*1 hét az esküvőig*

//Luke//

A gitárom felett ülök, próbálok egy értelmes dallamot megtalálni. Hajnali négy van, de a Mikey féle ébresztő miatt már a szememet se tudom lehunyni. Egy ideig vissza akartam aludni, de valahogy a stúdióban kötöttem ki, a ház alagsorában.

***

- Mit keresel te itt lent? – lökte meg a vállam Calum. A kezében egy kávés csésze volt.

- Mikey felébresztett az éjjel – rántom meg a vállam, a kezéből meg kiveszem a csészét.

- Nem neked hoztam, de nyugodtan – fintorog egyet.

- Nagyobb szükségem van rá, mint neked – nézek rá.

- Lehetséges. Mióta vagy itt lent?

- Olyan fél négy óta – kortyolok bele a forró italba. – Mennyi az idő?

- Délután kettő.

- Oh, egy kicsit elaludtam.

- Gondolom Ninával álmodoztál – ver vállba.

- Képzeld el nem – rázom meg a fejem.

- Tudod, hogy egy hét múlva lesz az esküvője?

- Igen, tudom – sóhajtok egyet.

- És?

- És? Mi lenne? Az anyja hivatalosan is kijelentette, hogy a szigetet se közelíthetjük meg.

- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket – rántja meg a vállát.

- Nem mondtál újat, de ő sem akar látni.

- Miért vagy ebben ennyire biztos?

- Ez teljesen biztos, szó nélkül ott hagytam. A tudod mi után – köszörültem meg a torkomat.

- Attól függetlenül lehet, hogy még mindig szeret.

- És ebben te miért vagy ennyire biztos? – húzom fel a szemöldökömet.

- Candice sok mindent mond, sok mindenről.

- Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan fényez téged.

- Nem is azt akartam mondani – ül le egy mellettem lévő székre.

- Akkor meg?

- Azt mondta, hiányzol Ninának. Valamelyik nap felvette a tőled kapott ruhákat, tudod, amikor lementetek a faluba – bólintottam.

- Biztos megnézte, hogy áll neki.

- Nem hiszem, hogy terhesen arra lenne kíváncsi.

- Hogy mi? – állok fel a székről, így a gitár, és a bögre is kiesik a kezemből.

- Bazdki! Az volt a kedvenc bögrém! – fogja meg a fejét, majd a bögre kis összetört darabjait kezdi összeszedni.

- Azt... azt mondtad, hogy... hogy ter... terhes? – dadogok.

- Nem hallucinálsz, igen, azt mondtam – forgatja meg a szemeit.

- Terhes? Tő... tőlem? – mutatok magamra.

- Használtál gumit? – a fejemet csak válaszul megrázom. – Akkor igen, te vagy az apa.

- De, mi van, ha a ficsurral is lefeküdt? – kapcsol egyből az agyam.

- Lehet, hogy ízig, vérig pasi vagyok, de úgy látszik, több logikám van, mint úgy kb. az egész családnak.

- Miért is?

- Mikor is feküdtetek le?

- Úgy két hónapja – adom rá a választ. A dátumot nem tudom, de valahogy két hónapja lehetett.

- Na, Nina elvileg két hónapos terhes – rántja meg a vállát. – Amennyit meg megjegyeztem a motyogásodból te voltál neki az első. Szóval csak te lehetsz az.

- Van benne valami, de ha én is vagyok az apa. Nem lehetek a tisztességes apja. Hisz a gyerek nagymamája Nina közelébe se enged. – hajolok le, a gitárt pedig a helyére állítok.

- Mondtam már, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.

- Attól függetlenül nem tudom megállítani az esküvőt.

- De, megtudod.

- Mégis, hogyan? Beállítok, és elmondom mindenkinek, hogy a gyerek gyakorlatilag az enyém?

- Szerintem ez is sokat nyom.

- Max az apjánál... Szerintem az anyját nem érdekli. A szipirtyót.

- Ne beszélj így a jövőbeli anyósodról.

- Ha véletlenül is az lenne, én megöletem...

- A király bármit meg tud tenni.

***

*Az esküvő napja*

Egy táskával a kezemben megyek át a hatalmas tömegen. A rajongók valahogy megtudták, hogy indulunk valahova.

Pontosabban hozzá.

- Fel a gépre, gyorsan! – kiáltott valaki a hátam mögött ezek után pedig már meg is kezdődött az út.

***

- A szertartás pontban délbe kezdődik – mondja Mikey.

- És mindjárt dél – nézem meg az időt a telefonomon.

- Soha nem fogunk elvegyülni a tömegben – mutat Ash a templom előtt álló seregre.

- Azt mondjuk, mi vagyunk a tanuk? – teszi fel az ötletet Calum.

- Négy srác ilyen ruhában, tanú?

- Most miért ne?!

- Gyertek utánam – szólalok meg, majd kiszállok az autóból.

Nagyon nem érdekel, ha nem jönnek utánam, de nekem be kell mennem oda, és látnom kell abban a ruhában, ahogy ott áll. Ahogy a kezében fogja azt a csokrot, és hogy kimondja az „igent". De nem a kis hercegnek. Hanem nekem. Az előttem sorakozó embereket magamtól ellökve mentem előre.

- Hölgyeim és Uraim! A mai napon azért gyűltünk össze, hogy Nina Adaline White hercegnő és Alexander Lewis herceg egy életre összekössék az életüket – kezdte el a pap.

A szívembe, mintha ezer meg egy kést szúrtak volna, ezzel a mondattal együtt. Egyre közelebb mentem a nyitott ajtóhoz és benéztem rajta. A hasán tényleg látszott, hogy valakit hordoz a szíve alatt, de ennek ellenére ott állt, kéz a kézben... vele.

- Akinek van valami ellenvetése ezzel kapcsolatban, az most szóljon, vagy hallgasson örökre.

A mondtat hallatán egyből megindultam, ezzel együtt meg is szólaltam:

- Állj!