//Nina//

Kopognak...

Lassan megközelítem az ajtót. Előtte megnézem magam a tükörben. A sírás nyomai gyökeresen eltűntek. Magabiztosan – már amennyire lehet egy ember ilyenkor magabiztos, - elindultam. Még mielőtt ráraktam volna a kezem a kilincsre,eligazgattam a ruhám,hajam...stb.

Ismét kopognak. Mi olyan sietős?

Végül,lenyomom a kilincset és az ajtót kinyitom.

Apa áll előttem.

-Apa...mit keresel itt? – kérdezem. Kicsit sem számítottam rá.

- Gyere,sietnünk kell,útközben elmondom. – fogja meg a kezem és el is indulunk a titkos helyre.

//Luke//

Az élet komolyan egyfolytában kib*sz velem?

Jövök,hogy bocsánatot kérjek Ninától... Erre elmegy az Apjával! Komolyan?

Profibb nem lehetnék igaz?

Beleütöttem egyet a falba,majd visszaindultam a szobámba. Zsebre dugtam a kezem és szépen lassan – de egyszer – odaértem.

Amint bementem a nappaliba,mindenki rám emelte a tekintetét.

-Ne,ne mondjatok semmit! – huppantam le az egyetlen üres fotelbe.

- Ejtett a csaj? – kérdezi Cal.

- Azt mondta ne mondjunk semmi! – verte fejbe Ashton. Calum egyből elkezdte fájlalni a fejét,amin elmosolyodtam.

- Látod,legalább mosolyog. – szólal meg Mike,is.

- Mi történt,haver?

- Semmi...épp ez az,hogy semmi. Mire odaértem ő elment az Apjával.

- Majd legközelebb. – veregette meg a göndör (Ashton) a vállamat.

Bólintottam egyet,majd felálltam és megfogtam egy konzolt.

-Na játszunk egyet? – kérdezem vigyorogva.

//Nina//

-Melyik szín tetszik jobban,kicsim? – kérdezi Anyám két virágcsokrot mutatva. Természetesen az esküvőre kellenek...

Az egyik egy egyszerű tiszta fehér volt... Túl egyszerű,nekem legalábbis.

A másik viszont egy rikító vörös volt... Na ez meg már túl sok. Tele van rakva csillámporral és minden egyéb dologgal,ami felesleges.

-Ha Nina nem tisztel meg azzal,hogy válaszoljon. – sóhajt egyet. – Alex,neked melyik tetszik?

Alexander elgondolkozik. Majd rábök az egyikre, és megszólal:

-Manapság mindenhol a fehér,van az esküvőkön,ez volt bátyámnál is... A vörös jobb... Neked Nina? – néz rám. Megrázom a fejem.

- Ez igaz,de nekem a vörös túl sok... Nem lehetne mondjuk lila...fehérrel? – kérdezem a virágos asszonytól.

- Ha az úrnak megfelel,megoldható. – válaszol a néni.

- Alex? – nézek rá.

- Ahogy a hercegnő,óhajtja! – mosolyog rám,mire én is rá. – Kérem,csináljanak lilát.

- Rendben fiatalok,ennyit akartunk volna. – mosolyog Anya. – Menjetek csak.

Mosolyogva kilépek a teremből,Alex pedig utánam.

-Érzem,hogy már most megfognak őrjíteni. Ezekkel. – mutatok vissza. Ezen csak mosolyog.

- Miért pont lila?

- Ez a kedvenc színem... remélem nem gond.

- Nem... jobb,mint az a csillogó piros. – nevet fel.

- Remélem,hogy jobb lesz.

- Nem csak te. – kacsint egyet. – Kimegyünk sétálni? – nyújtja a kezét.

- Megtiszteltetés lenne. – fogom meg a kezét, és elindulunk.

**

Sétáltunk egy kicsit,majd leültünk egy padra a park közepén. Csak csöndben ültem és figyeltem a patakot. Annyira szép! Annyira jó itt ülni! De a csöndnek hamar vége lett.

-Lehet nem kéne rákérdeznem...de. Mi van közted és a Luke gyerek között?

- Semmi,már semmi. – hajtom le a fejem.

- Szóval volt?

- Mondhatni... De ne beszéljünk róla. Beszéljünk másról. – mosolygok rá.

//Luke//

-Lucas,haver... Ne,ne nézz hátra! – figyelmeztet Mikey.

Kijöttünk sétálni,egy FIFA meccs után. Calum nem tudja elviselni ha nem ő nyer. Candice ápolja a kis lelkét.

-Már miért ne? – fordulok hátra. És tényleg nem kellett volna. Nina és Alex csókolóztak.

- Menjünk be! – mondom,Mikey bólint, és elindulunk.

Úgy látszik ennek a kapcsolatnak hivatalosan is vége.

-Ne vágj már ilyen pancser fejet! – lök meg Mike.

