És öt...

Négy...

Három...

Kettő...

Egy...

És azt hiszem, hogy sikeresen elkéstem a munkából. Bár nem értem, hogy miért lepődtem meg ezen, hiszen az esetek többségében vagy késve nyomom meg a lift hívógombját, vagy a közelébe se megyek, hiszen otthon vagyok és élvezem a felhőkarcoló, elegáns és modern szintjéről a belváros szépségét. A sietés miatt kicsit összekapartam magam, majd beléptem a szürke, modern liftbe. A vörös szőnyeg és a tiszta tükör elegánssá varázsolta a helyet. Megnyomtam a felső szintet, de váratlanul felém futottak, az ajtó pedig csukódni kezdett. - Várjon! Tartsa, legyen szíves!

Nem láttam mást, csak egy mogyoróbarna haj zuhatagot és egy sötétkék blézert. Minden gyorsan történt, ezért csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a hölgy már mellettem állt és hátra söpörte, a nagy hullámokban csillogó, barna haját. - Nagyon köszönöm - kezével a térde felé húzta a kék szoknyáját, majd vékony csuklóján található órára pillantott. - És hivatalosan is elkéstem!

- Ismerős az érzés - ekkor történt, hogy a tükörből egyenesen egymásra pillantottunk. Abban a pillanatban nem tudtam elkapni a fejem. A mély barna szeme csalogatta a tekintetem és elrabolta. Nem tudtam megmagyarázni, hogy mi történt, de a fekete keretes szemüvege és a vörös rúzsos ajka olyan szinten kiegészítette a szépségét, hogy az valami hihetetlen. Zavaromban csak egy mosolyt erőltettem magamra és kifújtam magam, amikor a lift megindult felfelé.

- Kezdők szerencséje - zavartan a táskájában kutatott, de annyira sietett, hogy a bőr lecsúszott a válláról, majd a vörös szőnyegre esett. A táska nyitva volt, ezért különböző holmik, doboz parfüm, tollak is a padlóra estek. Azonnal leguggoltam, de velem együtt ő is leguggolt, ezért amikor előre pillantottunk, az ajkunk csak egy centire volt a másiktól. Kipirult arccal feltette a mutatóujját, de végül félbe hagyta azt, amit mondani kezdett. - Egy kicsit szétszórt vagyok! Ma lesz az állásinterjúm! És szeretnék nagyon jó benyomást kelteni, hiszen azt mondják, hogy a cég főnöke nagyon szigor...maga heterokrómiás? - húzta össze a szemét, miközben a kezébe adogattam a kiejtett cuccokat. Mégis ki hord magánál (dalmata kutyás), naptárt? Erre a célra ott van a telefont. Manapság mindent rajta nézünk meg.

- Ezek szerint ma én is szétszórt vagyok. Általában kontaktlencsét viselek - a bőrünk érintkezett, ezért lesütöttem a szemem.

- Kontaktlencsét szokott viselni?

- Az esetek többségében!

- Ne tegye - suttogta halkan. Mélyen a szemébe pillantottam, miközben az utolsó tollat is nyújtottam neki. - Elképesztően gyönyörűek a szeme...akarom mondani, különlegesek! Áh, nagyon köszönöm - gyorsan felállt, de a hirtelen jött ötletnek köszönhetően szinte egyszerre hallottuk, hogy szakad egy ruha anyag. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy felegyenesedik, majd zihálva fenekére simítja a kezét. - Uramatyám! Azt hiszem, hogy elszakadt a szoknyám! - a kényes helyzethez képest elnevettük magunkat, majd sóhajtva a zakóm felé nyúltam.

- Én otthon hagyom a kontaktlencsét, kegyednek pedig elszakad a szoknyája - lehúztam magamról a zakót, majd bólintva nyújtottam neki.

- Nem fogadnám el, ha nem lenne fontos - sötétbarna szemével hálásan pislogott és keskeny derekára kötötte a zakómat. - Egy ilyen megjelenéssel biztos, hogy nem fogom megkapni a munkát - hátat fordított nekem, majd néztem, hogy piros arccal hátra söpri a barna haját.

Találkozott a tekintetünk.

Oldalra pillantott.

Újra egymás szemébe néztünk, majd elkaptuk a tekintetünket. Hosszú ideig így ment. A játékos szemkontaktust csak a lift szakította meg, hiszen a szürke ajtók kinyíltak a felső szinten. A gyönyörű hölgy felém fordult. - Hálásan köszönöm! Legyen szép napja!

- Önnek is - bólintottam, majd végig néztem, hogy botladozva elhagyja a lifet. Halkan elnevettem magam, de amikor előre léptem, a padlón megpillantottam egy pillangós hajcsatot. Lehajoltam értem, ujjaim közé vettem, majd a plafon felé pillantottam.

Tíz perccel később az irodámban ültem, miközben a kávémat kortyoltam és fülemhez emeltem a fekete telefont. Az asszisztensem minden utasításomat követte, majd bontotta a vonalat. Háttal ültem az ajtónak és a csodálatos panorámában gyönyörködtem. Csak akkor fordultam meg, amikor valaki belépett az irodámba. A pillangós hajcsatot az ujjam között tartottam, és megfordultam a székkel. Ekkor találtam szembe magam a nővel, aki első pillantásra elrabolta a szívem. A mosoly lefagyott az arcáról, majd kiejtette a kezében található önéletrajzot. Oldalra biccentettem a fejem és felsóhajtottam. - A nevem Andreas! És megkapta az állást - mondtam ki, majd a legközelebbi szék felé intettem. 

