- Szia apa! Csak azért telefonálok, hogy megkérdezzem, hogy érzed magad - fülemhez szorítottam a telefont, miközben a kanapén ültem és szemezgettem a félig kifogyott kristály pohárral. Az alján még jócskán maradt jég, amit beszinesített az arany színű ital. - Milyen otthon?

- Szia, Frederik - szólt bele jókedvűen. - Nagyon jól érzem magam. Örülök, hogy telefonáltál.

- Milyen otthon a hangulat? - vettem kezembe a poharat, ujjammal pedig a vizes szélét piszkáltam. Még mindig eszméletlenül meleg volt. A forró szellő beszökött az ajtóban lógó kagylós füzér között. Annyira melegem volt, hogy csak egy fekete úszónadrágot viseltem. A levegő mindig fülledt és párás volt. A tenger sós illata az orromba szökött. Ez keveredett a hínár szagával.

- Meglepően nagyon jó! Anyád a svéd királynővel teázgat, Victor és én Forma1-et nézzük a tévén.

- Tudjátok, hogy mi a jó!

- Tudtad, hogy lovaggá ütötték Hamiltont? - kérdezte, miközben felvontam a szemöldökömet, majd felsóhajtottam.

- Igen, de kérdezni akartam valamit - pillantottam a plafon felé és türelmesen vártam az apám reakcióját, hiszen szinte éreztem, hogy a gondolataimban olvas. Alig hallhatóan hümmögött, ezért előre hajoltam, majd az ajtó felé pillantottam. Natalie a korlátnak támaszkodva telefonált valakivel. Nem hallottam teljesen, ezért csak tippelni tudtam, hogy a vonal másik végén Stella hercegnő beszélt. - Hazamehetek?

- Szerintem maradjatok még egy kicsit - válaszolta, közben hallottam, hogy bocsánatot kér Victor királytól és egy másik helyiségbe megy. - Az emberek kicsit gyanakodnának, ha benne lenne a hírekben az, hogy csak négy napot töltöttetek a szigeten - adta a tudtomra, mire felsóhajtottam. Apának igaza volt, de szívem szerint Dániában lennék. - Így is minden pletykalapon és platformon rólatok lehet olvasni. Még a Facebook is tele van az esküvőtök képeivel - magyarázta. - Tudom, hogy ez a házasság csak látszólag jött létre, és semmi érzelmi szál nem köt a hercegnőhöz - sóhajtotta. - Viszont fenn kell tartanunk a látszatot. Legalább egy hetet maradjatok távol. Így az emberek azt fogják hinni, hogy olyan jól érzitek magatokat, hogy haza sem akartok jönni!

- Vicces vagy - sóhajtottam, majd a hajamba túrtam. - Öhm, jól van! - vontam fel a szemöldökömet.

- Nehéz dolgot kértem, Frederik? - suttogta.

- Őszintén? - pillantottam Natalie felé aki szórakozottan nevetett, lábát pedig összefonta maga előtt. - Az ellenségem lányával kell egy kunyhóban aludnom. Ez nekem kínzás!

- Miért érzem azt, hogy ez igazából nem igaz?

Szinte láttam magam előtt a huncut vigyorát, ezért töltöttem magamnak még egy kis italt. Belekortyoltam, letettem az üvegasztalra, majd lesütöttem a szemem. - Mindegy. A lényeg, hogy még maradok. Hála neked! - szóltam be, majd bontottam a vonalat. Ennyit arról, hogy megszabadulok a hercegnőtől és az élettől, amit már három napja élek. Nem azzal van a probléma, hogy a gyönyörű Maldív-szigeteken pihenek. Hanem azzal, hogy pihenés helyett idegeskedek egy olyan személy miatt, akinek közelségét muszáj elviselnem. Természetesen nem adom át magam ennek az érzésnek. Ha elszabadulnának indulataim, akkor nyomban repülőt hívnék és haza utaznék.

