Ez már felháborító! Mégis mit képzel magáról ez a herceg? Engem az sem érdekel, hogy ő Dánia hivatalos trón örököse! Egy hajszál választ el attól, hogy nagyon csúnyán összeveszek vele! Azóta mindig keresztbe tesz nekem, amióta Dániába jöttünk! Ezt nem lehet folytatni! Öt perc nyugtom nincs tőle!

Kifejezetten mérgesen léptem ki a szobámból. Szerencsém volt, hiszen pont a folyosón sétált Ben, a komornyik. Jobban össze húztam magamon a köntösömet és felszegett állal megálltam előtte. Ő csak illedelmesen meghajolt, majd biccentett. - Miben tudok segítségére lenni, hercegnő? - kérdezte mosolyogva. A szőke haját szigorúan hátra lakkozva viselte. Enyhe borosta és kicsi bajusz is volt az arcán. Talán a negyvenes éveiben járhatott, hiszen szeme mellett jól látható ráncok voltak. Azt hallottam róla, hogy a főkomornyik, és mindig mindenben segít.

- A segítségére van szükségem! Az a helyzet, hogy a lakosztályomban nincsen meleg víz! - szomorúan a fejemet csóváltam, közben láttam, hogy anya és apa is kilép a szobájából, majd egyenesen felém sétálnak. A svéd király, sötétkék szatén pizsamát, anya pedig rózsaszín hosszú pizsamát és köntöst viselt. Amikor megálltak előttünk, kíváncsian hallgattak.

- Hm! Ez mégis hogy fordulhatott elő? - helyezte állára a kezét. - Ha megengedi, hercegnő! - azonnal belépett az ajtón, hogy ő maga járjon utána a dolgoknak. Egy perccel később a fejét csóválta, majd elmosolyodott. - Felveszek egy kabátot és azonnal utánajárok a dolgoknak! A palotát ellátó víz csővezetékek hátul vannak! Minden bizonnyal megfagyott az egyik cső és az miatt nincs meleg víz! Azonnal visszajövök! - azzal a lendülettel, Ben gyorsan kikerült minket és már el is tűnt a folyosó végén. Anya és apa a fejét csóválták.

- Mi a baj, Natalie?

- Az a baj, hogy nincs meleg víz a fürdőszobában! Egy kicsit mérges vagyok miatta! - a hangomra természetesen Frederik herceg is kilépett a szobából, aki először csak kidugta a fejét, majd rázkódó vállal vissza csukta magára az ajtót. Miért van az, hogy rajtam kívül senki nem veszi észre azt, hogy Frederik csak a bajt csinálja? Állandóan engem szivat! Mégis mit csináltam, amiért ezt érdemlem?

- Ez nem hangzik túl jól! Akkor nem is tudtál zuhanyozni? - kérdezte anya, miközben karba tett kezekkel a fejemet ráztam. - Ez így kellemetlen! - suttogta, miközben a dán király összeráncolt szemöldökkel felénk sétált. Ekkor természetesen Frederik is csatlakozott. Direkt elfordultam, hiszen nem akartam a szemébe nézni.

- Ben értesített arról, hogy a hideg miatt megrepedt az egyik vízcsővezeték! Ez a vezeték Nathalie hercegnő szobájába biztosította a meleg vizet! - mutatott felém a dán király, mire Frederik váratlanul a "sajnálatát" fejezte ki.

- Ez nagyon kellemetlen, hercegnő! Sajnos dániában nagyon hideg van télen! - szántotta végig izmos vállát, miközben egyenesen a szemébe pillantottam, és így szóltam:

- Ezt még meg fogja bánni! - sziszegtem, majd mély levegőt vettem és lehunytam a szemem. - Lehet tudni, hogy mikor hozzák helyre a...törést? - pillantottam Frederik szemébe, aki nagyokat pislogva az apjára pillantott.

- Nagyon sajnálom hercegnő, de attól tartok, hogy ez a folyamat hetekig is eltarthat!

- Hetekig?! De nincsen meleg vizem! Mit fogok csinálni?! - pillantotta anyáék felé, akik tanácstalanul a fejüket rázták.

- Eszembe jutott, hogy van egy szabad vendégszoba az én lakosztályom mellett! - szólalt meg Frederik, én pedig elkerekedett szemekkel a fejemet csóváltam. Nem! Tehát erre ment ki a játék? Ezt nem hiszem el! Biztos, hogy nem fogok az ő lakosztálya melletti vendégszobában lakni!

