Érezted már, hogy többre vagy hívatott? Azt, hogy valami van még benned? Nem tudod mi, de érzed mélyen legbelül a szívedben, hogy más vagy! Nos... én amióta az eszemet tudom, mindig ezt éreztem, nem mintha szörnyű életem lenne: A szüleim szeretnek és mióta az eszemet tudom imádják egymást, mind a ketten gyermek orvosok egy jól menő magánklinikán.

Van egy nagyszerű barátnőm már álltalános óta egymás nyakán lógtunk, szinte már a testvérem: Josephine Martin, kissé forró fejű és ami a szívén, az a száján típus, de a legjobb ember akit valaha ismertem! Szeretem a munkámat is, szerencsére elég jó is vagyok benne, bár nem mindenki lehet olyan szerencsés mint én és Jo, ugyanis amint kikerültünk az egyetemről lecsaptak ránk a cégek, köztük a Hunter Holding, ahol a gyakorlatunkat töltöttük az egyetemi évek alatt.

A karrierünk innentől indult meredeken, egyenesen felfelé, így lettem 26 évesen New York City egyik legjobb női kártérítési ügyvédje. Akkor még nem gondoltam semmi másra, mint fentartani ezt a tökéletes életet, boldog lenni, majd pár év múlva férjhez menni és élni tovább az életemet a férjem oldalán, de az élet mást tartogatott a számomra....

De kezdjük az elején:

Reggel az ébresztő kicsit sem kellemes hangjára keltem fel, ami 7: 45 mutatott, máskor nem kelnék fel ilyen korán, viszont ma cég elnöke megbeszélést hirdetett a részlegen, amin „kötelező és kihagyhatatlan " címszóval részt kell vennem. Fáradtan, de már éberebben kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Egy nem túl nagy, de nem is olyan kicsi, 2 szobás, nappali-konyha-étkező egyben, plusz egy nagyobb fürdőből álló lakás, amit szüleimtől kaptam a sikeresen elvégzett diploma után.

A munka miatt be is költöztünk Joval, aki a mellettem lévő szobát kapta meg. Így biztonságban érezzük magunkat mind a ketten, hiába ez egy jobb környék New Yorkba két egyedülálló nő számára, még mindig veszélyes tud lenni, nem is beszélve arról, hogy így a szüleink is nyugodtabbak.
Jo már a konyhában volt éppen müzlit evett, de már fel volt öltözve a szokásos szerelésbe, fekete ceruza szoknya, fehér ing, eperszőke haját félig felfogta, a többi tincs pedig hullámokban ért a háta közepéig.

- Jó reggelt álomszuszék! Ritka téged ilyen korán látni. Hamarabb be kell menned? – kérdezte miközben befejezte a reggelit és a tálat a mosogatóba téve figyelmét teljesen rám fordította.

- -Ne is mond... Tegnap Paul szólt mindenkinek, hogy megbeszélés lesz 9 kor, ha minden igaz az Elnök akar valami fontosat mondani. – kezdtem mesélni az elejétől neki, közben én is kivettem a reggelinek valót a hűtőből, bár kissé elgondolkodtam. Pár napja már nem az igazi a gyomrom és alig tudok letuszkolni pár falaltot, lehet összeszedtem valami gyomorvírust.

- Hmm... mintha fél füllel hallottam volna én is valami ilyesmit. Minden esetre, majd avass be mit akart!- kérdezte kíváncsian. Nem hiába volt Ő a gimnázium, majd később az egyetem legjobb hírszerzője.

- Mindenképpen! Te merre ilyen korán? – érdeklődtem én is, hiszen nagyjából egyszerre szoktunk elindulni munkába.

- Találkozom lesz az egyik ügyfelemmel 8:30 kor, így gondoltam korán kezdek valamint lehet randizok is este, így szeretnék még munka után haza jönni összekészülődni!- felelte mosolyogva. Hát nem hiába, Jo soha nem fukarkodott, ha testi vágyakról volt szó, velem ellentétben.

- Hmmm... Ki a pasi?-kérdeztem. Közben befejeztem a szánalmas kísérletemet az evéssel, a csokis-karamellás müzlinek papír íze volt és szabályosan felfordult a gyomrom tőle, két kanál után, inkább a kukába végezte.

