2018, Dánia (Március)

- Kellemes estét kívánok, hercegnő! A nevem, Pier. Frederik koronaherceg barátja és ügyvédje vagyok - a bálterem kétszárnyú ajtajában álltam, miközben Pier felém nyújtotta a kezét. A vörös hajú férfi felé pillantottam, majd illedelmesen elfogadtam és bemutatkoztam. - A palota előtt látta a cirkászokat? Rengetegen vannak! - zsebre helyezett kezekkel az ajkához emelte a pezsgős poharat, miközben a plafon felé pillantottam. Szó szerint örültek háza van! Amikor Frederik és én megérkeztünk, rengeteg újságíró állt a palota előtt. A hidegben a kabátokat összehúzták magukon és műanyag pohárban teát ittak. Ránk vártak, de semmit nem tudtak kihúzni belőlünk, ugyanis a hátsó kapun át hajtottunk be. Amikor megérkeztünk már jócskán tartott a tánc est, ezért azonnal öltözni mentünk. Tíz perc alatt varázsoltuk át magunkat, majd léptünk be a bálterembe. A bálteremben rengetegen voltak. Mind ismeretlenek, de az emberek nagyon jól érezték magukat. Az arany színű helyiségben, a lassú zenére táncoltak és csoportokba vergődve beszélgettek. Mindenhol fekete öltönyt viselő férfiak, és elegáns, hosszú ruhát viselő hölgyek voltak. Elvileg mind ismert és fontos ember volt. Egy-két modellt felismertem és messziről mosolyogva biccentettem feléjük. De egyébként nem ismertem fel az embereket. Az arany színű padlón, fekete és barna színű motívumok voltak. Piros virágok, zöld levelekkel. A bálterem közepén hatalmas kristály csillár lógott. A falakat színes festmények és fehér oszlopok szinesítették. A színpadon idősebb férfi tagokból álló zenekar zenélt. Volt aki hegedült, aki szépen énekelt és lassan zongorával kísérte.

- Maga szerint szép a ruhám? - megigazítottam a padlóig érő vörös ruhámat. A ruha mellrésze szív alakú volt, tele rózsa fejekkel és apró fehér kövekkel. A derekától enyhén szűkített, és oldalt volt egy kisebb vágás benne. A sietés miatt nem sikerült a legszebb ruhámat kiválasztani. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy a modellek alig láthatóan kinevettek, amikor rám néztek. Pier minden bizonnyal észrevette, hogy mi a baj, ezért nyugtatóan bólintott.

- Csodálatos! Hercegnő a legszebb ezen az estén - bólintott udvariasan, miközben megigazítottam a ruhám vékony pántját. Pier a szemöldökét ráncolta, hiszen az emberek közül valaki hiányzott. Láttam anyát és apát. A dán királyt és a feleségét. A miniszterelnök családját, a polgármester családját és néhány politikust is. Sokan pillantottak felém, hiszen egyre láthatóbb volt az, hogy a drága férjem nem áll mellettem. - Ne vegye sértésnek, de hol van Frederik?

- Biztos vagyok abban, hogy a haját tökéletesíti - vágtam rá, mire váratlanul belépett a bálterem ajtaján. Azonnal a fekete haja felé pillantottam, hiszen biztos voltam abban, hogy kifogástalanul fog állni. - Mit mondtam - léptem a férjem mellé, majd az emberek előtt a karjába karoltam. - Mi tartott ilyen sokáig? - erőltettem magamra egy mosolyt, hiszen rengeteg szempár figyelt minket. A fiatal nők és a férfiak árgus szemmel néztek minket. Sokan mosolyogtak, de a fiatal modellek csak megvető pillantással ajándékoztak meg engem. - Mindenki minket néz, szóval mosolyogj - sziszegtem.

- Ugyan, kedvesem - köszörülte a torkát, majd pár ember felé biccentett. - Jól nézek ki? - kérdezte, mire elé léptem és megigazítottam a kék csokornyakkendőjét. - Az este folyamán sokszor fogunk egymáshoz érni - pillantott az ajkamra.

