Reggel apám az irodájába hívott. A főkomornyik nem csak ijedten, de zihálva jelentette be. Én csak reménykedni tudtam, hogy nincsen baj. Bár tegnap este jól érezhettem magam, hiszen sok részletre nem emlékszem. A harmadik pohár pezsgő után biztos elengedtem magam és megmutattam, hogy milyen felelőtlen is Dánia hivatalos trón örököse.

Reggel nem volt időm felmenni az internetre, hiszen a főkomornyik udvariasan a tudtomra adta, hogy apám azonnal látni kíván engem. És hogy reggel mire volt időm? Konkrétan semmire. Ledobtam a pizsamát, majd átvettem egy fehér, Nike alsót és felsőt. Kicsit beletúrtam a hajamba, a fürdőszobában megmostam az arcom, majd hangtalanul kiosontam a folyosóra. Jó volt újra a palotában lenni. Már hiányoztak a magas, arany tapétás falak és a hosszú folyosók. A színes, régi festmények mellett osontam. Miért érzem azt, hogy valami rossz dolog fog várni? Nem emlékszem arra, hogy mit csináltam a bálon. Táncoltam. És Natalieval csókolóztam. Azt a csókot ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Hogy milyen volt?

Tökéletes. És még magamon is meglepődten, hiszen nem számítottam arra, hogy ennyire vágytam rá. Ízlett az ajka és teljesen magaménak éreztem. Az érintésének köszönhetően egy másik világban éreztem magam. Csak lebegtek és számomra nem létezett más, csak ő. Kettesével szedtem a vörös kárpittal takart, barna lépcsőt, majd apám irodája felé igyekeztem. Féltem. Féltem, hiszen nem láttam a jövőbe, nem tudtam, hogy mi vár rám. Talán csak a bálról szeretne beszélni. Talán nincs is mitől félnem. Minden a legnagyobb rendben lesz.

- Ezt mégis, hogy képzelted?! - a kipárnázott széken ültem, de jelen esetben bármit megtettem volna azért, hogy elnyeljen a talaj. Nagy volt a baj. Ezen nincs mit szépíteni. Nem csak nagy volt, de egyenesen katasztrófa történt. - Frederik... - szorította ökölbe a kezét, majd orrnyergére nyomta olvasószemüvegét és kezébe vette a IPod-ot. - "Csak pár nap telt el a boldog pár, mesékbe illő esküvője óta, de azóta romantikus nászutat töltöttek a gyönyörű Maldív-szigeten és úgy döntöttek, hogy nász útjukról hazatérve, bejelentik a nagy hírt! Maga, Frederik André Henrik, Koronaherceg osztotta meg a boldog hírt; miszerint úton van az új trón örökös. Az egész országot meglepte a hír, de már most rengeteg gratuláció és jókívánság érkezett az országunk uralkodóházába. Minket is meglepett a váratlan hír, hiszen Frederik koronaherceg nem az elköteleződésről és a felelősségvállalásról vált híressé (elnézést kérünk, felség). Viszont az egész ország boldogan fogadta a hírt! Emberek! Úton van az ország új trón örököse. Az emberek már találgatni kezdtek, hogy a gyermek fiú, vagy lány lesz-e. De erre a választ, csak a boldog házaspár tudja majd megadni, jól mondom?"

Ekkor apa felém mutatta a gépet. A cikk a Facebook hírfolyamán volt. Több mint egy és fél millió lájk, egy millió komment és kilencszáz megosztás volt rajta. Elkerekedett szemekkel hátra dőltem, majd zihálva felálltam. - Hát ez...nem semmi!

- Frederik! Harminc éves vagy! - kiabálta az apám. - Nem gondolod, hogy ideje lenne felnőni? - vette le az olvasószemüveget, majd mellkasára simította a kezét. - Jaj, nekem! Miattad fogok szívrohamot kapni!

Istenem! Most benne vagyok a bajban! A kurva életbe! Mégis hogy tehettem?! Miért hazudtam ekkorát? Három pohár pezsgő után még véletlenül sem gondoltam arra, hogy ebből még botrány lesz? Ezt nem hiszem el! A boltíves ablakhoz sétáltam, kinyitottam, majd a friss levegőbe szippantottam. Ez nagyon nem jó. Határozottan magam alatt vágtam a fát. És ez még enyhe kifejezés arra, hogy mennyire elcsesztem a dolgokat. Az alkohol miatt nem kicsit hazudtam. És ez a hazugság nem csak robbant, de lassan egész Svédország is tudni fogja. Mi lesz, ha kiderül, hogy Natalie hercegnő nem is állapotos?!

