Frederik saját fegyverét használtam fel ellene. Láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Amikor fehérneműben megálltam előtte, majdnem magára öntötte a bögre teáját. Én csak szórakoztam rajta, hiszen pont úgy reagált, amire számítottam. Tanácstalan volt, hiszen még nem voltunk ilyen helyzetben. De rájöttem arra, hogy ha csábít és keveset ad magából, akkor én is pontosan ezt fogom csinálni. Majd meglátjuk, hogy melyikünk bírja tovább. Frederik a kanapén aludt, ezért egész ágy az enyém volt. Kifejezetten kényelmes és nagyon puha volt. Egy fekete selyem trikóban és rövidnadrágban sétáltam le a lépcsőn. A szőke hajamat kiengedve viseltem és Frederiket kerestem, aki a konyhapult szélén állt. A tél vége felé járunk. A nap szikrázóan sütött, viszont még nem volt ereje, ezért nem űzte el a hideg, zord telet. Az átlátszó üvegfalhoz sétáltam, majd mosolyogva megráztam a fejem. A kilátás elképesztő volt. Az üvegen keresztül látni lehetett a hegy lábát, a hosszú lépcsőt és a város épületeit. Egy kicsit úgy éreztem, hogy a világ tetején vagyok. Egy apró mennyországban. Bár minden sokkal jobb lenne, ha szívtelenség hercege közel enged magához. A nap sütött, ezért hunyorogva a szemem elé helyeztem a kezem, viszont meglepődtem, amikor a tiszta üveg felületén megpillantottam a herceg test vonalát. Mögöttem állt, ezért azonnal megfordultam, de pislogni is elfelejtettem, hiszen Frederik félmeztelen állt előttem. Csak egy apró lépés választott el minket egymástól, ezért a jól ismert illata az orromba szökött. Csészében kávét kortyolt, közben önelégült mosollyal engem nézett. Előttem állt és szóhoz sem tudtam jutni. A herceg teste...pont tökéletes volt. A mellkasát enyhe, alig látható szőr fedte. A tetoválása gyönyörű volt, hiszen egy angyalt ábrázolt. Az angyal mellett egy kecses W volt jelen. Lejjebb vezettem a szemem és szemezgettem a feszes, enyhe izmos mellével. A hasa...kockás volt. Lapos és minden szögből vonzó. A köldökétől vékony csík szőr kúszott le. Enyhe erek jelentek meg a v alakú hasfalán, miközben ismételten ajkához emelte a poharat. Miután gyönyörködtem a látványban, kicsit hátra léptem, de azonnal az üvegfalnak ütköztem. - Jó reggelt - suttogtam hevesen dobogó szívvel. Frederik megtámasztotta kezét a fejem mellett és kicsit közelebb hajolt hozzám. Hm...ezt a tegnap este miatt csinálja? Így szeretne visszavágni?

- Jó reggelt, hercegnő - suttogta. - Hogy aludtál? - összehúzott szemekkel mélyen a szemembe nézett, közben a csészébe kortyolt. Nem létezik nő a földön, aki ezt kibírná elvörösödés nélkül. Istenem! Annyira szeretem a szemét! Gyönyörű és biztonságot éreztem tőle. Frederik legszebb szépséghibája a tekintete, amit nem lehet észre venni. Sok színészt ismerek, akiket szintén érint a heterokrómia, viszont az interneten található képek nem adják vissza ezt a gyönyörű jelenséget. A kék és barna szeme pont ellentétben vannak. Mintha a jó és a rossz állna egymással szemben.

- Hogy aludtam? Nagyon jól - vágtam rá mosolyogva. - És te? - feszülten a vállába boxoltam, de ezzel nem tudtam oldani a feszült hangulatot. Frederik kuncogott, majd végignézett rajtam.

- Rossz érzés, hm? - motyogta. Igyekeztem úgy csinálni, mint aki nem érti, hogy mire akar célozni.

- Rossz érzés? - kérdeztem vissza.

- Ugyan, Natalie - csóválta a fejét, majd hátra lépett és egyenesen a konyhapult elé mutatott. - Készítettem reggelit.

- Tényleg? - mosolyogtam, majd a konyha felé sétáltam. Frederik a nyomomban volt, miközben feltettem magamnak a kérdést, hogy félmeztelen fog reggelizni? Akkor ez nagyon jó reggeli lesz...

- Jó étvágyat - leültünk a magasított székre, majd kiszolgáltuk magunkat. Hm! Frederik valóban kitett magáért, hiszen tipikus dán reggeli volt az asztalon: kiflik, zsemle, sonka, kukorica, vaj, bacon, tojás, paradicsom és különböző sajtok is.

- Ez nagyon jól néz ki - haraptam bele a kiflibe, majd ujjaim közé vettem egy darab sajtot. - Miért vagy ennyire figyelmes?

Ekkor előre hajolt, majd felsóhajtott. Oldalra biccentettem a fejem és kiváncsian hallgattam őt.

- A tegnap esti mutatványos után rájöttem arra, hogy egyszerűbb lenne a kapcsolatunk, ha önmagamat adnám - az ívelt szemöldökét felvonta, majd a sűrű borostáját piszkálta. - Tudom, hogy a boldogságod útjában én, és a szívtelen, elérhetetlen szívem áll - mondta, mire alig láthatóan bólintottam. - Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom önmagamat adni!

- Szóval... - kerestem a szavakat. - Mostantól önmagad leszel? És közel engedsz magadhoz? - hunyorítottam, hiszen sütött a nap. A napfényben Frederik haja nem fekete, hanem egészen sötét volt, pár vörösebb tinccsel.

