//Nina//

-Nina! Ez mégis micsoda?! – nyomta Apám a kezembe az újságot.

- Újság?! – kérdeztem,majd közelebbről is megnéztem.

„Az idei termékek világszínvonalúak lettek! Ez a nyár sikert hozhat Adalide életébe!"

-Hisz ez jó dolog nem?! – kérdeztem Apámtól.

- Nem arról beszélek! Utolsó oldal... - nyitotta ki nekem. – Ez mégis mit jelentsen? – ezen a képen én és Luke vagyunk a fesztiválon ahol épp csókolózunk...

- Ez nem az aminek látszik! – de,ez pontosan az aminek látszik...

- Talán a jövendőbeli királynőnk mégsem Alexander herceggel igyekszik összeházasodni? – olvasta fel a cikket. – Az idei fesztiválon lencsevégre kaptuk, ahogyan Nina hercegnő egy ismeretlen fiúval csókolózik...Vajon erről a szülők tudnak? Vagy ez egy titkos románc?

- Megbeszéltünk, neked Alexander mellett van a helyed! És mégis mi ez a ruha? – mutat idegesen a képre.

- De én nem akarok mellette lenni!

- Nina... Menj a szobádba.

Kimentem a teremből,majd egyből a fiúk lakosztálya felé futottam. Amint odaértem bekopogtam.

-Nyissátok már ki! – mormogtam magamnak.

- Áh! Nina,mi szél hozott erre? – nyitotta ki Mikey az ajtót.

- Beszélnem kell Luke-kal... Sürgősen!

- A szobájában van. – mutatott az említett helyiségre.

- Köszi! – egyből elindultam,majd kopogás nélkül benyitottam.

- Nina! Mi a baj? – átölelt,majd elkezdte simogatni a hátam.

- Az újság...

- Mi van vele? – vette fel az éjjeliszekrényről.

- Utolsó lap...csak nézd meg...

- Ezek mi vagyunk! Hogyan vettek észre? A tömegben voltunk!

- Nem tudom,de Apa meglátta... És nem nagyon örvendezett a hírnek...

- Kitalálunk valamit... Megígérem! – ölelt meg újra.

- Mennem kell,ha nem találnak a szobámba,még nagyobb bajban leszek.

- Elmegyek veled.

- Nem lehet... - kimentem és a szobámhoz siettem. Felkaptam egy-két rajzlapot és leültem az ablakom elé. És elkezdtem rajzolni,csak azt ami az eszembe jutott. Csalódottság,félelem...és ehhez hasonló szavakból megszületett a rajz. Borzalmas lett,amilyen a kedvem. Illik hozzám. Túlságosan is.

- Nina,beszélhetnénk. – nyitott be a szobámba Apa. Sóhajtottam,majd leültem mellé az ágyra.

- Sajnálom...megértem,hogy mérgesek vagytok Anyával.

- Miért csináltad ezt?

- Mert szeretem...

//Candice//

-Mi történt? – utaltam arra,hogy mindenki szomorúan ül a kanapén.

- Luke...

- Hol van?

- Nem akar kijönni,elvileg benne volt Ninával az újságban. – terült el Ash az ágyon.

- Láttam őket! Ahogyan mindenki...

- Mindenki?! – jött be a nappali szerűségbe Luke.

- Minden szobába raknak szombat reggelente egy lapot.

- Ahj! Közkedvelt ellenség lettem,nem?! – támasztotta meg a fejét a tenyerébe.

- Nem hiszem...sokan ellenzik ezt az érdekházasság dolgot. De a törvény az törvény. – ültem le melléjük.

- Úgy érzem magam,mint egy Barbie-s mesében! Komolyan mondom. – próbálta oldani Mike a hangulatot.

//Nina//

-Alexander. Sajnálom,hogy múltkor nem tudtunk találkozni. – mosolyogtam.

- Biztos más dolgod volt,meg értem.

