Frederik említette, hogy a menedék ház nem csak különleges, de az erdő mélyén található, ezért a természet is gyönyörű. Viszont álmaimban sem gondoltam volna, hogy minden képzeletemet felülmúlja majd. Amikor a terepjáró a helyszínre gurult, azonnal a herceg felé pillantottam, hiszen nem hittem a szememnek. Szavakkal nem lehet megfogalmazni, hogy mi várt rám. Minden gondolatomat össze kellett szednem, hiszen örömömben sikítani tudtam volna. Azonnal kiszálltam a terepjáróból, becsuktam magam után az ajtót és tátva maradt a szám. A menedékház, egy kicsi hegyre épített, luxus és modern villa. Igaz, hogy eredetileg faház, de hatalmas volt. Két emeletes, az egyik oldalán pedig vastag üveg volt. Hosszú, keskeny lépcső vezetett a hátsó terasz felé. A teraszról lehetett látni az egész várost. Frederik mellém állt, majd erőltetett magára egy mosolyt. Egyébként ma nagyon jóképű volt. Magasított nyakú, szürke felsőt és hosszított, fekete kabátot viselt. Fekete farmer feszült rajta, és csillogott a lakk bakancsa. A haját szigorúan hátra lakkozva viselte. Elképesztően jóképű volt, viszont a táj és a luxus faház elrabolta a szívemet. - Ez valóban a tiéd? - sétáltunk a lépcső felé, majd Frederik alaposan körülnézett, végül udvariasan előre engedett.

- Az enyém - mondta halkan. Ő mögöttem sétált, de én nem tudtam levenni a szemem a természetről. A hegyre épített lépcső miatt egyre több kilátást kaptam. Mellettünk óriási fenyő ágai pont takarták a kilátást, de ahogy feljebb haladtam, egyre jobban láttam a távoli várost. A nap szikrázóan sütött, de úgy éreztem, hogy most minden olyan kicsi és távoli. Nem tudtam levenni a szemem a tájról, ez meggondolatlanság volt. Az ereimben megfagyott a vér, amikor félre léptem és megcsúszott a lábam. Emlékszem, hogy egy hangos sikoly hagyta el a számat, amikor hátra zuhantam. Minden bizonnyal le is estem volna, ha Frederik teste nem tart meg. Erősen kapaszkodott a korlátba, a másik kezével pedig átfogta a derekam. Zihálva és hevesen dobogó szívvel pillantottam az ajkára. Frederik felvonta a szemöldökét, majd ajka szélébe harapott. - Lesz még alkalmad a kilátásban gyönyörködni - suttogta, majd elengedett és a torkát köszörülte.

- Köszönöm - suttogtam zavartan, majd a továbbiakban figyeltem, hogy hova lépek. A lépcsőről fantasztikus kilátást nyílt a városra, viszont a luxus faház nyílt teraszáról egyenesen gyönyörű. Fekete korlát és átlátszó üveg fal előtt álltam. A korlátra támaszkodtam, de Frederik szólt, hogy menjek be. Ryan letette a csomagokat, majd azonnal a másik ház felé sétált.

- Szóljanak, ha bármire szükségük van! - hátra sem nézve kinyitotta a kabin ház kék ajtaját, majd becsapta maga után. A kicsi kabin ház a faház mellett, és a kicsi fenyők lábánál foglalt helyett. Megfordultam és Frederik szemébe néztem, aki egy hirtelen mozdulattal megfogta az ajtót és félre húzta, ezért az üveg félre húzódott.

- Na gyere - kezébe vette a két bőröndöt, majd beléptünk a házba. A ház nagyon otthonos, takaros, de mégis modern volt. A tipikus faháznak köszönhetően, fehér falak és ráépített, világosbarna gerendák voltak. A mennyezetről sok lámpa lógott. Hófehér szőnyeg, szürke nagy kanapé és beépített tévé nézett vissza ránk. A beltér nagyon magas és eszméletlenül világos volt. A falak valóban minimálisak voltak, hiszen sokkal több volt az üveg és ennek köszönhetően a tiszta fény. A szürke kanapé előtt, kettő darab, fekete kör asztal foglalt helyett. Hátul volt egy kisebb konyha, szürke okos hűtővel és a mosdó, illetve a lépcső és fent volt a hálószoba. - Hogy tetszik? - Frederik a kanapéra pakolt, majd a fehér falba épített, kandalló felé pillantott.

