Alig hittem el, mi történt ez alatt a másodpercek alatt, az eső, ami csak úgy szakadt se tudta elmosni azt az illatot, de még a zubogó függönyön keresztül is tisztán éreztem az illatát levendula és barack most tisztán kivehető volt. Félve néztem hátra és amint megláttam, alig tudtam levenni róla pillantásomat.

Az én társam.... ezt már egyértelműen tudtam, ahogyan azt is tudtam, hogy nem változott még át, még halandó, még oly törékeny és sebezhető, tudtam képtelenség, hogy így megérezzem és társamként érezzem, de én tudtam minden kétséget kizárva,  hogy Ő hozzám tartozik.

Soha nem gondoltam bele, hogy így fogom megtalálni őt, sőt ha igazán őszinte akarok lenni, már fel is adtam, hogy valaha megtalálom a Sorstól nekem rendelt társat és beletörődtem a magányba és a Testőrségbe valamint a vezetői feladataimba temetkeztem és úgy gondoltam jó ez így nekem, de most ez mindent megváltoztat, kaptam valakit a Sorstól és az Istennőnk megáldott egy ilyen gyönyörű társsal az Örökkévalóságba.

Fiatal korunkban a fiúkkal gyakran elképzeltük, hogy fog kinézni a társunk. Magas lesz? Vékony? Telt? Őzike szemű? Buja? Ártatlan? De, ami most előttem van minden képzeletemet felülmúlta. Törékeny középmagas alkat, fehér hamvas bőr, sötét hosszú szempillák, amik most lecsukva vannak, de ha rám nézne azokkal a gyöngyőrű szemekkel és Istennőm azok telt halvány piros ajkak annyira hívogatóak, hogy úgy érezem belepusztolok a sóvárgásba.

Nem mertem ennél tovább tétlenül bámulni szegény társamat az eső nem akart elállni és Ő még halandó így gyorsan felkaptam az ölembe fejét még így eszméletlenül is a mellkasomba fúrta és nekem a szívem ezért szárnyalt a boldogságtól. Olyan könnyű volt még így vizesen is, és olyan rendkívül törékenynek látszott alig mertem megérinteni féltem, hogy halhatatlan erő ami csak úgy száguld a testemben kárt tesz benne, de most jelen pillanatban jobban féltem attól hogy baja lesz ha sokáig állunk még az esőben.

A helyet illetően nem sokat gondolkodtam, ellátásra, meleg és biztonságos helyre van előszőr szüksége, ezért a Testőrésghez kell vinnem ideiglenesen aztán ha jobban lesz kitaláljuk hogyan tovább, a ház tetőkön ugrálva gyorsabb volt így alig pár perc alatt a háthoz értem, amint beértem a ház gondnoka illetve komornyika jött hozzám töröközővel és meglepődve nézte kis csomagomat.

-Uram, a kisasszony megsérült? – mérte fel a helyzetet igen gyorsan a helyzetet Anton.

- Igen, kérlek a vendégszoba szabad ?- kérdeztem, miközben gyengéden a másik szabad kezemmel megtöröltem a lányt, még mindig vizes volt, de már nem csöpögött róla a víz.

- Igen uram.- válaszolt és elkezdett vezetni a szoba felé, aminek most rendkívül örültem.

-Köszönöm, Anton kérlek, szólj Violetnek, hogy jöjjön ide, amilyen gyorsan csak tud. – adtam ki egy új utasítást mikor a szobához értünk.

Mikor Anton távozott első körben a fürdőbe vittem a lányt, lelkem tiszta de muszáj volt levenni róla a vizes ruhát, így azzal kezdtem, próbáltam nem a testére koncentrálni ,de nehezemre esett, így a fehérneműt rajta hagytam, a kabátom megvédte a víztől, így az nem lett nedves, mint a ruha többi része, egy puha szürke köntöst találtam, azt adtam rá, majd bevittem az ágyba.

Akkor éreztem meg a többiek jelenlétét a házban tudtam, hogy megjöttek ezek szerint megkapták a sebtében írt parancsomat. Nem kellett sokat várnom megjelentek az ajtóban, mivel nem akartam ifjú társamat felkelteni intettem nekik, hogy menjünk ki beszélni, egy szó nélkül megvártak kint. Még egyszer végignéztem  a társamon, nehéz szívvel hagytam igy magára de még nem ismer engem és félek rosszul reagálna ha meglátna engem most itt az agya melett.

Kint a nappali szerűségben a többiek volt a ki a kanapát foglalta el, mint Will, Jase és Gary, míg Brian megfordította a széket és úgy ült rá, még Wayne inkább a falnak dőlve várakozott szokása szerint keresztbe tett kézzel. Amikor belépett egyedül Gary állt fel és ment közelebb hozzá. 

-Mi történt? – kérdezett rá először Ő, de látszott, hogy a többi harcos is kíváncsi mi történt a vezetőjükkel.

-          Megtaláltam a társamat. – kijelentését néma csend követte.

-Gratulálok, főnök. Ez egy jó hír, nem? – kérdezte lelkesen Will. Úgy látszik ő  fogta fel először a hirtelen bejelentést.

-Az hogy lehetséges? Nem érzek nőstényt a közelben csak egy halandót, Ő nem lehet a társad...- kérdezett rá zavarodottan Gary.

-          Még halandó, de ahogy érzem nemsokár fog átváltozni, én sem értem, de már most így halandó formájában is érzem az illatát és meg vagyok győződve róla, hogy ő a társam.- túrtam bele a hajamba és éreztem, hogy még enyhén nyirkos, de ez most nem zavart.

