Ebéd után próbáltam kerülni a herceget, hiszen éreztem, hogy bosszút kezdett forralni ellenem. Egyébként ez egyszerre aranyos és roppant idegesítő dolog tőle. Szinte éreztem, hogy valahol a palotában egy jól átgondolt tervet eszel ki ellenem. De most komolyan! A következő heteket egymás idegesítésével fogjuk tölteni? Mert ha igen, akkor félő, hogy idő előtt haza utazok.

Ebéd után próbáltam több időt a dán uralkodóval tölteni, ezért felajánlottam neki, hogy együtt is kávézhatunk. Teljesen azonnal igent mondott, ezért az étkező mellett található kanapén ültünk, és a kanapé elé tolt arany színű kocsiról elvettük a fehér kerámia csészéket. Magnus király a legjobb emberek közé tartozott. Sokan tisztelik őt, de leginkább a helyes és okos döntései miatt vált híressé. Számos olyan uralkodó ismert a világban, akik nem megfelelően irányítanak és kezelik az ország ügyeit. Viszont Magnus király pont az ellenkezője miatt lopta be magát az emberek és a politikusok szívébe. Bár sok politikus és ügyvéd is ellene van, de azt hiszem, hogy nem számít, hiszen itt a király szava, döntése az első. A politikusok, ügyvédek, polgármesterek, miniszterelnökök csak lejjebb vannak a ranglistán.

- Dánia kifejezetten szép télen! Egy kicsit Svédországra emlékeztet! - emeltem ajkamhoz a poharat, mire Magnus bólintott.

- Pontosan! De úgy gondolom, hogy Svédország szépségének nincsen párja!

- Igen, sokan ezt mondják! - pillantottam az ablak felé, hiszen két alkalmazott három darab nagy dobozt helyezett a földre. Egy kicsit kihúztam magam és csak azután láttam, hogy karácsonyi dekorációk voltak benne. - Egyébként nagyon örülök annak, hogy elhívott minket a palotájába! - sütöttem le a szemem. - Apám kifejezetten boldog volt!

- Nos! - köszörülte meg a torkát és megigazította az ingét. - Úgy érzem, hogy ideje lenne átbeszélni a két család közötti feszültséget és súlyos nézeteltéréseket! Hogy megmondjam őszintén, a fiam, Frederik nagyon ellenzi! - fejét csóválta, miközben a szemöldökömet ráncoltam. - Ő mindig is nagyon határozott volt, és nagyon kevés dologban nem ért egyet velem!

- Sajnálom, de megértem! - suttogtam keserűen. - Ami történt, az... - a király szemébe néztem, de láttam rajta, hogy megviseli őt a téma, ezért meggondoltam magam és a fejemet ráztam. - Elnézést! Nem akartam a kedvét venni!

- Egy éve történt! - helyezte kezét a vállamra. - És ezt Frederiknek is éreznie kéne!

- Mit szokott csinálni a szabadidejében?

- A fiam? - kérdezte, mire bólintottam. - Nagyon sok jó dolgot! - mosolygott. - Amikor unatkozik, akkor az istállóban dolgozik és ott takarít! Tudja, valami rejtélyes okokból az istálló takarítóval még senki nem találkozott! Pedig állítólag egy éve nekünk dolgozik! - ekkor akaratlanul is elnevettem magam. - Szóval Frederik mindig hasznos dolgokat csinál! Ha nem a lovaknál van, akkor olvas, vagy az anyjának segít tevékenykedni! Képzelje el! - nevetett, mire nekem is jó kedvem lett. Magnus király valóban jó ember volt. - Tavasszal segített az anyjának virágokat ültetni! A mostani hercegek félnek bepiszkolni a puha kezeiket, de Frederik nem ilyen!

- Ez nagyon különleges! - mondtam őszintén. - Büszke lehet a fiára!

- Büszkébb lennék, ha inkább az uralkodásban és a neki szánt feladatokban venné ki a helyét! Tavaly több mint húsz rendezvényt kellett volna lebonyolítania, de helyette mindent én csináltam meg! Frederik szereti kihúzni magát az országot érintő feladatai alól!

- Nos, igen! Ez nem hangzik túl jól! - mondtam halkan.

- És a hercegnő? Mivel szokott tevékenykedni?

- Leginkább festek, olvasok és ha tehetem akkor tanulok! Nagyon szeretek tanulni, de leginkább a földrajz ami nagyon érdekel!