Akkor kaptam fel a fejem, amikor Natalie nevetve belépett a szobába. Telefonját a kezében tartotta, de a mosolya láttán valamiért nekem is jó kedvem lett. - Kivel csevegtél? - préseltem ki magamból. A válasza talán eltereli a gondolataimat és oldani tudja a feszült hangulatot is.

- Stella hercegnővel - az ágy szélére ült, majd elmosolyodott.

- Stella hercegnő...

- Norvégiából - segített benne.

- Igen, de nem erre értettem - előre hajoltam, majd felvontam szemöldökömet. - Ő az a hercegnő, aki belezúgott a saját testőrébe? - kérdeztem a borostámat vakarva. - És miután ez kiderült, a fickó megszöktette a hercegnőt és egész együtt töltött idejük alatt keféltek? - biccentettem oldalra a fejem.

- Igen! És az ő történetük gyönyörű! És az a férfi... - sóhajtva csóválta a fejét, majd hátra dőlt és kérdőn pillantott rám. Valószínűleg nem tetszett neki a reakcióm.

- Hogy érted azt, hogy "és az a férfi"? - ráncoltam szemöldökömet.

- Ugyan! Az egész világ tisztában van azzal, hogy egy fél isten!

- Miért is?

- Mert magas és izmos. Nagyon izmos. Fekete a haja és göndör. Nagyon göndör. A bőre napbarnított és gyönyörű zöld a szemem!

- Ki ne mondd, hogy gyönyörű zöld a szeme - nevettem el magam, majd hátra dőltem a kanapén. - Neked bejönnek a göndör hajú testőrök?

- Anton, igen!

- Áh, szóval Antonnak hívják! El is felejtettem - pillantottam a plafon felé. - Szóval?

- Szóval?

- Megnézzük a tavat? - kérdeztem, hiszen reggel még az volt tervben, hogy elmegyünk megnézni. Natalie mosolyogva felsóhajtott, majd a fehér ruhája alatt található, piros bikini felé bökött. - Szuper - álltam fel, majd szememre nyomtam a napszemüveget.

 - Ez sokkal szebb, mint gondoltam - a tó előtt megálltam és csillogó szemekkel néztem a tiszta vizét. A tó mély volt, mégis látni lehetett a fehér homokos alját. Itt-ott sötétebb, illetve zöldebb volt a víz. Egy teljesen más világot képviselt. A színes halak és a kicsi rákok a szürke kövek közt úsztak, egymást kergették. - Hihetetlen, hogy mennyire tiszta - húztam össze a szemem, hiszen látni lehetett a homokban található fodrokat is. A napszemüveget megigazítottam a fejemen, majd elhúztam az ajkam. A tó széléhez vezető út elég meredek volt. Az egész tavat szürke hegyek ölelték körbe, ezért egy kisebb lejtő vezetett a tóhoz. - Most már értem, hogy mire gondoltál, amikor azt mondtad, hogy veszélyes - leguggoltam, majd az egyik szikla mellé helyeztem a lábam. Mindent körülvett a zöldövezet, a szúrós növények, pálmafák és egzotikus élővilág. Lehetett hallani a madarak és papagájok énekét.

- Inkább megyek én előre. Nagyon meredeknek tünik. Ha megcsúszol és lezuhansz, akkor képesek a fejemet venni - pillantott rám Frederik, majd alkohol szaggal körülvéve megállt mellettem.

- Te mennyit ittál? - suttogtam.

- Melletted szükségem van az alkoholra - nyújtotta a kezét, majd erőltetett magára egy mosolyt.

Egyáltalán nem bántam meg azt, hogy lementünk a tó partjához. A levezető út valóban meredek volt. Kétszer beütöttem a lábam és egyszer egy kavics is átszúrta a szandálom, vékony talpát. Viszont megérte. A tó fehér partja nagyon keskeny volt, hiszen a zöldövezet majdnem teljesen benőtte. - Gyönyörű - megfogtam a ruhám szélét, majd végig húztam magamon és a sárga táskámra dobtam. - Olyan, mintha a tavat védelmezően ölelnék a hegyek - szikrázó napsütésben Frederik felé pillantottam, aki bokáig besétált a vízbe.