- Muszáj lesz - fordultam az emberek felé, majd egyenesen a miniszterelnök felé sétáltunk. - Az a miniszterelnök, akivel édesapád beszél? Nem tudtam, hogy nő! - pillantottam a barna hajú nő felé. A nő pezsgőt kortyolt, közben egy magasított, kicsi asztal mellett a dán királlyal beszélt. Frederik bólintott, majd meghajolt a hölgyek előtt.

- Szép estéjük van? - kérdezte, majd kórusban jött a válasz. A szememet forgattam és csak jobban belekaroltam a hercegbe. - A miniszterelnök neve Mette Frederiksen!

- Milyen név ez? - nevettem, de nem tudtam befejezni, hiszen Frederikkel megálltunk a nő előtt, majd udvariasan kezet ráztunk és beszéltünk pár szót.

- Gratulálok az eljegyzéshez! Maguk nagyon szép párt alkotnak - a poharát az asztalra helyezte, majd összefonta maga előtt a tenyerét. - Hogy érzik magukat a friss házasok? - érdeklődött, miközben Frederik átkarolt és puszit nyomott a halántékomra.

- Nagyon boldogok vagyunk - mosolygott Frederik. - A szerelem megváltoztatja az embert - simította fenekem felé a kezét, de én sziszegve megfogtam, majd összekulcsoltam az ujjainkat.

- Valóban szép pár, igaz? - mosolygott Magnus király.

- Ritkán látni ilyet! - értett egyet a miniszterelnök nő.

- Az biztos - sziszegtem vigyorogva. A bálteremben közben egy másik dalt énekeltek, ezért többen közelebb mentek és hallgatták őket. Viszont sokan beszélgettek és a felszolgálóktól alkoholt kértek. A hangulat nagyon különleges és visszafogott volt. Volt egy romantikus hangulata az egésznek, ezért Frederik kezébe karoltam, majd az ujjainkat összekulcsoltam és úgy gondoltam, hogy játsszon a magam szerepét. Frederik is ezt csinálta.

- Tökéletes férjjel áldott meg a sors! Nem szoktunk veszekedni és mindig mindenben egyet értünk! Igaz, hercegem? - pislogtam ártatlanul, miközben Frederik ajka szélén nevető gödör bukott elő.

- Ez teljes mértékben így van!

- Hát akkor! - csapta össze a kezét, majd a kezét nyújtotta. - Nem is sajátítom ki a boldog párt - mondta Mette. - Csak gratulálni szerettem volna! Nagyszerűen döntöttek - udvariasan elköszönt a dán királytól, majd egy másik asztalhoz sétált. Mi végre kifújtuk magunkat és mérgesen elengedtük egymás kezét.

- Minden rendben? - suttogta Magnus király. Mi csak bólogattunk. - Próbáljatok minél több emberrel beszélgetni. Most ti vagytok a középpontban! Használjátok ki - kacsintva vállamra simította a kezét, majd kettesben hagyott minket. Az üres asztal előtt álltunk és tanácstalanul pillantottunk egymásra. A herceg ma este valóban kitett magáért. Sötétkény nadrágot, fehér inget és kék öltönyt viselt. A haja tökéletesen hátra volt lakkozva, oldalt pedig sokkal rövidebb volt. Egy magazinban is megállná a helyét.

- Mi legyen? - suttogtam, hiszen még mindig sokan pillantottak felém.

- Azt mondom, hogy igyunk egy kis alkoholt, aztán beszéljünk mindenkivel - kulcsoltuk össze az ujjainkat.

- Mindig fogni fogod a kezem? - sétáltunk az egyik felszolgáló felé, majd a tálcáról levettünk két poharat. Frederik átadta, majd bólintott.

- Muszáj - húzta le a pohár tartalmát, majd a következőt kérte. - Remek este lesz - kortyolt bele a pohárba.