- Valóban igaz! Persze, hogy ha a hercegnőnek is megfelel! - bólintott a dán király, de Frederik újra kivette részét a beszélgetésből.

- Én azt tanácsolom, hogy éljen a lehetőséggel, hercegnő!

- Valóban, kedves herceg?! - sziszegtem. Legszívesebben leütöttem volna! Minimum azt érdemelné a roppant gusztustalan és szánalmas húzása után. - Hát, akkor... - vigyorogtam a sírás szélén. - Köszönöm a lehetőséget! - biccentettem a dán király felé.

- Örülök, hogy megoldottuk a problémát! És elnézését kérjük a repedés miatt! Ha beállnak a mínusz fokok, akkor előfordul sajnos, hogy a túlzott hőmérséklet csökkenés miatt megfagy, majd megrepednek a kinti csapok!

- Áhh, ugyan! - legyintettem, majd mindenki nyugovóra tért. Mérges pillantással néztem a herceg felé, aki fekete pólóban és hófehér, Adidas nadrágban a lakosztályába sétált.

Nevetve csuktam be a lakosztályom ajtaját, majd lassan lefeküdtem az ágy közepére! Ez túl könnyen ment! Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz az ide vezető út, de úgy látszik, hogy ezt a menetet én nyertem. Újra a kezembe vettem a könyvet, elkezdtem olvasni, de a francia betűkre, és még a mondatokra sem tudtam odafigyelni.

A mellkasomra helyeztem a könyvet és előre pillantva a hajamat piszkáltam. Valamiért szórakoztatónak tartottam a hercegnő piszkálását. Egy kicsit úgy érzem, hogy ez a játék a vonzódás egyik velejárója. Hiszen valljuk be! Az első találkozásnál nem csak levett a lábamról, de szórakoztatónak találtam azt, amikor nyugodt lélekből átvált egy mérges, százhatvanöt centi, bájos nővé. Valamiért aranyosnak és vonzónak tartottam azt, hogy olykor mérges. Olyankor nem csak piros lesz az arca, de tekintetével akár ölni is tudna.

Bár tudtam és tisztában voltam azzal, hogy ő az ellenségem, és nem a barátom. Részben ez miatt kezdtem el a "harcot" és ezt a játékot, amit nő és férfi, néha valóban teli haraggal, de olykor eltitkolt szenvedéllyel szokott "játszani." És valamiért szórakoztatott a dolog, hogy a nap minden percében arra gondol, hogy mikor fogok keresztbe tenni neki. Az eltitkolt aggódása, és a feszült mosolya valamiért elkezdte felolvasztani a szívemet.

Hirtelen felkaptam a fejem, hiszen valaki kopogás nélkül lépett a szobába. Amikor megpillantottam Natelie hercegnőt, apró mosolyra húztam az ajkam, majd felültem és kicsit oldalra hajoltam, majd fejemet megtámasztottam a kezemen. Azt hiszem, hogy itt az ideje jobban kihúzni nála a gyufát! Ajaj, hercegnő! Mi lesz, a mi gyűlölettel teli kapcsolatunkból? - Máris a lakosztályomon kötött ki, hercegnő? Miben tudok segíteni? - mosolyogva végig néztem rajta, közben próbáltam nem kimutatni azt, hogy odáig vagyok érte. Mármint csak...tetszik a szépsége! Bár a szépsége nem csak híres, de rengeteg férfi nyál csorgatva szokta kémlelni az internetes portálokon. Hosszú szőke haja középen össze volt fonva. Néhány tincse a homlokánál és a fülénél is kiszabadult a fonásból. Viszont az arca...smink nélkül nem csak természetes, de mégis gyönyörű és tekintélyes. A telt ajkát szigorúan összehúzta, a zöld szeme pedig villámokat szórt. Szerettem nézni, az arcára kiülő pírt, hiszen ez jelentette azt, hogy felhúztam, ezt az alacsony, gyönyörű nőt. Az ajtót becsapta maga után, és feltette a mutatóujját.

- Nem tudom, hogy mit képzel magáról! - kezdte, miközben fejem alá húztam a bársony párnámat. A csinos, gyönyörű nő előttem állt és mérgesen beszélt. Ezen miért szórakozok egyre jobban? - azóta keresztbe tesz nekem, amióta megérkeztünk! - mutatott az arany színű szőnyeg felé. - Megtudhatnám, hogy mivel érdemeltem ki? - kérdezte üveges tekintettel.

