Az eltelt órák feszülten és kifejezetten csendben teltek. És, hogy miért? Azért, mert Frederik mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lehető legtávolabb legyen tőlem. És, hogy ez mit eredményezett? Természetesen nem vesztünk össze miatta, viszont ez miatt én sem beszéltem vele. Úgy döntöttem, hogy egy üveg borral helyet foglalok a tévé előtt és bekapcsolom a Netflixet. Frederik akkor ült le a kanapé másik oldalára, amikor fekete alalpon megjelent a piros felirat. Fél szemmel láttam, hogy érdeklődve figyeli a tévét, de esze ágában sem volt megkérdezni, hogy mit nézünk. Nulla kommunikáció! Nulla!

Mit kezdjek vele? Mégis mit? Egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta. Amikor nyugodt állapotában van, akkor el van merülve a saját gondolataiban és meg sem szólal. Lassan tényleg konzervdobozt csinálok a fejéből, hiszen megérdemelné. Sóhajtva keresgéltem a legújabb sorozatok között: A nagy pénzrablás, A korona, (még aktuális is lenne, haha), Formula1 Hajsza a túlélésért, A Bridgerton család...

- Nézzük ezt! - mondta hirtelen, de fejrázással jelezte, hogy ő a forma1 sorozatra értette. Rendben. Mély levegő, Natalie! Mély levegő! Gyorsan tovább lapoztam, aztán megállítottam a Vágyak/Valóság című sorozatnál. Életemben nem láttam, viszont romantikus lehet. Tökéletes lesz. - Én a Hajsza a túlélésért szeretném nézni - pillantott felém, de én a fejemet ráztam.

- És az nem számít, hogy én mit szeretnék nézni? - tartottam kezemben a tévé kapcsolót. - Legalább az első részt nézzük meg! Biztos vagyok abban, hogy romantikus és nagyon jó sorozat lesz - kértem halkan, mire Frederik a tévé felé pillantott, majd sóhajtva bólintott.

- Jól van! Nézzük a Vágyak/Valóságot - vette kezébe a telefonját.

- Nézni fogod? - suttogtam, miközben rányomtam az első részre. Frederik felém pillantott.

- De csak akkor, ha leköti a figyelmem - erőltetett magára egy mosolyt. Én vigyorogva elindítottam, és még csak nem is sejtettem, hogy mi vár ránk. Nos. A harmadik perctől kezdve Frederik nem csak meglepődött, de pislogás nélkül kiejtette a kezébőla telefont, és vörös arccal elöre hajolt. Én is ugyan ezt tettem, hiszen ez a sorozat...hogy is mondjam? - Natalie? - suttogta.

- Igen? - kérdeztem, miközben a sorozatban szereplő nő, múltbéli szexuális életét elevenítette fel. - Ó jesszus! - nevettem el magam, majd megállítottam a tévét, így tökéletest rálátást kaptunk a nő melleire. - Nem tudtam, hogy ilyen lesz - fordultam Frederik felé, aki kikészülve összefonta kezét a tarkóján.

- Hát...felkeltette a figyelmem, az biztos - nevette el magát. - Nézzük tovább!

- Nincs az a pénz - léptem ki nevetve. Ő felháborodva pillantott felém, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy egyenesen mellém ül, majd a kapcsolót próbálja megkaparintani.

- Az előbb még odáig voltál érte. Nekem pedig elnyerte a tetszésem!

- Nem is értem, hogy miért - tettem hátra a kezem, de Frederik mindent elkövetett azért, hogy elvegyek a tévé kapcsolóját. A combom mellett térdével megtámasztotta magát, majd közel hajolt hozzám és csuklómra simította a kezét. Ennek köszönhetően nem csak kalitkában voltam, de a teste védelmezően körbe ölelt. - Nem fogok veled ilyen sorozatot nézni.

- Hamar meggondoltad magad - mélyen a szemembe pillantott, majd hátra tűrte az egyik hajtincsem. - Miért vagy zavarban? - pillantott az ajkamra. Nehezemre esett nem megcsókolni őt. Szívem szerint az tettem volna. Biztos mindenki tudja, hogy milyen érzés az, amikor nagyon vágyunk valamire, de nem kaphatjuk meg. Frederik ajka...több mint amire vágyom. Éheztem rá. Akartam. Ízlelni akartam és beletemetkezni az élvezetbe. Volt ebben a pillanatban valami, ami magával ragadta a szívem. Magamnak sem akartam bevallani, de az egész testem vágyott rá. Szó szerint. Minden porcikámban éreztem a szexuális vágyat és a késztetést arra, hogy közelebb kerüljek hozzá. És ebben a pillanatban, Frederik volt az, aki csábított engem. Fölöttem támaszkodott, de a két kezem a fejem fölött volt. A testem feszült, de nem bántam.

