvatosan, gyengéden ért hozzám mint még soha senki más. Furán is kezdtem érezni magam tőle. De igazán jólesett.
Letusoltam így vele, hogy ő mosdatott engem. Csodás érzés volt. Közben mosdott ő is, de azt valahogy hamar lerendezte, még viszonozni se tudtam gyengédségét.
Tusolás után megtörölgetett engem, ruhát is adott rám, aztán egy szó nélkül hazafuvarozott engem. Otthagyott engem, csak úgy, egy csókkal ajkaimon és egy ígérettel, hogy keresek más munkahelyet.
Tudjátok mi volt a vicc az egészben? Hát csak, hogy miután beléptem otthonom ajtaján, vettem észre, hogy farkincám s füleim eltűntek. Észrevehettem volna hamarabb, lett volna rá idő s alkalom, de mégsem történt meg.