- Mert milyet vágjak? – nézek rá.

- Csak ígérj meg annyit,hogy este beszélsz vele! Mert ha nem,én magam foglak beráncigálni hozzá,hogy oldjátok meg a szerelmi gondjaitokat. Vagy ha nem...én fogom megoldani.

- Na és azt,hogyan szeretnéd? – nézek rá már-már nevetve.

- Majd befestem a hajam szőkére,sexisen beállítom... és felöltözök úgy ahogyan te! – mutat rám.

- Egy jó 10 centi különbség van köztünk! Plusz kicsit sem hasonlítunk.

- Majd veszek fel magas sarkút! – mondja nevetve.

- Na arra befizetek!

//Nina//

Elkészültem a vacsorára,épp oda tartok. Királykék ruha,ezüst tiarával. Mindennapi ruha,már akinek. Nekem az.

Másodiknak értem be a terembe,csak Anyáék voltam ott. Köszöntem nekik,majd helyet foglaltam. Kevesebb,mint öt percen belül mindenki megérkezett.

Elkezdtünk enni,majd szóba jött az esküvő...

-Milyen színt választottatok? – kérdezi Alex apukája.

- A lilát. – válaszolja helyettem Anya.

- Igen a lilát. – egyezek bele.

- És Nina, gondolkodtál már a ruhádon?

- Még nem, de van időnk. – mosolygok.

- Nem szabad mindent elhalasztani...

//Luke//

-És Nina, gondolkodtál már a ruhádon? – kezdem el utánozni Alex, apját a vacsora után.

- Ennyire ne legyél már féltékeny! – lök meg Cal.

- Én?! Féltékeny? Mire lennék féltékeny?

- Hát nem is tudom! – ugrik elém Mike. – Mondjuk ilyen magas! Barna haja van... És nem a te feleséged lesz!

- Nem tudom miről beszélsz! – rántom meg a vállam.

- Csak te nem tudod miről beszélnek... Mindenki más tudja. – szól közbe Ash.

- Várjunk csak! Valamit megígértél nekem! – gondolkozok el Mike,majd rám mutat.

- Mit?

- Nem emlékszel! Ha te nem, akkor én csinálom meg!

- Ezután biztos nem beszélek vele!

- Dehogynem! De először kipofozunk! – csapkodja meg az arcom.

- Ahj!

Megfogta a vállam és egyenesen elindult velem a szobánk felé. Szó szerint belökött a fürdőbe.

- Mit akarsz,mit csináljak? – kérdezem,miközben felállok a padlóról.

- Menj mosakodj meg...a hajad is mosd meg! – mutat a zuhanykabin felé.

- Megyek! – teszem fel védekezően a kezem és bezárom az ajtót. És megyek lefürödni.

*Egy fürdéssel és egy hajmosással később*

-És most? – lépek ki sóhajtva alsógatyában a fürdőből.

- Ezeket vedd fel! – dob nekem Candice pár darabot.

- Te mióta vagy itt? – kérdem.

- Úgy egy öt perce szólt Mike,hogy vészhelyzet van... először azt hittem felgyulladt... aztán rájöttem,hogy szerelmi vészhelyzet.

- Ez rosszabb,mint valami sorozat a TLC-n! – fordulok vissza a fürdőbe, hogy átöltözzek.

- Na készen vagy? – kérdezik,miközben felhúzom a pólóm.

- Ja...

- Akkor... - nyitnak be. – Kezdjünk valamit a hajaddal!

- Felejtsd el Candice! Az én hajam,én csinálom meg! –nézek rá.

- Oké,oké!

**

-Na,figyelj! Mondom a tervet! – kezd bele.

- Igen? – már meg sem lepődök.

- Na oda mész! – mutat a méterekre lévő ajtóra. – Bekopogsz...és megbeszélitek a dolgokat!

- Megyek már! – indulok el.

//Nina//

Alig,hogy megfürödtem,de már kopognak!

Felveszem a köntösöm,hogy azért mégse egy szál semmiben nyissak ajtót.

-Luke... - szólalok meg a szőkeség láttán. Csak ennyit tudok,kinyögni. Semmi többet. Legszívesebben rácsapnám az ajtót,de nem teszem.

- Nina...beszélnünk kell.

- Nekünk nem kell semmiről sem beszélnünk. Elmondtad amit gondoltál...Megértem. Csak hagyjuk... Nekem itt van Alexander...te is biztos találsz magadnak valakit... Akivel van reménye a kapcsolatotoknak.

- De nekem,nem kell más...

Iszonyat helyesen nézett ki... Legszívesebben beleugrottam volna a kezei közé...de nem...nem tehetem. „Mérges" vagyok rá. Vagyis próbálok az lenni.

-Beszéljük meg!

- Most nem... Két nap múlva éjfélkor itt!

Bólint és elmegy...

Uramisten! Komolyan gondoltam én ezt?