//Nina//

Milyen rég jártam is én a faluban... Mindig is imádtam ezt a helyet,ahogyan most is. Valahogy megnyugtat olyan emberek között lenni,akik tudják rólam,hogy egy átlagos lány vagyok,aki habos-babos ruhákban járkál. Szeretnek az emberek,azt mondják nálam jobb uralkodó nem lehetne, de én ezt valahogy máshogy érzem. Nem gondolom,hogy jó lennék én ebbe a szerepbe,de az van! Nem állhatok szembe a törvénnyel és elmondani nekik,hogy én ezt az életet nem akarom. Természetesen nem zárnának börtönbe,vagy nem járna halálbüntetéssel... ebbe még belegondolni is rossz!

Sóhajtok egyet,majd próbálom élvezni a „maradék" életemet.

-Valami baj van? – fogja meg a kezem Luke. A faluba hozott el,nem nagy meglepetésemre. Sétálgatunk,néha-néha megállunk és beszélgetünk az emberekkel.

- Nem,nincs... vagyis a szokásos. – rántom meg a vállam.

- Mondtam már,hogy ne gondolj rá. – közelített felém,megakart csókolni.

- Itt nem lehet. – raktam a kezem a szájára. – Kitudódna.

- Persze! Nekem meg csak itt nem tudódna ki,hogy a barátnőmmel vagyok. – nevetett fel. Barátnő? Soha,nem beszéltünk ilyenekről. Persze,nyilvánvaló,hogy mindketten érzünk valamit egymás iránt,de sohasem volt téma. Nem mondtam semmit,csak tovább sétáltunk,amikor beértünk a város közepére,ahol egy fesztivál volt. Persze! Hogyan is felejthettem volna el! Az ősz kezdő fesztivál! Minden évszak elején rendeznek egyet,ahova örömmel várják a királyi családot. Sajnos nem mindig tudunk ide eljönni,de amikor időnk engedi szívesen bejárjuk a helyet. Mindenhol falevelek,ősz kezdetéhez képest meleg van. Bár itt sosincs nagyon hideg.

- Gondoltam valamire,ami lehet,hogy nem megszokott,de miért is ne?!

- Mi lenne az? – kérdeztem. Kíváncsi voltam mit tervez.

- Gyere és megmutatom. – megfogta a kezem és elindultunk a helyi pékség felé.

- Minek hozol te engem egy pékségbe? – kérdeztem,de épp beértünk így mindketten köszöntünk,majd Luke felterelt az emeletre.

- Ez a tiéd! – nyomott a kezembe egy dobozt. –Nyisd ki!

Megfogtam a doboz tetejét,majd szépen levettem. Egy fekete nadrág és egy ujjatlan/trikó (ki hogyan hívja) ami a ruhám színeiben pompázott.

-Ez mind és szép és jó,de mit csináljak velük? – kérdeztem értetlenkedve. Tényleg semmi gondolatom nem volt,hogy mit kezdjek a ruha darabokkal.

- Én arra gondoltam,hogy vedd fel... Már persze ha szeretnéd.

- Felvehetem,bár még sohasem vettem fel farmert. – vettem ki a ruhadarabot a dobozból.

- Itt hagylak,nyugodtan öltözz át. – nyomott egy puszit a fejemre,majd lement a lépcsőn. Leraktam magam mellé a dobozt. Elkezdtem kifűzni a ruhám hátulját,majd levettem és elkezdtem felvenni a farmert és a trikót... a doboz legeslegalján volt egy fekete piros kockás ing,ami illett a vörös felsőhöz. Magamra kaptam ezt is,majd a tükör felé fordultam.

- Luke! Készen vagyok! – kiabáltam le. Nem sokkal később itt állt előttem. Látszott az arcán,hogy elképedt.

- Gyönyörű vagy! – oda állt mellém és ismét megpuszilt.

- Ez olyan...olyan. – mondtam.

- Milyen? – nevetett fel.

- Nem beszélek csúnyán. – olyan ribancos volt... kiemelte az adottságaimat,ami eddig nem volt ennyire hangsúlyos. Tudom és beismerem,hogy ez szokásos mindennapi viselet a világ millió pontján,de én valahogy nem érzem magaménak. De lehet egyszerűen csak nem megszokott.

- Szerintem jól áll. – nevetett.

- Szerinted rajtam minden jól áll. – böktem vállon.

- Mert ez így van. És most legalább hasonlítasz rám. – igaza volt ő is ugyan ilyen szettben volt,csak vörös ujjatlan helyett fekete volt.

- És ehhez milyen cipőt vegyek fel?

- Amiben jöttél.

- Magas sarkút?

Végül felvettem hozzá a cipellőm és lementem a földszintre. Őszintén szólva elég furcsa volt a nadrág,de megszokható.

-Gyönyörő Felség,mint mindig! – bókolt a pék.

- Köszönöm! – hajtottam le a fejem.

- Még egyszer köszönöm Fabian! – hálálkodott Luke. Kimentünk a térre.

