7. rész

Hogy képzeli az az ember vagy halhatatlan nevezze magát annak, aminek akarja.

Ő a főnök hát legyen, de nekem akkor sem parancsolgathat, kedve szerint. Egyedül nem mehetek sehova? Már több éve élek New Yorkban eddig is tökéletesen boldogultam, semmi bajom nem esett a ma estéig...

Rettentően ideges voltam. Nyugalmam akkor sem tért vissza mikor visszaérkeztem a szobába, továbbra is róttam a köröket céltalanul egyik sarokból a másikba, mintha éppen kilométer hiányom lenne és így próbálnám pótolni. Végül egy kopogás volt, ami megzavart, így kénytelen voltam felhagyni a szoba parketta koptatással és kelletlenül az ajtóhoz mentem megnézi, ki keres.

- Szia, Minden rendben? – dugta be a fejét Violet. Szerencséjükre ő volt, aki utánam jött, félő, ha valaki másvalaki jött volna, akkor az a személy ajtóval a képében távozott volna, jelen állapotomban.

Furcsa érzés már megint. Én nem szoktam ilyen lenni, mindig is nyugodt voltam és kiegyensúlyozottnak vallom magamat, soha nem voltak hasonló dühkitöréseim.

- Igen azt hiszem... talán kicsit sok infót kaptam hirtelen... Gyere be nyugodtan..- tártam ki az ajtót és örültem Violet jelenlétének, legalább tudok vele beszélni.

- Ugyan ez normális, tudod így az átváltozás előtti hetekben elég intenzív érzéseket fogsz tapasztalni úgymond, felfokozódik minden érzéked, átváltozás után ez elkezd, majd normalizálódni szóval ez teljesen rendben van.-jött be a szobába Violet, majd foglalt helyet kecsesen, az egyik kis kör asztal mellett lévő székre.

- Mi az, ami fog még történni velem az átváltozás során? Illetve, hogyan történik az Átváltozás? – kérdeztem meg tőle, közben én is helyett foglaltam a mellette lévő székben közötünk pedig az asztal volt.

- Nos.. mint mondtam az érzékeid ki fognak élesedni, a látásod a hallásod a szaglásod minden, a bőröd az átváltozás előtt rendkívül érzékeny lesz, az egész kb. 12 óra alatt lemegy, nagyjából úgy írnám le, olyan mintha influenzás lennél.- kopogott elgondolkodóan az állán, amíg próbálta megmagyarázni nekem a részleteket. Már most érzem, hogy szuper lesz.

- Biztos, hogy én közétek tartozom? – kérdeztem meg tőle még egyszer.

- Igen, de ha szeretnéd meg tudok csinálni egy DNS tesztet, tudod a mi DNS-ünk fejlettebb, mint az embereké így ezt 100% ki tudja mutatni a mutációt főleg így, hogy közel van a változás.- tartott egy kis szünetet majd mondta nekem.

- Igen kérlek, nem mintha nem hinnék nektek és neked, de szükségem van rá, hogy biztosan tudjam. –néztem rá bocsánat kérően. Hiszen nem akartam megbántani, de szükségem van valami kézzelfogható bizonyítékra is.

- Ugyan én egész életemben, ebben a világban éltem és pontosan tudtam mi fog történni velem, így el sem tudom képzelni, milyen lehet, ha így hirtelen csöppensz bele a világunkban. – nézett rám megértően. Tudtam Violet az egyik legempatikusabb teremtmény, akivel találkoztam.

- Mesélnél, kérlek a világotokról? – kérdeztem tőle, nem voltam biztos a válaszban még mindig idegennek éreztem magam és nem voltam teljesen biztos benne, hogy hallani akarom pontosan mibe is csöppentem bele, de ahhoz hogy fel tudjak készülni ahhoz a jelenlegi tudásomnál több mindenre lesz szükségem.

- Persze.... Hmmm... hol is kezdjem.... A halhatatlan társadalmunk az emberekkel ellentétben leragadt a középkori mentalitásnál. Nálunk kettő nagyhatalom van, amik vezetik a fajunkat, az egyik az Uralkodó család, csak Tisztavérű származású halhatatlanokat nevezünk így, belőlük igen kevesen maradtak, a másik ilyen hatalom pedig a Tanács. Ők olyan különleges halhatatlanok, akik képességeik illetve a státuszuk miatt kerültek be a vezetőségbe. Innentől pedig kettő kaszt létezik a Harcosok, akik védik a világunkat és a nemesek, akik politizálnak, fajunk gazdaságát segítik elő és egyéb a fajunk fennmaradásához szükséges dolgot csinálnak.

- Te melyik kaszthoz tartozol? – kérdeztem meg kíváncsian, miután lassan bólintottam Violet történetére.

- Mi, a fajunk női tagjai nem tartozunk kasztokba, én talán kivételesnek mondhatom magamat, mert rendelkezem gyógyító képességgel így kevesebb szabályt kell követnem. A fajunkban kevés nő születik és még ritkább a nemesség részében a női utód, így őket nagyon védik, addig, amíg meg nem találják a Társukat.

- Akkor én vagy a szüleim hova tartoztak? Miért nem mondtak nekem semmit erről a világról? – kérdeztem tőle, bár igazából az utolsó kérdést inkább magamnak tettem fel.

- Úgy gondolom, hogy talán az egyik magányos harcos és egy ember utódja lehetsz. Tudod, a társadalmunk nem fogadja el azokat, akik, embertárs mellett döntenek, régen ezért szigorú büntetés is járt talán, már nem annyira szigorú, mint évekkel, ezelőtt de továbbra sem fogadja el a társadalmunk az emberpárokat. –fejezte be a magyarázatot. Tehát legalább az egyik szülőm halhatatlan? Nehéz ezt elképzelni róluk, apa a mókás vicceivel vagy anya a feltétel nélkül aggódásával, valahogy egyikőjüket sem tudom elképelni az általam eddig megismert világba.