- Tényleg hirtelen mélyül - csóválta a fejét. - Gyere - felém tartotta a kezét, ezért összehúztam a szemem. Amikor legelőször megcsókolt akkor részeg volt. Most is volt benne jócskán alkohol, viszont még nem engedte el magát teljesen. Lerúgtam a szandálomat, majd megfogtam a kezét és besétáltam mellé. A víz kellemesen meleg volt, ezért együtt beljebb sétáltunk. Pár lépés után a derekunkig ért az átlátszó víz, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább. Hihetetlen volt itt fürdeni. Minden zöld és káprázatos volt. A piros papagájok a fejünk felett repültek. A szürke hegyek védelmezően ölelték a tavat.

- Tényleg szép - fürkészte az átlátszó vizet és a zöldövezetet. Miközben a gondolataiba volt merülve, megfigyeltem az arcát. Mindig figyelt valamire. A fejét jobbra és balra fordította. Minden apró zajra a szemöldökét ráncolta és mindig résen volt. Eszméletlenül aranyos volt.

- Úgy látom, hogy egy kicsit félsz - vettem a bátorságot és elé léptem. A kezemet megemeltem, majd a forró hasára simítottam. Frederik átnézett rajtam, majd a zöld növények felé pillantott.

- Inkább csak jobban felmérem a terepet. Mi volt az? - megragadta a vállamat, majd megfordított, ezért ő a hátam mögé állt. A tiszta tóban állva próbáltam valami furcsát vagy élőlényt keresni, de én nem láttam semmit. A fejemet ráztam, de Frederik előre mutatott. - Mozog ott valami! Ott a növények alatt - libabőrrel érzékeltem, hogy meleg tenyerét a csípőmre vezeti, majd vissza a vállamra.

- Én semmit nem látok - pillantottam hátra a vállam fölött. - Menjünk beljebb! - kértem, de váratlanul furcsa hangot hallottunk. - Ezt már hallottam - hunyorogtam.

- Ha kígyó akkor én már itt sem vagyok - mondta határozottan. Volt valami szórakoztató ebben az egészben, ezért lesütöttem a szemem, majd elnevettem magam. Végül kiderült, hogy csak egy hal okozta a furcsa hangot. Ahogy teltek a percek, úgy jobban elengedtük magunkat. Volt valami vonzó abban, hogy itt csak mi voltunk és senki nem lát minket. Sajnos Frederik hamar kijózanodott, ezért nem próbált közeledni felém. De akkor is velem volt és jól érezte magát. - Meleg van - leguggolt, ezért a víz a nyakáig ért. Én is követtem a példáját, majd felsóhajtottam.

- Ez itt szó szerint a paradicsom - pillantottam a szemébe.

- Olyasmi - ráncolta a szemöldökét, mire felsóhajtottam.

- Miért nem tudnád legalább egyszer jól érezni magad?! - kértem hangosan.

- Jól érzem magam!

- Mint aki karót nyelt - válaszoltam, majd egy hirtelen ötletnek köszönhetően a kezemmel lefrecskoltam őt. Nem kevés víz zúdult az arcára és a hajára. Tudtam, hogy ezzel kihúztam nála a gyufát. Frederik köhögött, majd megmosta az arcát és hátra túrta a haját. - Azok a gyönyörű felemás szemek - idegesítettem tovább. - Imádom, mikor szikrákat szórnak!

- Fele más az anyád picsája! Így születtem! Nem tetszik?! - frecskolt vissza.

- Tessék? - suttogtam magam elé, miközben hátat fordított nekem és a part felé sétált. Ezt nem hiszem el! Ez a férfi mindent félreért! Egy gyors mozdulattal a csuklója után nyúltam. Frederik mérgesen felém fordult, ezért megráztam a fejem. - Te mindent félre értesz! Imádom a szemed! Különleges és gyönyörű! Gyönyörű, érted? - suttogtam könnyeim között. - Imádok elveszni bennük. Amikor a szemedbe nézek, akkor úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Úgy érzem, hogy minden az enyém és mindenem megvan!

