A történteket természetesen nem tudtam magamban tartani, ezért reggeli után az anyámmal teáztam. Anya lassan kortyolta a meleg teát, közben a kert felé pillantott. A nap erőtlenül sütött, ezért felolvasztotta a havat és foltokban megjelent a gyenge fű és a macskaköves járda. Anya minden bizonnyal látta, hogy feszült vagyok, ezért a kezemre simította a kezét. Erőltettem magamra egy mosolyt és felsóhajtottam. - Hallottad a hírt, igaz? - suttogtam, mire összeráncolt szemöldökkel a zsúr kocsira helyezte a csészéjét. Megigazította a kontyba kötött haját, majd felsóhajtott.

- A palotában mindenki erről beszél - ívelt szemöldökét felvonta, majd a torkát köszörülte. - De szeretném tőled is hallani! Hogy történt ez az egész? - fordult kicsit felém, majd ölébe ejtette a kezét. A csésze köré fontam az ujjaimat, majd megigazítottam a lila blézeremet és a fekete kosztümöt.

- Frederik hazugsága miatt egy olyan lavinát indított el, amiről idővel úgyis kiderül, hogy hazugság, és akkor az egész család lebukik. Ezért úgy döntöttünk, hogy...

- Unokám lesz?

- Még nem tudom. Az van tervben, viszont mondtam neki, hogy szerelem nélkül én nem akarok ebbe bele vágni. És a baba téma nem olyan dolog, amiről az ember egy hét alatt dönt. Talán hónapok is kellenek hozzá. Én én még képtelen vagyok dönteni. Nem menne, és nem is akarok még dönteni. Ezért találta ki azt, hogy utazzunk el egy hétre és adjunk esélyt a házasságunknak - fejeztem be, mire anya elismerően bólintott. - És ezt értékelem. Épp itt az ideje annak, hogy Frederik közel engedjen magához - sóhajtottam izgatottan.

- Kérdezhetek valamit? - suttogta, majd egy kicsit közelebb hajolt hozzám. Alig láthatóan bólintottam és a szemöldökömet ráncoltam. - Szereted őt?

A váratlan kérdés miatt apró mosolyra húztam az ajkam. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd el dobogni. Majd kiugrott a helyéről. Kényelmetlen görcs keletkezett a gyomromban. Mintha a pillangók életre keltek volna. - Nehéz lenne megmagyarázni azt, hogy mit érzek iránta - suttogtam. - Szeretem - vallottam be. - Boldog vagyok, amikor rá gondolok. Biztonságban érzem magam mellette és úgy érzem, hogy különleges vagyok - néztem anya szemébe, aki könnyei között bólintott. - Számomra Frederik... az a férfi, akivel el tudom képzelni a jövőmet. Viszont belehalnék, ha továbbra is szakadék lenne köztünk - sóhajtottam gondterhelten.

- Számítottál arra, hogy ezt fogod iránta érezni?

- Lehetetlen lett volna nem belé szeretni, anya - csóváltam a fejem. - Frederikben minden megvan! Humor, férfiasság, komolyság, szenvedély...

- Az utóbbit ritkán látni, igaz? - kuncogott.

- Ezt szeretném kihozni belőle!

- És úgy gondolod, hogy sikerülni fog? - suttogta, miközben apa lépett be az étkezőbe. Egy fehér inget és egy szűkebb farmert viselt. Göndör haja rakoncátlan volt, a borostája pedig szakállá változott. Szeme mellett összefutottak a ráncok, miközben a kanapé karfájára ült és megpuszilta anya feje búbját.

- Hogy vannak a szépségeim? - simogatta anya, hullámos fürtjeit. - Miről cseverésznek a hölgyek?

- Egy olyan dologról, ami nem neked való - válaszolta anya, és puszit nyomott apa kézfejére. - Szerinted miről beszélünk, Victor?

- Lehet, hogy nem szeretném tudni - ráncolta a szemöldökét. - A nézésetek alapján úgy gondolom, hogy nem nekem való téma!

- Szerelemről beszélgettünk - suttogta anya, majd szeme felcsillant. - Emlékszel még a napra, amikor megismerkedtünk? - suttogta üveges tekintettel, mire anya fejére helyezte az állát és elmosolyodott. Oldalra biccentettem a fejem, majd felvontam a szemöldökömet. - Varrónő voltam, amikor apád betévedt az üzletbe. Nemes és nagyon elegáns volt. Szép ruhákat viselt. Bőr övet és csillogó csizmát - suttogott anya. - A segítségemet kérte, mert leszakadt az inge gombja. Én fel varrtam neki - pillantott előre. - Közben sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy a palotában dolgozik.

- Azt hitted, hogy inas vagyok - pillantott le anyára, aki bólintva folytatta.

- Másnap visszajött, hiszen egy másik gomb is leszakadt az ingéről. Vissza varrtam és apádnak be nem állt a szája. Nagyon udvarias és érdeklődő volt.

