2018, Maldív-szigetek (Március)

Dél-Ázsiában, pontosabban a Maldív-szigeten töltöttük a nászutat.

A hófehér tengerparton sétáltam. A forró szél a hajamba kapott és békésen cirógatta az arcomat. Ez egy olyan világ, amit látni és érteni kell. A nyílt tenger utat mutatott, de én úgy éreztem, hogy örökké itt akarok maradni. A hófehér tengerpart fogja szeretnék lenni, miközben eggyé válok a természettel. Előttem a világoskék átlátszó tenger visszaverte a szikrázó nap sugarait. A hullámok zaja mellett a sirályokat is hallottam, akik néha leszálltak egy-egy sziklára, hogy megpihenjenek. A nyirkos szikla tetején tollászkodtak és az átlátszó tenger hullámait nézték. Közelebb sétáltam a parthoz, ezért a hullám a lábamat simogatta. Betemette a nedves, fehér homokba, majd ezt újra megismételte. Lehunytam a szemem, és csak élveztem, hogy egy olyan helyen vagyok, ami különleges és meleg. A Maldív-szigetek pontosan egy olyan paradicsom, amit az ember csak akkor érthet, ha már járt ott. A végtelenségig nyuló partszakaszon, fákra és gerendákra épített bungalló házak vannak. A házak tetején természetesen fa és nád volt. Rengeteg pálmafa és zöldövezet ölelte körbe a nádból és fából készült házakat. Voltak hosszabb hidak amik a tenger szélén futottak. A híd lába nyirkos és algás volt a folytonos tenger érintése miatt. Minden forró volt. Minden gyönyörű, és békés volt.

De, hogy miért kerültem ide?

Frederik családja és az én családom is ragaszkodott ahhoz, hogy esküvő után nászútra menjünk, hiszen az emberek csak így fogják elhinni azt, hogy ez a házasság igazi. A házasságunk futótűzként terjengett az emberek között. Rengetegen meglepődtek, de sokkal többen örültek nekünk. Tiszteltek minket, cikkeket és híreket osztottak meg az interneten. Mi voltunk a gyönyörű pár, akik tökéletesen illenek egymáshoz. Az emberek így gondolták és tiszta szívükből örültek nekünk. Az interneten még mindig számtalan cikk, illetve interjú van a házasságunkról. Képek, felvételek amiket a cirkászok készítettek. Szó szerint lavinaként robbant a hír és még azóta sem nyugodott le. Az embereket érdekelte, hogy mi van velünk, hogy hol vagyunk. Azt hitték, hogy szeretjük egymást és sokan úgy gondolták, hogy ez egy nagyon jó ötlet volt. Istenítettek minket és boldog párként tekintettek ránk. A dán állampolgárok örültek nekem, ami fordítva is így volt. Furcsa, de azt hiszem, hogy sikerült a két országot összekovácsolni és azt hiszem, hogy ez volt Frederik egyik célja.

Ami azt illeti...

Frederik...

Távolságtartóbb velem mint valaha. A nászutat csak a látszat kedvéért intézte el, de egyébként nem beszélünk. Amikor kettesben vagyunk, akkor mindig kitalál valamit és félre vonul. Második napja vagyunk a szigeten, de ezalatt a két nap alatt csak pár mondatot beszéltünk egymással. Egy házban alszunk, viszont külön ágyban. Frederik megengedte, hogy én aludjak a kényelmes ágyban. Neki a kanapé jutott. Nem voltam boldog. De ő akkor is a férjem! A gyűrű más ott csillog a kezén. Tudom, hogy nem az ékszer köt minket össze, de akkor is melegséget érzek a szívemben. Melegséget, hiszen érzem, hogy mi ketten összetartozunk.

