Bordó ágyneműben ébredtem. Az első gondolatom az volt, hogy fájt a fejem. A másik ami eszembe jutott és azonnal feltűnt, az az volt, hogy ma reggel nem a saját ágyamban ébredtem. Még félálomban voltam, amikor hasamra fordultam és összehúzott szemekkel megvizsgáltam a párnát, amin egész éjszaka aludtam. Azt hiszem, hogy női parfüm illata volt. Éreztem benne egy kis virág illatot, vaníliát és visszafogott karamellát is. Gyorsan megfordultam, felültem és feszülten kifújtam magam. Természetesen Natalie hercegnő szobájában ébredtem. Az ébredés minden bizonnyal jobb lett volna, ha ő is mellettem ébred. Meztelen. Na mindegy.

Hátra túrtam a fekete hajam, ami az alvás miatt kicsit behullámosodott. Általában nagy figyelmet szentelek a hajamra, hiszen annak mindig tökéletesnek kell lennie. Mindig ugyan úgy hordom, tehát szépen lelakkozom és hátrafelé simítom a tincseket. Viszont most egy tincsem a szemem közé lógott. Ujjaimmal hátra igazítottam, de a mozdulatom megállt, mert eszembe jutott a tegnap este történtek, illetve hallottak. Ó, nem! Azt nem! Gyorsan felálltam, azonnal kinyitottam az ajtót és csípőre csapott kezekkel az udvar felé pillantottam. Nem tudom, hogy mennyi volt az idő, de feltételezem, hogy reggel kilenc óra is elmúlt. A hófedte udvarban Natalie hercegnőt pillantottam meg. A borostára simítottam a tenyerem és gondterhelten felsóhajtottam. Nehéz megfogalmazni azt, hogy mit gondolok, illetve érzek iránta. Engem elsősorban mindenki egy komolytalan, felelőtlen hercegnek gondol, aki mindig kibújik a neki osztott feladatok alól. Ez tökéletesen így van. Szeretek kényelmes ruhát hordani, néha szakadt, stílusos felsővel és csillogó lakk bakanccsal. A személyiségem változó. Néha kedves vagyok, néha pedig egy utálatos fickó. És innen tudom azt, hogy Natalie hercegnő pontosan a szöges ellentétem. Ő a víz, én pedig a tűz. Miközben néztem, hogy a járdán sétál és a telefonját nézi, rájöttem arra, hogy ő a legszebb nő, akit eddig láttam. Sok nővel volt már dolgom: hercegnőkkel, politikusokkal és modellekkel is. Viszont Natalie hercegnő szépségét közelről sem érik utol. És azt is pontosan jól tudom, hogy Natalie hercegnő nem való hozzám. Ő túlságosan tiszta, visszafogott, és az én személyiségem ellenkezője. És ez mit is jelent? Azt, hogy nem illünk össze! Pontosan! És ebből jön ki az, hogy a házasság nem működne. Mondjuk, ha a kémiáról beszélünk, akkor....nem! Akkor sem! Sóhajtva az ablak szélének támaszkodtam és apró vigyorral az arcomon néztem, hogy a palota bejárata felé veszi az irányt. Én pedig úgy gondoltam, hogy elmegyek zuhanyozni, de csak azért, mert másnapos voltam. Pontosan azért az egy dologért!

Az egyik kedvenc francia zeném szólt a vezeték nélküli fülhallgatóban, ezért mosolyogva felsétáltam a lépcsőn, majd Frederik szobája felé vettem az irányt, de hirtelen a dán királyné sétált felém, ezért kivettem fülemből a fülhallgatót. - Jó reggelt - köszöntem illedelmesen. A királyné elképesztően szép volt. Aurora egy sötét, arany virágokkal díszített térdig érő, szűk ruhát viselt. Barna haját szoros kontyba fogva viselte. Smink nem volt az arcán, viszont valamilyen fajtájú krém igen, hiszen kicsit még fénylett a bőre. - Hogy érzi magát? - tettem magam elé a kezem. Ő végignézett rajtam és barátságos mosolyra húzta ajkát.

- Nagyon jól érzem magam - mondta. - Őszintén örülök annak, hogy itt vannak - mutatott szét. - Engedjen meg nekem egy kérdést - fújta ki magát, miközben összeráncoltam a szemöldökömet, hiszen valamiért kellemetlen görcs rándult a gyomromban. Furcsa volt ez a pillanat, hiszen Aurora kétszer is feszülten sóhajtott.

- Természetesen királyné - bólintottam.

- A hercegnő jól érzi magát a fiam társaságában? - a váratlan kérdés miatt rászorítottam a tenyeremben található fülhallgatóra, és oldalra pillantva lesütöttem a szemem. Nem értettem, hogy miért kérdezi. A fontos mégiscsak az, hogy itt kész válasz jöhet szóba. Voltak olyan napok, amikor kifejezetten jól éreztem magam a herceg társaságában. Pont ilyen volt a lovaglás, és a nap amikor elvittük a nyuszit állatorvoshoz. Ott úgy éreztem, hogy kifejezetten közel kerültünk egymáshoz. Ilyen alkalom volt a korcsolyázás és séta a városban. Úgy érzem, hogy a hercegnek két oldala van. És sajnos az önző, taszító oldalával találkozok gyakrabban.