- Esetleg nem lenne kedved elmenni lovagolni? – tettem fel az ötletet,hisz kiskorom óta szeretek lovagolni.

- De,persze! Menjünk. – elindultunk a királyi istálló felé,majd két lovat felnyergeltek nekünk.

- Köszönjük. – felültünk a lóra. Egy kicsit nehézkesen,hisz nekem mindkét lábamat egy oldalon kell tartanom.

- Mióta lovagolsz?

- Kiskorom óta. – mosolyogtam. – És te mióta zongorázol?

- Öt-hat éve.

A lovaglás közepette kiértünk egy kis tisztásra,ahol leszálltunk a lovakról és elindultunk sétálni egyet. Csöndben lépkedtünk egymás mellett.

//Luke//

-Egy ismeretlen fiúval! – nevetve olvasta fel az újságot már vagy századjára Mike. – Talán Luke Hemmings mégsem olyan híres?

- Fogd már be! – üvöltettek rá a többiek.

- Őszintén utálom most magam! – dőltem le ismételten az ágyra.

- Most miért is?

- Amiért az előbb.

- Ah...szóval a – csücsörített Michael.

- Menj a tudod hova! – dobtam neki egy párnát.

- Miért nem mész és beszélsz vele?

- Mert akkor még nagyobb bajba lenne. Gondolom így sem örülnek,hogy velem látták...és nem a herceggel.

- És este nem tudod elvinni valahová? Akkor gondolom mindenki alszik. – vetette fel az ötletet Cal.

- És ha ő is alszik? – nézett rá Ash.

- Felkelted?

//Nina//

Alexander nagyon kedves és figyelmes...de valahogy nem érzem magam vele úgy,mint Luke-kal... És ezt ő is észrevette.

-Mi a baj?

- Semmi. – hazudtam.

- Menjünk,kezd sötétedni... - megfogta a kezem,így segített felállni. – Tudom,hogy még mindig nem vagyunk olyan viszonyba,amibe kellene...

- De megpróbáljuk,ez a lehető legtöbb,amit megtudunk csinálni.

- Esetleg?

Ránéztem,ő pedig csak közelített felém. Végül pedig megcsókolt...

-Sajnálom,nem kellett volna.

- Semmi baj,egyszer úgy is megkell történnie. – mosolyogtam rá.

Felszálltunk a lovakra és visszaindultunk. Hamar visszaértünk.

-Milyen volt a lovaglás Felségek? – érdeklődött a lovász.

- Csodás! –válaszoltam,majd kimentem az istállóból.

- Remélem megismételjük majd ezt a napot.

- Mindenképp.

Elköszöntünk egymástól,majd indultunk a dolgunkra.

-Borzalmas volt a napod? – kérdezte Anya.

- Nem,Alex igazán kedves és megértő,de...

- De...? – várta,hogy befejezzem a mondatomat.

- Nem fontos. Az a lényeg,hogy összeházasodunk...Tudjuk már az időpontot?

- Nem,amint kiderül te leszel az első aki megtudja. – mosolygott Anyám. – Menj,elég késő van! Jó éjt!

- Neked is! – öleltem meg.

Elindultam a szobám felé,majd egy kéz behúzott egy egyik tánc terembe. Ahogyan a mellkasára érkeztem,ár az illatáról is tudtam,hogy ez Luke.

- Mi...?

- Sh! – rakta az ujját a számra.

- Luke...

- Éjfélre vedd fel a ruhát,amit hagytam fent neked. – suttogta a fülembe.

- Mit tervezel? – mosolyogtam rá.

- Majd meglátod,csak éjfélre legyél kész.

- De...ezt nem lehet.

- Senki nem halt bele még egy kis szabályszegésbe. – mosolygott rám,majd megcsókolt. – Csak legyél kész!

- Oké! – nevettem el magam.

Elengedett,majd elindultam a szobámba készülődni. Ismét egy doboz volt bent. És egy majdnem ugyan olyan ruha,mint múltkor...

Hivatalosan is imádom ezt a srácot...