Késő este kabátot húztam magamra és az erkélyen állva a csillagokat néztem. Senki nem értheti meg, hogy min megyek keresztül. Még magamnak is féltem bevallani azt, hogy nagy rajtam a nyomás. Natalie hercegnő nem tudhatta, de az anyám jól tudta, hogy William hörcsögét neveztem el Oscarnak. Arról viszont nem tehettem, hogy mindig is rossz voltam a név választások terén. Nem lehet mindenki tökéletes. Én sem voltam az. Rengeteg olyan hibám van, amit elrejteni sem tudok, hiszen valaki mindig kihozza belőlem és egyszerűen csak megsértődök. Szóval sértődékeny vagyok! Hát ez van...

A kezembe vettem a telefonomat és rámentem az internetre. Nem lepődtem meg, amikor a Facebook, de a Google kereső is tele volt a frissen készült képeinkkel. Valaki lefényképezett minket, miközben hercegnővel a kisállatbolt közepén állunk. Sok dolog volt a kezünkbe. A következő fénykép akkor készült, mikor egyedül léptem ki az üzletből. Ezért nem szeretek nyilvánosság elé állni. Szinte biztos, hogy még aznap landol a neten egy új, hazug cikk amit a firkászok kotyvasztottak össze. Direkt nem olvastam el a cikket, hiszen nem akartam felhúzni magam. Elég nagy probléma számomra az, hogy William nélkül elveszett voltam. Hiszen valljuk csak be: ő volt a szemem fénye, az egyetlen ember, akire soha nem tudtam haragudni. És azt hiszem, hogy a hiányával még mindig nem tudtam megbarátkozni. Ez talán mindig így lesz. Nem csak a palotában, de az asztalnál is érezni lehet, hogy hiányzik valaki, aki régen mindig ott volt. És utálom, hogy itt van az a király, aki az egész balesetért felelős! Ha kellőképpen biztosította volna a biztonságunkat, akkor nem kerültünk volna veszélybe. Minden Victor király, és a lustasága miatt történt. Ezért utálom őt és az egész családját. Tavaly óta hallani sem akarok Svédországról, se az emberekről.

Az ember megjegyzi és megutálja a helyszínt és az embereket is akkor, amikor rossz dolog történik ott. Ez általában így szokott lenni. És én magam sem tudom elfelejteni, illetve elengedni az azon a napon történteket. Rengetegszer megfordul a fejemben, hogy talán csinálhattam volna valamit? Ha kockáztatok és előre tekintek, akkor minden máshogy történt volna? Újra ott voltam és a helikopter felé futottam, miközben az öcsém előre zuhan. Abban a percben imádkoztam, hogy ne az várjon rám, amire számítottam. És mégis...ha nem futottunk volna a helikopter felé, akkor William még mindig velem lenne? Ha akkor nem hallgatok a testőrre, akkor boldog család lennénk? Vagy azért történt így, mert így kellett lennie? Talán a jövőben vár valami, ami mindent megmagyaráz?

Úgy döntöttem, hogy nem rágódok tovább, hanem lemegyek a konyhába. Éhes voltam. Magamra húztam egy fekete kötött pulóvert, majd kiléptem a szobámból és végig sétáltam a folyosón. Az anyámék szobája előtt haladtam el, de megtorpantam, amikor meghallottam a dán királyt, kicsit hangosabban beszélni. Akkor ott a kétszárnyú, arany színű ajtó elé léptem és kicsit közelebb hajoltam. - A francba! A fiúnk még mindig nem boldog! - mondta az apám.

- Magnus! Frederik harminc éves múlt - válaszolta az anyám. - Szerintem tud gondoskodni a saját boldogságáról - válaszolta anya sóhajtva. - Talán szüksége lenne valakire.

- Mégis kire, asszony?! Kire lenne szüksége?

- Mondjuk egy élettársra! Nem látod, hogy mennyire magányos az ország trónörököse? Az ő korában a hercegek ilyenkor szoktak házasodni!

- Milyen házasságról beszélsz itt nekem?! - emelte fel az apám a hangját.

- Én csak arra gondoltam, hogy kell valaki mellé, aki mellett boldog lehet - mondta anya, miközben összeráncolt szemöldökkel lesütöttem a szemem. Házasság? Mi a...nekem nincs szükségem házasságra. Én tökéletesen jól érzem magam egyedül is. Mondanám anyáméknak, ha nőre lenne szükségem.

- Ebben mondjuk igazad lehet. De akkor sem tudom, hogy ki lenne számára a megfelelő jelölt - gondolkodott az apám. - Frederiknek nehéz természete van. Ki az, aki kezelni tudja?

- Mondjuk Natalie hercegnő - vágta rá az anyám, mire elkerekedett szemekkel a fejemet ráztam. Hogy tessék?! Ezek megőrültek! Biztos, hogy nem. Szó sem lehet róla.

- Ne butáskodj már asszony. Natalie hercegnő és Frederik sokat veszekednek. Nem lennének jó egymásnak. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Frederik ki nem állhatja a svéd uralkodót.

