//Luke//

-A nővéred melyik virágot szereti? – kérdezem Lily-től századjára. Megakarom éjfélkor lepni,már mondtam,hogy készülődjön,de arról nem tud mit szervezek.

- Az orchideát. – feleli unottan.

- Oké,és melyik a kedvenc színe?

- A lila.

- Oké,köszi! – megölelem,majd nyomok egy puszit a fejére. Kicsit sem hasonlít Ninára. Mintha nem is lennének testvérek. Gyorsan beszálltam a kocsiba és elindultam a szükséges dolgokért.

//Candice//

Felmentem Apámhoz,hisz elég régen beszéltünk,szegénynek sok a munkája. Bekopogtam hozzá,és egy pár perccel később ki is nyitotta nekem az ajtót.

-Szia Apa! – öleltem meg. Nyúzott volt...lehet nem kéne zavarnom.

- Szia kincsem! Mi járatban? – engedett beljebb.

- Gondoltam megnézem,hogy vagy! Elég rég beszéltünk!

- Tudom,sajnálom...én sem így gondoltam a dolgokat,de a munka az munka.

- És most éppen mit csinálsz?

- Keresem a megfelelő időpontot. – mosolygott.

//Nina//

5 perc múlva éjfél... Olyan sok időnek tűnik,főleg ha vársz valakire. Leülök az ágyamra és dobolok a lábaimmal. Ideges vagyok... Pedig nem szoktam az lenni...általában egy türelmes ember vagyok...de most izgulok! Nagyon,de nagyon!

Még 3 perc... Nyugi Nina,se perc alatt el telik... Hátradőlök és elkezdem nézni a holdat az ablakomon keresztül. Felállok,majd közelebb megyek. Teli hold van... A királyság kihalt. Egy két ember beszélget,de halkan nehogy felkeltsenek valakit. Minél többet időt töltesz egy kastélyban annál inkább rád ragad az illem,a csönd...Semmi hangoskodás. Az új szobalányok elég nehezen tanulnak bele ebbe. Mindig nevetgélnek,minden ostobaságon. Persze a régi,betanult lányok mindig lepisszegik őket,amire csak bocsánatkérően elmormolnak egy 'sajnáljuk' –ot.

Kopogni kezdenek az ajtómon,amire az ajtó felé fordítom a fejem,megigazítom a ruhám és oda megyek. Ráhelyezem a kezem a kilincsre,majd óvatosan lenyomom. Luke vigyorgó fejével találom szembe,magam. A kezében egy lila orchideát tart a kezében majd nekem át nyújtja.

-Köszönöm! – átveszem a virágot.

- Indulhatunk?

- Persze,csak ezt lerakom. – mutattam a virágra és beleraktam az első vázába,amit találtam. – Most már mehetünk!

- Hercegnő! – karoltam át a kezét,majd elnevettem magam.

- Na és mit terveztél?

- Baj ha nem mondom el?

- Lehetséges!

- Luke! Luke Hemmings! – hangoskodnak az említett új szoba lányok. – Kérhetnénk egy autogramot?

- Persze lányok,csak halkabban! – csöndesítette le őket.

- Köszönjük szépen! – ölelték meg majd egy pár lapot Luke gyorsan aláfirkantott.

- Nincs mit,de erről... - mutatott rám,majd magára. – Egy szót se.

- Természetesen egy szót sem szólunk! Lakat a szánkon.

- Köszönöm!? – vártam,hogy elmondják a nevüket.

- Lauren és Lela!

- Oh,testvérek vagytok? – kérdeztem.

- Igen felség!

- Hagyjuk ezt a felséges dolgot...Nina vagyok! – elmosolyodtak. – Majd megbeszélem,hogy ti legyetek hozzám beosztva.

- Köszönjük Nina!

- Nincs mit,de most menjetek biztos hiányolnak titeket!

- Remek uralkodó lesz belőled. – pillant rám Luke.

- Nem hinném.

- Ugyan miért?

- Nem fontos...

- Ha elakarod mondani elmondod! De akkor menjünk! – megfogta a kezem,majd elindultunk a cél felé. Kivezetett a kertbe,onnan pedig a rózsa kertbe,majd a végén a legeldugottabb helyre érkeztünk. Egy pléd leterítve,rajta pedig egy laptop.

- Gondoltam megnézhetnénk egy filmet. – ült le.

- Mikor találtad meg azt a helyet?

- Még amikor megérkeztünk azután nem sokkal. Miért?

- Nem hittem volna,hogy bárki tud erről a helyről,ide én szoktam kijárni rajzolni. – mutattam az egyik kis faházikóra,amiben egy pár kellék van.

- Megmutatod?

