A dán király és királyné karácsonyi ajándéka kifejezetten váratlanul érintett. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ilyen fajta ajándékot fogok, illetve fogunk kapni. Érezhető volt, hogy ők ketten azt szeretnék, hogy Frederik és én közelebb kerüljünk egymáshoz. Az viszont meglepett, hogy apa is csak támogatni tudta a dán uralkodó ajándékát és a szándékát. Ők ebben az egészben csak azt látják, hogy mi ketten barátok lehetünk. Viszont mi ketten nagyon jól tudjuk azt, hogy ez ennél többről szól. Tagadni sem tudnám azt, hogy vonzódom ehhez a jég szívű herceghez. Magamnak sem tudnék hazudni, hiszen a testem érzi a vágyait és a késztetést arra, hogy közelebb és még közelebb kerüljön hozzá. Ezt nehéz volt elfogadni, hiszen családjaink nem jönnek ki egymással. Sőt! Kifejezetten nem beszélnek és távolságtartóak. Az itt töltött időnk alatt, anya csak egy-két szót váltott Magnus király feleségével. Ez is egy nagyon szomorú és negatív dolog. Magnus király és apa is csak akkor beszélnek, amikor muszáj. Egy kicsit úgy éreztem, hogy valóban rajtunk múlik az, hogy mi ketten össze tudjuk-e hozni a családot. Nem örültem annak, hogy Magnus király ezzel kapcsolatban tőlünk kért segítséget, de nem mondhattam nemet.

A ruháimat pakoltam, de nem voltam biztos abban, hogy szeretném-e ezt a kikapcsolódást. A dán király külön lelkünkre kötötte, hogy a tiszteletünkre külön bezárták a wellness központot, szóval az elkövetkező ott töltött egy hét valóban enyém és a hercegé. Egy ekkora ajándékot és kedves gesztust nem utasíthattam vissza, de féltem, hiszen bármi történhet. A bármi alatt valóban azt értem, hogy BÁRMI.

Frederik kiszámíthatatlan. Ezért sem tudom, hogy ő mennyire örül ennek, vagy szeretné-e. Mégis azt hiszem, hogy ez nem számít, hiszen úgy érzem, hogy ránk fér a kényeztetés.

Pont apa lépett be a szobámba, amikor a ruháimat hajtogattam, ezért erőltettem magamra egy mosolyt. A svéd király a nyuszi felé pillantott. - Szia Károly!

- Milyen Károly?! - kértem ki magamnak. - Ez a nyuszilány.

- Attól még lehet, Károly. Károly, a dán nyuszi - nevette el magát, majd az ágy szélére ült és a bordó böröndömre pillantott. - Úgy látom, hogy pakolsz - apa hátra túrta az ősz göndör haját, majd megigazította a kötött pulóverét. - Mi ennek nagyon örülönk! Magnus királynak igaza van - sóhajtotta. - Ti ketten kibékülhetnétek - mosolyodott el.

- Tudom, apa - sóhajtottam, majd összehajtottam a felsőt és a farmerre helyeztem. - De nagyon örülök ennek az ajándéknak! Értékelem - sziszegtem elpirulva, hiszen ez a személyes ajándék még mindig váratlanul érintett. - És ti mit fogtok csinálni? Hogy fogjátok ünnepelni az újévet? - csuktam le a bőröndöm tetejét.

- Miattunk csak ne félj! - tette fel a kezét. - A dán királlyal azt beszéltük, hogy majd sakkozunk, nézzük a Forma1-et és híreket olvasunk.

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy megpróbáltok közelebb kerülni egymáshoz? - mosolyogtam.

- Igen - ráncolta apa a szemöldökét. - Ő egy barát - suttogta. - De tavaly történtek mindenki számára nehéz és felfoghatatlan!

- És azt hiszem, hogy itt Frederik sérült a legtöbbet - mondtam ki, mire apa sóhajtva bólintott.

- Ezért is próbálj kijönni vele.

- Igyekszem. Tényleg - sóhajtottam feszülten.

