//Luke//

Nina elmesélte a történteket. Őszintén! Majdnem én is sírtam. Megvan az időpontja mikor megy férjhez az a lány akibe szerelmes vagy. De az a valaki akihez hozzá megy nem te vagy! Ebben ez a legnagyobb baj! Próbáltam megvigasztalni,kisebb-nagyobb sikerrel,de legalább elaludt.

Beszélgettünk,majd megnéztünk egy filmet,amin valaki bealudt. De nem is baj,ráfér a pihenés. Kikapcsolom a laptopon a filmet,majd vissza megyek Nina mellé. Nem sokkal ezek után és is elalszok.

//Nina//

Reggel Luke előtt keltem fel,egy ideig néztem ahogyan szuszog,majd megszólalt.

-Ne nézz! – nyújtózkodott.

- Miért ne? – öleltem át.

- Nem tudok akkor sziesztázni! – nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Sziesztázni! – nevettem.

A nap további részét beszélgetéssel és filmnézéssel töltöttük. Csöndben ültünk egymás mellett,amikor kopogtattak az ajtón. Felálltam és elindultam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset,ezzel Apámat láttam magam előtt.

-Apa! – lepődtem meg.

- Nina! Hogy,hogy még pizsamában vagy?

- Este sokáig fent voltam. Olvastam. Nem rég keltem fel. – hazudtam.

- Rendben,akkor gondolom ezért hagytad ki a reggelit is.

- Igen. – mosolyogtam.

- Esetleg délután ráérsz?

- Mire?

- Alexander apja gondolta elvisz téged a királyságukba. – hogy mi?! Nem akarok menni,de muszáj lesz.

- Nem lehetne holnap? Nem vagyok valami fényes hangulatomban.

- Megkérdezem őket,aztán majd szólok.

- Köszi,Apa!

- Érted bármit Hercegnőm! – ölelt meg,majd el is ment. Visszamentem Luke-hoz és visszaültem mellé.

- Ki volt az?

- Apa. De nem akarok róla beszélni.

- Nem kell.

*Másnap*

-Indulhatunk? – kérdezte Alexander. Sikeresen átraktuk a látogatást,így a tegnapi napot Luke-kal töltöttem. Meglepően kellemes volt.

Próbáltuk oldani a hangulatot és nem az esküvőre gondolni,néha sikertelenül. De próbáltunk egymással foglalkozni, és nem másokkal. Gyorsan eltelt a nap,de legalább avval lehettem akivel akartam. Nem mással.

Sikeresen kimagyaráztam magam a „Menj el!" helyzetből. Így nem nagyon izgatta a dolog,megértett. Nem hagyott ott miután elmondtam neki. Nem,ott volt velem és segített túltenni magam rajta.

- Azt hiszem.

- Gyere,itt vár a hajó. – megfogta a kezem és elindultunk a hajó felé. Felszálltunk rá,majd nem sokkal később elindult. Körbenéztem. Egy egyszerű hajó,semmi különös.

- Tetszik?

- Igen,szép. A tiéd? – kérdeztem a mellettem álló fiútól.

- Nem,nem az enyém.

- Hány órás az út?

- Ha nincs semmi baj kevesebb mint 2 óra alatt oda érünk. – karolta át a vállamat. Furcsa érzés volt,de megkell szoknom,hisz ő lesz a férjem. 3 teljes hónap múlva házasok leszünk. Lesznek gyerekeink, és egy boldog család leszünk. Gondolom én.

Erre visszatérve,nekem tőle lesznek gyerekeim. Egy olyan embertől akit nem is szeretek? Ne értsetek félre a gyerekekkel semmi bajom nincsen,csak azzal ahogyan „létre jönnek".

Ez hülye megfogalmazás volt.

De remélem értitek a dolgokat.

De jobban belegondolva „azzal" a dologgal nincs semmi bajom. Emberi dolog. Maximum csak azzal,hogy kivel. Mert hát akit nem szeretek,azzal miért akarnék?

Most komolyan arról beszélek önmagamnak? Kezdek begolyózni!

-Min gondolkozol?

- Semmin,csak elbambultam. – mosolyogtam rá.