- Tom Hemilton, tudod nem régen jött a válóperes részlegre, tuti pasi. Múltkor elhívott kávézni, beszélgettünk kicsit, egész rendesnek tűnik. – vont vállat hanyagul. Hát igen, Jo igazi vagány csajszi és eszméletlenül jól néz ki, hosszú gyönyörű haja csillog, tökéletes alakja van és ami a legjobb hogy tudja is ezt magáról. Soha nem voltam rá féltékeny, ilyen szempontból én sem panaszkodhatok, alkatunk nagyjából megegyezik, hajunk és a szemünk színe nem is lehetne eltérőbb, az én fekete hajam plusz kék szemem, Jose eperszőke haja és barna szeme, de összeségében, mind a ketten bomba nők vagyunk, hogy idézzem Jo szavait! Amit viszont mindig is csodáltam benne az a nyitottsága volt mindenre, legyen az férfi, munka, vagy alkalmi partner. Pontosan tudta mikor mi kell neki és elégedett is volt vele.

- Még nem találkoztam vele. Sok sikert hozzá!- szurkoltam neki mosolyogva.

- Tudod...hallottam, hogy nálad is akadna horogra valaki!? Azt hittem, mindent elmondasz erre azt pont elfelejted, hogy a részleged, sőt talán az egész cég legjobb partija, neked csapja a szelet! Hát nem kegyetlenség, pont egy ilyet elhallgatni?- magyarázott kezdetben drámain, majd egyre lelkesebben.

- Miről beszélsz? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Istenem.... szegény Paul. – morzsolt el pár nem létező könnycseppet a szeme elöl.

- Paul?! Mármint Paul Gereth?- kérdeztem lesokkolva.

- Igen! Des ne mond, hogy nem vetted észre! Szegény pasas amióta meglátott teper érted, mint állat!- nézett rám meglepődve.

- Mi?! Jo de hát Ő a részleg vezetője! Nem randizhatok munkatárssal, pláne nem egy felettessel!- akadok ki. Soha nem szegtem meg ezt a szabályt, a magánéletet és a munkát külön kell választani, mindig is így gondoltam és ehhez tartom is magamat. Különben sem vettem észre hogy Paul munkán kívül mást is szeretne tőlem. Nem hazudok, észre vettem, hogy jól néz ki és nagyon rendes, mint főnök, de mindössze ennyi!

- Istenem Des... Ha így folytatod és minden parti képes pasit lapátra teszel, soha nem lesz kapcsolatod, nem azt mondom, hogy legyél Éjszakai Pillangó és menj pasiról pasira, de már ideje lenne összeszedned valakit nem? – kérdezte aggódva.

- Igen, tudom, de nem érzek semmit Paul iránt, persze vonzó nem vagyok vak, de valamiért nem hiszem, hogy Ő lenne a nagy Ő. – kezdtem bizonytalanul. Hiszen én sem értem magamat. Itt egy vonzó, sikeres, okos és rendkívül normális férfi, viszont egyszerűen nincs meg az a szikra, amire úgy érzem szükségem van.

- Des, lehet, hogy még nem érzel semmit, de az is lehet, hogy idő kell neki, adj egy esély a szikrának, hogy megjelenjen! Most komolyan, mit veszíthetsz?!- próbál segíteni a bizonytalanságomon. Pont ezt az érző empatikus részét szeretem a legjobban Joseban!

- Köszi Jo! Megpróbálom!- villantok egy mosolyt. Adok esély a dolognak hisz igaza van, mit veszíthetnék?!

- Ez a beszéd csajszi! Aztán részleteket kérek! Viszont, mennem kell, ha nem akarok elkésni! Imádlak! Este későn jövök, ne várj!- jött oda hozzám, megölelt majd kabátját felvette a székről és cipős polchoz ment.

- Oksa, vigyázz magadra! Hívj, ha valami van!- intettem óvatosságra. Majd még láttam, ahogy a tükörben megigazította a kabátját és elment.

Én sem tétlenkedtem utána sokáig, bementem a szobába átöltözni. Szokás szerint én is maradtam az ügyvédi szerelésnél, a kedvenc bézs bőr szoknyámat vettem fel, ami jó szűk viszont térdig ér, hozzá a fehér ingemet, amit betűrtem a szoknyába és a szintúgy bézs színű magassarkú cipőmet. A hajamat egyenlőre egy csattal kontyba foktam, pár tincset elől szabadon hagyva és késznek is nyilvánítottam magamat.

Sminket álltalában nem használok, rúzson kívül, amit ma sem felejtettem el, egy halvány rózsaszínnel emeltem ki az ajakimat. Miután ezzel is megvoltam még a szobába felkaptam a mappámat, amit a táskámba tettem.

A dohányzó asztalról még felkaptam a ház kulcsomat, majd bezárva a lakást elindultam dolgozni, mivel enyhén esőre állt az idő és így reggel elázni semmi kedvem nem volt, így a taxit választottam, mint minden becsületbeli New Yorki lakos.

