Nem vall rám az, hogy kényelmetlen ruhában ébredek, ezért reggel kifejezetten meglepődtem, amikor megpillantottam, hogy fürdőnadrágban vagyok. A takaró enyhén vizes volt, ezért a borostámat piszkáltam. A tiszta üvegen keresztül besütött a nap, ami a magas hegyek mögül szikrázóan felbukott. A hegy csúcsát szinte alig láttam, mert az erőtlen nap fénye pont a lakosztályba világított és eltakarta a havas hegy, hótól csillogó csúcsát.

Úgy éreztem magam, hogy másnapos vagyok, hiszen fájt a fejem, fájt minden porcikám és kifejezetten alkohol szagom volt. Az ágy szélére ültem, ittam egy pohár vizet, majd hátra túrtam a hajam. Tökéletesen emlékszem dolgokra és pillanatokra, ezért váratlanul ért a felismerés. Azt hiszem, hogy tegnap, egész éjszaka a hercegnővel csókolóztam. Basszus! Mi a franc?! Ez mégis, hogy történhetett meg? Miért?

Mérges és feszült voltam. Pont ez az a dolog, aminek nem kellett volna megtörténnie. És úgy érzem, hogy nem csak gyenge, de felelőtlen is voltam. Az alkohol nem csak elvette az eszem, de talán ráébresztett arra, hogy mit akarok. Hülyeség, hogy a részegek nem emlékeznek. Emlékeznek, csak mindent máshogy látnak, és éreznek. A csókja....több, mint tökéletes volt. Az ajka tökéletesen illet az enyémhez. Passzoltunk egymáshoz. A kémia megállíthatatlanul működött és villámként csapott le kettőnk közé. Nem tudtuk visszafogni. Akartuk. Akartuk a másikat és azt, hogy az este más legyen.

Viszont, most eltűntek a felhők és minden kitisztult előttem. Én magamat okoltam. Nem kellett volna így történnie. Józanul nem csókoltam volna meg, hiszen a kapcsolatunk nem olyan, hogy elmélyítsük. Tegnap este mégis hagytam magam és átadtam magam a szenvedélynek. A pokolba!

Reggel az volt az első dolgom, hogy lezuhanyoztam, megborotválkoztam, majd elmentem reggelizni. Egy térdig érő fekete nadrágban és fehér pólóban léptem be az elegáns étkezőbe. A lábam azonnal a földbe gyökerezett, hiszen Natalie hercegnő a kerek asztalnál már reggelizett. Vajon emlékszik a tegnap történtekre? Tudja, hogy mi történt tegnap este? Ő is érzi, hogy az ajka az én ajkamra vágyik? Mert én határozottan érzem, hogy másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy a csókját kapom meg desszertnek. Natalie hercegnő káprázatosan nézett ki. Szilva színű, kötött pulóvert és térdig érő, fehér szoknyát viselt. Láttam, hogy nekem is meg van terítve, ezért kihúztam magam és egyenesen felé sétáltam. A hercegnő bodza ízesítésű vizet ivott, amikor leültem vele szembe, majd enyhén félrenyelt. - Jó reggelt! - köszönt elpirulva, majd végig néztem a választékon: bacon, sonka, tojás, sajt, kenyér, kifli, kukorica, vaj, hagyma.

- Jó reggelt - próbáltam nem rá figyelni, ezért arra koncentráltam, hogy mit fogok enni. Végül úgy döntöttem, hogy öntök magamnak kávét, teszek hozzá cukrot és tejszínhabot. Amikor belekortyoltam, a hercegnő letette a villáját.

- Hogy aludtál? - kérdezte halkan, ezért bólintottam.

- Azt hiszem, hogy jól! Khm, és te? - köszörültem a torkomat, miközben mosolyogva bólintott. És azt hiszem, hogy ennyi is volt a kommunikáció köztünk. Jól érezhető volt, hogy feszült lett a levegő. Ezek szerint mindketten jól emlékszünk arra, hogy mi volt tegnap este. - Finom a reggeli? Meg vagy vele elégedve? - fürkésztem az arcát.

