Félt a szemembe nézni. Minden percben oldalra pillantott, a tekintetem izzadva kerülte. Idegességében a haját piszkálta, néha ajkához emelte az üvegpoharat, bár tudtam, hogy ezt időhúzás miatt csinálta. Bevallottam volna neki, hogy nincsenek rossz szándékaim, de azzal mit értem volna el? David herceg egy kényes fickó, aki nem tudja, hogy mi a különbség a vasvilla és a lapát között. Én tudom. Még akkor is, ha nem kéne tudnom.

Félelmet váltottam ki belőle, de talán jobb ez így. Szerettem volna minél hamarabb a dolgok végére járni és lezárni ezt a kényes beszélgetést. Bár próbáltam tartani magam és mindig figyeltem a nyugodt légzésemre, de az este folyamán többször is előfordult az, hogy kibillentem a hivatalos, határozott tartásomból. Bár ezt jobban lepleztem mint ez a herceg.

Minden pillanatban a drága óráját nézte, néha igazított a nyakkendőjén, ami majdnem kiszabadult a nyakából. Holokán megjelentek az izzadság cseppek. Ezek után tettem fel magamnak a kérdést, hogy mitől félt? Miért félt? Neki nem volt oka félni.

Nekem sokkal inkább. Az egyetlen ellenségem a jövő. Ez az egyetlen dolog, amitől félnem kell. Ezen kívül minden mással szembe szállok. - Térjünk a lényegre - hangomra összerezzent és őzike szemekkel felém pillantott. Nem érdekelt, hogy kit látott maga előtt. Nekem csak arra volt szükségem, hogy beszéljen. Arra, hogy információkkal szolgáljon. - Ahogy az imént mondtam, szeretném, ha mindent elmondanál Frederik André Henrik koronahercegről!

- Mindent amit tudok? - suttogtam.

- Nem az érdekel, hogy te mit tudsz - vontam fel a szemöldököm.

- Áh, értem! Szóval, Frederik egy nagyon jó ember! Ő az apja fia, de külsőleg inkább a királynéra hasonlít. Látni lehet, hogy nagyon jóképű és kifejezetten intelligens. Általában a szívén viseli az emberek sorsát és mindig segít, ha kell. Sok mélypontja volt! Ez a testvére halálával kezdődött.

- William halálával? - kérdeztem vissza.

- Pontosan - bólintott aprót. - William herceg halála megváltoztatta őt, és rideg emberré vált. Viszont újra önmaga lett, miután megismerte Natalie hercegnőt!

- Natalie, a svéd király lánya, jól mondom?

- Ez így van - hebegte feszülten.

- Nagyon jó! Szeretnék többet hallani Frederik herceg személyiségéről és szokásairól. Mit szeret csinálni?

- Áh...az a helyzet, hogy régi barátok vagyunk, de a kettőnk kapcsolata sosem volt őszinte. Nem is tudom... - túrta hátra a haját. - Nagyon szeret a szabadban lenni és hasznos dolgokkal eltölteni az időt. Hajókázni, lovagolni és elvileg zongorázni is nagyon szeret.

- Pompás - ujjaimmal az asztalon doboltam, mire kihúzta magát. - Azt mondod, hogy ő egy nagyon jó ember? Megértő?

- Ezt vitatnám azért! - piszkálta a borostáját. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy a maga ura és ritkán szereti a váratlan dolgokat. Csak akkor megértő, ha teljesen átlátja és megérti a dolgokat. Természetesen én sem ismerem annyira, de régi barátom, szóval tapasztaltam mellette egy-két do...

- Jól van - nyelvemmel a fogamat piszkáltam, majd széttártam a kezem. - Egyenlőre ennyi - felálltam, majd összefontam mellkasomon a kezem. - Bőkezű jutalmat ígértem neked - nyúltam a zakóm zsebében található boríték felé.

