Azt hittem, hogy rosszul hallok. Kitakartam magam és egy rövid pizsama alsóban és szatén trikóban az ágy szélére ültem. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben elszabadulhat a káosz. Lassan felálltam és oldalra túrtam a szőke hajam. Frederik minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte. A kényelmes és puha melegítő felsője gyönyörűen kiemelte az éjfekete haját és a rövidre vágott, alig látható borostáját. Viszont úgy éreztem, hogy ez az első alkalom, amikor a kifogástalan kinézete sem tud enyhíteni a haragomon. Felváltva kapkodtam közte és a telefonom képernyője között a tekintetem. Frederik látta, hogy a telefont csak jobban szorítottam, ezért védekező állást vett fel. A kezét maga elé helyezte, majd a fejét rázta.

Fél füllel hallottam, hogy azt suttogja, hogy"sajnálom", de semmit nem értettem belőle, hiszen a harag teljesen felülkerekedett rajtam. Minden pillanatban csak az járt a fejemben, hogy Frederik óriási hazugság lavinát zúdított az egész országra. És ennek a hazugságnak köszönhetően az egész ország abban a hitben él, hogy állapotos vagyok. És ha ez nem lenne elég, Frederik kijelentette azt, hogy gyereket kell csinálnunk.

Nos. Elemezzük a dolgokat!

Egy babához szex kell. Sok szex és kitartás. Viszont mi nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy szexeljünk. A második és az egyik legfontosabb az, hogy a szívem minden nap csak jobban összetörik. Frederik nem csak elvette a jövőmet, de a markában tartott. Ebben a szorításában nem tudtam lélegezni és nem tudtam szeretni őt. Az egész jövőm felett döntött és úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig ez nem így van. Egyetlen egy feltétellel fekszem le vele. Az pedig a szerelem. Csak akkor vagyok hajlandó, ha szerelemből történik. Viszont Frederik minden érzelmet maga mögé temet és csak az ország érdekeit nézi. Engem is pont ezért vett feleségül. Én visszavonhatatlanul szeretem, de kettőnk közé egy láthatatlan falat emelt. Nem engedi, hogy szeressem. Nekem pedig szükségem lenne rá.

Próbáltam nyugodt maradni, de ebben a pillanatban ez nem sikerült. - Mit mondtál?! - dobtam le a telefont, majd megindultam felé és megálltam előtte. Frederik alaposan végig nézett rajtam, majd hátra túrta a hullámos haját és széttárta a kezét.

- A felelőtlenségemnek köszönhetően elindítottam egy hatalmas hazugságot. És ezt a fajta hazugságot csak akkor tehetem jóvá, ha... - feltettem a kezem és lehunytam a szemem. Frederik azonnal félbe hagyta, majd össze tette a kezét. - Figyelj, Natalie!

- Te figyelj! - sziszegtem elkerekedett szemekkel. - Elvettél feleségül és döntöttél a jövőm felett. Egy olyan házasságban élek, ami nem csak megjátszott, de korlátozva is vagyok. Nem tehetek ezt és nem tehetek azt. Nem engedsz közelebb magadhoz és nem engeded, hogy jobban megismerjük egymást. És ezek után képes vagy kijelenti azt, hogy gyereket kell csinálnunk! - ráztam a fejem. - Ahhoz szex kell!

- Igen - biccentette oldalra a fejét.

- Szóval én csak egy eszköz lennék, ami segít helyrehozni az undorító hazugságodat?! - bólogattam megállás nélkül. - Olyan hülye voltam, hogy nem mentem haza akkor, amikor esélyem lett volna rá - leültem az ágy szélére, megszorítottam a szélét és a fejemet ráztam. - Nem! - suttogtam. - Sajnálom, de nem - pillantottam a szemébe, majd váratlanul letérdelt elém és megfogta a kezem.

- Szükségem van a segítségedre. Csak hetek kérdése és az emberek gyanakodni kezdenek - pillantott a hasamra, miközben teljesen megértettem, hogy mi a baja. - Ittas voltam. Sok alkoholt ittam, de most nagy szükségem lenne rád.

