//Nina//

-Az volt a legjobb,amikor anyudék,gyerekekről kezdtek el beszélni!

Candice nagyon,de nagyon beszélgetős hangulatában van... Tegnap értünk haza a „csodás" kirándulásból. Azóta ki sem raktam a szobámból a lábam. Se kedvem,se erőm nem volt kimenni. Így bent maradtam és olvastam,majd Candice hírtelen berontott,leült elém,s elkezdett beszélni.

Elmondta,hogy Calum adott neki egy „C" betűs medált,majd a tegnapi reggelinél álltunk meg.

-A miről? – kérdezetem vissza meglepődve.

Ez nekem kezd sok lenni. Gyerek...a tegnap előtti este. Mi lesz még?  A végén kiderül,hogy nem is vagyok hercegnő? Ez nem történhet meg ugye? Ugye?

-Ez még semmi. – nevetett fel. – Amint ezt kimondták,Luke szó szerint kiköpte a kajáját.

- Mi van? – kezdek el idiótán mosolyogni.

- Jól hallottad. Azt mondta CSAK „félrenyelte". – mutogatta a macska körmöket.

- És ezt anyáék előtt?

- Jaja. De úgy látszik elhitték,nem lett semmi. Persze mi,a többiek majdnem elröhögtük magunkat,mert tudtuk,hogy az nem egy egyszerű félre nyelés volt. – mosolygott.

- És visszatérve,hogy jött szóba a gyerek?

- Alexander apukája,felhozta,hogy milyen szép gyerekeitek lennének. – rántotta meg a vállát,én pedig bólintottam. – Mi a baj? Kezdesz elfehéredni.

- Se...semmi.

- Nina...

- Nincsen semmi. – teszem fel a kezemet védekezően.

- Figyelek... - telepedett le,mellém.

- Oké,elmondom. De ne mondd el senkinek!

- Nem mondom el senkinek! Kis ujj begyszó! – nyújtotta a kis ujját,majd hasonlóan és is ez enyémet.

- Szóval... - sóhajtok egyet és elkezdem. – Tegnap előtt,elmentünk Alexanderrel...

- Igen...?

- És aznap este... Alex leakart velem feküdni. – még egyszer utoljára ránézek, és beletemetem a fejem a kezeimbe. Meglepődött nem is kicsit. Átkarolja a vállamat,majd megszólal:

- Ugye nem akarod elmondani Luke-nak?

- Nem tudom,el kéne. De félek attól mit szólna hozzá.

- Én nem tudom... - szólal meg Candice. – De szerintem jobb ha elmondod,minthogy mástól tudja meg.

- Igazad van. – felállok az ágyról,megigazítom a ruhámat,a hajamat ezzel együtt a tiarámat (nem titeket :D –„írói megjegyzés").

Visszanézek Candice-ra,aki elismerően bólint, én pedig elindulok. Próbálom sietősre venni a lépteimet,de sehogy sem sikerül. Végül oda értem a szobájuk elé.

Kopogj be Nina! Csak kopogj be. Kipp-kopp. Sikerülni fog. Felemelem a kezem és hozzáérintem az ajtóhoz. Egy pár másodperc múlva az ajtó kinyílik,és Mikey áll előttem.

-Oh,szia Nina! – mosolyog.

- Szia,Luke-kal szeretnék beszélni...szólsz neki?

- Ja,egy pillanat. – megfordul,és elkezd kiabálni. – Lucas! Told ide a seggedet!

Ezzel visszafordul hozzám,elkezd mosolyogni.

-Mindjárt itt lesz! – mondja.

- Oké. – mosolygok.

Állunk az ajtóban egy pár percig,csöndben.

Majd egy hang üti meg a fülemet.

-Mike,mi az istent akarsz? – szólal meg Luke az ajtó mögül.

- Én semmit. – a fejével felém biccent.

- Oh,Nina! – néz felém,mire intek neki egyet. Mike-ot eltolja az ajtótól,majd visszanéz felém.

- Beszélnünk kell... négyszemközt. – mondom mosolyogva.

- Menjünk. – megfogja a kezem és elindulunk oda ahol,az éjféli randink volt.