Az eldugott ház felé sétáltam. Frederik édesapjáé volt. Magnus király még az apjától örökölte, ezért lassan, de Frederikre szállt. A náddal borított kicsi házat pálmafák és zöldövezet ölelte körbe. Híd, majd lépcső vezetett a ház bejáratához. A boltíves ajtóban színes szalagok és kagylók lógtak. A forró szél miatt összekoccantak és barátságos hangot adtak ki. Amikor beléptem az ajtón, hirtelen nekiütköztem Frederiknek, aki félmeztelen állt előttem. - Ne haragudj - hátra túrtam a hullámos hajam, majd széttártam a kezem. - Nagyon jó idő van! - mondtam, miközben Frederik hunyorogva lépett ki. Fekete fürdőnadrágot és napszemüveget viselt. Először alaposan végig nézett rajtam. Fehér bikini felsőt és bokáig érő szoknyát viseltem. A csuklómon és a nyakamban is virágfüzér lógott. A tiszteletünkre kaptuk. Frederik is kapott egyet, de már az átadáskor levette és átadta nekem.

- Leégett a vállad - támaszkodott a fa korlátra, majd összehúzott szemekkel fürkészte a fehér homokos tengerpartot. A vállamra pillantottam és hátra túrtam a hosszú hajam.

- Nem baj - mosolyogtam. - Megesik - rántottam meg a vállam, majd vettem a bátorságot és mellé támaszkodtam. - Keveset beszélünk - piszkáltam a gyűrűmet, miközben Frederik a fejére tolta a napszemüveget, majd lesütötte a szemét. Tudom, hogy mire gondol és mit érez. Ismerem és tisztában vagyok azzal, hogy Frederik nem mutat sokat magából, viszont nekem sikerült kiigazodni rajta. - Olyan gyönyörű ez a hely! Nem lehetne, hogy egy kicsit eltekintünk a...

- Nem lehet, hercegnő - szúrós tekintettel pillantott felém, majd a fejét rázta. - Nem tekintünk el semmitől. Nem nyaralni jöttünk ide - fordult felém, ezért megmutatta a vonzó mellkasát. A bőre napbarnított és feszes volt. Voltak kockái, viszont visszafogott, a hasa pedig lapos. A köldökétől vonzó, férfias szőr kúszott le. Legszívesebben végig nyalnám ezt a területet.

- Tudom, hogy miért utaztunk ide - vontam fel a szemöldököm. - Tisztában vagyok vele, hogy csak a látszat kedvéért - fürkésztem a szemét. - De nézz körbe! Szó szerint egy fehér homokos tengerparton vagyunk. A tenger átlátszó és kristálytiszta. Az emberek kedvesek és mindenhol magas pálmafák vannak.

- Voltam már szebb helyen is - az ég felé pillantott, majd fejét csóválta és magamra hagyott engem, de én nem hagytam magam. A kényszerházasság pokol, de egy kicsit jobbá tehetem.

- Például? - a házba léptem, majd felvont szemöldökkel néztem, hogy a narancssárga színű kanapéra ül. Egyébként a ház színes és barátságos volt. A falakat színes képek díszítették. A kanapé egy virágmintás lepedővel volt takarva. Bambusz mintás szőnyegen volt az üveg asztal, azon pedig Frederik laptopja és egy vaskos mappa. - Milyen helyen voltál ami még ennél is szebb? - csípőre helyezett kezekkel megálltam előtte, de ő csak szórakozott mosolyra húzta az ajkát.

- Voltam a Bahama-szigeteken - nyitotta fel a laptopot.

- Miben különbözik ettől?

- Sötétebb a víz és malacok úsznak a tengerben! Több a virág, a házak modernebbek, az emberek pedig szeretnek meztelen sétálni a parton. Sok az apartman és a mesterséges medencék - pillantott a szemembe.

- Hol voltál? - ültem le mellé, de Frederik csak a szemöldökét ráncolta.