Egész este sétáltunk és az emberekkel beszélgettünk. Frederik sok ismert személynek mutatott be. Köztük voltak modellek és színészek is. Mindenki gratulált és jókívánságokat mondtak. - És hogy telt a nászút? Olvastam, hogy a Maldív-szigeteken töltötték! - bólintott a polgármester, miközben bólogatni kezdtünk.

- Istenien telt! Haza sem akartunk jönni - mondtam mosolyogva. - Igaz? - löktem meg Frederik vállát, aki félrenyelte az alkoholt.

- Nagyon meleg volt! Teljesen más ott az időjárás és hiányzik is - magyarázta, miközben izzadni kezdtem. Én letettem az alkoholt. Úgy éreztem, hogy jobb ha józan maradok, ezért egy különleges gyümölcsös italt kortyoltam. Nem örültem annak, hogy mindenkinek hazudni kell, de muszáj volt. A látszat házasságunk soha nem derülhet ki. Ezért mindent elkövettünk. Még csak az kéne, hogy hazudozónak hívjanak minket. A bárpultnál töltöttem magamnak egy kis vizet, de hirtelen érdekes párbeszédre lettem figyelmes.

- Olyan furcsa! Még csak nem is csókolóznak! - két modell pont az egyik asztalnál beszélgetett, ezért felkaptam a fejem és tovább füleltem.

- Lehet, hogy nem szeretnek az emberek előtt csókolózni - válaszolta a másik nő.

- Akkor is fura! Ha ilyen férjem lenne, akkor folyton az ajkán lógnék - kuncogta, majd hozzátette. - Akkor is fura! Hiszen friss házasok!

Gyorsan letettem a poharamat, majd az emberek között Frederik mellé léptem. Nem döntöttem el, hogy mit csinálok. Azt viszont tudtam, hogy tennem kell valamit. Az igazság nem derülhet ki. Miközben Frederik felé sétáltam, sok szempár követett. Amikor felém fordult, a mosoly lefagyott az arcáról. Megálltam mellette, tarkójára simítottam az ujjaimat és lehunyt szemmel megcsókoltam. Azonnal tapsvihar és fütyülés hallatszott. Az egész bálteremben minket néztek és tapsoltak. Frederik annyira meglepődött, hogy az első pillanatban megdermedt, de aztán arcomra simította a kezét és átkarolta a derekamat. A csók...tökéletes volt. Nem tökéletes, hanem fenomenális. Lassú, és érzéki. Ráérős, és szenvedélyes. Az ajkunk tökéletesen illet egymáshoz. A herceg érintése szeretetről és odaadásról árulkodott. Egyszerre csókoltuk a másikat. Nem siettünk, inkább élveztük a másik ajkát. Nyelvét lassan becsúsztatta az ajkaim közé, közben hüvelykujjával a szám szélét simította. Ez már nem egyszerű csók volt. Nyelve megkereste az enyémet, majd megsimította. Isteni volt! A csókja...tökéletes. Az egész testem belebizsereg. Szó szerint faltuk egymást. Többet és többet akartunk. Nem tudtuk abbahagyni. Az sem zavart, hogy több száz szempár ránk szegeződik. Frederik uralta a testem minden porcikáját. Hallottam a halk sóhaját, élveztem az ajka mohó érintését, ahogy elvette a számat és diszkréten beleharapott. Beleszédültem és csak többet akartam. Egy kis idő után hajoltam el tőle, majd mellkasára simítottam a kezem és óvatosan megütöttem. - Hm... - suttogtam a karjaiban. - A nyelved a számban volt!

- Te csókoltál meg - suttogta mélyen a szemembe nézve. Végül ismételten arcomra tette a kezét, és nyomott két puszit a számra.

- Muszáj volt - rántottam meg a vállam.

- Ma este sok minden muszáj, igaz? - pillantott az ajkamra, mire mosolyogva bólintottam.