- Én ezt értem és én is látom, csak megfordult a fejemben az, hogy talán egy házasságnak köszönhetően megbékélhetne a család! Sőt, mondok jobbat - folytatta az anyám. - Egy unoka biztos, hogy véget vetne a két család ellenséges viszonyának! Gondolj csak bele. Egy baba, akinek Natalie hercegnő az édesanyja, az édesapja pedig Frederik! Szerintem egy unokának köszönhetően mindenki félre tenné a maga baját és végre békét köthetnénk. Victor sem haragudna rád, és te sem haragudnál rá. És tudod, hogy miért? Az unoka miatt. Mert a babának szüksége lenne arra, hogy hogy szeretetben nőjön fel.

- Hm! Ez érdekes megközelítés - hallottam az apám hangját. - Valóban érdekes, de logikus és nagyon szépen fel van építve. - Nem rossz, de ebbe Frederik biztos, hogy nem menne bele. Sokat veszekednek a hercegnővel és jól láthatóan ki nem állhatják egymást.

- Én ezt nem mondanám! Olyan szépek lennének együtt. És a baba...gyönyörű babát hoznának össze.

- Na jó asszony! Most már aludjunk! Megfájdult tőled a fejem - hallottam, hogy lekapcsolják a villanyt, de én még mindig pislogás nélkül álltam és még mindig nem tudtam felfogni a hallottakat. Folyton a házasság és a baba gondolata járta fejemben. Az már biztos, hogy anyámék megőrültek. Azt hiszem, hogy sürgősen innom kell.

A nyuszi bundáját simogattam, amikor váratlanul dörömbölést hallottam az ajtónál. Annyira megijedtem, hogy felálltam és az ajtó felé igyekeztem. Amikor kinyitottam az ajtót, szembe találtam magam a herceggel, aki csillogó szemekkel és a kezében egy félig üres alkohollal lépett be a szobába. A lábam a földbe gyökerezett, pislogni is elfelejtettem. - Hercegnő! Mese szép hercegnő - lépett közelebb, majd óvatosan átkarolta a nyakam. A tömény szag azonnal megcsapott, ezért sziszegve az orromra szorítottam az ujjaimat.

- Maga részeg! - emeltem fel a hangomat. - Engedjen már el, Frederik - próbáltam lerázni magamról a kezét, de a herceg olyan részeg volt, hogy azt sem tudta hol van.

- Nagyon csúnya dolgokat hallottam ám - tette fel a mutatóujját.

- Várjon egy pillanatot - karoltam át a derekát. - Meg tud állni a lábán?

- Csak nehogy a sarkamra lépjen, mert különben ott lesz az esküvőmön - vágta rá. - Még csak az kéne - emelte ajkához az alkoholt, de én lefogtam és a kezembe vettem. - Kegyed is iszik? Ha elmondom a hírt, akkor szüksége lesz rá - tette fel a kezét, miközben próbáltam a szobája felé kísérni, de nagyon nehéz dolgom volt. Az volt a baj, hogy ez az ember nem állt a lábán. Én pedig nem bírtam el, ezért a közelben található ágyam felé húztam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy még holt részegen is elképesztően jóképű. Viszont elképzelni sem tudom azt, hogy mi borította ki ennyire. Valami nagy dolognak kellett lennie, hiszen nagyon sokat ivott. - A hercegnőnek mi a horoszkópja? Én ikrek vagyok! Mondjuk azt sem tudjuk, hogy illünk-e egymáshoz.

- Hogy mi a horoszkópom? Miért fontos ez? - nagy nehezen leültettem az ágyamra, majd megemeltem a takarót. - Egyébként vízöntő vagyok.

- Vízöntő és ikrek....nem! - csóválta a fejét. - Ebből nem lehet házasság!

- Hogy mi?! - engedtem el és elkerekedett szemekkel néztem, hogy befekszik az ágyamba, majd lehunyt szemmel magára húzza a takarót. - Azt mondta, hogy házasság? - kérdeztem vissza, hiszen nem tudtam eldönteni azt, hogy most csak az alkohol miatt beszél hülyeséget, vagy valóban hallott valamit, ami miatt leitta magát. - Nem értem, hogy miről beszél - vágtam rá mérgesen, de Frederik motyogva hátat fordított nekem és azonnal elkapta őt az álom. A francba! És én most hol fogok aludni?! Végül a herceg lakosztálya felé pillantottam, majd áthajoltam a részeg Frederik felett és megfogtam a párnámat.

- Soha nem lesz a feleségem... - fújta ki magát, miközben fejemet csóválva a szobája felé sétáltam. A villanyt mérgesen lekapcsoltam, becsuktam a kétszárnyú ajtót és a herceg szobájában az ágyára dobtam a párnát. Ezt nem hiszem el! Holnap reggel muszáj lesz kiderítenem, hogy miről beszélt a részeg Frederik. Megfogtam a takaró szélét és sóhajtva bebújtam alá. A kényelmes, puha ágynak köszönhetően mosolyra húztam az ajkam, hiszen ez az ágy isteni. És az illata! Hm...szép estém lesz, az biztos. Lekapcsoltam a villanyt és azonnal elnyomott az álom.