- Másnap is visszament?

- Kiszakadt a zakója - mosolygott. - Pont itt, a válla részén - helyezte apa vállára a kezét. - Vissza varrtam, közben apád elhívott vacsorára. Annyira meglepődtem, hogy megszúrtam az ujjam. Ő pedig hozott egy zsebkendőt és az ujjamra csavarta - nevetett anya, majd mélyen egymás szemébe néztek.

- Életem legjobb döntése volt, mikor tönkretettem a ruháimat csak azért, hogy újra és újra lássalak - suttogta halkan. - Nem telt el úgy nap, hogy nem találkoztunk volna anyáddal mosolyodott el. - Aztán jött a szerelem, két csodálatos kislány és az életünk kerek lett - fejezte be, majd könnyeim között hátra dőltem és elmosolyodtam.

- Ez gyönyörű történet - sóhajtottam fáradtan.

Nagyon gyönyörű...

Késő este a ruháimat pakoltam. Az ágy közepén található bőrönd nyitva volt, viszont a hajtogatásról voltam híres. A hajtogatás nekem egyenlő azzal, hogy bedobom a ruhákat és jól van az úgy. Anya csak nevetett rajtam, hiszen minden ruha darabot átvett, majd szépen összehajtotta és a bőröndbe helyezte. - Szép helyre mentek! Mindig is szerettem a menedék házat - vallotta be, majd felsóhajtott. - Minden rendben?

- Persze - ültem le az ágy szélére. - Vagyis azt hiszem, hogy igen - rántottam meg a vállam. - Tudod...helyre kell hoznom a hibáimat. Meg kell mutatnom apámnak, hogy alkalmas vagyok a királyi rangra - sóhajtottam feszülten.

- De mi van a szívedben? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Anya arcát fürkésztem, majd sóhajtva megráztam a fejem.

- Számít az?

- Persze, hogy számít, Frederik - simította meg a hátamat.

Késő este a hullámos kádban fürödtem. Talán az enyém volt a legszebb fürdőszoba. Minden fehér gránit, és arany színű volt. A kád közvetlen a kocka zuhanyzó előtt foglalt helyett, ezért óriási habok között élveztem, hogy végre pihenhetek. Hosszú idő után úgy éreztem, hogy újra van remény a boldogságra. Bár tudom, hogy ezúttal minden rajtam függ. A jövő, és a hercegnő boldogsága is. Megértettem a hercegnő észrevételét és tökéletesen egyetértettem vele. Nem vallottam volna be, de igaza volt. Nem csak döntöttem a jövője felett, de el is raboltam. Kicsiket pislogva emeltem ajkamhoz a pezsgős poharat, miközben a víz sugár maszirozta a hátamat. Jövő héten minden más lesz. Félre kell tennem a haragot és nyitnom kell a házasságom felé. Muszáj lesz, hiszen ha nem jön össze a baba, akkor az egész jövőmnek lőttek.

Késő este kopogtam a hercegnő ajtaján. Egy halk "szabad" után benyitottam és szembe találtam magam a hercegnővel. Natalie, a fehér nyuszit simogatta, ezért lassan letérdeltem mellé, majd megsimogattam a nyuszi fülét. Fél szemmel az ágy felé pillantottam, hiszen láttam, hogy már ő is bepakolt. Ez lesz az első alkalom, amikor óvszert is csomagoltam. Bár a gyerekhez az óvszer pont nem kell, de az emberek általában az első alkalomkor szoktak óvszert használni. Na mindegy. Lényegtelen. - Hogy érzed magad? - suttogtam, majd egyenesen felé pillantottam. A hercegnő gyönyörű volt. Nem csak szép, de káprázatos is. Az arany szőke haját egy fekete csattal, a tarkója fölé fogta. Pár tincse az arca mellé lógott. Fekete trikót és rövid nadrágot viselt. Nem volt rajta smink. Az arca tökéletes és selymesnek tűnt. Elgondolkodtam, hogy vajon a válla és a kulcscsontja is ilyen puha lehet?

- Egy kicsit izgatott vagyok - vallotta be. - Ezt leszámítva már nagyon várom és kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Én nagyon szeretem a faházakat. Sokkal hangulatosabbak.

- Majd ha meglátod az én házamat - mondtam büszkén. - Eredetileg egy modern faház! Egy fenyőerdő közepén van. Falak helyett üveg választja el a lakást a természettől! Két szintes. Fent van egy hálószoba, viszont nincsenek falak. Csak egy lépcső vezet fel a házhoz.

- Nagyon jól hangzik! Már alig várom!

- Én is várom - vallottam be hevesen dobogó szívvel. - Viszont Ryan és a sofőr velünk jön! Nekik is van egy menedékház. Közvetlen az enyém mellett van, ezért mindig a közelben lesznek - bólintottam határozottan. - Szóval, mit gondolsz? Belevágunk?

- Bele - vágta rá, mire elismerően bólintottam.

Akkor vágjunk bele!