- Bő kezű jutalom?! Én egy herceg vagyok! A világon nem létezik akkora mennyiségű pénz, amivel meg lehet engem venni... - félbe hagyta, amikor átnyújtottam a borítékot és a felületére írt összegre pillantott. Elkerekedtek a szemei, majd a fejét csóválta. - Megkérdezhetem, hogy ki maga?

Mosolyra húztam az ajkam és megveregettem a vállát. - Senki - válaszoltam.

- És hova mész? - Natalie csípőre helyezett kezekkel elém állt, majd végig nézett rajtam. - Szeretem, amikor egyszerű ruhákat viselsz, de nem szoktál késő este elmenni - pillantott a szemembe. - Baj van?

- Őszinte leszek veled, bébi - fejemre húztam a fekete FullCapet, majd megfogtam a sötét bomber dzsekit és felvettem. - Andreas elvisz engem egy olyan helyre, amit úgy hívnak, hogy kocsma!

Határozottan jelentettem ki, de Natalie hangosan elnevette magát. Értettem a célzást, ezért megigazítottam a fejemen található baseball sapkát. - Azt gondolod, hogy nem illek egy kocsmába!

- Te nem illesz egy kocsmába - közelebb lépett hozzám, majd ujjai közé gyűrte a dzsekimet. - Viszont hozzá tudnék szokni ehhez a stílushoz... - alaposan végig nézett a szűk farmeremen a fehér cipőmön és a sötétkék pulcsimpon. - Elképesztően jól nézel ki!

- Kösz, édes! - léptem az ajtóhoz. - Egyébként is velem jön Dimitri és Ryan is! Bár nem hiszem, hogy Andreas egy bérgyilkos lenne - nevettem el magam.

- Ne maradj sokáig - sóhajtotta feszülten. - Maximum egy órát bírok ki nélküled - tette fel a mutatóujját. Mosolyra húztam az ajkam, majd puszit küldtem neki. Húsz perccel később Andreas és a többiek társaságában léptem be a kocsmába. Elég sötét volt, ezért belépésünkre nem figyeltek fel sokan. És akik fel figyeltek, túlságosan részegek voltak ahhoz, hogy jobban megnézzenek maguknak. A kocsma tipikusan olyan hely volt, ahol régi retro zene, idétlen kabalák, fa asztalok és füst szag volt. Lila fények cikáztak mindenhol, a fehér köpenyt viselő csapos megállás nélkül beszélt és piát osztogatott. A legutolsó asztalhoz ültünk. Az asztal eldugott helyen volt, szóval nem kaptak asztalunkra teljes rálátást. Rég volt ehhez hasonló élményem, ezért a hirtelen jött pasis dolog miatt feszengeni kezdtem. Mellettem Ryan és Dimitri ült, akik értetlenül figyeltek az itt iszogató fickókra és az idétlen zenére. Ők sem értik, hogy mit keresünk itt, ezért kérdő pillantással néztek Andreas felé, aki farmer mellényben és fekete pólóban volt. Hirtelen az asztalra csapott és fen hangon így kiabált:

- Három sört kérünk!

- Három sör!

És ennyi volt a pia rendelés. Öt perc múlva nagy korsó sörökkel sétált felénk a felszolgáló nő, aki mosolyogva távozott utána. - Elnézést, hogy ezt mondon felség, de úgy ül ott a széken, mintha karót nyelt volna - Andreas magához rántotta a sör, majd leszedte róla a habot. Megszeppenve bólogatni kezdtem.

- Igazat kell adnom!

- Nem szereti az új dolgokat? - érdeklődött.

- Fogalmazzunk úgy, hogy van neki egy megszokott élete - válaszolta helyettem Dimitri.

- Az mindenkinek van - emelte fel a korsó sört, majd bele ivott, végül a fejét csóválta. - Kóstolják csak meg!

Andreas javaslatára ittunk a sörből, viszont álmaimban sem gondoltam volna azt, hogy ennyire finom lesz. Ryan és Dimitri szemébe néztem, aki bólintva felmutatták az üveget.