- Gyönyörű - simítottam meg a kanapét. - Nagyon világos és tágas - pillantottam a mennyezet felé, majd levettem a kabátomat és a cipőmet. A karomat dörzsöltem, hiszen a házban is hideg volt. Frederik vette a lapot, ezért azonnal a kandalló felé lépett, majd eltűnt egy fal mellett. Amikor visszajött, észrevettem, hogy a fehér és fekete színű kandalló üvegén tűz és narancssárga foltok jelennek meg. - Elektromos kandalló? - sétáltam közelebb hozzá, majd letérdeltem és közel tartottam a kezem. - Már most érzem a meleget - suttogtam, miközben észrevettem, hogy Frederik viszonylag szótlan volt. Fél szemmel néztem, hogy mit csinál: lehúzta magáról a kabátot, az enyémre tette, lerúgta a bakancsát és végig sétált a nappalin. Egy kicsit úgy érzem, hogy távolságtartó velem. Ennek sejtem az okát, és pont ez miatt nem hibáztatom. Megértettem, hiszen nem csak őt érintette a teher. A teher engem is érintett, hiszen tőlem senki nem kérdezte meg, hogy szeretnék-e anya lenni. Frederik csak közölte a tényeket. És abban a percben valóban azt hittem, hogy konzervdobozt csinálok a fejéből. Ő csak közli a tényeket. Ritkán kérdez meg és még ritkábban készít fel dolgokra. Talán ez az egyik rossz szokása. Viszont a rossz szokásai mellett ott vannak a jó dolgok és a pozitív oldala is. És igen, van ilyen oldala is, csak ritkán mutatja meg.

- Szólok Ryannek, hogy vásároljon be - az üvegajtó felé pillantott, de miközben bakancsát visszahúzta, érdeklődve figyelt rám. - Szeretnél valamit? Vejle nem éppen a legnagyobb város, de sok élelmiszer üzlet van!

- Igen - mosolyogtam. - A csoki jól jönne. És egy kis narancs - bólintottam, mire a herceg tudomásul vette.

- Jól van. Ryan mindenre szokott gondolni, szóval nem maradunk étel nélkül - hátat fordított, majd kilépett az ajtón és ajkát összeszorítva, visszahúzta azt. Én csak sóhajtva ültem a meleg kandalló előtt, hiszen nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Frederik távolságtartóbb velem, mint valaha. Még mindig nem tudom, hogy mire számítsak. Végül úgy gondoltam, hogy felfedezem a ház többi részét is. Egy gyors mozdulattal lófarokba kötöttem a hajam, majd a fehér pulcsim ujját piszkálva felsétáltam a lépcsőn. A csiga lépcső egyenesen a hálószoba felé vezetett. A szoba nagyon különleges volt. Azonnal elpirultam, hiszen belegondoltam abba, hogy az éjszakát itt fogjuk tölteni? Együtt? Ebben az ágyban? A falakat sötétbarna gerendák takarták. Középen volt a francia ágy, a két oldalán kicsi szekrénnyel. A lámpa különleges volt, hiszen a plafonra rögzített lámpából, kicsi szálak és "apró kristályszemek" adták a világítást. Minden modern, minden illatos és világos volt. Fekete szőnyeg hevert az ágy előtt. Kicsi ablak pompás kilátást adott a városra és a fenyőfákra. Konkrétan ennyi volt a hálószoba. Frederik jól mondta, hogy kicsi lesz. Még mindig elvörösödtem, hiszen akaratlanul is elképzeltem, ahogy a félhomályban fölöttem támaszkodik és megcsókol. A fejemet ráztam. Ez az elképzelés miért áll mérföldekre tőlünk? Miért érzem azt, hogy erre még sokat kell várnom?