- Menjünk vissza, rendben? - kirántotta a kezét, majd kilépett a vízből és dühösen felém pillantott. Amikor a szemembe nézett, hirtelen elkerekedett a szeme és mutogatni kezdett. - Natalie! Ott egy kígyó! Gyere ide! Most!

- Nem veszem be - nevettem.

- Natalie! Az Isten szerelmére, gyere ide! - nyújtotta a kezét, de én a fejemet ráztam.

- Tudom, hogy hazudsz!

- A kurva életbe! - gyorsan felém futott, ezért hátra pillantottam. Mi a fa...

- Atyavilág! Frederik! - kiabáltam. - Frederik ott egy kígyó! - üvöltöttem, hiszen a víz felszínén valóban egy barna kígyó úszott felénk. - Ez nagy! Mekkora lehet?! Van vagy egy méter hosszú!

- Nem szeretném kideríteni! - egy hirtelen mozdulattal megfogott, majd felemelt és a part felé igyekezett. Amikor elfutott a táskám mellett, hátra fordultam.

- A táskám. Nem hagyhatjuk itt - fogtam a vállát. - Menjünk vissza - pillantottam hátra, de gyorsan meggondoltam magam, hiszen a kígyó egyenesen a part felé úszott. - Meggondoltam magam! Menjünk innen - engedtem, hogy Frederik letegyen, majd a kicsi sziklákon a ház felé igyekeztünk.

Menekülés közben beütöttem a térdem, Frederik pedig a könyökét. Megvágtam a talpamat, őt pedig megszúrta egy növényt.

Amikor a házba értünk, becsuktuk magunk után az ajtót és zihálva pillantottunk egymás szemébe. - Zárd be - kérte hangosan.

- Rendben - pillantottam a zár felé, majd fordítottam rajta egyet. Miközben pihentünk, egymás szemébe néztünk, de hamar kitört belőlünk a nevetés, ezért már sírva röhögtünk. Azt hiszem, hogy ilyen nem mindennap történik. Pihenés közben rezgett a herceg telefonja, ezért Frederik letette az üveg vizet, majd kezébe vette a telefonját.

- Az apám hív - csípőre helyezett kezekkel felvette, füléhez emelte és a francia ágyat fürkészte, miközben az apját hallgatta. Én közben a kerek tükör elé álltam. A tükör szélén zöld virágok és pici kagylók voltak. - Valóban?! Erre nem számítottam - kiengedtem a hajam, közben a tükörből néztem Frederiket, aki feém fordult. - Ez komoly dolog! Akkor össze csomagolunk és estére pont hazaérünk - mondta határozottan, mire a szemöldökömet ráncoltam. Kétszer hátra túrtam a göndör hajam, addig a fekete hajú férfi csípőre helyezett kézzel telefonált. - Rendben apa! Máris indulunk - amikor bontotta a vonalat, elkerekedett szemekkel felém nézett.

- Baj van? - fordultam felé, majd a virágos karkötőben piszkáltam. Frederik a plafon felé pillantott.

- A házasságunknak köszönhetően a miniszterelnök a tiszteletét szeretné adni - tárta szét a kezét, mire a szám elé tettem a kezem.

- És ez mit jelent?

- Azt, hogy ma este eljön a palotába és tartani fogunk egy tánc estét - sziszegte sápadtan.

- Ez azt jelenti, hogy több szempár előtt kell eljátszani azt, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem izgatottan, mire Frederik bólintott. Huncut vigyorra húztam az ajkam, miközben a bennem élő kisördög már a kezét dörzsölte.

- Ne vigyorogj, hanem pakolj!

- Ezer örömmel, hercegem - sétáltam a szekrény felé.

Miért érzem azt, hogy életem legizgalmasabb estéje vár rám?!