-Ne felejts el semmit, értetted?- néz mélyen a szemebe Tao.- Ha miattad bukunk, halott leszel.- löki a mellkasomnak a kardomat. Megörültem, hogy végre a kezemben tarthatom a drága fegyveremet. 

Gyorsan felkaptam az álarcot és nekivágtam a feladatomnak. Luhan kezembe nyomta a kulcsokat, hogy zárjam be a szobák ajtaját ezzel megakadályozva a fiúk kijutását. Arra is adott ki parancsot, ha valamelyikük esetleg ellenállna, öljük meg. Természetesen én nem akartam senkit sem megölni, ezért a halál helyett csak megkötözném őket. Lay is segített nekem, hogy nehogy észrevegyék a kinti mozgolódást. Luhan és Tao addig összeszedtek pár kardot és felhozták nekünk. 

-Most vonjuk el a két nagyra nőtt gyerek figyelmét.- utasít minket Tao. - Úgy, ahogy megbeszéltük. - válaszképp, biccentek egyet. Lassan átmentem a másik lépcsőhöz, idegesen kifújtam a levegőt, majd felfutottam a lépcsőn.

-Úristen, Chanyeol, Sehun, valami idegen gyilkos van fent a hajón.- ordítom kétségbeesetten  feléjük futva. - Belopódzott a kabinomba és majdnem elvágta a torkomat. - kezdek el remegni, már majdnem a sírás határán vagyok.

-Rendben Yun Hee, elsőnek próbálj megnyugodni.- simogatja Sehun a vállam.- Nem tudod, hogy most hol lehet ez az idegen?

-Szerintem  nálatok bújt meg, hiszen az a szoba most üres. - vetem fel az ötletet, mire szélsebesen elrohannak a szobájukhoz. 

-De itt nincs senki...- hallom meg Chanyeol meglepett hangját, később pedig már csak dörömbölésüket lehet hallani, mert Luhan bezárta őket. Már csak a kapitány van vissza. Úgybeszéltük meg, hogy mindannyian bemegyünk. És  amíg Tao megküzd a kapitánnyal, addig mi kint az ajtót őrizzük.

-Az idegen már bent van a kapitánynál, remélem sikerrel járt.- vigyorog Tao.

A fiú erőt véve magán egy nagy lendülettel a lábával belökte az ajtót , ahonnan hatalmas fény áradt ki. 

Az idegen és Suho  között már nagyban folyt a vívás, külső szemmel nézve káprázatos volt.   

-Nem lesz a hajó a te tulajdonod.- mondja dühösen az idegennek a kapitány.

-Nem is az övé lesz, drága kapitány. Ő nem pályázik megszerezni a te posztodat.- mosolyog Tao. Lassan előrébb lépdel, mi pedig egy kicsit hátrébb álltunk meg.- Én pályázok rá és amint láthatod, vannak itt emberek, akik támogatják ezt a célomat. - mutat az oldalán állókra, köztük rám is. Eközben az idegen is visszajött hozzánk, viszont kardját még mindig elől tartotta. 

Mondjuk ezt megvitatnám, hogy én is támogatom, de inkább hallgattam. 

- Ezért arra kérünk téged, hogy mondj le a posztodról és add át nekem a helyed.- vigyorog a fiú, meghajolva.

-Miért? Mi az oka annak, hogy zendülést indítasz ellenem? - áll be védekező állásba, kardját maga elé tartva.- Nem tettem semmi olyat, ami nektek kedvezőtlen lett volna.

-Egyetlen egy porszemecske, ami vagyis aki már rég óta zavar minket. Yun Hee és a Kristály ügye. Miért nem akarod feladni az egészet és visszatérni a megszokott élethez? - az utolsó szavakat már ordította idegességében.

-Mert nem tehetem! Megígértem, hogy megsemmisítem a kristályt, bármibe is kerüljön. - húzza ki magát. - De ha nem akarsz tovább utazni velem, a legközelebbi kikötéskor kiszállhatsz a kis csapatoddal.

-Azt nem fogom megtenni.- vonja ki a kardját és szélsebesen nekiront. A kapitány meglepődve pillantott, hol az ajtó felé, hol pedig ránk.  - Gondolom a legénység többi tagját keresed.- nevet. - Hát sajnos őket bezártuk a kabinjaikba , így hiába is szólnál nekik, nem tudnak idejönni.

-De nem is kellenek.- mosolyog, majd könnyűszerrel leszereli őt. - Nem tudom, hogy emlékszel-e még arra, amikor régebben ketten egy alkalommal összecsaptunk.- szegezi a kardját Tao nyakának. - Akkor is te veszítettél, látom nem tanultál belőle. - mosolyog sejtelmesen a kapitány, viszont egy óvatlan pillanatban a fiú újra vissza tudta szerezni a kardját és megint nekirontott a kapitánynak. 

Mielőtt a többi fiú is a kapitánynak esett volna, hirtelen kezek nyúltak ki mögülünk és  kaptak el minket. Hamar rájöttem, hogy ezek a kezek a legénység tagjaihoz tartoznak.  Mindegyikünket elkapták, kivéve a fő zendülőt, aki még mindig a kapitánnyal harcolt.

- Add fel, hiszen a csapatod már el van fogva.- néz Suho felénk, mire a másik fiú is végre felénk  pillant. A kapitány, kihasználva a helyzetet, erősen tarkón vágta Taot, aminek következtében  térde esett és elterült a padlón.

