//Nina//

Délután körbevezettem a jövendőbeli hercegemet. Aranyos fiú,bár egy-két óra alatt nem nagyon lehet megismerni az embert. A vacsora most fejeződött be. Mindenki indul a szobájába. Én is így teszek. Az út a szobámhoz rövid,de ha valaki körbekerüli a kastélyt akkor nem nagyon. Elmentem a konyha felé,ahol a sok szakács és cukrász készíti a holnapi finomságokat. Élmény ide lejönni. Mindig is szerettem a konyhába járni. Kiskoromban ez volt a kedvenc helyem a kastélyban. Mindennap más sütemény.

- Áh, hercegnő! Kérem, vegyen egyet! - nyújtottak felém egy habcsókos tálat.

- Köszönöm! – levettem egyet és mosolyogtam. Beleharaptam a finomságba. – Hm... ez nagyon finom lett.

- Köszönöm felség!

Nem sokáig maradtam bent. A sötét folyosón indultam vissza a szobámba. A hold fénye besütött a nagy ablakokon. Elég késő lehetett az idő,csak a szobalányok sündörögtek.

-Nina! – hallottam meg a nevem,mire hátrafordultam. Luke állt előttem.

- Szia Luke! – mosolyogtam rá. Nem tudom,hogy kell ilyenkor viselkedni. Délután majdnem megcsókolt...és nekem az lett volna az első. Ehhez köthetően még sohasem voltam ilyen helyzetben.

- Öhm... Megkell beszélnünk valamit. – vakarta meg a tarkóját. Tudtam miről akar beszélni. Nem kell hozzá sok ész.

- Tudom...

- Mikor szeretnéd?

- Hát mondjuk holnap? – tettem fel az ötletet.

- Oké,reggel találkozunk. –nyomott egy puszit az arcomra,majd elviharzott. Nem tudom mi van köztünk,de azt hiszem én érzek valamit iránta...De ilyen hamar? Hisz csak ma jöttek meg. Talán ilyen a szerelem első látásra...

**

-Ninaaaaaaaaa! – ordítoztak kintről.

- Gyere be! – ásítottam,majd felültem az ágyon. Reggel van...

- Ma van a szülinapi bulim! És még fel sem keltél? – szomorodott el Lily.

- Sajnálom,de este nagyon sokáig fent voltam. – nyomtam egy puszit a homlokára.

- Akkor siess...valaki már keres. – kacsintott rám Candice. – Lily kimennél,megkell beszélnem valamit a nővéreddel.

- Persze! De aztán siessetek. – ment ki.

- Honnan tudsz róla? – kérdeztem. A majdnem csókra akartam kilyukadni,mint ő az előbb.

- Calum mindent elmondott... úgy látszik,ha adsz neki egy kis csokit az egész életét elmondja neked...olyanokat is megtudtam amire iszonyat nem voltam kíváncsi! – nevette el magát.

- Én azt hittem az alkohol teszi ezt.

- Lehet volt valami abban a csokiban. – rántotta meg a vállát. – De siess,kint már várnak.

- Mit vegyek fel? – indultam a gardróbom felé.

- Mondjuk ezt? – mutatott egy gyönyörű kék ruhát.

- Tökéletes. – megöleltem. – Köszönöm.

- Erre vannak a barátnők.

Felvettem a ruhámat a hozzá való kis cipelőmmel. Mindezek végén a tiara is felkerült a fejem búbjára. Készen vagyunk,mehetünk. Elindultam a patak mellé.

-Felség! – köszöntött Alexander.

- Alexander! Hogy vagy ma? – kérdeztem.

- Köszönöm jól vagyok és te?

- Remekül vagyok. Viszont sietnem kell.

- Kislányom! Hova-hova? – ha Apa is itt van lőttek a terveimnek.

- Beszélni szeretnék valakivel.

- Itt hagyod a vőlegényed?

- Nem,persze,hogy nem! – illetlenség ott hagyni a jövendőbelid. Illem...De sajnos Luke számomra fontosabb,mint az illem.

Apa, én és Alexander körbementünk a kidíszített folyosókon.

-Nagyon szép lett a végeredmény. – zökkentett ki Apám a gondolkodásomból.

- Igen,jó volt a témaválasztás. – mosolyogtam rá. Magam előtt megláttam Luke-ot.

- Sajnálom. – tátogtam el neki,mire csak megrántotta a vállát.

- Apa,kérlek elkell mennem! Segítenem kell Lily-nek. – utáltam hazudni,de ha megéri akkor nincs más választásom.

- Erről van szó? Menj csak.