- És érdekel téged az, hogy én mit gondolok ezzel kapcsolatban? - pillantottam a kezünkre. - Mert én úgy látom, hogy téged csak a saját érdekeit érdekelnek - elvettem a kezem, majd a combom mellé tettem. Ott térdelt előttem Dánia leggyönyörűbb férfija, de valamiért most nem éreztem azt a különleges szikrát. A belőle áradó önzőség és a félelem megváltoztatott bennem dolgokat. Frederik...bonyolult férfi. Viszont most óriási csalódást kerített a hatalmába. - Nekem szükségem van a szerelemre - mondtam őszintén, mire az arcomat fürkészte. - Szükségem van arra, hogy szeressenek és tiszteljenek - sóhajtottam. - Kislány koromban mindig azt vártam,, hogy majd jön a szőke herceg és elrabolja a szívem - magyaráztam, majd mélyen a szemébe pillantottam. - Viszont szerelem nélkül én ebbe nem kezdek bele! A szerelmed nélkül - javítottam ki magam, hiszen itt inkább Frederiken volt a hangsúly. - Szerelem nélkül nekem nem megy.

- Szóval ilyen elvárásaid vannak - suttogta halkan. - Neked szerelem kell ahhoz, hogy közel engedj magadhoz egy férfit? - kérdezte, majd térdemre helyezte a kezét. - Csak ez fog vissza? Az, hogy nincs köztünk szerelem?

- Az fog vissza, hogy nem engedsz közel magadhoz - vallottam be. - Az, hogy rideg vagy és mindig bántasz - csóváltam a fejem. - Az, hogy nem mutatod meg nekem az igazi Frederiket - sóhajtottam, majd hátra túrtam a szőke hajam. - A házasságunk kezdete óta észre sem vetted azt, hogy te vagy az akadály, ami a boldogságunk útjában áll - simítottam tarkójára a kezem. - Mert te nem engedsz közel magadhoz. És nagyon sajnálom, hogy ezt mondom, de emiatt nem vagyok hajlandó segíteni ebben. Nem szeretnék egy olyan szexuális életet élni, ami a megfelelésről és nem a szerelemről szól - hajoltam el tőle.

- Natalie... - suttogta a fejét rázva. - Tudod, hogy milyen vagyok, mióta...William meghalt - pillantott a szemembe. - Tudod, hogy milyen hatással van rám - csóválta a fejét. - Natalie, az apám nincs jól - mondta ki, mire a szemöldökömet ráncoltam. - Öregszik és egyre gyengébb. És én még nem állok készen a trónra. Viszont megígértem neki, hogy helyre hozom ezt a hibát és megmutatom, hogy alkalmas vagyok a trónra - tárta szét a kezét. - Mondj valamit, kérlek - lassan leült mellém, majd sóhajtva előrehajolt és beletúrt a fekete hajába. - Az egész ország úgy tudja, hogy úton van a baba! Pedig még nem is szexeltünk...

- Nem is fogunk, ha nem teljesíted azt, amit kérek - mondtam ki hirtelen, mire Frederik összeráncolt szemöldökkel felém pillantott. Látta rajta, hogy nem érti mire gondolok. Viszont én már összeraktam valamit a fejemben. Összeraktam és csak reménykedni tudtam, hogy bele megy.

- Hogy érted? - suttogta.

- Ez egy kellemetlen téma - vallottam be, mire felsóhajtott. - Hajlandó vagyok segíteni neked, de csak egy feltétellel! - tettem fel a mutatóujjam, majd szívem szerint bólintottam. - Ha cserébe közel engedsz magadhoz és ledöntöd a falakat, amik hónapok óta körülvesznek téged - tártam szét a kezem, de Frederik a fejét rázta. - Egy olyan kényszer házasságban élünk, amiben nincsen boldogság. Ezért cserébe kérem! Boldogságot kérek tőled! És ha boldogok vagyunk, akkor hajlandó vagyok lefeküdni veled! És majd idővel beszélhetünk a baba témáról! Ezt a dolgot nagyon meg kell gondolni. Nagyon!