- Honnan ismered? – mutattam hátra,egyenesen a pékségre.

- Tegnap erre jártam és bementem,mert éhes voltam. Aztán a lánya felismert,így beszélgettünk. És a végén eszembe jutott,hogy elhozhatnálak ide.

- Értem. – mosolyogtam.

- Na és így felfognak ismerni? – kérdezte.

- Nem hiszem,miért?

Válasz helyett csak megcsókolt. Remélem nem ismernek fel,hisz akkor hatalmas botrány törni ki...

//Candice//

Nina keresése hosszabbra sikeredett,mint amire terveztem,de még így sem találtam meg. Nem értem mi lett vele! Mindenhol ott szokott lenni,időben! Soha,de soha nem szokott késni,általában 10 perccel hamarabb is ott van.

-Megtaláltad? – kérdezték a fiúk,ők Luke-ot keresték.

- Nem,és ti?

- Nem,de hagyott egy üzenetet,hogy elment a faluba. – mutatta a telefonját Ash.

- Lehet elvitte Ninát. – vetette fel az ötletet Cal.

- Lehet,nagyon összemelegedtek. – mosolyodott el perverzen Mikey.

- Ne nagyon emlegessétek a királynő előtt ezeket. – mondtam.

- Miért ne? – kérdezték hárman egyszerre.

- Mert... mert Ninának összekell házasodnia Alexanderrel. – suttogtam,eddig sem volt titok és most sem lesz,de nem szeretem emlegetni,hisz tudom,hogy a barátnőm nem lesz mellette boldog.

- Mi óta? – kérdezték ismét egyszerre.

- Pelenkás kora óta! Azt sem tudta kicsoda,de már megvolt szabva kihez kell hozzá mennie...

- Hát ez gáz...

- Nem mondod zsenikém! – csapta fejen Ash Mike-ot,amin felnevettem.

Mindenki indult a maga dolgára.

-Candice,nem jössz sétálni?

- De miért is ne?! – megfogtam Calum kezét és elindultunk.

//Nina//

-Ideje lenne vissza menni. – mondtam,nagyon élveztem ezt az egészet,de későre járt.

- Épp mondani akartam. – átkarolta a vállam,majd a kocsi felé menet még bementünk a pékségbe ahol a ruhám maradt. Nem öltöztem át,hisz az csak húzná az időt. Luke megfogta és véglegesen is elindultunk a kocsihoz. Mindketten beültünk,majd indultunk a kastélyba.

- Na milyen volt ebben a ruhában?

- Meglepő,de kényelmes. – mosolyogtam.

A további része az útnak csendben telt,nem az a kínos csend inkább a kellemes volt. Megtámaszkodtam az a ablaknál és néztem a tájat. Elkezdett csöpörögni az eső. 5 perc múlva már zuhogott. Mindig is ilyen volt az időjárás,egyik percben 40 fok aztán pedig szakad az eső. Már megszoktam. Megérkeztünk a kastély parkolójába ahová leparkoltunk.

-Remélem van esernyő. – kezdtem el a hátsó ülésen túrakodni. A végén találtam egyet,azt magamhoz vettem és kiszálltam az autóból. Ő is ugyanígy tett én pedig odamentem mellé az esernyővel.

- Siessünk! – mosolyogtam és elkezdtük sietősebbre venni a témát. Beérve elvettem tőle a ruhám,majd mindketten elindultunk a szobánk felé. Lenyomva a kilincset bementem a szobámba megálltam a tükröm előtt és nézegettem magam. Kezd egyre jobban megtetszeni ez a stílus. Levettem őket,majd a szekrényem egyik legeldugottabb pontjára elhelyeztem őket. Megindultam a fürdő felé,ahol elvégeztem a teendőimet. Ezek után ágyba bújtam és még egyszer átgondoltam a mai napon történeteket. Életem egyik legjobb napja.

//Luke//

-Haver,te tudtad,hogy Ninának esküvője lesz azzal a...hogy is hívják? – Mikey-nak olyan a memóriája,mint egy aranyhalnak,komolyan mondom!

- Alex,Alex-szal. – helyesbítette ki Ash.

- Igen,tudom. Mondta már egy párszor. – hajtottam le a fejem.

- Sajnálom Luke! Nem a te hibád.

- Miért lenne az enyém? Egyszerűen ha találok valakit,akit szeretek is az valahogy sose lesz az enyém. – dőltem be az ágyba.

- Látszik rajta,hogy szeret téged.

- Kerítőnőset játszunk? – jött be Cal.

- Valami olyasmi. – feleltem.

- Bezzeg nekem sohasem újítotok be valakit. – durcázott be Michael.

- Sosem találsz magadnak valakit! – vágtuk hozzá mind a hárman. Erre csak bemutatott nekünk és itt hagyott minket.

Nem törődve a többiekkel elmentem lezuhanyozni,majd aludni. Remélem megtudjuk oldani ez a szokatlan szerelmet...