Ó te jó ég...

- Helyrehozom! - fordultam meg.

- Ezen mit hozol helyre? - kérdezte halkabban. - Egy hazugságról az egész ország azt hiszi, hogy apa leszel - tárta szét a kezét. - A felelőtlenség miatt tegnap óta csak hatszáz emailt és levelet kaptam! Hatszázat! - kiabálta, közben arca vörösödni kezdett. Remegő kezekkel a vizes pohár felé nyúlt, majd összehúzott szemekkel belekortyolt. Nagyon rosszul éreztem magam. Van amit el lehet nézni, de van amit nem. És ez pontosan egy olyan dolog. Lógattam a fejem és a nyakláncomat piszkáltam.

- Ne haragudj apa! Sokat ittam és azt hiszem, hogy minden percben azon voltam, hogy az emberek elhiggyék azt, hogy boldogok vagyunk!

- De nem kértem, hogy hazudd azt, hogy úton van a trónörökösöd! - csapott az asztalra, majd a fejét rázta. - Hogy fogod ezt helyre hozni? Az életben egyszer miért nem tudsz uralkodóhoz méltóan viselkedni? Te nem akárki vagy! Nem egy civil, nem politikus, hanem DÁNIA HIVATALOS TRÓN ÖRÖKÖSE! Halálom után te fogsz itt ülni és te fogod vezetni az országot. Akkor már nem leszek itt, hogy kihúzzalak a bajból!

- Talán nem állok még készen a trónra - vallottam be, majd magamra mutattam. - Nem látom magamban a herceget! Én... nem is tudom - suttogtam és lesütöttem a szemem. - Jobban szeretek lázadni és szórakozni!

- És ez a baj veled - dőlt hátra a bőr székben. - Ez a baj veled - ismételte. - Frederik, nekem már nincs sok hátra - suttogta, mire üveges tekintettel megráztam a fejem. - És szeretnék úgy elmenni, hogy közben tudom azt, hogy az ország jó kezekbe kerül - pillantott a szemembe.

- Nagyon sajnálom apa - suttogtam, majd a tablett felé mutattam. - Egyenlőre nem tudom, hogy hozhatnám jóvá. Talán várhatnánk egy hónapot, aztán bejelenthetnénk, hogy Natalie elveté...

- Ki ne mondd ezt a hülyeséget! - intett le a kezével, majd az ősz szakállát vakarta. - Ekkora hazugságot még én sem tudok helyrehozni! Az emberek örülnek és epekedve várják az új híreket. Az Instagramot és a Facebookot böngészik annak reményében, hogy baba ágyas képeket posztolsz - vakarta a tarkóját.

Leültem a székre, majd próbáltam összekaparni a kusza gondolataimat. Ezzel a hazugsággal megástam a saját síromat. Nem csak megástam, de elástam magam benne. A hazugságoknak mindig súlya van. Ezt tudhattam volna. Viszont egy egész országnak hazudni, több mint bűn és erkölcstelen. Nem találtam szavakat és minden pillanatban mert a lelkiismeret furdalás. Részben azért, mert hazudtam a népemnek és az országomnak. De jobban fájt az, hogy csalódást okoztam apának. Az egészségügyi állapota nem a legjobb, az utóbbi időben sokat ingadozott. Viszont ezzel a balhéval egy plusz nyomást terheltem rá. A szívem is megszakadt, hiszen teljesen más szemmel nézett rám. Zöld szemében láttam a csalódottságot és a szégyent. Talán tényleg szégyelli magát miattam. Ki ne szégyellné? Nem tudom, hogy tehetem jóvá ezt a hibát, de azt tudom, hogy vissza kell nyernem apám bizalmát.

