A hercegnő felajánlotta, hogy ő majd elkészíti a dán teákat. Próbáltam tagadni és nem oda figyelni, de nem tudtam levenni róla a szemem akkor, amikor abban a tűsarkúban, kecsesen a konyha felé sétált. Még mindig emlékszem a szőke hajára, ami majdnem a csípőjéig ér. Furcsa hatást vált ki belőlem, hiszen határozottan vonzódom hozzá, de emellett a szívem nem tudta elfelejteni azt, hogy ő kinek a lánya. Pont ez volt a baj. A teste, az érintés, a testi kontaktus fontos és jól érezhető, hogy vagyunk egymás testére. De ez csak ennyi. Nem lehet több. Talán miattam, talán kettőnk miatt. Részben én nem engedem, de úgy érzem, hogy benne is van egy megállj parancs. Kik vagyunk egymásnak? Vagy kik lehetnénk egymásnak? Mi lehetne a kapcsolatunkból? Talán lehetne belőle valami, akire mindketten titokban vágyunk? Derítsem ki, hogy mit hozok ki belőle?

- Segítek a hercegnőnek - mikulás sapkában igyekeztem a konyha felé. Leplezni sem tudnám azt, hogy minden porcikám remegett. Az már biztos, hogy intim vágyat érzek iránta. De lehet, hogy ez csak ennyi. Nem kell több. Amúgy sem működne. A hosszú hónapok óta tartó harag és a szívem köré emelt jéghegy nem engedi azt, hogy békét kössek vele és az apjával. Ezért csak maradt nekünk a testi vágy.

Az pont elég, nem igaz?

A konyhában értem őt utol, ezért kicsit furcsa pillantásokkal ajándékozott meg. A haján és a vállán maradt még egy kis csillám. - Segíthetek? - a tágas, modern konyhában kinyitottam az egyik szekrényt és kivettem onnan egy szép tálcát. A mintás tea csészéket azonnal megtaláltam, ami pontosan olyan mintát követett, mint a tálcán található arany színű virágot. Csészéket áthelyeztem, majd a torkomat köszörültem. - Haragszik rám? Mármint a csillám miatt.

- Milyen kérdés ez? - suttogva nevetve, közben feltette a vizet forralni. - Egy pillanatra azt hittem, hogy meg akar majd csókolni - pillantott hátra a válla felett, ezért találkozott a tekintetünk. A rénszarvasos hajpánt még mindig a fején volt, ezért az arcát csak jobban láttam és szépen kiemelte a formáját. Gyönyörű! Nem csak gyönyörű, hanem meseszép! Aurora...szépségét rengeteg hercegnő és modell irigyelte. És ezt megértem. Vékony az orra, telt az ajka, az arca szimmetrikus, feszes és pontosan olyan vonásai vannak, mint Ariana Grande arc formájának. Legszívesebben tényleg megcsókolnám. De csak azért, hogy enyhítsek a vágyaimon.

- Lehet, hogy eredetileg azt akartam - mondtam halkan, közben átadtam neki a különleges, mézes, kalácsos teát. Abból a forró vízbe szórt, majd felvonta szemöldökét.

- Egy csók sokkal jobban esett volna - bólintott. - Mindenen csillámporos lett - emlékeztetet.

- Még mindig megcsókolhatom, ha szeretné - ajánlottam fel, hiszen egy csók valóban jót tenne. Nemcsak megnyugtatna, de enyhítene a feszült érzéseimen amit a teste iránt érzek.

- Tudja mit? - egyenesen elém lépett, majd mutatóujját egyenesen a számra helyezte. - Igaz, hogy maga a világ legjóképűbb trónörököse és biztos vagyok abban, hogy magának van a legszebb szeme is - húzta össze a szemét, majd a fejét csóválta. - Nagyon sok nő rajong magért, hiszen fekete haja van, dús szempillája és még a fogai is szép fehérek - biccentette oldalra fejét, majd végignézett rajtam. - Nem túl magas, és nem is vékony! A hangja mély és selymes - mondta elismerően. - A kézfeje vonzó, az ádámcsutkája pedig gyönyörű - tárta szét a kezét, majd elnevette magát. - De én inkább előbb csókolnék meg egy békát!

- Lehet, hogy előzző életemben béka voltam, csak herceggé változtam - hajoltam közelebb hozzá, de kulccsontomra helyezte kezét és visszafogott.

- Ne is álmodozzon róla - mutatott az ajka felé. - Az én szám nem fog találkozni az ön szájával! Soha - szögezte le vigyorogva, majd hátat fordított és alaposan megfigyelte a teát. Én csak végig néztem rajta, hiszen nem tudtam, hogy mit szóljak a történtekhez. Most valóban kikosarazott és elutasította az ajánlatomat.

- Mi nem tetszik bennem? - mutattam magamra. - Mármint...mindenem tökéletes, nem?

- Hm - fordult vissza, majd elnevette magát. - Nem is tudom...- nézett végig rajtam. - Lehetne izmosabb a vádlija!

- Mi uralkodók nem a testépítésről vagyunk híresek - adtam magamnak igazat. - Ha már itt tartunk, akkor kegyed is lehetne kicsit teltebb - magam elé helyeztem a kezem és úgy csináltam, mintha női mellett masszíroznék. - Ha már így kijelentette, hogy nem izmos a vádlim, akkor én is kijelentem azt, hogy kicsi a melle!

- Mégis hogy lehet ennyire otromba?! - takarta el a dekoltázsát. - Kikérem magamnak! - mondta vörös arccal. - Semmi baj a cicimmel! - suttogta.