- Nocsak! Ez figyelemre méltó! - biccentett udvariasan. - Pont egy ilyen okos nőt képzeltem el a fiam mellé! - mondta, mire váratlanul félre nyeltem a kávét, és köhögve Magnus király szemébe pillantottam, aki nyugodt szívvel legyintett. - Csak általánosságban!

- Oh, értem! - nevettem vörös arccal.

Délután öt órakor úgy döntöttem, hogy meglátogatom Selestinat, ezért egy fehér szőrme mellényt hajtottam a vállamra, és a mellkasom előtt össze gomboltam. Azt mondták, hogy a Azúr kifutója a hátsó, kétszárnyú ajtó mögött van, ezért a bejárati ajtóval szemben található hátsó ajtó felé igyekeztem. Ott két testőr azonnal ajtót nyitott nekem, mire átléptem a küszöbön és kiléptem a hátsó kertbe. A kert elrendezése káprázatos volt, hiszen vastag szürke járda vezetett egy nagy szökőkút felé. A járda két oldalán, formára vágott bokrok és gömb alakú lámpák voltak. Mindig is szerettem a telet. Nem csak Svédország, de Dánia is rendkívül szép télen. A fehér tájak, a magas fák és a félig hóval takart utak, nem csak szépek, de megadják az ünnepek hangulatát. Óvatosan sétáltam le a lépcsőn, de hirtelen megpillantottam Frederik koronaherceget. Ő nem vett észre engem, ezért a lépcső előtt állva, összehúzott szemekkel figyeltemhogy , a bokrok között egy harapófogóval eltűnik. Itt nagy bajt szimatolok. - Kövessem, vagy inkább ne? - suttogtam magam elé, és jobban összehúztam magam a ruhadarabot. - És ha valamit forral ellenem? - igazítottam meg a hajam, és végül úgy döntöttem, hogy követem őt. Ha ellenem szeretne cselekedni, akkor arról tudnom kell! A havas bokor mellett állva kicsit lehajoltam, és kíváncsian fürkésztem, hogy a keskeny járdán zsebre helyezett kezekkel tovább sétál. Itt az idő! Gyorsan utána eredtem és próbáltam észrevétlenül követni őt! Bár tudtam, hogy ez nem hercegnőhöz méltó viselkedés, de ez most nem számított! A fekete hajú herceg, hirtelen eltűnt. A szó szoros értelmében! A bokrok között állva én csak jobbra, majd balra pillantottam, de sehol nem láttam a herceget. Vajon merre ment?

- Kegyed mit csinál?! - egyenesen a fülem mellé suttogott, mire ijedten és meglepetten fordultam meg. A hófedte bokrok között állva találtam szembe magam a herceggel, aki zsebre csúsztatott kezekkek állt előttem. Tagadni sem tudnám azt, hogy most bajban vagyok. Most mit fogok mondani neki? - A hercegnő talán követett engem? - apró mosolyra húzta az ajkát, ezért ellenállhatatlan gödröcske jelent meg az ajka szélén. Azonnal tiltakoztam.

- Mármint én? - vastag kesztyűbe rejtett kezemmel a szívem fölé böktem. - Ugyan! - legyintettem.

- Akkor mit csinál a hátsó kertben? - felhúzta ívelt szemöldökét, ettől pedig kellőképpen zavarba jöttem. Végül a mellettem található, formára vágott sövényre pillantottam.

- Az ablakból láttam a formára vágott bokrokat! - mutattam a palota ablaka felé, ő pedig szórakozottan hallgatott engem. - Szerettem volna közelebbről megnézni és rájönni a formájára!

- És rájött? - ekkor elkerekedett szemekkel pillantottam a szigorú gondoskodásban részesült sövény felé. A francba! - Egy hattyú! - biccentett hátra helyezett kezekkel, majd egy elegáns mozdulattal előre invitált. Én csak orromat lógatva a járdára léptem. - A bokrokat minden hónap elején és végén, egy erre a munkája kijelölt kertész szokta vágni! Általában mindig tökéletes munkát végez, ezért már évek óta a családomnak dolgozik! Leginkább tavasszal a legszebb, hiszen akkor nem takarja hó réteg és messziről is szépen ki lehet venni a formáját!

- Valóban? Ez fantasztikus! A többi bokor milyen formára van vágva? - a járda szélén sorakozó, hóval fedett zöld bokrok felé pillantottam.

- Van egy medve, egy háromszög, egy ló és az utolsót még én sem látom! - lesütötte a szemét, ezért mosolyogva bólintottam.