Hamar odaértünk,de még így a hosszabb utat választottuk. Bementünk a kis kunyhóba,majd leültünk egy-egy székre.

-Mit szerettél volna mondani?

- Nem tudom,hogy mondjam el...

- Naaa! Kíváncsi vagyok!

Ha elmondom nem leszel ennyire boldog...

-Alex...Alexander...- kezdem.

- Igen...?

- Leakart velem feküdni. – mondom ki egy szuszra.

- Mit akart csinálni? – áll fel és a kezét ökölbe szorítja.

- Luke! Ne csinálj semmi hülyeséget amit megbánhatsz! – fogom meg a kezeit.

- De...de leakart veled feküdni!

- De nem történt semmi! Amúgy is egyszer ő lesz a férjem.

- Ne is mondd! – fordul el tőlem.

- Luke,figyelj rám!

- Nina! – fordul vissza dühösen. – Fel kell fognunk,hogy ennek... - mutat közénk. - ...semennyi reménye sincs! Kurvára nincs esélyünk!

- Lu...Luke. – kezdem nehezebben venni a levegőt,még sohasem beszélt velem így.

- Nina! Felejtsük el az egészet! – beletúr a hajába és kimegy a házból.

Szerencsémre a közelemben volt egy szék,így letudtam mire roskadni. Beletemettem a fejemet a kezembe és elkezdtem sírni. Nem ismerem sok ideje,de eddig (a közelemben) sohasem káromkodott. Mindig is utáltam,ha valaki csúnyán beszél. Életemben nem mondtam még ki ilyen szavakat. Soha!

Hátra hajtottam a fejem, és letöröltem a könnyeimet. Előkerítettem egy zsebkendőt és kifújtam az orrom. Megnéztem magam a tükörben. Annyira nem látszik rajtam,így én is elhagytam a kis házat. Szipogva mentem át a kertem,ahogyan a csöndes folyosókon is.

//Luke//

Ezt kibaszottul elcsesztem! Istenem,hogy lehetek ennyire hülye? Nem fog hozzám szólni.

A fejemet fogva mászkálok ide-oda a szobámban,amióta beértem.

-Elcsesztem! Kibaszottul! – mondogatom magamnak.

Végül leültem az ágy szélére,és „ringattam" magam. Előre aztán hátra. Fura,de ettől megnyugszom. Általában!

De most rohadtul nem válik be!

Nyugi Luke! Nem lesz semmi baj!

Mi baj lenne?

Csak szó szerint bele ordítottad Nina képébe,hogy semmi esélye a kapcsolatnak!

Ebből mi baj sülhetne ki?

Már remegek! Kezdek besokallni!

-Luke! – nyitja ki Ash az ajtót. – Neked mi bajod?

- Nina kurvára megfog utálni! Érted? Utálni!

- Már miért? Oda van érted! Ahogy te is érte. – ül le mellém.

- Beleordítottam a képébe,hogy semmi esélye ennek a kapcsolatnak.

- Őszintén az igazat mondtad! Nem leszünk itt örökre. Egyszer elkell válnotok.

- Tudom,de...

- Beszéljétek meg!

- Gondolom látni sem akar! –dőlök hátra az ágyamon.

- Ha nem próbálod meg nem is fogod megtudni. – néz rám.

- Tudod milyen rossz tudni,hogy neked mindig igazad van?

- Kezdem megszokni! – rántja meg a vállát.

- Mit akartál? Nem ezért jöttél be...

- Ja...igen. Nem tudod Calum hova tette a dobverőket?

- Már megint elrakta őket?

- Ja,Mikey a hajszárítóját keresi.

- Remélem tőlem nem vitt el semmit. – nézek körül.

- Jobb ha szét nézel. – kacsint egyet,majd kimegy.

**

Sikerülni fog... Igen Luke,betudsz hozzá kopogni és eltudod mondani neki,hogy mekkora f*sz voltál. Ja,sikerülni fog. Remélem.

//Nina//

Amióta megtörtént az eset bent ülök a szobámba és eszem a felhozott csokimat. Lefürödtem ,majd befeküdtem a pihe-puha ágyamba.

Kopognak...

Vajon ki lehet az...?