Ma a herceg egész nap távol volt tőlem, mert az uralkodókkal ment el vadászni. Nekem világosan elmondta azt, hogy nem kíván velük tartani, de reggel mégis arra kelltem fel, hogy üres melettem az ágy. Gondolom Edward herceg nem mondhat ellent az apjának.

Ezért én úgy gondoltam, hogy a mai napomat hasznosan töltöm. Első sorban lehúztam az ágyat, és kicseréltem egy sötétkék bársony takaróra, és hófehér díszpárnákra. A herceg úgyis szereti a sötétkék árnyalatot. Ezután levittem a mosókonyhába és elis indítottam. A hat darab mosógép közűl a legutolsóba tettem, hiszen én mindig abban szoktam mosni. Amíg a gép mosta az ágyneműket, arra gondoltam, hogy a lakosztályunk elötti kicsi pálmafát, beviszem, és a hatalmas ablak - ajtó mellé teszem ami az erkélyre nyílik. Mindig meseszépnek tartottam a függöny helyett díszelgő, padlóig érő vörös bársony anyagot, amit aranyozott színek díszítettek. Az egész szobát átjárta a levegő, miközben a fürdőszoba ajtót is kinyitottam, és amit tudtam, ott is takarítottam. Ha ezt a herceg tudná, akkor biztos, hogy leállítana engem. De valamiért nem tudom azt végig nézni, hogy más teszi rendbe azt az ágyat ahol mi szexelünk.

Fél óra alatt végeztem az eleve tiszta fürdőszobával, de annyira szerettem ezt a világos, tágas és elökelö márvány helyiséget, hogy órákat tudnék itt bent tőlteni.

És a takarítás után jött az, hogy elterűltem az ágyon, és a magas mennyezetet néztem.

A gondolataim mégis teljesen idegen vizeken sodródtak. Két hete van itt Fülöp király, és a lánya Rosella hercegnő, de azóta én nyugtalan vagyok. Nem tudom, hogy a hormonok, vagy a félelem miatt.

Azt tudom, hogy a hercegnő és én, nem szeretjük egymást. Sőt! Mintha ősi ellenségek lettünk volna. Ki érti ezt?

Délelött történt az, hogy egyszerűen kicsábított engem a tavaszias, napsütötte kellemes idő. Ezért felvettem egy púder színű selyem blúzt, egy sötétkék ceruzaszoknyával, és egy topánkával, majd kisétáltam a virágoskerthez.

De a mosoly akkor fagyott le az arcomról, amikor megpillantottam a hercegnőt felém sétálni. Mivel Edward nem volt melettem, így minden bátorságom elszállt. Ez a nő gyönyörű. Vagyis, a gyönyörűbbél is szebb. Tényleg így néz ki egy hercegnő? Csupa kifinomúltság, nagy szemek és telt ajkak?

- Szép napunk van, jól mondom? - állt meg velem szemben, és felvont szemöldökkel nézett végig rajtam. Mintha az egyszerű ruhámat elemezné. Igaz az, hogy nem tündöklök annyira mint ő, de nemis szeretnék.

- Valóban így van - fordúltam oldalra, és megérintettem az egyik rózsabokor, rózsájának az egyik szirmát.

- Sokat gondolkozok azon, hogy vajon miért van az, hogy egy egyszerű szobalány áll az utamba - lépett közelebb és a szemembe nézett. Összehúztam a szemem, és beharaptam a számat.

- Egy ember akkor áll valakinek az útjában, ha az illetőnek van valami esélye. De a hercegnőnek nincsen esélye a hercegnél - ráztam meg a fejemet, és hátat is fordítottam neki, de Szörnyella nem engedett engem elsétálni.

- Maga mégis, hogy merészel velem így beszélni? - pillantott az ég felé. - Magának kötelező megadnia a tiszteletet!

- Ha a hercegnő nem adja meg nekem a tiszteletet, akkor én sem fogom megadni - ráztam meg a fejem egyszerűen. - Örűltem hercegnő!

- Hiába gondolja azt, hogy a herceg örökké a magáé lesz! Amint megunja magát, elfogja dobni, akár egy olcsó rongyot! - szólt utánam. - A maguk kapcsolata nem több puszta fellángolásnál - mondta ki, ez pedig elég volt nekem ahoz, hogy teljesen megsértsem ezt a nőt.

- Valóban? - fordúltam felé, és mosoly bújkált az arcomon. - Én tudom azt, hogy milyen a herceg ha teli van szenvedéllyel. Nekem mutatta meg azt, hogy milyen óvatos tud lenni ha szeretkezik. Én vagyok az a nő, akinek a fülébe súgja azt, hogy szeretlek. Én vagyok az, akire ha ránéz, a szeme megállás nélkűl csillog - suttogva mondtam ki a szavakat, a hercegnő arca pedig vörösre pirúlt.

- Maga olcsó fruska! - rázta meg a fejét, és elviharzott melettem.

- Szép napot Szörnyella! - intettem utána mosolyogva, de ekkor két erős kar fonódott a derekam köré, és egy puha száj fréselődött a nyakamra. Lehunytam a szememet, és beszívtam az illatát. Ami ez esetben izzadt illat volt, de nekem még ezis vonzó volt.

- Csak nem rosszalkodik az én párom? - súgta a fülembe, én pedig összehúztam a számat.

- Szörnyella - morogtam, majd elvettem Edward karjait a derekam körűl, és a palotába sétáltam. De azt még hallotam, hogy rajtam nevet.