- Ha ezt a sorozatban látottak hozták ki belőled, akkor tovább is nézhettük volna - suttogtam, mélyen a szemébe nézve.

- Hm... - apró mosolyra húzta az ajkát, majd a hajamat simogatta. Én csak kérdő pillantással ajándékoztam meg.

- Mit csinálsz?

- Próbálom eldönteni, hogy mit szeretnék - suttogta, mélyen a szemembe nézve. A kialakuló helyzetnek köszönhetően, én oldalra pillantottam, majd a fejemet csóváltam.

- Ez kezd kiábrándító lenni - sóhajtottam és oldalra biccentettem a fejem, de szinte áram csapásként ért a herceg érintése. Kezét a combomra helyezte, majd simítani kezdte. Mindketten a kézfejére pillantottunk, majd vissza egymás szemébe. A simogatása és az érintése is elvarázsolt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy levegyen a lábamról. Nem csak izgató volt, de felébresztette a bennem szunnyadó tüzet. - Átmész romantikusba? - suttogtam a kanapén fekve.

- Csak, ha szeretnéd - válaszolta egyszerűen, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy a nyakamhoz hajol, majd csókot nyom a bőrömre. A meleg és puha ajka elvarázsolt. Azonnal a hajába túrtam és lehunyt szemmel élveztem. Élveztem, hogy van, és élveztem, hogy egy kicsit többet ad magából. Azt még nem tudom, hogy mikor ér véget, de ebben a pillanatban valóban boldog voltam. Ujjaimat mélyen túrtam a fekete hajába, majd sóhajtva biztattam, hogy folytassa. - Puha a bőröd - kicsit letolta a pulcsimat, majd a kulcscsontomat kezdte el puszilni. Az érintése felperzselt és egyszerre égetett. Folyamatosa hullám robbant a testemben és csak többet akartam tőle. Mert belőle sosem elég. Ott a kanapén fekve nem gondoltam másra, csak arra, hogy őt akarom. Teljes egészében. Lassan, de felül kerekedtem rajta. Ő a kanapéra ült, én pedig az ölébe és kéz kezemmel a hajába túrtam. Az ajkához hajoltam, de azonnal megálltam. Csak centik választottak el minket egymástól, de nem vett rá a lélek. Frederik hátra túrta a szőke hajam. Levegő után kapkodott és az ajkamat nézte. - Mire vársz? - suttogta, majd felvonta a szemöldökét. Elpirulva elhajoltam tőle, majd jobban az ölébe ültem. Hogy mire várok? Mire?

- Arra, hogy végre te csókolj meg engem - csóváltam a fejem, majd hátra túrtam a hajam és felálltam az öléből. - Nyugodtan nézd a sorozatot. Nekem elment tőle a kedvem - pillantottam a kócos hajára, majd megigazítottam a pulcsimat és magára hagytam. A konyhában próbáltam kifújni magam, de nem sikerült. A pokolba is már! Miért van az, hogy mindig én teszem meg az első lépést? Miért van az, hogy csak én akarom ezt az egészet? Miért nem közeledik felém? Miért táncol vissza?

Miért...

Miért olyan nehéz, közelednie felém?

Az este további részében egy bögre kakaót csináltam magamnak. Ryan valóban mindenre gondolt, ezért egy melegszendvicset is csináltam. Nem a legjobb vacsora, de este amúgy sem szoktam sokat enni. Késő volt, amikor a félhomályban a szendvicset ettem. A házban olyan csend volt, hogy abban sem voltam biztos, hogy ketten jöttünk ide. Megsértve éreztem magam. Igen. Megsértve, mert ennek nem így kell lennie. Ez lesz az első esténk itt, de világossá vált számomra az, hogy Frederik nem hajlandó közeledni felém. És ez kiábrándított. Tudta, hogy vágyom rá, de mégsem akarta megadni nekem azt, amit akartam. Számomra ez több, mint kínzás.

De mi történik akkor, ha azt adom, amit ő nekem?