- Te mindenképpen azt szeretnéd, hogy szerelemből történjen meg? - kérdezte, mire könnyeim között bólintottam. - Most már értem. Te nem azért szeretnéd, mert muszáj!

- Lehet, hogy neked könnyű érzelemmentesen szexelni, de nekem nem - suttogtam. - Nekem nem - ismételten, majd Frederik felállt és bólintott.

- Jól van - helyezte zsebre a kezét, majd háttal állt nekem és gondolkodni kezdett. Könnyeim között végig néztem rajta, hiszen minden percben összetört a szívem. - Van egy ötletem - fordult vissza, én pedig kihúztam magam. - Adok egy hetet ennek a kapcsolatnak. Egy hetet, hogy valami fellobbanjon köztünk - folytatta, mire a szemöldökömet ráncoltam. - És ha ez alatt az egy hét alatt, sikerül közel kerülnünk egymáshoz, akkor bele kezdhetünk!

- Várj egy percet - simítottam ajkamra a kezem és a hallottakat próbáltam elemezni. - Nincsen veszekedés?

- Nincs - tette hátra a kezét. - Csak a házasságunkra koncentrálunk. Jobban megismerjük egymást. És ha megtör a jég, akkor belevághatunk.

- Egy hetet kapok, hogy a kényszer házasságunkból egy boldog házasságot csináljunk?

- Együtt próbálunk csinálni - javított ki.- És ezt csak érted teszem. Azért, mert neked fontosak az érzelmek. Miattad megpróbálok megváltozni! És ez alatt az egy hét alatt tényleg férjként fogok viselkedni. Ideje komolyan tekinteni a jövőre nézve - vonta fel a szemöldökét. - És a gyerek témára is komolyan gondolok. Dániának kellenek majd trón örökösök.

- Talán működhet. De mi van akkor, ha képtelen vagy közeledni felém? Ha újra hátra lépsz és falat emelsz magad köré?

- Akkor az csak az én hibám lesz - vallotta be. - A következő hét fontos lesz. Sok időt kell együtt töltenünk, ezért úgy gondoltam, hogy utazzunk el a menedék házamba. Egy gyönyör faház a hegy lábánál. Mindent fenyők és dombok ölelnek körbe. Én mindig oda megyek, ha magányra vágyom. Ha van hely, ahol nyugodt lehetek, akkor az ott van - sziszegte. - Mit gondolsz?

- Egy mesébe illő faház egy gyönyörű hegy lábánál? Egy ház, ahol csak ketten leszünk? - kérdeztem kimérten és próbáltam leplezni a boldogságomat. Te jó ég! Frederik ezt tényleg megteszi? Értem teszi? - Szerintem megér egy próbát - suttogtam magam elé. - Próbáljuk meg, Frederik - sóhajtottam remegve.

- Jól van! Akkor szólok apámnak és mindent elmondok neki! - mielőtt kilépett volna, gyorsan hozzátettem.

- Ezt értem teszed? Az érzéseim miatt?

- Te mondtad, hogy szerelem nélkül senkivel nem feküdnél le, nem? - vonta fel a szemöldökét.

- Ez így igaz - sóhajtottam.

- Ezért teszem! Szükséged van az érzelmekre. És talán ez alatt az egy hét alatt kihozhatjuk a kapcsolatunkból - bólintott, majd hozzátette. - Meleg ruhákat pakolj.

- Rendben! Úgy lesz! Holnap indulunk?

- Holnap - sóhajtotta, majd becsukta maga után az ajtót.

Te jó ég! Vajon mi vár rám?

Viszont hátra van még egy dolog, amiről alaposabban beszélnünk kell. Ez pedig a baba téma...

De úgy érzem, hogy az még várhat egy kicsit. Az első cél az, hogy megtaláljuk egymást és áttérjünk a jó ösvényre. 

Miért érzem azt, hogy jobbnál jobb napok következnek?!