- Egyébként nagyon szépek! Nálunk hullámos és gömb tuják vannak!

- Azok is látványosak! - köszörülte a torkát, miközben elkaptam a tekintetem. Láttam rajta, hogy mesterkedik valamiben! És szeretném kideríteni azt, hogy a nap további részében mi várhat rám. - A herceg most nagyon furcsán viselkedik!

- Megbocsát?! - lepődött meg összehúzott szemekkel. - Inkább kegyed, furcsa! - kereste a tekintetem. - Lila az ajka! Nem szeretne bemenni a meleg palotába?

- Nekem is tökéletes! - vigyorogtam, miközben sóhajtva a szemét forgatta. - És a herceg mit csinál itt? Azon kívül, hogy furcsán sunnyog!

- Kijöttem friss levegőt szívni! - pillantott oldalra, majd határozottan bólintott. - Egyébként apám mondta, hogy a hónapot Dániában töltik! - bólintott, miközben a véleményemre volt kíváncsi. Én csak bólintottam, hiszen nem tudtam mit hozzáfűzni a dologhoz. Ő az ellenségem volt, de ez még nem jelenti azt, hogy állandóan csipkelődni, vagy veszekedni kell vele.

- Ez így van! - mosolyogtam.

- Úgy látom, hogy kegyed örül a hírnek! - a fekete hajába túrt, majd az arcomat fürkészte. Nem tudtam róla levenni a tekintetem. A sokat mondó tekintete és az aranyos mosoly gödör az arcán, levett a lábamról. Próbáltam titkolni, de egy ilyen szépséghibát kár lenne nem megcsodálni.

- Rendben! - sóhajtottam. - Mit keres magánál egy harapófogó? - vontam fel a szemöldököm, mire háta mögül előhúzta, majd elnevette magát. Istenem! Még a nevetése is vonzó!

- A hercegnő nem tartja vonzónak az olyan férfiakat, akik mindenhez értenek? - kérdezte. - A fülembe jutott, hogy a vízvezetékeknél meglazult egy csavar! Akár ezzel is meghúzhatom, nincsen szükségem más szerszámra! - mutatta fel a szerszámot.

- Az apja említette, hogy szeret barkácsolni! - enyhült meg a szívem. - Ez figyelemre méltó! - néztem mélyen a szemébe. A tekintete heves szívverést, és magasba emelkedő pulzust váltott ki belőlem. Éreztem, hogy a hideg ellenére, piros lesz az arcom. A fenébe! Miért van rám ilyen hatással? Azért, mert fekete hajú és tökéletes arca van? Talán a fehér mosolya az oka? Vagy az illata, ami még mindig az ünnepekre emlékeztetett? - Öhm...akkor hagyom dolgozni az ezer mestert!

- Nyugodtan végig nézheti, hercegnő! - mutatott a csöveket takaró doboz felé.

- Oh! Egyébként is hideg van! Jó munkát!

- Meg lesz! - bólintott határozottan, mire elkerekedett szemekkel megfordultam és futólépésben a palota felé haladtam.

Egész nap próbáltam kerülni a herceget. Leginkább anyával és apával beszélgettem, akik Victor királlyal és a királynéval tartottak teadélutánt. Én nem tartottam velük, viszont az ablakból a hóesését figyeltem. - Natalie! - szólt a dán királyné, mire mosolyogva megfordultam. - Tényleg érdeklődik a földrajz iránt? - mosolygott.

- Igen, királyné! A földrajz, az irodalom és a történelem is nagyon érdekel! Számomra érdekes egy térkép, amiről számtalan dolgot meg tudunk állapítani!

- Lenyűgöző! - bólintott.

Késő este a testem köré tekert törölközővel léptem be a zuhany alá. Mielőtt a zuhany alá álltam volna, megnyitottam a meleget, majd levettem a törölközőt és felkötöttem a szőke hajam. - Végre egy kis meleg! Ki sem jövök innen! - becsuktam az üveg ajtót és vigyorogva a meleg víz alá álltam, viszont abban a pillanatban sikítottam és remegve tekertem a csapot. A forró víz helyett, jéghideg víz zuhant a testemre. - Ne! Ne! Gyerünk már! - fogvacogva tekertem a gombot, de végül gyorsan kiugrottam és remegve a törölköző után nyúltam, hiszen nem volt meleg vizem.

Összehúzott szemekkel elmosolyodtam és bólintottam.

Az ezermester, mi?

Méghogy meglazult egy csavar!