Már nem tudom, hogy mikor fordult jó irányba a kapcsolatunk, de úgy éreztem, hogy boldog vagyok. Nem éreztem magam még ennyire boldognak és teljesnek. Az elmúlt napokban megismertem Frederik igazi oldalát. Nem csak közel engedett magához, de vigyázott rám és kimutatta azt, hogy szeret engem. Nem féltem a hirtelen jött változástól, hiszen éreztem, hogy ennek eljött az ideje. Frederik, egy olyan oldalát mutatta meg, amibe újra és újra beleszerettem. Aztán engedtem, hogy magával ragadjon és megmutassa, hogy milyen szeretve lenni.

Hihetetlen, amikor romantikus és érzéki. Imádom a csókját és belőle soha nem elég. Úgy éreztem magam, mint egy romantikus film főszereplője, akire végre rátalált a szerelem. Frederik mellett végre úgy éreztem, hogy volt értelme a házasságunknak. Ő elképesztő amikor romantikus, amikor tele van szeretettel. Akkor csak rám koncentrál és próbálja a lehető legjobban kimutatni azt, hogy mennyire szeret. Az együtt töltött romantikus esték alatt megváltozott bennünk valami. Megtanultuk, hogy a házassághoz is fel kell nőni. De végre úgy éreztük, hogy nem kell megjátszani magunkat, hiszen hazugság nélkül, végre boldogok voltunk.

Meglepődtem, hiszen Frederik egy olyan oldalát mutatta meg, amivel eddig nem találkoztam. Biztos voltam benne, hogy akkor volt utoljára ilyen, amikor William még élt. És Frederik André Henrik, koronaherceg nem csak elrabolta a szívem, de a markában tartotta, viszont minden megváltozott. Minden megváltozott, hiszen most engedett szárnyalni és nem zavarta, hogy ha magammal rántom a paradicsomba.

Délután tájékán az elkészült almás pitéből vágtam és a kicsi, háromszög alakú szeleteket egy üveg tányérra helyeztem. A precíz és pontos munkámnak köszönhetően, a pite nem csak omlós volt, de elképesztően jól nézett ki. Miután kitettem a szeleteket, megfogtam a szitát, és óvatosan megszórtam őket porcukorral. A hivogató és esztétikus külső nem sokáig maradt meg, hiszen amikor elfordultam, Frederik akcióba lendült és azonnal elvette az egyik szelet pitét. Amikor megfordultam, csak a kihűlt pite helyét láttam. - Frederik?! - pillantottam hátra a vállam felett. A fekete hajú férfi, háttal nekem, a kanapén ült. Esze ágában sem volt megfordulni, hiszen akkor lebukott volna. Ravasz vigyorra húztam az ajkam, majd letettem a porcukros zacskót és a herceg felé sétáltam. Ő szigorú testtartással ült és a fehér IPad-en nézett valamit. Csípőre helyezett kezekkel megálltam előtte, majd felvont szemöldökkel néztem az arca szélén megjelenő, kicsi dudort. Teli volt a szája. - Mit eszel?

- Hogy én?! - bökte ki alig érthetően, majd szája elé tette a kezét és gyorsan lenyelte a maradék falat pitét. Ezután előre hajolt, kezébe vette az üveg poharat és fejét csóválva lehúzta a maradék vizet. - Tehetek róla, hogy a feleségem ilyen finom pitét csinál! - félre tette a gépet, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy átkarolja a derekam és egyenesen magára húz. Hozzá képest, nem voltam erős, ezért Frederik könnyen lebirkózott, majd a testem fölé feküdt és felsóhajtott. - Miért nem mondtad, hogy sütni is tudsz? - simogatta a hajam és hátra túrta. Az arcára simítottam a tenyerem, majd ujjaimmal letöröltem az ajka szélén található porcukrot.