- Nassauban - dőlt hátra, majd közelebb hajolt hozzám. - Nassau, a Bahama-szigetek fővárosa. Ott szálltam meg egy nagyon szép és takaros hotelben. Nassaunak van saját kikötője és nemzeti repülőtere, ezért az ingázás is könnyű volt. Nassauban rengeteg a magas épület. A barna és rozsda színű felhőkarcolók közvetlen a tenger mellett vannak. Az üveg épületek nem csak csodálatosak, de megvan a maga szépségük is.

- Csodálatosan hangzik - suttogtam mélyen a szemébe nézve. - Mennyi időt töltöttél ott?

- Egy egész hónapot - csukta le a gépet.

- Meggondoltad magad? - mutattam a laptop felé. - Úgy érzem, hogy sikerült megragadni a figyelmed. Mesélj még erről a helyről - támasztottam meg a fejem. Frederik felsóhajtott.

- Ott az emberek szeretnek delfinekkel úszni. A delfinek közel merészkednek a parthoz. Még a malacok sem zavarják őket, akik szintén a tenger szélére mennek. A partja tiszta, viszont nagyon zsúfolt. Bárok, napozóágyak és kicsi standok vannak rajta. Színes kicsi házak, tágas járda, színes szemeteskukák és kabinok amiben lehet öltözni.

- Nagyon jól hangzik - pillantottam az ajtó felé és mosolyogva hallgattam a hullámok zaját. - De úgy érzem, hogy ez a hely most nagyon közel áll a szívemhez - piszkáltam az apró hullámokból álló, hosszú hajam. - Itt minden olyan más és nyugodt.

- Most vagy először itt? - ráncolta a szemöldökét.

- Igen - tűrtem fülem mögé a hajtincsemet. - Frederik?

- Hm?

- Mesélsz még nekem? - kérdeztem elpirulva. - Bármit? - kérdeztem, majd a fejét rázta.

Késő délután a zuhanyzóból léptem ki. Egyedül voltam a házban, ezért ledobtam a törölközőmet, majd átöltöztem. Alvó ruha helyett egy fehér haspólót és vékony, fehér nadrágot húztam. A vizes hajamat kicsit megigazítottam, majd félre toltam a színes füzért és kiléptem a sötét tengerpartra. A ház előtt fáklyákban égett a tűz. Az illata elijesztette a szúnyogokat és a többi bogarat is. A sárga nap eltűnt a horizonton és a tenger mögé bukott. A partszakaszon csak ketten voltunk, ezért a félhomályban Frederiket kerestem. Már nem volt világos, de a tekintetemmel könnyen megkerestem őt. Egy kicsit zavarba jöttem, hiszen a tengerparton a szemem láttára húzta le magáról az alsónadrágot. A homokban félre rúgta, majd meztelen sétált a víz felé. A meztelen teste tökéletes. Biztonságot és a termékenységet sugallt felém. Tagadni sem tudnám, hogy a hormonjaim teljesen kikészültek. A válla, a csípője és a mellkasa is szépen mozgott, miközben sétált. Mintha hús helyett, tökéletes acél lenne a testén. Tökéletes. Kívánatos. Karcsú, mégis izmos és védelmező. Felsóhajtottam és a fehér cicára néztem, aki mellettem nyalta magát. - Gyönyörű férfi, igaz? - suttogtam, miközben Frederik végig szántotta megtelen hasát és a vállát. A tetoválásai nem csak kiemelték a testét, de tükrözték a személyiségét is. Oldalról láttam őt, ezért elpirulva néztem, hogy a tengerbe sétál. Amikor derekáig ért a víz, megállt. Kicsit lehajolt, majd megmosta a testét, arcát és a haját. - Ő nem lehet az enyém, igaz? - suttogtam üveges tekintettel. - Nem lehet az enyém, mert hibáztam? - fürkésztem a meztelen Frederiket. - És még csak nem is sejti azt, hogy szerelmes vagyok belé - jelentettem ki, majd megfordultam és beléptem a házba.