- Szóval azt mondod, hogy te és Andreas, barátok vagytok? - a francia ágy közepén hasaltam és egy divat magazint lapoztam. Csak egy hete tudtam meg, hogy terhes vagyok, de azóta sokban változott a kedvem, a figyelmem, az energiám és a közérzetem. Bár még nem érzem magamon a változást, ritkán vannak hányingereim, de biztos voltam abban, hogy idővel ez változni fog. Frederik a derekára tekert törölközőben állt a teljes alakos tükör előtt. Annyira gyönyörű volt, hogy képtelen voltam levenni róla a szemem. A bőre fénylett a víz miatt. A háta szép és íves volt. A válla vastag és feszes. Fekete tincsei a homlokába tapadtak, de az ujjaival könnyen hátra túrta. A borotválkozás miatt alig volt rajta borosta. Imádtam, amikor megborotválkozik és utat ad annak, hogy puszilhassam a puha arcát.

- Nem mondanám - pillantott felém a tükörből. - Inkább azt mondanám, hogy nagyon jó és mulatságos ember! Megmondom őszintén, hogy kicsit olyan, mintha a bátyám lenne - egyenesen felém fordult, majd ravasz vigyorra húzta az ajkát.

- Egyébként úgy látom, hogy jó hatással van rád. Örülök, hogy barátkozol valakivel.

- Egy hercegnek eleve nehéz barátkozni, nem így van? - ajkamhoz hajolt, majd lassan megcsókolt. A forró, puha ajka miatt azonnal félretettem a magazint, majd előre nyúltam. Kezemmel megfogtam a törölközője szélét, az ujjaimat az anyagba akasztottam. Azt terveztem, hogy lehúzom róla, de ő kuncogva megfogta a kezem.

- Most miért? - súgtam a nedves ajkai közé. - Miért nem vehetem le a törölköződet? - fürkésztem az ajkát.

- Megérdemled ezt? - mutatott a fehér anyag alatt dudorodó férfiassága felé. Megnyaltam az ajkam szélét.

- Most miért húzod az agyam? - súgtam megsértődve. Ő csak megrázta a fejét, majd rám parancsolt, hogy feküdjek az ágy közepére. Az egész testem lángolt a vágytól. Éreztem, hogy a tarkómtól, egészen a lábamig átjárt a borzongás, ezért teljesítettem amit kért. - Mondjuk szeretem, amikor ilyen vagy - fürkésztem az arcát, amikor megtámaszkodott felettem és végig simította a meztelen combomat. - Szeretkezni fogunk? - túrtam a vizes hajába. Frederik oldalra nyúlt, lekapcsolta a lámpát, ezért félhomály telepedett a szobára.

Másnap reggel a király és a királynő társaságában reggeliztünk. Tipikus dán reggelit fogyasztottunk, ami vajas kifliből, sonkából, kukoricából és különböző zöldségekből állt. Reggeli közben sokat beszélgettünk és a királyné külön kiemelte, hogy nekem kifejezetten oda kell figyelnem az étkezésre. Megszeppenve Frederik szemébe néztem, aki ajkához emelte a kerámia csészét, de félúton megállt a keze. Szerintem mindketten egy dologra gondoltunk: arra, hogy a királyné szinte megrögzötten félti a magzatot. - Tudjuk anya! Nem szükséges minden nap megemlíteni - mondta óvatosan Frederik. Ő egy sötétkék pólót és egy szürke nadrágot viselt. Mindig is szerettem, amikor lazább ruhákat visel, hiszen kifejezetten kiemeli a szemét.

- Tudom, és ne haragudjatok - a királyné szalvétával törölte ajkát, majd hebegve tovább folytatta. - Én csak reménykedem abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz!

- Minden a legnagyobb rendben lesz!

Megfordult a fejemben, hogy talán William halála miatt aggódik és figyelmeztet mindennap. Frederik szerint szinte biztos, hogy így van. Ezt teljes mértékben megértettem és el is fogadtam, de egy idő után kezd kiábrándító lenni a folytonos aggódás. - Hogy érzi magát? - pillantottam a király felé, aki hálásan bólogatni kezdett.

- Egyre jobban! Köszönöm, Natalie - nézett végig rajtunk. - Úgy tűnik, hogy túl vagyok a nehezén.

- Hál istennek - suttogta Frederik, majd megfogta a kezem és belekortyolt a kávéjába. - Idővel akár lovagolni is elmehetünk - pillantott az édesapja felé. - Különböző programokat csinálhatunk és versenyezhetünk is! Mit szólsz ehhez, apa? - vonta fel a szemöldökét.

- Nagyon jól hangzik, fiam - mondta hallkan. - Én nagyon örülnék neki! Ideje lenne kicsit kimenni a jó időre.

- Akkor ezt megbeszéltük!

- Ha ti pasis napot csináltok, akkor mi csajos napot töltünk - pillantott felém a királyné, ezárt vállamat rántva elmosolyodtam. Csak ne legyen olyan hoszzú...