- A herceg sajnos nehéz eset - vallottam be őszintén. - Viszont úgy érzem, hogy nem áll jogomban itélkezni - biccentettem aprót. - Egyébként a fia nagyon jó ember és szeretek vele beszélgetni. És határozottan úgy tekintek rá, mint egy kedves ismerősre - ködösítettem egy kicsit, hiszen Frederik természetén, illetve viselkedésén nem lehet kiigazodni. Általában gonosz és könyörtelen, ez miatt pedig taszít. Viszont néha vannak olyan napjai, amikor kifejezetten előhívja a bennem lakó nőt és elnyeri a figyelmem.

- Szuper - válaszolta végül Aurora. - Reggelinél számíthatok magára?

- Természetesen, királyné - miután hátat fordított, visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és elölről elindítottam a kedvenc slágeremet. Beléptem Frederik szobájába és azonnal a saját szobám felé sétáltam. A zenét dúdoltam, majd mosolyogva lenyomtam a kilincset. A fehér nyuszi a füleit hegyezve pillantott felém és érdeklődve figyelt. Én csak mosolyogva levettem a kabátomat, majd az ágyra dobtam, de az ágyam nem volt beágyazva. A két párna középen hevert, a bordó színű takaró pedig össze volt gyűrve. Mérgesen vettem ki fülemből a készüléket és az ágy mellett álltam, amikor ismerős hang csapta meg a fülem. Azonnal a hang felé kaptam a fejem, de bár ne tettem volna. Mi a...ez több a soknál! Fel sem tudom fogni, hogy volt mersze. Éreztem, hogy az arcom vörösre pirul, a gyomrom pedig összeugrik. Még a telefont is kiejtettem a kezemből, hiszen szinte lassított felvételben láttam, hogy nyílik a zuhanyzóm ajtaja és Frederik lép ki onnan. A testét természetesen nem takarta törölköző, ezért elkerekedett szemekkel végignéztem rajta. Hoppá! - Azta ku... - a számra tapasztottam a kezem, közben le sem tudtam róla venni a szemem. A vizes testéről párolgott a meleg víz, közben fehér törölközővel a haját borzolta. A probléma az volt, hogy többször is végig néztem a meztelen testén, beleértve a farkát is, amit nehéz lett volna nem észrevenni. Frederik akkor nyitotta ki a szemét, amikor levette fejéről a törölközőt. Még mindig a férfiasságát néztem, amikor hirtelen oda tette a törölközőt és szemébe hulló vizes tincseivel mérgesen rám nézett.

- Hercegnő! Maga...nagyon kíváncsi valamire! - vágta rá hangosan. Próbáltam észhez térni, de nehéz volt. Még mindig emlékszem, hogy a szálkás, nem túlságosan izmos testén, végig folyik a víz. A tetoválással fedett mellkasán, a lapos, enyhén kockás hasán, a visszafogott v alakú hasfalán, és a férfiasságán ami szinte kiszúrta a tekintetem. Láttam már meztelen férfi nemi szervet, viszont ez...ez tökéletes volt. Ó a picsába!

- Hogy tessék?! - kérdeztem mérgesen. - Miért maga van felháborodva?!

- Azért mert belépett az intim szférámba! - tekerte keskeny derekára a törölközőt. - Be is perelhetném ez miatt. Remélem, hogy a közeljövőben nem vált át kukkolóvá!

- Mit képzel?! - dobtam neki a párnát. - És hadd kérdezzem már meg, hogy miért az én zuhanyzómban fürdött? - kérdeztem mérgesen, hiszen kicsit úgy éreztem, hogy ezt direkt csinálta a herceg. Minden bizonnyal sejtette, hogy valamikor vissza fogok térni a szobámba.

- Azért, mert kegyed felajánlotta az ágyát - mutatott az ágyra. - Azt hittem, hogy a kettő együtt jár!

- Micsoda duma, atyaég - temettem tenyerembe az arcomat. - Kifelé - mutattam az ajtó felé. - Komolyan mondom, hogy menjen ki.

- Biztos, hogy szeretné? - nyúlt a törölköző széléhez. Én csak eltakartam a szemem.

- Le ne vegye!

- Biztos, hercegnő? - idegesített tovább. - Már majdnem lent van - figyelmeztetett.

- Frederik André Henrik, Koronaherceg! Most azonnal hagyja el a szobámat - keltem ki magamból és szememet takarva mérgesen oldalra léptem. - Húzzon ki innen!

- Kegyed nagyon ideges lett. Jól látom? - tekerte vissza a törölközőjét.

- Ha nem megy ki, akkor istenre mondom, hogy leütöm!

- Nem gondolja, hogy abból teljesen más dolog sülne ki? - tenyerével végig simított a meztelen hasán, majd vigyorra húzta az ajkát és lassan elsétált mellettem. Mérgesen pillantottam a hátára és összefontam magam előtt a kezem.

- És tudja, hogy kivel szórakozzon - szóltam neki vissza, de váratlanul a herceg visszafordult.

- Ne haragudjon - szabadkozott. - Be sem ágyaztam még.

- Még csak az hiányzik, hogy törölközőben beágyazzon itt nekem! - megfogtam a takaró szélét és gyorsan beágyaztam magamnak. Frederik nevetve megfordult, kilépett az ajtón, majd hangosan becsukta maga után. Az ágy szélére zuhantam és elkerekedett szemekkel előre pillantottam. A herceg meztelen? Hát...hűhaa!