Edward nagyon fáradt volt, ezért este én engedtem neki fürdő vizet. Méz illatú habfürdőt nyomtam a vízbe, a kád széllére pedig egy vörös bort is tettem, pohárral, hogy tényleg eltudjon lazúlni.

- Ez a félnapos lovaglás kikészítette a porcikáimat - feküdt be a kádba, majd ásított egyett és lehunyta a szemét. A gyönyörű férfira néztem, és halványan elmosolyodtam.

- Azt hittem, hogy csak este jöttök vissza - mondtam hallkan, Edward pedig a kezébe vette a poharat.

- Úgy volt, de közben nagyon beborúlt az ég. Fülöp király lova pedig kifejezetten fél a vihartól - ráncolta a szemöldökét, majd a szemembe nézett. - De hallgasd! - pillantott a plafon felé, én pedig hallotam azt, hogy az erkélyt veri az eső.

- Akkor időben haza értetek. Becsukom az erkély ajtót - mondtam mosolyogva, majd kisétáltam a fürdőszobából, és becsuktam az ajtót.

- Szerintem ez lesz az első éjszaka, ami alvással, és nem szexel fog eltelni - nézett a szemembe, miközben vissza sétáltam hozzá.

- Fáradt vagy. Látszik rajtad. Ez pedig nem baj - suttogtam, majd a kád szélére ültem, és Edward nyakát simogattam.

- Te mit csináltál, amíg távol voltam? - nézett fel rám.

- Takarítottam - mondtam ki.

- Mi? - rázta meg fejét. - Mi az, hogy takarítottál?

- Miért ne tehetném? - kérdeztem vissza kíváncsian.

- Mert az uralkodó fiának a párja vagy. A kedvesem. Nem takaríthatsz - rázta meg a fejét, én pedig lehajoltam hozzá, és puszit nyomtam a homlokára.

- Bla - bla - bla! - motyogtam, majd a fejét rázta nevetve, és belekortyolt a borba.

A kanapén ültem, amikor Edward a derekára tekert törülközővel lépett ki a fürdöszobából. A teste még fénylett a forró víztől, miközben összeráncolt szemöldökkel nézett az asztalon található fehér borítékra.

- Hát ez meg? - vette a kezébe. - Az van rá írva, hogy Kedves Edward herceg.

- Én nem tudok róla! Nemis nyúltam hozzá! - tettem fel a kezem mosolyogva. - De neked küldhették! - vettem el egy szem szőlőt.

- Nekem? - kérdezett vissza. - Nekem nem küldhetnek csak úgy levelet az emberek. Szigorúan tilos - bontotta ki sóhajtva, én pedig hevesen dobogó szívvel néztem az arcát.

- Nos? - mosolyogtam. - Mit írnak benne? - biccentettem oldalra a fejemet. Ekkor megköszörűlte a torkát.

Kedves herceg, és Sziren! Az angyalkák úgy döntöttek, hogy hamarabb küldenek el engem hozzátok. Mostmár anya pocakjában élek, és boldogan várom azt a pillanatott, amikor találkozhatok veletek. Addig is legyetek türelemmel, és vigyázzatok rám, mert nagyon szeretlek titteket, és napról - napra egyre roszabb leszek, mert álmatlan éjszakákat fogok nektek okozni - szinte könnyes szemmel olvasta el az utolsó szavakat, majd könnyes szemmel nézett a hasamra. A szám elé tettem a kezem, és aprót bólintottam, de ott tartottam, hogy elsírom magam.

- Ez...ez mégis, hogy lehet? - remegő kezekkel tette le a levelet, majd letérdelt elém, a tenyerét pedig a lapos hasamra tette. A pupillája szinte kitágúlt, úgy nézett rám. - Kisbabát várunk?

- Ig...igen - mondtam szipogva, és a kezére tettem a tenyeremet. - Csak pár napja tudtam meg - mosolyogtam és a szemébe néztem.

- Úristen! Köszönöm! Köszönöm! Nem hiszem el - az arcát a hasamra nyomta, és szorosan karolta át a derekamat. - Sziren! - fogta a kezei közé az arcomat. - A gyermekemet várod! - pislogott nagyokat, hogy a könnyei szabadúton távozzanak.

- A szívem mélyén már éreztem őt Edward!

- Az a fránya fogamzásgátló - a homlokát az én homlokomnak döntötte, és boldogan kifújta magát. - Mostantól úgy fogok rátok vigyázni, mint eddig soha. Mindig melleted leszek - a hajamat simogatta és puszit nyomott a szemem alá.

- Boldog vagy miatta? - suttogtam.

- Egész életemben erre vártam - suttogta hallkan, majd a levél felé mutattam.

- Tettem még bele valamit - mutattam az asztalra, Edward pedig összeszedte magát, a kezébe vette és kivette onnan a terhességi tesztet. Egy darabig nézte, majd a szemöldökét ráncolta.

- Soha nem értettem azt, hogy melyik részére kell rápisilni - nézett a szemembe, majd elmosolyodott. - Csak vicceltem szerelmem. Csak vicceltem - újra letérdelt elém, és a lapos hasamra tette a kezét. - Hamarosan egy gyönyörű bölcső fog az ágyunk melett díszellegni. És te leszel abban a bölcsőben picim - suttogta és puszit nyomott a hasamra.

Alig várom a pillanatokat, amikor ketten a hófehér bölcső felett állhatunk, és együtt nézhetjük azt az ártatlan, gyönyörűszép tündérkét, aki a mi szerelmünk záloga lett.