//Nina//

Lassan csókolt végig kulcscsontomon, államon végül visszatért ajkaimhoz. Keze a koktél ruhám aljához vándorolt. Én sem tétlenkedtem. Kezeim szőke tincsei közé vezettem. Markoltam, mire egy férfias nyögés hagyta el a száját. Pólója alját megfogtam és egy pillanat alatt elhajítottam a szoba másik végébe. Izmos mellkasán hagytam a tekintettem, amit észrevett. Zavaromba elpirultam. A koktél ruhám alját megfogta. Fel fele kezdte húzni. A fejemnél kissé megakadtunk, amin jót nevettünk. A ruhám is követte az ő pólója példáját. Egyre vadabbul téptük egymás ajkait. Keze levándorolt melltartóm pántjához. Megszakította csókunkat és a melleimnek szentelte további figyelmét. Ajkai alatt a mellkasom gyors tempóba emelkedett fel-le. Ezután visszatért a nyakamra. Apró szívásokat hagyott ott. Kezeim önálló életre kelve a gatyájához vándoroltak. Az övével nem sokat vacilláltam, és ez őt mosolygásra késztette.

- Vadak vagyunk?- suttogta fülembe. Válaszolni nem volt időm,s talán nem is akartam,elhallgatatott egy édes csókkal. Lehúzta a gatyáját és szembe találtam magam dudorodó bokszerével. Nagyot nyeltem.

- Ha nem akarod akkor nem kell. - mondta a szemembe.

- De...Akarom csak, nekem még furcsa ez a helyzet.

Elmosolyodott. Lehajolt és már azt hittem megcsókol,amikor a nyelvével végig húzta nyakam vonalát. Kisebb nyögés hagyta el a szám. Bőrömön éreztem mosolyát. A hajába kaptam mikor keze végig simult nőiességemen. Kisebb morgás hagyta el a száját mikor ajkaim a nyakát kezdték csókolgatni. Melltartóm kikapcsolta a többi ruha sorsára ítélte. Félve nyúltam bokszere széléhez. Őrjítően lassan húztam le róla végig a szemébe nézve. A felénél megelégelte és lekapta magáról. Elkerekedtek a szemeim. Nem hittem volna Luke-ról,hogy khm... ennyire be van indulva és...,hogy értitek...

A bugyimba akasztotta a kezét és egy laza mozdulattal lehúzta rólam. A bejáratomhoz helyezkedett el.

- Biztos akarod?

- Biztos. Azt szeretném ha veled lenne az első. - mosolyogtam rá.

- Szólj ha fáj. - motyogta és lassan belém vezette magát. A fájdalom lassan kúszott fel a gerincemen végül az arcomra is kiült. Kicsordult egy könnycsepp a szememből,amit lecsókolt, és meg se mozdult addig míg meg nem billentettem biztatásként a csípőm. Lassan mozgott bennem. A gyönyör lassan kezdett fel épülni bennem. Luke hátát karmolásztam. A lökései minden karmolás után erőteljesebbek lettek.

- Ni..na én min..mindjárt. - lihegte. Tudtam mire mondja. Csoda,hogy tudott értelmes szavakat formálni. Számomra lehetetlen volt a folytonos lökései miatt. Kisebb erőt véve magamon a nevét sikítottam mikor elért a gyönyör. Ő egy férfias nyögést követően egész testével rám feküdt, de nem is bántam. Lehet ez lesz az utolsó együtt töltött éjszakánk és ki akartam használni.

**

-Jó reggelt! – motyognak a fülembe.

- Korán van még! – nyöszörgöm.

- Nem hittem volna,hogy ilyet fogok tőled hallani! – nyomott egy puszit a nyakamba.

- Megtörtént. – fordulok vele szembe. – Amúgy mennyi is az idő?

- Dél lesz fél óra múlva. – biccent a falon lévő fekete órára.

- Basszus,basszus. – ülök fel az ágyról és elkezdek öltözködni.

- Mi van? – ül fel ő is.

- Ma reggel 9-kor találkoznom kellett volna Anyáékkal. – felveszem a koktélruhát,majd a cipzárral bajlódok. Luke mögém áll és becipzárazza. – Köszi! – felé fordulok és adok neki egy csókot.

- Most itt hagysz? – kérdezi,miközben a cipőmet veszem fel.