- Öhm...persze! – mosolyogtam,majd elindultunk. Egy rozoga kis faház,benne millió ecset,rajzlap,színes ceruza meg persze a kész rajzok.. Kinyitottam az ajtót,egy halk nyikorgás kíséretében kinyílt,én pedig beléptem rajta,majd felkapcsoltam a villanyt. Egyből elindultam az asztalomhoz. Olyan keveset vagyok én mostanában itt. Régen mindig itt voltam,amikor egyedül éreztem magam. Kijöttem és elkezdtem firkálgatni minden hülyeséget.

- Körül nézhetek?

- Persze! – reagáltam a kérdésre.

Kinyitottam a fiókomat. Kivettem belőle a régi festményeket. Manapság már nem szeretek festeni. Inkább egyszerű fekete fehér. Egyszerű,de mégis nagyszerű. Tájképek...lovak...csendéletek. És egy csomó más hülyeség. Borzalmasan néznek ki...az összes!

-Ez én vagyok?! – mutat Luke egy képre.

- Nem tudom...régen mindig Lily mutatott képeket,hogy rajzoljam le...csak soha nem kerültek hozzá. – álltam fel a székemből és közelebb mentem hozzá.

- Szerintem hasonlít.

- Ez lehet,hogy te vagy...de nézd! – fordítottam meg,majd egy leragasztott papírt levettem a hátuljáról,mindig így tüntettem el azt,hogy ki van a képen vagy azt,hogy én csináltam. Letéptem és ott állt : 'Luke Hemmings' – Igen ez te vagy!

- Nagyon trükkös vagy.

- Soha nem szerettem,ha tudják,hogy én csináltam. Mindig eltakartam a neveket.

- Ha nem baj,ezt kölcsönveszem...Örökre! – ölelte meg a képet.

- Tessék csak... úgysem tudnék vele mit kezdeni. 

- A srácokról nincs? – kérdezte,majd tovább keresgélt.

- Fogalmam nincs! Ezek több,mint 1 évesek...

- Ennyi időd volt? Suli?!

- Magántanárok! – rántottam meg a vállam. – És mindennap csak 2 óra volt...

- És most mi van velük?!

- Már mindent megtanítottak, amit akartak! És amire szükségem lehet.

- Napi 2 órát én is bevállaltam volna...nem napi 7-et!

- De nekem nem voltak szünetek!

- Megvan! – vett ki egy képet.

- Mi?! – nevettem fel.

- Lerajzoltál minket...egy csoportképben. Látod?! – mutogatta.

- Ez valami borzadály!

- Szerintem tök jó lett... Ha azt mondod rossz nézd meg amiket én alkottam ennyi idősen. – nem szóltam semmit csak megráztam a fejem.

- Amúgy emlékszek arra a képre. Lily akkor talált meg titeket,és reggeltől estig rólatok álmodozott. Én pedig lerajzoltam neki.

- És ezt? – mutatta saját magát.

- Ez volt a telefonján a háttérkép... És elég jó kép volt...én pedig borzadalmat csináltam belőle!

- Ez nem igaz! – ölelt meg. – Mint két tojás! – rakta a feje mellé a képet.

Feltúrta az egész szobát,majd még egy két képet elcsórt. Elég hideg volt az idő,így a filmnézés áttelepült a szobámba. Felpakoltunk mindent,majd elhelyezkedtünk és bekapcsolta a filmet. Én a közepe felé elaludtam,így csak arra keltem fel,ahogy Luke megmozdul mellettem.

-Hová mész? – ásítottam.

- Csak elrakom ezeket.

- Megyek átveszem a pizsamámat. – indulok el a fürdő felé. Átöltöztem, és visszamentem a szobámba.

*Másnap*

Reggel Luke mellett keltem fel. Megtudnám szokni.

-Jó reggelt Hercegnő! – ásított.

- Neked is!

- Nem sokára mennem kell...ha meglátnak...

- Tudom...nekem készülődni kell a reggelire.

- Akkor majd találkozunk! – nyomott egy puszit a fejemre. – És még egyszer köszi a képeket.

- Nincs mit,legalább valakinek jó lesz és nem csak porolódik.

Elment,majd én is elkezdtem készülődni. megfürödtem,kiválasztottam a mai ruhámat. Andrea rend szerint kint várt és segített befűzni a ruhám. Egy egyszerű menta színű ruhát vettem fel.

-Köszönöm!

- Nincs mit,Felség! – sóhajtottam egyet és elindultam. Kihúztam a székem,és helyet foglaltam. Megvártam,míg mindenki megérkezik. Candice és Lily...majd Anyáék.

- Nina! Bejelenteni valónk van!

És itt megváltozott az életem...