-Soha nem hallottam olyat, hogy már halandó testben megtalálta volna valaki a társát.- gondolkodott hangosan Gary.

-Én sem, de ilyet nem éreztem még soha, pont olyan, amit meséltél Gary, nem ismerem a lányt, de biztos vagyok benne, ez az egyetlen amire jelen pillanatban esküdni mernék. Ő az enyém! – jelentette ki határozottan.

-          Elhiszem, barátom! Soha nem kételkednék a szavadban és örülök, hogy megtaláltad a Társadat.- ölelte meg végül Gray Alexet és férfiasan meg is paskolta a hátát.

-Ki merészelte bántani halandó társadat?- kérdezett rá Brian, megérezve a lány vérért. Meg sem fordult a fejében, hogy a főnök, bántotta tudta milyenek a társak egymásnak és ismerte a vezérüket.

- Egy elfajzott volt, éreztem őt, egy sikátorban támadta meg, már eszméletlen volt mire odaértem, de nem tudom szándékos vagy véletlen támadás volt. – még mindig rendkívül felidegesítette a gondoltalt, hogy a lány akár csak egy pillanatig is egyedül volt és félt, halandóként védtelenül egy szörnyeteg ellen. Ha akkor és ott nem ölte volna meg az elkövetőt első dolga lett volna felkutatni és végezni vele.

-          Egy fajunkbeli nőstény sem mászkálhat egyedül a sötétben pláne nem mikor még védtelen halandók. Családja nem volt vele vagy védelmezője? – kérdezett rá Gary.

Mivel a fajtájukba igen kevés volt a nőstény és még ritkább volt a gyermekáldás így nagyon vigyáztak rájuk és tisztelték őket, amíg nem fordultak át addig a családjuk vagy egy a családjuk által bérelt védelmező volt az, aki vigyázott rájuk, míg társra nem találtak.

Az hogy a lány egyedül kószált ilyenkor, akár az is jelentette, hogy szándékosan támadták meg őt és a családját tehát kivégzés volt. Az elfajzottak ritkán, de a jelentések szerint egyre gyakrabban előfordulóan vergődtek kisebb csapatokban és együtt vadásztak, az emberek vérénél persze a nőstények vére a legcsábítóbb a számukra így nem csoda, hogy nem tudtak ellenállni.

-Nem éreztem a közelben senkit, mindenesetre Brian, nézd meg a nyilvántartást és keresd meg a családját. – adta ki az első parancsot.

Szükség volt ár hogy tudják ki is a lány, illetve hogy hogy került oda egyedül, mivel szerencsére több, mint 40 évvel ezelőtt minden születést és minden fajtársukat regisztrálták egy rendszerben így az azonosítás sokkal egyszerűbbé vált a fajukon belül, hamar megtalálják a lány személyazonosságát.

Miután Brian kiment a szobából, halk alig észrevehető mocorgást érzékeltem a másik helységből, tehát felébredt.

Gary felébredt a lány, te és én bemegyünk hozzá, a többiek addig visszamehetnek a szobájukba, de egy óra múlva találkozunk a nagyteremben. – szólt végül többieknek és ők is távozta a helységből.

-Alex, javaslom egyenlőre ne mondjuk meg a társas dolgot, biztos sok lenne neki így egyszerre, egyenlőre tudjuk meg ki ő. – fogta meg a karomat mielőtt bementünk volna hozzá. Nem szívesen tartottam volna vissza tőle egy ilyen fontos dolgot a társamtól, de tudtam, hogy Graynek igaza van, nem rohanhatom le most, hogy éppen túlélt egy támadást.

Bólintottam majd bementünk...

Félt és nem tudja hol van, illetve mi történt vele láttam rajta, sőt le se tudtam venni a szemet róla, minden ösztönöm sikított, hogy menjek oda hozzá vigasztaljam meg dédelgessem, nyugtassam meg, hogy semmi baj nincs már biztonságban van és nem engedem, hogy bántódása essen, de biztos voltam benne, hogy ez nem az az idő és hely, látván hogy most a falhoz lapulva csendesen figyel minket tudtam, hogy Graynek igaza volt azzal, hogy egyenlőre nyugodjon meg és utána fokozatosan szokjon hozzá a gondolathoz, de hiába tudta ezt az eszem, ha az ösztönöm, minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy ilyen nagy távolság választ el tőle.

Nehezen tudtam elszakítani a gondolataimat róla és a beszélgetésre figyelni, de muszáj volt, Gary magához hűen néha nyomatékosabban tett fel egy-egy kérdést, amiért az én törékeny tásram megrezdült, ezért egy halk, de erőteljesen morgással tudatosítottam Garyban, hogy fogja vissza magát. A kérdésekre választ nem kaptunk még biztos sokkolva van, bár túl sokat nem is tudtunk feltenni neki, mert megérkezett Violet, mint ügyeletes gyógyító, egyik részem örült, hogy így ő meg tudja vizsgálni és valószínűleg egy női társaság, majd segít neki megnyugodni, de a másik részemnek esze ágában se volt megint magára hagyni, de a gyógyító  parancsa szent, ezért kimentem a szobából, de ott maradtam a nappaliban, hogy ha szükség van rám azonnal tudjak felelni a hívásra, mikor leültem a kanapéra éreztem, hogy Gary is leül mellém és így csendesen vártuk míg Gary párja megvizsgálja az én leendő társamat.