Natalie teljes mértékben átragasztotta rám az aggodalmát. És ennek köszönhetően feszült hangulatban tértünk vissza a palotába, hiszen neki köszönhetően kicsit tartottam attól, hogy szüleink egymás iránt érzett haragjukat ránk fogják majd vetíteni. Viszont viszonylag megnyugodtam és jól esett az, amikor mosolyogva fogadtak minket. Látták rajtunk, hogy a boldogságot ezúttal nem megszinleltük, hanem valóban valóban azok voltunk.

Pihenésképpen leültünk egy közös teára és beszélgettünk. Az eltelt egy hét alatt annyira hozzászoktam Natalie közvetlenségéhez, hogy teadélután közben sokszor megpusziltam, illetve loptam tőle egy csókot. A lopott csókot mindig is szerette, hiszen úgy érezte, hogy akkor ő is lophat egyet. A délután így telt, viszont meglepődtem, amikor rezgett a telefonom. Anya és Natalie édesanyja kozmetikai dolgokról beszélgettek, amikor elengedtem a hercegnő kezét, majd félre vonultam. A boltíves ablak előtt megálltam, majd meglepetten fogadtam a norvég herceg hívását. - David! - szóltam bele. - Mióta is nem beszéltünk? Ezer éve...

- Bizony, Frederik - nevetett jókedvűen. - Eltűntél! Manapság csak az interneten olvasni rólatok - a torkát köszörülte, ezért feltételeztem, hogy hívásának oka a pletykák voltak, amiről olvasni lehet. A szememet forgattam, hiszen ez egy olyan téma volt, amiről nem szívesen beszélek. A hazugságokból tanultam. Nem csak magamat, de az egész családot kényelmetlen helyzetbe hoztam, ezért úgy döntöttem, hogy témát váltok.

- Mesélj magadról! Hogy telnek a napjaid ott Norvégiában? - vontam fel a szemöldökömet.

- Nagyon jól telnek. Igazából minden a legnagyobb rendben.

- Ahaa, szuper - kínosan vakartam a tarkómat. Nem is értem, hogy miért hívott fel. Talán kérdezni akart valamit? - Valamikor találkozhatnánk! Mi lenne, ha Dániába utaznál? - vetettem fel az ötletet, majd egy kis szünet után válaszolt.

- Jól hangzik! Egyébként is rég jártam Dániában - válaszolta jókedvűen. Váltottunk egy-két szót az itteni és az ottani időjárásról, az emberek viselkedéséről és kibeszéltünk pár híres embert, aztán bontottuk a vonalat. Hálát adtam, hogy nem került szóba a házasságom és a gyerek téma. Még csak az hiányzott, hogy magyarázkodnom keljen. Minden bizonnyal Natalie észre vette, hogy zavarban vagyok, hiszen gyakran felém pillantott és keresett valamit a tekintetemben. Fejemmel a szobák felé biccentettem. Natalie vette a lapot, hiszen a tálcára helyezte a csészéjét, majd mosolyogva elköszönt.

A nap további részében a nyuszit simogattuk. Simogatás közben össze is vesztünk, hiszen én azóta is ragaszkodtam a Károly névhez. Natalie még mindig ellenkezett. Ő azt mondta, hogy a Kajla sokkal jobban illik hozzá. A kettőnk hangulata gyökeresen megváltozott akkor, amikor késő este, Natalie bezárkózott a fürdőszobába és hosszú perceket eltöltött bent. Én csak feszülten feküdtem az ágyon. Végig hallgattam, hogy zuhanyozik, hajat szárít, majd pisil. És pisilés után tíz perc múlva sem jött ki. Pont a könyvet helyeztem az éjjeliszekrényre, amikor meghallottam, hogy sír. Annyira váratlanul ért, hogy azonnal felálltam és az ajtón kopogtam. A szívem a torkomban dobogott. Elképzelni sem tudtam, hogy Natalie miért sírt, ezért türelmetlenül vártam. - Natalie! - mondtam hangosan. - Édesem, mi a baj? Engedj be, kérlek - halántékomat az ajtónak támasztottam. Válasz még mindig nem érkezett. Natalie szipogott, csenden sírt és motyogott valamit. Ökölbe szorítottam a kezem. Mi történhetett?! - Natalie, ha nem nyitod ki az ajtót, akkor betöröm! - emeltem fel a hangom és arra készültem, hogy vállal betöröm, de a kulcs fordult a zárban, ő pedig kinyitotta. Megkönnyebbülve léptem be az ajtón és becsuktam magam után, de meglepődtem amikor Natalie a vizes földön ült. A szívem szakadt meg, amikor sírni láttam. Szőke haja eltakarta az arcát. Fejét lógatta, a lábát pedig felhúzta. Kezével átkarolta a térdét, amikor a padlón három darab terhességi tesztet láttam. Remegő kezekkel a hajamba túrtam. - Natalie? - suttogtam és a legközelebb található teszt felé nyúltam, de ő váratlanul hozzám hajolt, majd sírva átkarolta a nyakam. Félre túrtam a haját, és a lapockáját simogattam. - Mi az eredmény? - suttogtam. Ő csak a fejét csóválta. Oldalra nyúltam, kezembe vettem az egyik tesztet, de nem láttam rajta második csíkot. - Semmi baj!