Vas villával a használt és koszos szalma alá nyúltam, majd megemeltem és átdobtam az istálló közepén található talicskába. Minden ilyen mozdulat közben össze húztam az ajkam, hiszen mérges voltam. Mérges voltam, mert ez így nem oké. Mérges voltam, mert ez a karácsony más volt. Minden mozdulat közben megfordult a fejemben az, hogy teszek az apám ajándékára és nem fogadom el. Azt hitte, hogy engem könnyen megvehet? A trágya lapátolás közben másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy apa és anya összebeszélt a hátam mögött. Ezt utáltam. Mindig is nagyon utáltam. A kesztyűvel megfogtam a talicskát, előre toltam, majd megkerestem a seprűt és a bokszba léptem. Kihúztam a maradék koszt, majd a többi szalma felé dobtam.

A takarítás közben arra lettem figyelmes, hogy apa megáll az egyik kikötött Fríz mellett. Megsimogatta a nyakát, majd jobban magára húzta a szürke szőrme kabátot. Rá sem bírtam nézni. Az itatóba friss vizet öntöttem, majd az ablakot is megtakarítottam. A zöld színű rácsot, vastag szivaccsal végig töröltem, majd a szivacsot a habos vízzel teli vödörbe dobtam. - Köszönöm a munkádat - pillantott felém, közben a lovat simogatta. - Értékelem, hogy nem félsz bepiszkolni a kezed. Te mindig is ilyen voltál - pillantott a ló citrommal teli talicska felé. Be basztam magam után a boksz ajtaját, majd keresztbe fontam a kezem.

- Mi volt ez? - a szürke palota felé mutattam, majd a fejemet csóváltam. - Wellness? - nevettem el magam. - Te tényleg azt hiszed, hogy lesz idegzetem lubickolni és önfeledten élvezni a meleg vizet?

- Frederik! Beszélj velem tisztelettel, kérlek - kérte az apám szigorúan. - Ne haragudj, nem akartunk téged felkavarni - sóhajtotta. - De anyáddal úgy gondoltuk, hogy rátok fér.

- Ránk fér? - kértem. - Na és a baba?! A házasság? Miből maradtam ki, apa?

- Honnan tudsz te róla? - kérdezte nagy szemekkel, mire sóhajtva lesütöttem a szemem.

- Azon az estén hallottam, amikor elmentem a szobátok előtt - vontam fel a szemöldökömet, mire apa sziszegve bólintott.

- A házasságot verd ki a fejedből! - mosolygott. - Ez csak édesanyád gondolat menetéből született. Ő nagyon szeretné és örülne annak, hogy ha a hercegnővel jó viszonyt ápolni. Viszont a házasság valóban enyhe túlzás volt - vette kezébe a kesztyűt, majd megfogta a talicskát és elkezdte hátra tolni. Én követtem őt, közben megsimítottam a fríz fekete nyakát. - És ne vedd úgy, hogy kötelességed jó viszonyt ápolni a hercegnővel - biztosított halkan.

- Tudom - sóhajtottam, majd helyére tettem a szerszámokat. - A házasság kizárt! Ez nyugodtan megmondhatom az anyámnak is - néztem apa szemébe, aki vonakodva bólintott. - De a kedvetekért elmegyek holnap - vettem tőle át a kesztyűt, majd visszavettem és félre toltam az üres talicskát. - Tudom, hogy anya szíve megnyugodna, ha látná azt, hogy a hercegnővel kijövök - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ez valóban így van, Frederik - helyezte vállamra a kezét. - Akkor hasznát veszed az ajándéknak?

- Hasznát - sóhajtottam, majd csípőre helyeztem a kezem. - Kitakarítom csillag bokszát, aztán megetetem a lovakat. Estére végzek is - mutattam az órára, ami délután hat órát mutatott.

- De ne maradj kint sokáig! Ne fázz meg - szorította meg a vállamat, de mielőtt elsétált volna, a torkát köszörülte. - Egyébként hogy vagy?

- Jól - ráncoltam a szemöldökömet. Ez részben nem volt igaz, de nem akartam apa kedvét elvenni. Mindenkinek akkor van jó kedve, akkor önfeledten élvezik a jelent és nem arra gondolnak, hogy mi volt, hogy most miért más minden. - Próbálok a jelenre koncentrálni!

- Anyáddal is így gondoljuk. Még akkor is, ha nagyon nehéz - pillantott a palota felé. - Anyád most is Will szobájában vitt. Vitt neki egy karácsonyfa ágat - suttogta, mire könnyeim között lesütöttem a szemem.

- Este benézek hozzá! Aztán pakolok - motyogtam, majd letöröltem könnyeimet és próbáltam a jelenre koncentrálni.