- Határozottan - emelte ajkához a poharat. - Nagyon finom! - fújta ki magát. Úgy éreztem, hogy csak kerülgetjük a forró kását. Előbb utóbb úgyis szóba fog kerülni az, hogy mi is történt a tegnap este. - Mit szeretnél ma csinálni? - nézett mélyen a szemembe. A tekintete...megváltozott. A hangja vékony és bátortalan lett. Miért érzem úgy, hogy csak megfontoltam beszélgetünk? Egy kicsit úgy éreztem, hogy ugyan kerüljük a témát, de arra koncentrálunk, hogy a közeljövőben ne legyen köztünk veszekedés.

- Szerintem elmegyek a wellness részre és kérek egy masszázst - nyeltem egyet. - És te?

- Hát őőő - pillantott oldalra. - Nem is tudom!

- Nyugodtan mehetünk oda együtt. Egy kicsit úgy érzem, hogy te is oda szeretnél menni, de a történtek után nem tudod, hogy viszonyulj hozzám - mélyen a szemébe néztem, miközben a nézése elárulta azt, hogy fején találtam a szöget. Igazából én sem tudom, hogy viszonyuljak hozzá. A csók...jó volt! Viszont többre nincsen szükségem.

- Igen - suttogta. - Érzek egy kis feszültséget - tette le a poharat. - Leginkább azért, mert nem tudom, hogy te mit szeretnél - fürkészte az arcomat, ezért a szemöldökömet ráncoltam, hiszen erre pont nem számítottam.

- Mi az, hogy én mit szeretnék? - hajoltam kicsit közelebb hozzá. Natalie üveges tekintettel figyelt engem, ezért csak most jöttem rá arra, hogy mire célzott. Ó basszus! - Ne haragudj - suttogtam. - Biztos, hogy nagyon jó volt a tegnap este, de én... - ráztam meg a fejem, és közben úgy döntöttem, hogy ezt inkább nem folytatom, hiszen minden érzelme az arcára van írva. Talán neki többet jelentett a tegnap este? Nekem is sokat jelentett, de számomra ez sokkal bonyolultabb! Én nem nyílok meg könnyen és nem engedem magamhoz közel az embereket. - A történteket nem szeretném túlbonyolítani.

- Jól van! - emelte fel a hangját. - Megértettem, rendben? - csóválta a fejét. - Nem történt semmi, igaz? - felállt, majd megigazította a szoknyáját és rám pillantott. - Tegnap este más voltál - bólintott, majd az ajkára mutatott. - Azért mert folyton csókoltál és kedves szavakkal becéztél. Mert a karjaid között tartottál és egész este le sem tudtad venni rólam a szemed - tárta szét a karját, majd a füle mögé tűrte a hullámos haját. - Vigyáztál rám és végre úgy éreztem, hogy megnyíltál előttem. Végre megmutattad, hogy milyen az igazi Frederik. Viszont most megint azt látom, hogy kő falat emelsz magad köré.

- Lehet, hogy így van - suttogtam, hiszen fájt az igazság, de nem akartam őt hitetni.

- És az nem baj, hogy hiányzik a csókod? - csóválta könnyes szemmel a fejét. Láttam rajta, hogy sikerült megbántanom. De miért hazudok magamnak? Én is ugyanazt érzem, amit ő. Hiányzik! Hiányzik az illata és a csókja! Viszont nem adhatom be a derekam. Neki nem! Nem azért, mert nem akarom. Egyszerűen azért, mert nem állok készen rá. Nem állok készen arra, hogy megszeressek valakit, akit utána bármikor elveszíthetek. Ez volt az én titkom. Féltem a szerelemről, hiszen tudom, hogy milyen érzés, amikor kitépik az ember szívét. Natalie...nem kerülhet bele a szívembe. Nem kerülhet bele, hiszen nem bírnám elviselni azt, amikor lelép, vagy úgy dönt, hogy nem akarja velem folytatni.

- Számítottál arra, hogy ma más leszek, nem? - helyeztem állam alá a kezem. Ő csak bólintott. - Akkor miért vagy meglepve?