Este tíz óra is elmúlt. Pont egy filmet néztem, de nem tudtam teljesen oda figyelni rá, hiszen mozgolódást észleltem. Eddig túl nagy volt a csend, hiszen Natalie órák óta le sem jött a szobából. Viszont meglepődtem, amikor meghallottam a lépteit. Az első gondolatom az volt, hogy megkérdezem tőle, hogy van. De végül gyorsan meggondoltam magam, hisze több dolog is történt. Az első és a legfontosabb az, hogy elvesztettem a fejem. Nem tudtam, hol vagyok, mit csinálok és mit iszok. Ennek viszont egy oka is van. Mégpedig az, hogy Natalie, fekete és rózsaszín csipkés fehérneműben állt meg előttem. A félhomálynak köszönhetően tökéletes rálátást kaptam az alakjára. Ó anyám! - Frederik! A körömlakk még nem száradt meg! Bekapcsolod a melltartómat? - azonnal hátat fordított nekem, ezért mögé álltam, vagyis felugrottam.

- Izé...hogyne! Khm! - köszörültem a torkomat, de a pillantásom minden percben a fenekére tévedt. Fekete tanga bugyit viselt. A fehérnemű szélén, apró rózsaszín csipkék és kettő darab masni volt. Kurva kevés anyag takarta a testét. A teste, kecses mint egy hattyúé. Vékony, a bőre puha és tökéletes. A bőréből áradó illat elvarázsolt.

- Tudod, hogy kell? Várj ezt vegyük el - a kezemből kivette a bögrémet, majd előttem állva, egyszerűen előrehajolt. Amikor előrehajolt, a szemem kikerekedett és nagyot nyeltem. Kínoz engem! Biztos vagyok abban, hogy ez a büntetésem! A fehérnemű alsó része, egy idegesítően vékony tanga. kezemmel is apró darabokra tudnám tépni. Erre lehajol úgy, hogy feneke a férfiasságomat súrolta. - Minden rendben? - kérdezte, majd megfogtam a fekete melltartót a két oldalán. Remegett a kezem.

- Persze! Csak nagyon meleg van itt - a félhomályban láttam, hogy a makulátlan, kecses lapockája libabőrös lesz az érintésemtől. Legszívesebben végig csókoltam volna és letéptem volna ezeket a darabokat róla. Szerencsétlenül összekapcsoltam a melltartót, majd kifújtam magam. - Kész vagyok! Ugye? - gyorsan leültem a kanapéra, de ekkor velem szembe fordult és egyenesen a combomra tette a lábát. Mi a fasz?

- Felhúzod nekem a harisnyát? - biccentette oldalra a fejét. Ez már több mint kínzás! Előttem állt és csak pár centi választott el, a fekete csipkébe csomagolt kincsétől. A dombocskáról nem tudtam levenni a szemem. Egyébként a combjáról sem és a lábszára is az őrületbe kergetett. - Minden rendben? - fújta a frissen lakkozott körmét. - Csak fogd meg a harisnya szélét és húzd fel a combomig - kérte mosolyogva.

- A...a combodig - bólintottam, majd megfogtam az átlátszó harisnyát és lassan végig húztam a lábán. Egyáltalán miért vesz fel ilyen darabokat? Azért, hogy magának tetsszen? Vagy engem idegesítsen? A nőiessége folyamatosan a szemem előtt volt. Kínlódtam. Valóban ez a büntetésem? Ilyet egy férfinak sem kívánok! - Hú, kész vagyo...

- Itt a másik! - gyorsan a combomra tette a másik lábát, közben a körmét fújta. Hátra dőltem, majd a fejemet ráztam.

- Nekem ez nem megy! Kikészültem - vágtam rá remegve. Nem tudtam levenni róla a szemem. Közel volt előttem. Terpeszben állt. A tévé megvilágította a kecses testét és a fehérneműt. Azt a nagyon kicsi, vékony fehérneműt. Ha nem téphetem le róla, akkor biztos, hogy megőrülök.

- Mi a baj, Frederik? A férjem vagy! Csak a segítségedet kértem - mondta halkan, mire erőt vettem magamon és gyorsan felhúztam a másik harisnyát is. - Köszönöm szépen - lehajolt hozzám, majd puszit nyomott az arcomra. - Legyen nagyon szép estéd! Lehet enyém az ágy? - elsétált mellettem, majd a hálószoba felé igyekezett. Megrészegülve vettem kezembe a csészét, de a lendületnek köszönhetően azonnal a nyakamba öntöttem a bögre tartalmát.

Öt perc alatt kikészített ez a nő! Öt perc alatt...