- Mikor tudjuk megcsinálni a vizsgálatot? – kérdeztem tőle kíváncsian.

- Ha szeretnéd, akár már most is vehetek tőled vért, viszont az elemzéshez akár több napot is várnunk kell, amíg megtudjuk az eredményt. – nézett rám a gondolatmenete után kérdően, válaszul bólintottam nem számít meddig tart az eredmény a fontos számomra.

- Köszönöm, akkor csináljuk. – kérte meg Violetet.

- Rendben, elugrok a dolgaimért az orvosiba, de szerintem pár perc és jövök is, oké?

- Persze, még egyszer köszönöm!- Violet erre már nem válaszolt csak egy sugárzó mosollyal az arcán kilibbent az ajtón.

Ahogy teltek a percek gondolkodtam magamon és az eddig új információkat próbáltam feldolgozni többé kevésbe sikeresen, de egy határozott kopogás zavart meg végül. Nem hiszem, hogy Violet ért vissza ilyen hamar, tehát biztos valaki más lesz az.

 Az ajtóhoz léptem és a bensőmet hirtelen forróság öntötte el a gyomromból indult és bejárta az egész testemet, próbáltam mélyet lélegezni, de az orromba édes, mégis fűszeres illat csapódott és ettől csak még rosszabb lett, úgy éreztem az ajtó mögött, valami olyasmi van, amiért egyaránt sóvárog a testem és az elmém is, mint amikor tudod melyik fiókban van a kedvenc csokid és alig tudod visszafogni magad attól hogy felfald az egészet...

Akarom azt a csokit!

Kinyitottam az ajtót az illat most ezerszer erősebb volt, szemben velem egy férfi mellkas volt, de nem akármilyen mellkas. Tömör izmok feszültek meg az alatt a sötét póló alatt és a karja, ami kilátszott az anyag alól duzzadt az erőtől, feljebb tévedt a tekintetem az arca férfias volt enyhe borosta látszott rajta, de csak még jobban vonzott a kényszer, hogy arcomat oda dugva milyen érzés lenne, közben, pedig a nyaka vonalát venném szemügyre közelebbről természetesen a számmal....

Hangot halottam felőle mintha hozzám beszélt volna, de nem igazán érdekelt mit mond, jobban el voltam foglalva a saját gondolatmenetemmel, igazából nem is értem miért csak fantáziálok, hiszen itt van előttem. Miért is nem tehetném meg ezt a valóságban?

Az ötletem végett, amiben jelen pilantban semmi kivetnivalót nem találtam egy széles mosolyt került az arcomra. A tekintetem ködös volt a férfi testén kívül minden homályos volt, fülem csengett és már a férfias hangját sem halottam magam körül, már csak egy dologra tudtam koncentrálni.

 Melyik részével kezdjem a felefedezést? 

Nehéz volt dűlőre jutnom magammal, de végül a mellkasára tévedt a kezem, míg a másik a hátára így szorosan álltunk egymással szemben, ez tetszett, mert éreztem a teste forróságát és az illata még ennél is intenzívebb volt jelen pozíciónkban. Lassan haladtam, egyenlőre felfele a mellkasáról, néha megálltam és türelmesen cirógattam az izmokat a kezem alatt, majd mikor már a nyakánál jártam egy férfias morgás kíséretében megfogta a kezemet, a nem tetszésemet kifejezve belőlem is egy frusztrált morgás tört fel. A reakcióm meggyőzhette, mert kezemet elengedte csak nem, azért, amiért én gondoltam.

 A derekamnál fogva felemelt a folyósoról és szoba közepén rakott le, de nem húzódott hátrébb és a keze is a derekamon maradt. A füllem csengése miatt nem hallottam pontosan mit mondott, de a nem fontos kategóriába soroltam jelenleg és a kezemet visszatéve folytattam utamat az arcra felé, enyhén szúrt, de kellemes érzés volt alatta a puha bőr és az a csodás száj, ami egy ujjnyi távolságra volt jelenleg tőlem... nem bírtam tovább várni, szükségem volt rá, de nem is kellett. 

Legszívesebben elégedetten felsóhajtottam volna, de mivel a számat jelenleg, egy isteni kényeztető és egyben birtokló csókba vonták így nem bántam, ha ez ezúttal elmaradt. Csókunk hevesen folytatódott az irányítás a férfi kezében volt, de nem bántam, addig a kezem a hajába el tudott kalandozni és birtoklóan tudtam viszonozni a heves csókot.

 Tudatom tisztult és már hangokat is halottam a zúgás helyett, de a sóvárgás és egyben erős kényszer, hogy még közelebb legyek, ehhez a férfihoz továbbra is bennem volt intenzíven.

-Még...- sóhajottam fel, amikor szünetet tartottunk. A válasz megint egy morgás volt, majd a száját éreztem a magamon éreztem. Ám, most más volt, folyékony fűszeres csoki íz volt az ajkaimon, dekandens volt ennél finomabbat nem éreztem egész életem során, a hasonlatom a csokival helytálló volt. 

Még többet akartam! Meg is kaptam a számba folyt az az ellenálhatatlan csokoládé kitöltött belülről, még közelebb mentem szükségem volt rá, hogy egész testemmel érezem őt. Ahogy folyt belém az ajkaimon keresztül az a csodás nedű nektár, egyre jobban kezdett visszatérni az eddig szabadságra ment tudatom, de mégsem akartam abbahagyni és eltávolodni a kellemes melegtől, a biztonságot nyújtó izmos karoktól sem akartam szabadulni.