Nagyon jól telt a hangulat. Egy lassú tánc közben táncoltam a herceggel, majd az apámmal is. A tánc után mindenki beszélgetett, viszont az este furcsa irányba fordult akkor, amikor a miniszterelnök lánya szólított le minket. A fekete hajú, fiatal nő a kezét nyújtotta, majd azonnal csevegést kezdeményezett. Frederik és én kicsit kalitkában éreztük magunkat, hiszen nagyon érdeklődő volt. A nászútról, az esküvőről és a tengerpartról kérdezősködött. Frederik és én stabilan álltuk a beosztott szerepet, viszont akkor süllyedtünk el, amikor kellemetlen kérdést tett fel. Sőt! Nem csak elsüllyedtünk, de hála Frederiknek, még be is temettük magunkat. - És hogy halad a baba projekt? - kérdezte csillogó szemekkel, mire félre nyeltem a gyümölcs levet. Azonnal megfagyott a levegő. Én pillantottam Frederik felé, és ő felém. Tanácstalanul néztünk egymásra. Nem tudtuk, hogy erre mit válaszoljunk. Ebben az esetben talán jobb az igazság, nem igaz? Én az igazság mellett döntöttem, de a szerencsétlenség hercege úgy döntött, hogy nagyon nagy bajt okoz.

- Khm, nagyon jól! - válaszolta hirtelen, majd feltette az ujját és mosolyt erőltetett magára. - Sőt! A baba már úton is van - suttogta zavartan, mire Sisi ugrálni kezdett.

- Komolyan?! Úristen! - sikította, miközben hányingerem támadt. Ez nem történhet meg! Ez mit csinál?! Ebből a hazugságból még nagy baj lehet! Erőltettem magamra egy mosolyt és közelebb hajoltam a herceghez.

- Mi a francot csinálsz?! Vannak esetek, amikor jobb nem hazudni - suttogtam, de ő csak átkarolt hátulról és a vállamra helyezte az állát. Csípőjét hozzám nyomta, ezért minden porcikáját éreztem. Próbáltam nem az érintésére, hanem a kialakuló pokolra figyelni.

- És hányadik hónapban van a baba? Tekintve, hogy decemberben volt az esküvő, feltételezem, hogy nem lehet több kettőnél - mondta izgatottan.

- Öhm, kedvesem? - kérdezte Frederik. Ezt nem hiszem el! Istenem! Add, hogy ezt megússzuk! Izzadni kezdtem, ezért megigazítottam a balerina kontyba kötött hajam.

- Egy hónapos a pici - erőszakkal megfogtam a herceg kezét, a hasamra szorítottam és a körmömet erősen a kézfejébe nyomtam. - Boldogok voltunk, amikor megtudtuk, hogy állapotos vagyok! Egy igazi álom!

- Nem is rémálom - viccelődött a herceg.

- És mit gondolnak? Fiú lesz, vagy lány?

Mielőtt válaszolhattam volna, Frederik újra elásott minket. - Mindkettő - mondta.

- Tessék?! Úgy gondolja, hogy ikrek lesznek?

- Én nagyon remélem, hogy ikrek lesznek. Te is reméled, kedvesem? - sziszegte.

- Annyira nagyon - pislogtam ártatlanul.

- Micsoda boldog hír! Akkor úton van az új örökös! Vagy örökösök - kacsintott, majd szép estét kívánt és magunkra hagyott minket.

Gyilkos pillantással ajándékoztam meg a herceget. Frederik a vállát rántotta és azt mondta, hogy a látszat kedvéért muszáj volt. A fülembe jutott, hogy Sisi olykor nagyon pletykás tud lenni, ezért Frederik mellett állva könnyeim között elnevettem magam, majd így szóltam: - Ennél már csak az lenne jobb, ha Sisi leadja a drótot a cirkászoknak, akik közhírré teszik, és ez miatt valóban gyereket kell majd csinálnod, különben az egész ország rájön a hazugságodra és csaló hercegnek fognak szólítani - biccentettem oldalra a fejem, miközben szinte lassított felvételben láttuk, hogy Sisi kilép az ajtón.

Azt hiszem, hogy ebből még nagy baj lesz! Hála a szerencsétlenség hercegének...