- Már hogyne lenne baj - suttogta üveges tekintettel. Amikor elhajolt, összeszedte a teszteket és mérgesen a kukába hajította. Össze zavart a viselkedése. Fél héttel ezelőtt még jelét sem adta annak, hogy gyereket szeretne tőlem. És amikor nem jön össze, kiderül, hogy összetöri őt a dolog és a bizonytalanság. - Azt hittem, hogy könnyebb lesz - suttogta könnyes szemmel.

- Várj egy pillanatot - sóhajtva feltettem a kezem, hiszen próbáltam összeszedni magam. - Te komolyan gyereket szeretnél? Tőlem? - mutattam magamra. A válasza fontos volt, hiszen eddig még nem beszéltünk komolyabban a témáról. Élveztük a szexet, de egyszer sem merültünk bele ebbe a témába.

- Komolyan kérdezed, Frederik? - suttogta csalódottan, és lazított a feszült testtartásán. - Az együtt töltött idő alatt rájöttem arra, hogy a boldogságom beteljesüléséhez egy babára van szükségem - hasára simította a tenyerét, majd a fejét csóválta. - Egy babára, akinek te vagy az édesapja. Úgy érzem, hogy mindketten felnőttünk a feladathoz és végre komolyabban is beszélhetünk a témáról. És igen! Nagyon csalódott vagyok. A faházban abban reménykedtem, hogy hamarosan hárman leszünk - ajkát lebiggyesztette, a tekintete piros volt a folytonos könnyektől. A szívem szakadt meg, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék. - Az elején a hazugságnak köszönhetően fontoltam meg a baba témát, de most már köze sincs ahhoz - hevesen fejét rázta és gyorsan hozzátette. - Szeretnék egy babát - megragadta a karom. Úgy csinált, mintha ebben most segíteni tudnék. A fejemet ráztam.

- Tudtuk, hogy nem egyszerű gyereket nemzeni - suttogtam magam elé. - Sokan hetekig és hónapokig próbálkoznak. Olyan is van, hogy az első magzat nem marad meg...

- Miért mondasz ilyeneket? - suttogta szipogva. - Ne vedd el a maradék reményemet, kérlek - olyan ártatlan volt. Nem akartam felzaklatni őt, ezért szorosan magamhoz húztam. A haját simogattam, majd felajánlottam, hogy feküdjünk az ágyra és beszéljük át a dolgot. Furcsa volt erről a témáról beszélgetni vele. Leginkább az ijesztet meg, hogy komolyan tudtunk beszélgetni. Lehetett érezni, hogy ő szeretné. Itt csak egy dolog hiányzott... - De tudom, hogy te is szeretnél babát - mosolyogva a szemembe pillantott, de én gyorsan az ablak felé fordítottam a fejem. Úgy csináltam, mintha valami érdekeset látnék, pedig csak a tekintetét akartam kerülni. Nem voltam biztos benne. Semmiben nem voltam biztos. Az iránta érzett szerelmem az egyetlen, ami mindennél erősebb. Viszont ez nem egyenlő azzal, hogy készen állok. Egy baba...óriási felelősség. Próbák elé állítja az embert. Rengeteg szabadidőt elvesz és az energiát elszívja.

- Nekem az a véleményem, hogy ezt jól át kell gondolni. Ez egy olyan dolog, ami életre szól. Életet adni valakinek... - a fejemet csóváltam, miközben el sem hittem azt, hogy ilyenekről beszélek. - Csak annyi, hogy jól meg kell gondolni! - jelentettem ki határozottan. - Egyébként is fiatalok vagyunk - fordultam felé. Lassan ráfeküdtem, megtámaszkodtam az alkaromon és oldalra söpörtem a haját. Amikor szabaddá vált a nyaka, lehajoltam hozzá és édes csókot nyomtam rá. Natalie a hajamba temette az ujjait. Éreztem rajta, hogy vágyott rám, de éreztem benne egy célt, amit követett. - Remélem, hogy mostantól nem csak azért fogsz lefeküdni velem, mert gyereket akarsz - jelentettem ki szórakozottan, de ebben a pillanatban nem nevetett, hanem dühösen elhajolt.

- Inkább aludni szeretnék - párna alá csúsztatta a kezét és durcásan lekapcsolta az éjjeli lámpát. Én csak pislogás nélkül néztem rá.

- Már ne haragudj, de van egy testrészem ami nagyon nem akar lenyugodni - szürke nadrág alatt található dudor felé pillantottam. - Kétlem, hogy fáradt lennél.

- Már az is baj, hogy aludni szeretnék?

- Megsértődtél - jelentettem ki sóhajtva.

- Jó éjt, Frederik! - mondta határozottan, ezért kifújtam magam, majd a hátamra feküdtem.

- Aludj jól! És köszönöm az értelmetlen beszélgetést - szúrtam oda és megfordultam. Idővel kiderítem, hogy mi a probléma forrása.