- Ne tegyék! - kiabálta Andreas, de ekkor váratlanul páran szintén a magasba emelték a poharakat. Minden bizonnyal azt hitték, hogy köszöntőre iszunk. A két testőr behúzta a nyakát, ezért a lila fények közt elnevettem magam.

- Na most ki nyelt karót? - biccentettem a két férfi felé.

- Nem tetszik a hely! Büdös! - vágta rá Dimitri.

- És hangos! - folytatta Ryan.

- Pedig az itt élő embereknek ez a hely ajándék - mondta Andreas, mire a szemébe néztünk. - Nekem is az! Több mint harminc éve itt élek és gyakran visszajáró vendég vagyok. A helynek megvan a maga hangulata és története is - kíváncsian össze néztem Dimitrivel, majd közelebb hajoltunk hozzá, hogy jobban halljuk őt. Lehúzta magáról a farmer mellényt és vaskos kezét az asztalra tette. - A hely a csapos tulajdona, aki húsz éve nyitotta meg a kocsmát a feleségével. Nagy volt köztük a szerelem. Az elején ketten vitték az üzletet. Volt szendvics, reggeli menü, még különböző italok is. Viszont a nő halála után minden megváltozott. A férfi bezárta a kocsmát, de nagyon sokan hiányolták, ezért egy év múlva újra kinyitotta. Akkor nevezte át és a feleségéről kapta a nevét. Szóval uraim! - széttárta a kezét, majd folytatta. - Ez itt Paulina kocsmája! Olyan jó, olyan szép, mint ő maga!

- Ez kedves - mondta Dimitri. - Jobban tetszik - dőlt hátra a barna retró széken és végig nézett az embereken. A férfiak nevetve beszélgettek, történeteket és históriákat osztottak meg egymással. Nem volt rossz hangulat.

- Ismeri az ide járó embereket? - érdeklődtem, mire bólogatni kezdett.

- Figyeljenek - fél testtel hátra pillantott, majd hangosan fütyült egyet. Hirtelen oda kaptuk a fejünket és akkor pillantottuk meg, hogy a pultnál ülő férfi, felénk kapta a fejét. - Milyen a klónozott szellem? - kiabálta Andreas, mire a vékony fickó hangosan röhögni kezdett.

- Kísértetiesen hasonlít! - kiabálta vissza, mire megemelték a korsókat és inni kezdtek. Ryan annyira nevetett, hogy félrenyelte a sört, és köhögött, amikor Andreas nevetve visszafordult.

- Ő szellem volt!

- Miért hívod így? - motyogta Ryan.

- Látta az arcát? - ivott a sörbe. Ismételten a férfi felé néztem. Az arca sápadt volt, enyhén hosszúkás és az arccsontja kiemelkedett. Véznának és gyengének látszott. - Sokan mondták már neki, hogy fal fehér. A kinézete miatt pedig elnevezték őt szellemeknek, aki a véletlennek köszönhetően szereti a szellemes vicceket - vállát rántotta, mire Dimitri, Andreas vállába bokszolt.

- Már most imádlak, haver! - kacsintott felé. Megnyugodva elmosolyodtam.

- És magának van beceneve?

- Nem tudom! Lehet, hogy van, csak én nem tudok róla - vállát rántotta, majd össze érintettük az üvegeket és lehúztuk a maradék sört.

A pasis este viszonylag későn ért véget. Éjfél előtt egy órával léptem be a szoba ajtaján. Két korsó sör után nem is tudom, hogy mire számítottam: utcai ruhában az ágyra hasaltam és magamhoz vontam a párnámat. Éreztem, hogy azonnal elnyom az álom, de hirtelen Natalie hatalmasat lökött rajtam, és legközelebb a padlón találtam magam. Azzal magyarázta, hogy büdös alkohol szagom van. - Amúgy jól éreztem magam!

- Zuhanyozz le! - sziszegte, majd elnyomott az álom.