Jobban megnézve a mögöttünk állókat, az egyik Kris , a másik kettő pedig Baekhyun és Xiumin voltak. Gondolom a kettő valahogy kinyitotta belülről az ajtót, a magasabbik pedig nagy lendületet véve kitörte azt. 

-Vigyétek a zendülőket a fogdába, majd holnap egyesével elbeszélgetek velük. - néz végig rajtunk komolyan. -Addig nem akarom, hogy a szemem elé kerüljenek.

Amilyen erősen csak lehetett, olyan erővel kezdtek el minket lerángatni a tömlőcbe. Néha néha felszisszentem, ugyanis engem vitt Kris, természetesen nem tudta, hogy én rejtőzök az álarc és a nagy fekete öltözet mögött.

A cellák a hálók után voltak, ahova nagy lendülettel löktek be minket. A csapatot két felé osztották, a bérgyilkost és engem egy egyszerűbb zárkába zárta, karjainkat pedig a fejünk fölé a lábainkat a földre láncolták. A három fiút egy másik helyre rakták, olyanba, amelynek a falai zártabbak voltak és onnantól kezdve  nem láthattuk őket.

-Remélem nem fogsz megölni, ha kikerülünk innen. -pillantok a férfira, mire válaszképp megrázza a fejét. 

A tömlőcben egész este hideg volt, részben azért nem tudtam elaludni. A másik probléma  Luhanék voltak, ugyanis az éjszaka folyamán nem kevés alkalommal vágtak a fejemhez mindenféle szavakat. 

-Ha nem fejezitek be, esküszöm, ha kijutok, úgy megverlek titeket, hogy után járni is nehezetekre fog esni!- ordítottam vissza már a sokadik szidalmazás után. Szerencsére utána már nem szólaltak meg, ezzel egy kicsit csendesebbé téve a helységet.

Reggel megint egy nagyon erős Deja Vu-m volt, ugyanis egy vödör hideg vízzel ébresztettek minket. A beszélgetést a három fiúval kezdték, akiket végül inkább bezárva tartanak még egy kis időre.

-Ha kijutok innen, megöllek, te hülye cafka!- ordította Tao, mikor visszatért a kínzásból. Még a kikérdezés után rápirítottak egy kicsit , hogy többé  eszébe se jusson a lázadás gondolata. Bár ha jól láttam, Layt elengedték, gondolom megbánta bűnét, vagy lehet, hogy ő is kényszerítve lett, csakúgy, mint én. 

-Na gyere, te patkány.- nyitja ki a lábamon körülfutó vasat és kapja el a karomat fogva tartó láncomat Xiumin. Nagyon erősen rángat, alig tudok menni, a karjaim is már teljesen felmondták a szolgálatot. Végigrángat a folyosón, ezzel intő példát statuálva a többi fiúnak, hogy a közeljövőbe senki se tervezzen lázadást. 

Útközben néha térde rogyok, mire a fiú erőszakosan felrángat, hogy folytassam az utat. A kapitány kabinjához érve, a fiú bekopog és a válasz után kinyitja a hatalmas barna faajtót.

-Kapitány, itt az utolsó előtti.- lök oda a széknek, amelyre lassan leülök. 

-Rendben, köszönöm Xiumin. Most távozhatsz.- miután a fiú távozott, Suho lassan közelebb lépett.

-Nem lenne nehéz kitalálni, hogy ki rejlik eme maszk mögött. Figyeltem a lázadás alatt minden mozdulatodat.- mosolyog.- De megkérdezném, hogy mi volt az indoka egy ilyen jószívű embernek egy zendülésben résztvenni?- szedi le lassan a maszkom.

-Nem tudom, Ön mit választana.- nézek mélyen a szemébe.- A halált, vagy azt, hogy az ellenálló mellé áll? Mert nekem ezt a két  lehetőségeket adták meg. És amint láthatja, még élek.

-Szóval téged is kényszerítettek, hasonlóan, mint Layt. - gondolkodik hangosan. 

-Azt is  láthatta, hogy senkit sem bántottam. 

-Ez igaz.- helyesel. - Ha megbántad a tetted, visszatérhetsz a kabinodba.- int.

-Természetes, hogy megbántam, de mint már említettem, kényszerítve lettem.- hajtom le a fejem. Úgy éreztem magam, mintha kigyerekként szidtak volna meg valami csínytevés miatt. 

-Egy kérésem lenne.- pillant rám Suho. - Lennél kedves a zárkában tartott foglyokról gondoskodni?

-Ahogy parancsolod, Kapitány. - hajtok fejet, majd Xiumin visszakísér a cellákhoz, hogy levegye a láncaimat. 

-Megérkezett az ártatlan áruló.- hallom meg Chen cinikus köszöntését.

-Megkérdezhetem, hogy miért hívsz így? - teszem csípőre a kezem. - Csak akkor nevezz így, ha tudod, hogy mit miért tettem.- válasz nem érkezett tőle, felkapva a törölközőmet , elmentem fürdeni és felvettem a másik ruhámat. Nagyon meglepődtem, ugyanis az ingemet valaki megvarrta. Pedig tisztán emlékeztem arra, hogy kidobtam. Felhúzva pedig még sokkal szebb volt, mint előtte bármikor. 

Vajon ki lehetett aki elkészítette?