- Pont ezért - böktem a mellkasára, és gyorsan hozzátettem. - Sejtettem, hogy lopni fogsz! Így már nem tudom megörökíteni, hiszen képen nem fog olyan jól mutatni - mondtam sértődve, majd Frederik a derekam köré kulcsolta a kezét és meglazította a masnira kötött kötény madzagját. Az érintésétől libabőr cikázott végig a testemen. Fölöttem támaszkodott, miközben kikötötte a kötényt, majd megfogta és lehúzta rólam. A padlóra dobta és a fülemhez hajolt.

- Szexi volt ez a kötény, de kevesebb ruhával gyönyörűbb vagy - a mondat végén a nyakamhoz hajolt, majd csókot nyomott a bőrömre. Úgy csókolt, mintha a világ legízletesebb dolgát ízlelné. Szenvedéllyel fűtött és érzéki volt. Az ajka szinte mágnesként tapadt a bőrömre. Én csak jobban hátra hajtottam a fejem, hiszen áttért a torkomra, az államra, majd lassan megcsókolt. - Egyébként milyen fényképről beszéltél? - súgta, két csók között.

- Szerettem volna feltölteni az Instagram profilomra!

- Nem is használod - nyomott egy puszit az arcomra.

- A házasságunk óta csak hatszázezren követtek be - nevettem el magam. - És az Instagramom telis tele van régi, illetve természet képekkel - sóhajtottam. - Az emberek érdeklődve figyelnek!

- Csak hatszázezren? - suttogta a fülembe, majd felült és hátra túrta a haját. - Jól van! - dőlt a kanapénak. - Csinálj egy jó képet. Utána megeszem a többi pitét is!

- Még mit nem! - ültem az ölébe, majd átkaroltam a tarkóját.

- Úgy látom, hogy nehezen hagysz magamra! Bár nem mintha bánnám - óvatosan az ajkamba harapott, majd nyelvét az ajkaim közé csúsztatta és megcsókolt. Beleszédültem a csókjába. Nem éreztem mást, csak őt és az illatát. Végre magaménak tudhattam és élvezhettem, hogy az enyém. Mert az enyém.

- Várhat az a kép - suttogtam, majd magamhoz vontam a herceget. Megfogtam a pólója szélét, ujjaim közé gyűrtem és végig húztam a testén. Hátra dobtam, majd a kócos hajába nyúltam és csak közelebb húztam. Tetszett neki, hiszen csók közben elvigyorodott.

- Az már biztos, hogy működik köztünk a kémia - libabőrrel érzékeltem, hogy hátul lehúzza a szoknyám cipzárját. Csók közben, a szoknyám alá vezette a két kezét, majd határozottan a fenekembe markolt. Az érintésének köszönhetően, felegyenesedtem, így arca a mellem előtt volt. Zihálva néztem le rá, majd Frederik megfogta a blúzomat és lehúzta rólam. - Gyönyörű vagy - hátra túrta a hajam, a blúzt pedig a földre dobta. Nem éreztem magam még ennyire gyönyörűnek. Neki köszönhetően úgy éreztem, hogy valóban különleges vagyok. Sóhajjal ajándékoztam meg őt, a pillantásunk találkozott. Mélyen egymás szemébe néztünk és játszottunk a másik ajkával. Ujjaimmal végigsimítottam a mellkasát, és a hasát. A mozdulatomat figyelte, közben arca enyhén kipirosodott. - Mi a baj? - suttogta, majd megtámasztotta az arcomat, ezért a szemébe néztem.

- Nincs baj - mosolyogtam boldogan. - Boldog vagyok veled - ráncoltam a szemöldökömet. - És ez egy kicsit megijeszt.

- Most te akarsz vissza táncolni? - nem tudtam a szavaira koncentrálni, hiszen lábam között éreztem a merev férfiasságát.

- Eszem ágában sincs - simogattam a meztelen vállát.

- Csak? - fürkészte a tekintetem.

- Nem túl szép, hogy igaz legyen? - ekkor váratlanul felemelt, és a konyhapult felé vitt. Ott félre tolta a cuccokat, a pultra tett, majd a combomat simogatta. Mindketten félmeztelen voltunk, azzal a különbséggel, hogy rajtam volt melltartó.