Szerencsére nem is kellett sokat várnom rá, pár percen belül ott is volt előttem a kocsi, bediktáltam a címet és röpke 20 perc alatt már az iroda előtt voltam.

Beérve a hallba, köszöntem a portásnak a liftbe megnyomtam a 3. emelet gombját. Jo részlege a 2. emeleten van, így munka közben nem igen találkozunk, az ebéd szünetet leszámítva, ha időnk engedi próbálunk együtt ebédelni, de mostanában kicsit el lettünk havazva a papír munkával mind a ketten. Hát igen, az ügyvédek élete sem csak terep munkából áll, 90% bizony a dokumentációból épül fel.

Hamar megérkeztünk a 3. emeletre, végig megyek a kis boxok között, az én irodám a lifttel szemben folyosó végén van, mellettem még két iroda van, egy soron, a lifttől jobb oldalra az üveg tárgyaló ezen az oldalon folyosó végén, pedig a részleg vezető irodája. Mivel még volt bő 10 percem a megbeszélésig, így kényelmesen le tudtam pakolni az irodába, majd a papírjaimat összeszedve elindultam a tárgyalóba.

Már szinte mindenki ott volt, így már csak a vezetőség hiányzott. Miután én is csatlakoztam a többiekhez percekkel később megjöttek a fejesek, elől ment az Elnök, már kicsit idősebb, de rendkívül jól tartja magát, Calum Hunter idén lesz, ha minden igaz 48 éves, utána egy fiatal hölgy jött be, majd pedig Paul. Mi felálltunk, majd mikor ők is leültek, intett az Elnök, hogy mi is foglaljunk helyet, Paul felált és a kivetítő elé lépett.

Bemutatta az elnök unokahúgát, Glóriát és kiderült Ő lesz az ügyfelünk. Röviden és tömören az esküvőjét szervező hotelt pereljük, mert nem túl profin látták el az rendezvényt, rengeteg apró hibát sorolt fel, ami egy profi és ekkora volumenű cégnél, mint a nagy KING HOTEL nem lenne szabad előfordulnia és végül ami feltette az i re a pontot a mennyasszonyi ruhája sérül volt az esküvő napján, itt felmerült szándékos rongálás is a gyanúba. Az ügyfelünk a teljes esküvőre szánt összeget előleggel együtt kérik vissza , mint kártérítési összeg.

- Azt kérem Önöktől, hogy teljesítsenek a legjobban és hozzák ki magukból a maximumot! Bizonyítsák be, hogy jól döntöttünk, hogy felvettük magukat!- vette át a szót az Elnök.

- Természetesen Calum, megteszünk mindent!- válaszolta bizakodva Paul.

- Köszönöm! Kit választasz a projekt vezetésére Paul? – kérdezett rá az Elnök.

- Erre a projektre alapos megfontolás után Destiny Richards-ot választom.- nézett rám Paul, majd az elnök is rám emelte a tekintetét, így feláltam és odaléptem hozzájuk.

- Hallottam Önről Miss. Richards, sokat várok el magától!- biztatott majd egy vállon veregetés után kimentek a teremből.

Bevallom, meglepődtem de a kezdeti sokk után, inkább csak büszke voltam magamra. Nem mondom, hogy egyszerű lesz az ügy, de pont az ilyen esetek miatt szeretem annyira a munkámat. Nem unalmas, nincs két egyforma ügy és mindegyik egy újabb kihívás, amivel meg kell birkózni. Így örömmel fogadtam a társaim gratulációját, majd elindultam az irodámba.

- Miss. Richards!!- szólt utánam Paul. Így megálltam és megfordultam, hogy megvárom mivel éppen felém jött. Addig most az egyszer női szemmel néztem végig a világosbarna haját, a férfias arcát, kifogástalan öltözékét, nálam jóval magasabb volt, még így magassarkúban is alig értem a válláig, ahogy felém jött láttam, ahogy az öltönye rejtekében megfeszülnek az izomok, igazán tetszetős volt, de mégsem éreztem semmit.

- Igen? – fordultam teljesen felé kérdőn.

- Mattel elküldetem az ügy anyagát nézze át őket, ha kérdése van az irodámba jöjjön és megbeszéljük!- mondta és a végén egy bugyi olvasztóan férfias mosolyt eresztett, csak ez nálam nem ért el semmi hatást, viszont a folyosón elhaladó alkalmazottaknál, annál többet. Egek.... volt aki majdnem elájult, ahogy láttam az egyik gyakorlaton lévő lány és a barátnője kapta el!