- Köszönöm! – nyomtam egy puszit az arcára,majd lefordultam egy másik folyosóra és intettem Luke-nak,hogy jöjjön. Így is tett.

- Merre voltál? – nézett rám.

- Sajnálom. – csak ennyit tudtam kinyögni. Éreztem,hogy a sírás szélén állok.

- Mit sajnálsz? Nem a te hibád. – a kezébe vette az arcomat.

- Legalább szólhattam volna... - megöleltem. Ráhajtottam a fejét a mellkasára.

- Gyere,sétáljunk egyet. – megfogta a kezem és elindultunk.

**

-Na és mióta rajzolsz? – kérdezte. Egy fél órája,biztos sétálunk,de jól esik.

- Nem tudom. Igazából amióta az eszemet tudom. – mosolyogtam rá. – Ugye a barátaid nem bánják,hogy velem vagy?

- Nem örülnek,hogy nem bent fekszek a szobában,mint egy zombi. – nevette el magát. – Nézd csak!

- Mit? – Candice és Calum.

- Na látod? Ha ő is jó érzi magát,akkor én is itt lehetek veled. – nyomott egy puszit az arcomra.

**

-Sajnálom,de mennem kell. Készülődnünk kell a tesód bulijára. – fordult felém.

- Nekem is mennem kell. – mosolyogtam rá.

- Este találkozunk. – nyomott egy puszit a homlokomra. Mindketten elindultunk a szobáink felé. Útközben találkoztam Apával.

- Nina! Milyen volt a készülődés? – elsőnek nem tudtam miről beszél. Aztán persze leesett.

- Jó volt! Viszont,nekem is mennem kell készülődni. – mosolyogtam rá. Szó nélkül elengedett,aminek nagyon örültem. Nem tudjátok elképzelni mekkora megkönnyebbülés volt ez. A szobámhoz érve lenyomtam a kilincset,ezzel elérve bejutottam a szobámba,ahol egy dühös szempár fogadott.

- Te! – mutatott rám Candice a mutató ujjával.

- Én?

- Te! Itt várok rád fél órája! Azt mondtad itt találkozunk 1-kor,de most fél kettő van!

- Bocsi,csak...- kezdtem el.

- Most komolyan azt gondoltad,hogy haragszom rád? – nevette el magát. – Istenkém! Egy fiúval voltál!

- Szóval,csak megjátszottad magad? – kérdeztem és a mellkasom előtt összekulcsoltam a kezeimet.

- Lehetséges! – hátra dobta a haját. Mindketten elnevettük magunkat. – De akkor kezdjük el kiválogatni mit veszünk fel.

- Oké,de előbb meg kell kérdeznem valamit. – néztem rá.

- Figyelek.

- Mi van közted és Calum között? – láttam rajta,hogy elpirult.

- Semmi,csak barátok vagyunk.

- Aha...

Lányokhoz illően 2 óra múlva készen lettünk mindennel. Épp a hajamat csinálják,ami már most mesésen fest. Persze,nem tartott sokáig.

-Köszönöm! – felálltam a székből.

- Nincs mit, kisasszony!

Megigazgattam a vörös szoknyám,majd kiléptem a szobámból. Alexanderrel találtam szembe magam.

-Indulhatunk? – kérdezte és a kezemért nyúlt.

- Persze! – rámosolyogtam, majd felé nyújtottam a kezem és karöltve haladtunk végig a folyosón a bálteremig.

- Hölgyeim és uraim, köszöntsék a jövendőbeli uralkodóinkat! Nina Adaline White-ot és Alexander Lewis-t! – hallottam meg az ajtó mögül egy mély férfihangot. Így szokták felvezetni a meghívottakat az ilyesfajta eseményeken. Kinyitották nekünk az ajtót mi pedig egyszerre beléptünk. A bent lévő emberek tekintete ránk szegeződött. Lesétáltunk a lépcsőn,majd elvesztünk a tömegben.

- Boldog Szülinapot! – megtaláltam Lily-t és egy nagy puszival köszöntöttem fel. Persze van ajándéka is,de azt csak később kapja meg és remélem tetszeni fog neki. Nagyon sokat készülődtem vele.

- Köszönöm! Nem hittem volna,hogy ennyien eljönnek! És még a fiúk is itt vannak,ez életem legjobb szülinapja.

- Reméljük is! – lépett a hátam mögé az említett 4 fiú. – Nem akartunk hiába jönni.

- Muszáj ide szmokingot felvenni? – húzogatta a szmoking ujja szélét Mikey.

- Igen,muszáj! De nem néztek ki rosszul. – mosolyogtam rájuk.

És itt kezdődött az életem egyik legizgalmasabb estéje...