- Kösz, Ryan - sóhajtva leültem a műanyag székre, majd a hajamba túrtam és a faház felé pillantottam. A kis kabinház rácsos ablakai pont az erdőre és a közelben található befagyott tóra néznek. Szerencsére lesz magánéletünk és nem kell attól félni, hogy belehet látni a házba. Viszont több szempontból féltem. Az egyik a szívem, aminek meg kell nyílnia. Több mint egy éve emeltem magam köré ezeket a védő falakat. Nem tudom, hogy készen állok-e arra, hogy végre ledöntsem. A másik amitől félek, az a hercegnő. Ő gyönyörű. És kurvára akarja a farkam. Viszont neki ez sokkal többet jelent. Szerelmet. Vagyis olyasmit.

- Akkor észben tartom, hogy mit kell venni - Ryan helyet foglalt a kicsi heverő szélén, majd összehúzott szemekkel felém pillantott. - Minden rendben? - bekapcsolta az elektromos radiátort, majd kicsit közelebb húzta.

- Nem tudom - kulcsoltam össze az ujjaimat. - Egy kicsit félek - vontam fel a szemöldökömet, miközben Ryan bólintott. Ritkán gondolok rá, viszont Ryan a jobb kezem. Mindig is az volt de William halála óta tőle is elzárkóztam. Ő már lassan a negyvenes éveit tapossa, de még mindig a legjobb a szakmában. Akkoriban a második apámat láttam benne. Szó szerint imádtam a pasast, és rengeteget programoztunk. Kirándultunk, hegyet másztunk és a nőkről beszéltünk. Viszont sok embert ellöktem magamtól. Beleértve őt is.

- Mitől? - kérdezte.

- Attól, ami vár rám - suttogtam. - Attól, hogy meg kell nyílnom. Attól, hogy le kell döntenem a falakat.

- Szerintem attól fél, hogy megszereti a hercegnőt és elveszítheti!

- Pontosan - csóváltam a fejem. - De azt is tudom, hogy néha kockáztatni kell - mondtam, miközben belépett a sofőr és ledobta magáról a kabátot. - Nem tudom, hogy készen állok-e a szerelem és arra, hogy szeressek valakit.

- Ez nem hangzik túl jól - vágta rá Dimitri. - Elnézést felség, de nagyon el van tévedve - vágta rá, mire összeráncolt szemöldökkel Dimitri felé pillantottam. Fém termoszból forró kávét öntött magának, majd a fejét csóválta. - A szerelemtől mindenki fél. Leginkább azért, mert nem létezik olyan, hogy csak jó oldala van! És a szerelem felé leginkább annak nehéz nyitni, aki tudja, hogy milyen a szívfájdalom - bökött felém. - Viszont ez mind legyőzhető! Tudjuk, hogy mitől fél. Gyerekkora óta a családjának dolgozunk. Maga még a kertben futkározott, amikor mi dolgozni kezdtük a palotában. Jobban ismerjük magát, mint bárki mást. És tény, hogy William halála óta nagyon megváltozott. És elnézést, hogy szóba hozom - kortyolt bele a termosz kupakjába.

- Maguk olyanok, mintha a bátyáim lennének! Vagy mint pótapák - sóhajtottam, majd előre pillantottam. - Tudom, hogy mit kell tennem, csak azt nem tudom, hogy mennyire leszek képes megnyílni!

- Akinek a szíve sebzett, az teljesen úgysem fogja feltárni - suttogta Ryan. - Viszont létezik egy személy, akinek megéri feltárni - pillantott a faház felé, mire bólintottam.

- Hát ez nyálas volt, Ryan - röhögte el magát Dimitri.

- Én inkább visszamegyek - mutattam a faház felé. - És köszönök! Mindent!

- Nincs mit, Frederik - válaszolta Dimitri.