**

Igaza volt 2 óra múlva megérkeztünk a szigetre. Egy kicsit kisebb,mint ahol én élek,de szép.

Az elmúlt két órában szét untam a fejem. Beszélgettünk Alexanderrel,majd megcsókolt. Nem is egyszer. Én ezt még mindig nem szoktam fel. Ribancnak érzem magam. Otthon van egy szőke fiú kék szemekkel akibe szerelmes vagyok,de közben egy másikkal kell csókolóznom. Most komolyan ti mit tennétek a helyembe? Nem akarom magamat sem becsapni. Luke iránt nyílván valóan érzek valamit,míg Alexander csak egy ismerős. Akiből,mint tudjuk sokkal több lesz. De az senkit sem érdekel én mit akarok és nem is fog. Lehet ez Alexnél másképp van,lehet,hogy ő érez valamit irántam ami több mint barátság. Ő neki lehet sokkal könnyebb,mint nekem. Biztosan ezért csinálja azt,amit csinál.

Én önszántamból nem tennék ilyet. Vagyis nem vele. De kedvesnek kell lennem Alexhez,ő is ugyan így tesz velem.

Tudtommal két napra jöttünk erre a helyre,hogy jobban megismerkedhessek a környékkel. Elvittek minket a kastélyba,ahol egy szobát kaptunk. Hosszú lesz ez így. Túlságosan is hosszú.

Hogyan fogok mellette elaludni? Amikor máson fog járni az eszem? Hogyan?

//Luke//

-Komolyan mondom! Ha az a kis p*csfej,csinálni mer valamit kinyomom a szemét! – járkálok ide oda a szobában.

- Tudom,hogy nem fog tetszeni amit mondok,de... - nézek rá Cal-ra. – 1,úgy beszélsz mintha az apja lennél. 2, érzem,hogy ezután futnom kell. Szóval 2, házasok lesznek,hadd csináljak amit akarnak! – és ezzel a mondattal elfutott.

- Megyek! Visszahozom! – állt fel Candice a fotelból és Calum után sietett.

- Szerintem igaza van!

- Már miért lenne igaza?

- 3 hónap múlva összeházasodnak. Aztán gondolom kellenek kis uralkodók,így érted. – magyarázott Mike.

- Ne már! Ilyenekre nem gondoltam! – nyomtam a fejemre egy párnát.

- Bocs!

- Miért van az ha ti elkezdetek engem „vigasztalni" – mutattam a macskakörmöket a levegőbe. – valahogy mindig rosszabbul érzem magam?!

Megrántották a vállukat ügyet se vetve rám. Valahogy úgy érzem ,hogy magasról lesz*rnak engem.

**

-Ha már mindenki ennyire „happy"! Akkor menjünk és keressünk Mikey-nak egy csajszit! – mutogatott magára az említett.

- Biztos nem megyek! – jelentem ki gyorsan.

- Ashton?

- Muszáj?

- Mivel Calum eltűnt Candice-cel együtt,így csak te maradtál.

- Menjünk,addig se kell néznem Luke szánalmas fejét. – bemutattam nekik,majd kisétáltak.

//Nina//

A nap nagy részét a város megnézéssel töltöttem. Este van,éppen a vacsoráról megyünk vissza szobánkba. Gyomorgörccsel lépek be,hiszen Alexanderrel kell aludnom.

-Menj el fürödni,arra van.

- Rendben. – rámosolyogtam és elindultam. Megfogtam a pizsamám és bementem. Amilyen gyorsan csak tudtam készen lettem. Visszamentem a szobába. Alexander is ment elintézni az esti dolgait. Befeküdtem az ágyba,majd próbáltam elaludni.

Valamennyire sikerült volna,de egy karra ami a derekamon volt felébredtem.

-Alszol? – suttogta a fülembe.

- Nem. – ásítottam. – De jó lenne aludni.

- Én még nem vagyok álmos.

- Én igen,fárasztó volt a mai nap.

Beszélgettünk a házasságról, az életünkről. Majd egy ártatlan kis csókból nyakpuszilgatás lett.

Abból pedig az...