- Sajnálom,de ezt sem tudom,hogyan fogom kimagyarázni! – sóhajtok egyet.

- Menj csak,mikor találkozunk?

- Fogalmam sincs. – mondom,egy gyors puszit még nyomok az arcára és indulok is.

A magas sarkú miatt iszonyatosan kezdett fájni a lábam.

A kastély felé egyre gyorsabban mentem,valahol már futottam. Egész úton az este járt a fejembe. Semmit nem bántam meg.

Amint odaértem a bálterem elé,bekopogtam.

-Tessék! – hallom meg anyám mérges hangját.

- Saj...sajnálom,hogy elkéstem. – mondom,amint kinyitom az ajtót. Lassan lépdelek a szoba közepére,míg egyszer odaérek.

- Mégis hol a fenében voltál? – pattan fel anyám a székről.

- A kis kunyhómba...

- Mégis mit kerestél ott?

- Rajzoltam.

- És véletlenül nem tudtál volna hamarabb ide érni?

- Elaludtam.

- Chaj...erről még beszélünk... de most... Meghozták a csokrokat. – mutat elém két ugyan olyan lila-fehér csokrot.

- Anya,ezek teljesen ugyan olyanok. – mondom halkan.

- Nem,Nina! Ez egy kicsit kékesebb lila,mint ez. Melyik a jobb?

A „sima" lilát választottam,majd felálltam a ruha tervező székre. A szabó levette a méreteimet,majd kiválasztottuk a ruha fajtáját...

//Luke//

Mosolyogva haladok végig a kertem,majd a folyosón. Az arra járok, kelők hülyének nézhetnek,de engem nem zavar. Ahogy beérek a nappalinkba lehuppanok a kanapéra és bámulok előre.

-Haver! Hogy tudtál elaludni Nina nélkül? – kérdezi röhögve Calum miközben a kezében forgatja a plüss pingvinem.

- Add ide Ninát! – veszem ki a kezei közül.

- Nem kaptam választ! – nyújtja ki rám a nyelvét.

- De én Ninával aludtam! – mondom mosolyogva és visszafekszek a kanapéra. Egy pár percig gondolkozik,majd látom rajta,hogy kezd leesni neki a szitu.

- Emberek! Luke kibebaszott Hemmings lefeküdt Ninával! – kezd el ugrándozni.

- A pingvinnel? – jön be Mike felhúzott szemöldökkel.

- Nem az igazival!

- Haver,lefeküdtél Nina Dobrev-vel?

- Mi?! Nem! – ülök fel az ágyra.

Kopognak. Felpattanok a kanapéról, és az ajtó felé veszem az irányt. Kinyitom az ajtót, és Nina mosolygós fejét látom meg.

-Szia! – köszön halkan.

- Calum! Akkor most mi történt? Most Nina Dobrev,vagy a plüss pingvin? – értetlenkedik bentről Mike. Nina fején megjelenik az értetlenkedés,amit megértek.

- Egyik sem...

- Gyere be. – mondom, és elállok az ajtóból.

- Sziasztok! – köszön és elkezd integetni.

- Várjál,nekünk ilyen Ninánk is van! – csap a fejére Mike,majd elismerően felém biccent.

- Miről maradtam le?

- Semmiről. – mondom. Megfogom a kezét,és behúzom a szobámba. Leül az ágyra,majd kezébe veszi a gitárom.

- Tudsz gitározni? – kérdezem, és leülök mellé.

- Nem, csak zongorázni. – mosolyog és lerakja.

- Ugye,nem történt semmi?

- Nem, csak este 8-tól örök lesznek a szobám előtt,hogy mindenképpen feltudjak kelni... Na és,hogy nem mászkáljak semerre. – fogja meg a kezem.

- Sajnálom! – öleltem át.

- Csak anyáékat,Candice-t,Lily-t na meg persze Alex-ot engedik be. – sóhajtott, és neki dőlt a vállamnak.

//Mikey// (bocsánat,ezt muszáj volt :D)

-Calum! – suttogom. – Szóval,most akkor lefeküdt azzal a Ninával? – bökök az ajtó felé.

- Elvileg igen! – rántja meg a vállát.

- Akkor most velem jössz! – ragadom meg.

- Mégis mi a jó úr istennek?

- Beszerzünk egy cuki kis szoba lányt... - kacsintok és elindulunk...