- Azért mert tegnap este...a csókod olyan volt, mintha tényleg fontos lettem volna neked. Akkor úgy csókoltál, mintha éreztél volna irántam valamit - fonta keresztbe a kezét. - És tudtam, hogy ma más lesz minden, viszont arra nem számítottam, hogy ennyire rideg és távolságtartó is leszel!

- Nem vagyok rideg, Natalie - csóváltam a fejem. - Egyszerűen csak nem értem, hogy miért vagy ennyire kiakadva - a pillanatok múlásával rájöttem arra, hogy ezt hiba volt kimondanom, hiszen Natalie a fejét csóválta, majd váratlanul megfogta a kancsó vizet és egyenesen az arcomba öntötte. Köhögve hátra toltam a széket, majd a vizes hajamba túrtam.

- A közeljövőben nemhogy józanul, de részegen sem fogsz megcsókolni! - tette fel a mutatóujját, majd szitkozódva lelépett.

Reggeli után már nem volt kedvem a wellness részre menni, viszont úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Próbáltam higgadtan és természetesen kezelni azt, hogy megbántottam őt. Viszont rájöttem arra, hogy hibáztam. Nem akkor, amikor megcsókoltam. Akkor, amikor úgy tettem, mintha nekem nem jelentett volna semmit. Jelentett. Talán többet, mint neki. Viszont én...nem vagyok egyszerű eset. Nem könnyű bizaémat szavaznom és nyitnom. A kurva életbe! Sérült a lelkem! Nem várhatja el, hogy egy romantikus este után nyissak felé! Nem megy! Nekem nem.

Amikor beléptem a wellness részre, kicsit meglepődtem, hiszen Natalie meztelen feküdt az egyik asztalon. Természetesen a hasán feküdt és a fenekét is egy fehér törölköző takarta. Viszont oldalt kilátszott melle nem csak elrabolta a figyelmem, de azonnal a rabjává tett. Úgy éreztem, hogy muszáj a mellette található ágyra feküdnöm és néztem a melle, meztelen vonalát. Én is meztelen voltam, de külön kijelentettem, hogy a törölközőhöz ne merjen hozzányúlni, hiszen szégyenlős vagyok. A dolgozó hölgy csak helyesen bólogatott és kijelentette, hogy esze ágában sincs a törölközőt megmozdítani.

A következő tíz perc azzal telt, hogy a hátamat masszírozta. Közben majdnem elaludtam, hiszen a kellemes eukaliptusz olaj és a hölgy érintése a mennyországba repített. A lelkesedésem akkor tünt el, amikor Natalie szúros pillantásokkal nézett felém. Még mindig gyönyörűnek tartottam őt, de próbáltam közömbösen nézni rá. - Élvezed? - kérdeztem.

- Jobban élvezném, ha te nem lennél itt - suttogta, miközben felforrósított, kihűlt köveket helyeztek a háta vonalára. Szinte láttam, hogy az egész teste libabőrös lesz. Nekem a derekamat, a csípőmet és a lapockámat kenték be egy csúszós olajjal. - És te élvezed? - kérdezte.

- Persze! Isteni kezek alatt vagyok - vontam fel a szemöldökömet, majd Natalie végignézett rajtam. Biztos látta, hogy meztelen vagyok, hiszen sárgulni kezdett az irigységtől. - Mit tesznek a hátadra? - egy kicsit megemelkedtem, ezért vigyorogva élveztem, hogy Natalie le sem tudta rólam venni a szemét. Ha egyedül lettünk volna, akkor már rég ledobtam volna a törölközőt. Hogy miért? Mert szeretem idegesíteni. Szeretem kihozni a sodrából. Valóban féltem a szívemet és a lelkemet, viszont a régi szokásom még megmaradhat.

- Nem mindegy az neked? - kérdezte azonnal.

- Már kérdezni sem szabad?

- Neked nem! - oldalra túrta a szőke hullámos haját, majd megfordította a fejét, ezért nem láthattam tovább az arcát.