- Nem túl szép, hogy igaz legyen - jelentette ki, majd megcsóválta a fejét. - Inkább azt mondanám, hogy tökéletes - fürkészte az arcomat, majd széttárta a kezét. - És nagyon szeretlek - csavarta ujjai közé az egyik hajtincsemet. - Szeretnék minden napot, percet és pillanatot élvezni veled.

- Hm... - karoltam át a tarkóját, majd a lapockáját simogattam. - Mondtam már, hogy nagyon jó férj vagy?

- Igen? - ráncolta szemöldökét, majd a plafon felé pillantott. - Ha emlékeim nem csalnak, akkor pár nappal ezelőtt még konzervdobozt akartál csinálni a fejemből - jelentette ki, mire a szám elé tettem a kezem és elnevettem magam. Igen! Talán a fejéhez vágtam. Egyszer-kétszer.

- Akkor nagyon mérges voltam rád. Most viszont szeretlek - nevettem.

- Akkor nem szerettél?

- Nem engedted! - löktem meg a vállát. - Nem engedted! Csak akkor, amikor részeg voltál - emlékeztem vissza,

- Hát, akkor kiderül, hogy én és az alkohol nem vagyunk barátok - sziszegte, majd csókot kért tőlem. - Szívesen befejezném azt, amit elkezdtünk, de megengedem, hogy megmaradjon a kísértés - oldalra nyúlt, elvette a második szelet pitét, majd a fejét rázta. - Így már tényleg nem tudsz jó képet csinálni róla - mondta, majd visszaadta a blúzomat és felhúzta a felsőjét.

Általában így szokott telni a napjaink. Vagy viccelődünk egymással, vagy romantikus pillanatokat okozunk a másiknak. Sokszor a kettő együtt jár, ezért nem szoktunk unatkozni.

Késő éjszaka viszont megváltozott a helyzet. A pillanatban volt valami, amitől minden más lett. A kandalló előtt feküdtünk, Frederik hátulról átkarolt engem és a fülembe súgott. Minden mondata után mosolyra húztam az ajkam, hiszen boldog voltam. Az ölelése menedék volt a számomra. Az illata pedig felébresztett arra, hogy valóban létezik az igaz szerelem. Az érintéséből táplálkoztam és képtelen lennék nélküle élni. - Most min gondolkozol? - suttogtam az elektromos kandalló, sárga fényében.

- A jövőn - össze kulcsolta a lábainkat, majd azzal szórakozott, hogy ujjára csavarta a hajam és enyhén meghúzta, Elképzeltem, hogy szex közben csinálja ezt. És élvezném.

- Ez egy kicsit feszülten hangzott - vallottam be, majd a hátamra feküdtem, így a szemébe néztem. - Hogy érted azt, hogy a jövőn?

- Próbáltam elképzelni magam öt, vagy hét év múlva - a fejét csóválta, majd végignézett rajtam. - Minden bizonytalan, de egy dolog biztos...

- És mi az?

- Az, hogy te mellettem leszel - sóhajtotta, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. - Ezenkívül számomra minden bizonytalan!

- És mi lenne, ha inkább a jelenre koncentrálnál? Például a mostra - simítottam meg a kezét, majd végig néztem rajta és beharaptam az ajkam. Frederik látta, hogy a tekintetem a csípőjére téved, ezért a homlokát ráncolta.

- Mi az? - suttogta.

- Még nem volt nászéjszakánk - mondtam ki, mire csillogó szemekkel bólintott.

- Még nem volt - ismételte utánam, majd a hálószoba felé pillantott. - Mit szeretnél, Natalie?

- Azt, hogy uralkodj felettem - ültem fel, majd mélyen a szemébe néztem. - Azt, hogy irányíts, de közben szeress. Azt, hogy legyél az enyém, én pedig a tiéd - csóváltam a fejem, majd lesütöttem a szemem. - Szeretkezésre vágyom! Erre az egy dologra!

- Most? - kérdezte. - Most erre vágysz? De egyébként többre?

- Ebben a pillanatban - javítottam ki magam, majd elpirultam, amikor Frederik megfogta a kezem és a lépcső felé sétáltunk.