Nehéz lenne kérdésére válaszolni. Mondhatnám azt, hogy szórakoztatónak találom a helyzetet, amikor mérges. Vagy talán mondjam azt, hogy vonzónak találom a dühös tekintetét és az akaraterejét? Vagy talán azt, hogy a nézeteltéréseink mögött talán más lakozik, és pont ezt szeretném előtérbe húzni? Számtalan választ adhatnék a kérdésére, de végül úgy döntöttem, hogy tovább folytatom.

- Elragadó ebben a szatén hálóingben! Kegyed, talán fázik? - pillantottam a rózsaszín anyag alatt keményedő, vonzó mellbimbójára. Natalie azonnal le pillantott, majd szája elé tette a kezét és azonnal megfordult. Én csak próbáltam nevetés nélkül élvezni a mi különlegesen bonyolultan alakuló kapcsolatunkat. De mégis annyira cuki, amikor mérges! Ezért már megérte!

- Tudom, hogy maga tette tönkre a vízvezetéket!

- Esetleg ezt bizonyítani is tudja? - nyomkodtam a lábamat, hiszen kifejezetten fájt. A pokolba is már! Azóta sem gyógyult meg rendesen! A mesterlövész okozta golyó után egy hat órás műtét, két hónapos terápia, három hónapos gyógytorna, majd mankó...és végül egy csúnya heg, ami minden éjszaka és zuhanyozásnál emlékeztet engem arra, hogy ami történt, az valóban igaz volt, és nem csak egy rémálom helyszíne. A testemet érintő hibák közül ez az egyetlen. Szerencsére más testrészemet nem érte egy golyó sem. Ezt leszámítva sármos, és jóképű vagyok. De a hercegnő ezt nagyon jól tudja ám! - Én csak egy csavart húztam meg! Nem emlékszik?

- Maga egy hazug!

- Azt kihagyta, hogy a legokosabb és a legsármosabb is!

- Csak szeretné! - fordult végül meg, és kelletlenül összefonta maga előtt a karját. - És tudja mit? Az uralkodói ranglista legalján van! Apró, pici betűkkel a nevével!

- Khm, hercegnő! - az ágy elejére ültem, felálltam és mosolyogva lecövekeltem előtte. - Tetszem magának?

- Hogy...tessék?! - húzta össze a ragyogó szemét. Hm, Svédország! Tökéletes jellemvonásokkal és kisugárzással rendelkezik ez a nő! Valóban szépek a svéd nők! - Nem tetszik nekem! Pont ellenkezőleg! Még mindig taszít a viselkedése!

- A viselkedésem, pontosan! Na de a külsőm? - mutattam magamra, mire vörös arccal végignézett rajtam. - Rengeteg nő, hercegnő, politikus, modell, színész, és még légiutas kísérő is szeretne a helyében lenni! És maga ahelyett, hogy kihasználná az alkalmat, csak tovább veszekszik velem!

- Maga provokál! - közelebb lépett, és feltette a kezét. - Mikor fejezi be?

- Én élvezem ezt, hercegnő! És valamiért azt látom, hogy maga is odáig van a mi kis játékunkért!

- Tudja mit? - hirtelen megragadta a pólómat, ujjai közé gyűrte és szikrázó tekintettel közelebb vont magához. Ejha! Ez már jobban tetszik! - Válasszon magának egy csinos légiutas kísérőt és repüljön el vele a Maldív Szigetekre! Akkor legalább megszabadulok magától! - miután elengedett, én megigazítottam a pólómat és elpirulva a hajamba túrtam.

- Khm! Nem szeretné megnézni az új szobáját?

- De igen! És pont oda tartok! - ekkor ördögi vigyorra húztam az ajkam, majd az ágyammal szemben található, arany színű kétszárnyú ajtó felé sétáltam. A hercegnő lefagyott mosollyal az arcán nézte, hogy a kulcsot elfordítom, majd kitárom a kétszárnyú ajtót és az üres szoba felé mutatok.

- Az egyetlen bejárat, hercegnő! Kellemes pihenést kívánok! - mosolyogtam, miközben pislogás nélkül vette a lapot.

Olyan jó játszani ezt a játékot! Egyre jobban élvezem!