- Ezen múlik a házasságunk, szóval igen - lassan átcsúsztatta a kezét, majd megfogta a kezem és puszit nyomott a kézfejemre.

- Mit éreztél a tegnap esti mutatványom után? - kérdeztem kíváncsian. Frederik elnevette magát, majd a torkát köszörülte.

- Úgy éreztem magam, mintha kalitkában lennék - bólintottam. - És tudtam, hogy ezt a kalitkát csak én nyithatom ki - fürkészte az arcomat.

- Valóban jól érezted - sóhajtottam megkönnyebbülten. Te jó ég! Akkor vége? Vége a távolságtartásnak és megpróbálunk boldog házassághoz élni?

- Viszont velem nem lesz könnyű - suttogta, mire letettem a kicsi kiflit. - Azért, mert ha szeretetről van szó, akkor bizonytalan vagyok. Azért, mert félek szeretni.

- Nem szeretsz engem? - suttogtam üveges tekintettel. Frederik a szemembe pillantott. Hosszú másodpercig nem mondott semmit, csak nézett. Láttam, hogy gyönyörű tekintetébe könnyek szöknek. Kicsit úgy éreztem, hogy sikerült megérinteni őt.

- De igen - sütötte le a szemét. - Szeretlek - mondta ki, mire szemöldököm felszaladt. - És ezt nem azért mondom, mert ezt akartad hallani - mondta. - Azért mondtam, mert így érzek.

- Mióta? - suttogtam.

- Azóta, amióta ketten megmentettük azt a nyuszit - pillantott oldalra, majd könnyeim között hátra túrtam a hajam. Felálltam, Frederik felé sétáltam. Ő hátra tolta a széket, majd combomra simította a kezét és mélyen a szemembe nézett, amikor az ölébe ültem. Hátra túrtam a haját, majd ujjaim közé csavartam.

- Sokat vártam rád - suttogtam a könnyeim között. - Ezért kárpótolnod kell - suttogtam, de nem tudtam befejezni, hiszen lehunyt szemmel hozzám hajolt és megcsókolt. Ő csókolt meg! Ő! Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, hogy elveszek az érintése miatt. Frederik lassan és szenvedélyesen csókolt. Ajkával lassan és érzékien simította a számat. Az apró, mégis tökéletes csók közben az ajkaim közé csúsztatta a nyelvét. A testem megfeszült, amikor találkozott a nyelvünk. Az egész testem lángolt és végre úgy éreztem, hogy boldog vagyok. Egy kicsit levegőért hajoltam, majd egymás után három puszit nyomtam az ajkára. Az utolsó puszi után ragaszkodóan magamhoz húztam és mélyen a hajába túrtam. - Annyira szeretlek - suttogtam a fülébe. Szorosan átkarolta a lapockámat, majd szemembe nézett és puszit adott. Kettőt is.

A nap további része nagyon jól telt. Sokat sétáltunk a ház körül és jobban megfigyeltük a magas fenyőfákat. Frederik betartotta az ígéretét, hiszen valóban közel engedett magához és sok dolgot megtudtam róla. Úgy érzem, hogy ez az első nászut, ami nem veszekedéssel, hanem boldogsággal telik. Sokat nevettünk és kétszer majdnem elcsúsztunk a jégen. Nem tudtunk annyira felszabadultak lenni, hiszen Ryan tisztes távolságból figyelt minket. Bár azt nem tudtuk, hogy melyik fa mögött bújt el, de az biztos, hogy követett minket. Délután mentünk be a házba, és azonnal a kandalló elé ültünk. - Lefagyott a kezem - dörzsöltem össze, majd Frederik mögém ült, én pedig a karjaiba dőltem.

- Mit gondolsz a baba dologról? - kérdezte, mire széles vigyorra húztam az ajkam. - Szeretnél gyereket? Vagy gyerekeket? - suttogta a fülembe, majd puszit nyomott a homlokomra.

- Ijesztő az anyaság gondolata - vallottam be. - Pont olyan rémisztő, mint az apaság gondolata - sóhajtottam, majd a fejemet ráztam. - De abban van igazság, hogy előbb utóbb mi is meghalunk és kell lennie valakinek, akire a trón szál - suttogtam, majd kijavítottam magam. - De nem ezért fordult meg a fejemben - pillantottam előre, közben a meleg simogatta az arcomat és azonnal felmelegített. - Te mit gondolsz róla? Szeretnél apa lenni?

- A te gyermekeid apja szívesen leszek - suttogta, mad kicsit felültem és a szemébe néztem. - De egyébként engem is megijeszt - sóhajtotta. Mosolyogva arcára simítottam a kezem, majd megérintettem a szemöldökét, ujjamat végighúzom a homlokán, az ajkán és mélyen a szemébe néztem.

- Ez egy olyan dolog, amit jól át kell gondolni. Szerelemből fogant gyermek mindennél többet jelent - suttogtam, majd a plafon felé pillantott.

- Szerintem köztünk nagy a szerelem - suttogta. - De megértem, ha azt mondod, hogy még várni szeretnél vele - simította meg az egyik hajtincsemet. - Veled tartok! Hozzám tartozol.

- Sokkal jobban szeretem ezt a Frederiket. Ugye tudod? - mosolyogtam, mire lesütötte a szemét.

- Öhm...

- Mire gondolsz? - nevettem és próbáltam a tekintetében olvasni.

- Most először úgy érzem, hogy boldog vagyok - simogatta a kézfejem. - Veled - tette hozzá.

- Én is boldog vagyok veled - mondtam őszintén. - El nem tudom mondani, hogy mennyire - közel hajoltam hozzá, majd arcára simítottam a kezem és lassan megcsókoltam.