Ez mondjuk igaz volt. Határozottan az esetem volt. Nem nagy, nem is kicsi. Pont olyan, hogy tökéletesen elférne a tenyeremben, és nem lenne baj azzal, hogy nagyon kilátszik valamelyk ruhából. - Az étkezőben várom - fordítottam neki hátat. Ekkor utánam szólt.

- Lapos a feneke!

- Magának is - nevettem el magam, majd fejcsóválva felmentem az emeletre. Nincs is lapos fenekem!

Az ajándékozás kifejezetten jó hangulatba telt. Az elején kicsit féltem, hiszen nem tudtam, hogy mennyire lesz feszült a hangulat. Viszont jó volt látni és érezni azt, hogy családjaink között az ajándékozás nagyon jól telt és nyoma sem volt a feszültségnek. Anyáék drága, görög antik vázát kaptak, apa pedig egy nem mindennapi, hófehér bundát ajándékozott a dán királyi családnak. Ez a bunda nagyon ritka és értékes volt. Sok éven keresztül a falon lógott, de apa úgy döntött, hogy szeretné tovább ajándékozni, ezért mostantól Magnus király tulajdona lett. - És bízok abban, hogy hamarosan megtaláljuk a módját annak, hogy családjaink kibékülhessenek - nyújtotta apa a kezét, de Frederik sziszegve elfordította a fejét, majd bólintott.

- Hogyne! És egy kézfogással felejtsük el a történteket? - tette hátra a kezét és gyilkos pillantásokkal ajándékozta meg apát, aki a görög vázát csodálta.

- Miért kell mindig kényelmetlen helyzetbe hoznia az apámat? - álltam fel, majd letettem az ajándékot, amit Frederik szánt nekem. Még nem volt alkalmam kibontani, ezért félre tettem. - Nem gondolja, hogy ez egy kicsit túlzás? - Frederik felvont szemöldökkel felállt, félretette az ajándékot, amit neki szántam, majd csípőre helyezte a kezét.

- Nem magához intéztem a szavakat, hercegnő!

- Pedig engem is ugyan úgy érint - simítottam apa vállára a kezem, hiszen a fejét lógatta és mozdulatlanul ült anya mellett, aki megszeppenve nézett ránk. Mielőtt Frederik tovább beszélt volna, hirtelen megszólalt az apja, Magnus király.

- Mi igazából egy közös ajándékkal készültünk Natalie hercegnőnek és Frederik hercegnek - pillantottak felénk, ezért kicsit megenyhült a szívem, viszont nem felejtettem el a herceg otromba, lekezelő viselkedését. Pont ő miatta nem tud megbékélni a két család. Mert mindig tesz, vagy mond valamit, ami miatt feszültség alakul ki a két uralkodó között. Magnus a fia mellé állt, majd a nagy karácsonyfa világítása mellett így szólt: - Szerintem mindenki tudja, hogy az újrakezdés és a felejtés nagyon nehéz. Nagy bennünk a harag, hiszen mindenkinek oka van haragudni. Először is szeretném megköszönni Victor királynak, hogy ilyen jól kezeli a helyzetet és kitartó - mutatott apa felé, aki göndör hajába túrt és mosolyogva bólintott. - A fiam nevében szeretném az elnézésed kérni, de Frederik számára ez nehéz időszak - sütötte le a szemét. - Igazából mindenkinek nagyon nehéz, és szomorú időszak - pillantott a feleségére, aki az egyik széken ülve könnyeit törölgette. - De én mégis azt mondom, hogy látok reményt - tárta szét a kezét. - Reményt a megbocsátásra - ekkor rám és Frederik felé pillantott. - Hiszen úgy gondolom, hogy van két fiatal, akik még össze kovácsolhatják a két családot - ekkor a torkomat köszörültem, hiszen ez nekem egyáltalán nem tetszett. - És ezt a témát érinti az ajándék is, amit átfogok nektek nyújtani - Magnus király egy fehér borítékot adott nekem. Remegett a kezem, hiszen végre rájöttem arra, hogy mi a céljuk. Azt szeretnék, hogy közelebb kerüljünk a herceggel, hogy utána ők is végre új fejezettel kezdhessék az újévet. Erőltettem magamra egy mosolyt, kinyitottam a borítékot, kihúztam belőle a két színes napot. A lábam a földbe gyökerezett, hiszen erre nem számítottam. Egyenesen Frederik szemébe néztem, aki hunyorogva ajkához emelte a poharat, majd gyorsan legurította a tartalmát.

- Hűha! - mutattam fel, de amikor Frederik felém pillantott, félrenyelt és köhögve oldalra hajolt. - Egy hetes üdülés egy wellness központba! - mutattam a két kártyát. - Méghozzá egy gyönyörű hegytetőn elhelyezkedő szállodába... - pillantottam Frederik felé, aki kezébe vette az üveget, és így szólt:

- Hát akkor igyunk erre a romantikus programra! Már alig várom - sziszegte, miközben megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy most tényleg egy hetet fogok eltölteni vele egy wellness központban?

- Ez igazából nagyon hasznos! - állt fel hirtelen az apám. - Biztos lesz ott medence, pezsgőfürdő, meleg víz és masszázs is - fogta meg a kezem. - Rátok fér a kikapcsolódás!

- Már alig várom, hogy pezsegjek egy kicsit - húzta vigyorra ajkát Frederik.

Én csak nyeltem egyet, hiszen úgy érzem, hogy kifejezetten izgalmas, és érdekes egy hét vár ránk.