- Nagy rajtam a nyomás - suttogtam, majd a fehér nadrágot kezdtem piszkálni. - William halála óta nem találom önmagam. Azóta valami eltört bennem. A komolytalanság és a folytonos gúny mögé próbálom elrejteni a bánatomat - tettem a szívem fölé a kezem. - Ne haragudj, hogy csalódást okoztam, de nekem sem könnyű. Mindennap, minden percében szenvedek - vallottam be, majd felmutattam a gyűrűs ujjamat. - És a kényszerházasság miatt is egy nagy megfelelési kényszert érzek. Próbálom keresni a szavakat, de nem egyszerű... - sütöttem le a szemem. - Ha tehetném, akkor mindent máshogy csinálnék - suttogtam magam elé. - Mindent!

- Ezt a részét megértem - súgta üveges tekintettel. - A szívem szakad meg, Frederik - fürkészte az arcomat. - Próbálom összetartani a családot és befogadni Victor királyt családját is - csóválta a fejét. - Sok mindent csinálok, de kezdek fáradni!

- És úgy gondolod, hogy én csak visszahúzlak? - piszkáltam a kézfejem. - Teher vagyok?

- Segítés helyett inkább kibújsz a feladatok alól - magyarázta, mire érthetően bólintottam. Az igazság néha fáj, de sokszor ráébreszt dolgokra. A balhém miatt apám elvárja, hogy végre úgy viselkedjek, ahogyan kell. Azt akarja, hogy bebizonyítsam azt, hogy komoly és céltudatos is tudok lenni. - Frederik... - suttogta. - Ha azt látom, hogy nem vagy alkalmas a trónra, akkor nem lehet a tiéd - mondta ki egyszerűen. - Nagyon sajnálom - vonta fel a szemöldökét. - Sajnálom, de ennyi évesen már nem mérlegelhetek. Döntök, aztán lesz valami!

- Be fogom bizonyítani, hogy alkalmas vagyok a trónra! - mondtam ki üveges tekintettel. - Azt is be fogom bizonyítani, hogy céltudatos vagyok és igazi kormányzó - álltam fel. - Megígérem, hogy vége a felelőtlen időszakomnak - álltam fel, majd feszülten kifújtam magam. A szívem mélyén éreztem, hogy mit kell tennem, de ezt nem mertem magambak bevallani. Ez az egész megijesztett, de talán ez lesz a próba. És ennek a leckének sikerülnie kell. Talán...tényleg...tényleg...nehéz belegondolni.

Tényleg lehetnék apa!

- Talán... - suttogtam remegő kezekkel. - Lehetnék....

- Lehetnél, mi? - sóhajtotta fáradtan.

- Lehetnék, apa - mondtam ki, mire apám a szemöldökét ráncolta. Láttam rajta, hogy forognak benne a fogaskerekek, hogy erősen gondolkodni kezd és mérlegelni.

- Te ezt komolyan gondoltad? - húzta össze a szemét.

- Hát... - tettem zsebre a kezem. - Előbb utóbb én is meg fogok halni - mondtam érthetően. - Natalie egyébként is jó édesanya lenne!

- Frederik, ez egy olyan dolog, amit jól át kell gondolnod!

- Miattad gondoltam így - vallottam be. - Szeretném visszanyerni a bizalmad és bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok a trónra. És itt van ez a baba téma! Akkor használjuk ki! - csaptam össze a kezem, majd a borostámat vakartam. - Gyereket fogok csinálni!

- Dehogy fogsz!

- Unokád lesz!

- Nem lesz!

- Miért nem? - pislogtam.

- Mert Natalie hercegnő azon nyomban hazaköltözne, miután tudatod vele a döntésed!

- Akkor majd próbálom finoman tudatni vele - válaszoltam egy kis szünet után.

A reggelen legrosszabb döntését követtem el akkor, amikor felmentem az internetre. A Twitter, Instagram és a Facebook is tele volt a képeimmel és a herceg mosolyával. A cikket és a címet remegő kezekkel olvastam el, viszont nem lepődtem meg rajta. Tény, hogy dühös voltam. Mennyire? Eszméletlenül! Legszívesebben konzervdobozt csinálnék a herceg fejéből! Mégis hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?

A fehér nyuszi felé pillantottam, majd rányomtam a cikkre, de nem tudtam elolvasni, hiszen Frederik belépett az ajtón. Fehér Nike szettben és fehér cipőben volt. Gyorsan becsukta maga után az ajtót, feszülten a hajába túrt, illedelmesen hátra csapta a kezét, majd nemes egyszerűséggel így szólt; - Hercegnő! Gyereket kell csinálnunk!