- Köszönöm, uram! Akkor ha megbocsájt távoznék az irodámba.-válaszoltam és hogy ne legyek annyira hálátlan egy szolidan köszönő mosolyt küldtem felé. Egy pillanatra mintha csalódást láttam volna a szemében, de lehet képzeltem így csak elsétáltam az iroda felé.

Nem kellett sok idő és Matt, Paul asszisztense hozta is a szükséges papírokat és immár négy doboznyi akta fogadott, bele is törődtem, a mai napom erről fog szólni, nem sokat vártam bele is vetettem magam az olvasásba és magam mellé írtam a jegyzetet a megfigyelésemről.

Észre se vettem, hogy ment az idő, de mire felpillantottam a papírhalomok közül már este 9 mutatott az óra, sietve inkább összekaptam magam és elindultam haza.

Az irodából kilépve azt vettem észre, hogy már szinte csak én maradtam, lekapcsolva a villanyt lementem a lifttel. Elköszöntöm a portástól, aki volt olyan kedves és hívott egy taxit nekem.

Már a kocsiban tűnt fel, hogy ma még alig ettem valamit, sőt a reggeli két kanál müzlin kívül semmit, szerencsére fél úton voltunk még hazafele, előre hajoltam és szoltam a taxisnak, hogy a bolt előtt rakjon ki, onnan alig 15 percre van a lakás, hamar haza tudok menni gyalog is és a reggeli időhöz képest estére kitisztult az idő, ezért szerencsére a váratlan zápor miatt sem kell a későbbiekben aggódnom.

Megállt a sofőr kifizettem neki az összeget és bementem az éjjel-nappali boltba. Vettem pár hétköznapi dolgot, kenyeret, tejet és pár gyümölcsöt, majd miután már kellően megpakoltam a kosaramat elindultam fizetni. A pénztáros unottan lecsipogta a termékeket, majd kellően életunt arccal közölte az összeget, hát neki sem ez a legjobb napja, egy szatyorba beletettem a vásárolt dolgokat és hamar elhagytam az üzletet.

Kellemesen lágy szellő lengedezett a sötét utcákon, a csillagok, amiket így a nagy városban nem igazán lehet látni, ma mégis olyan tisztán ragyogtak, jó kedvvel indultam haza, elkönyveltem magamban, hogy ma jó napom volt. Éppen egy sötétebb szakasz fele vettem az irányt, elgondolkozva elővettem a telefonomat, hogy írok egy SMS-t Jonak, de hirtelen rossz érzésem lett. Körbe néztem az utcán, pár járókelőt leszámítva igazán üres volt a környék.

Talán már kezdek paranoiás is lenni, mert olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Már kevésbé nyugodtan, de határozottan gyorsabban szedtem a lábaimat az úton, már csak pár sarok és hazaérek nagy baj nem történhet.

Itt kiabáltam el a dolgokat, annyit vettem észre, hogy valami megfogta a karomat és már egy sikátorban találtam magamat...

Egy férfi fogott meg a karomnál fogva és elrántott a sikátor végébe, zsákutca volt. Első reakcióm a telefon volt, azt kerestem, de amikor berántott az ott maradt a földön a sikátor bejáratánál, a boltból hozott szatyrom mellett. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a segítségkérő eszközömet el is felejthetem.

A fickó, akin sötét ballon kabát volt megfordult és így láttam az arcát, szeme furcsa színű volt és volt benne valami megmagyarázhatatlan őrület, igen ehhez hasonlítanám, haja szőke volt, de ha lehet még annál is világosabb, olyan 30 körülinek nézett ki, erős borosta volt az arcán.

- Mit akar?- kérdeztem meg tőle. Első gondolatom az volt, hogy talán valami zakkant volt ügyfél lehet, aki elvesztette a pert.

Mintha nem is hallott volna, egyre közelebb jött megszorította a vállamat és neki döntött a falnak, letépte a kabátom, a gombjai össze-vissza repültek a sikátor sáros aszfaltján, majd ezt követte az ingem is, ami recsegve adta meg magát, próbáltam ellenkezni, képen ütöttem, de csak az én kezem fájdult meg tőle Ő pedig, mintha nem érzett volna belőle semmit, a következő kísérletem a lába volt, ráléptem a tűsarkammal, de ezt sem érezte.

Egyre kétségbeesett voltam Ő meg jött közelebb, már nem tudtam másra gondolni, csakhogy itt fog megerőszakolni, de nem ez történt, felvillant a szeme és a torkomra tapadt éles, hasító fájdalmat éreztem és kezdett elsötétülni a világ ....