Tizennyolcadik
A pupillám szinte kitágúlt, a szívem egyre hevesebben vert, amikor Edward az uralkodó nevét kiabálva kirontott a szobánkból. Vettem még egy pillantást a fekete limuzin felé, majd megráztam a fejem. Nem tudom, hogy ez ki, de Edward mintha megijedt volna ettől a váratlan dologtól. Ezt a szituációt pedig nem tudtam hova tenni. Tudni és érteni akartam azt, hogy Edwardból miért váltotta ki ezt a reakciót, ezért a pocakomra simítottam a tenyeremet, a kilincset lassan lenyomtam, és Edward után sétáltam, aki a vörös szőnyeges lépcsőn kettesével szedve a lépcsőfokokat sétált fel. A szívem hevesen dübörgött, amikor a király lépett ki a magas emeletem tartózkodó lakosztályából, ahova mi szigorúan nem mehetünk fel. Edward lecövekelt az apja elött, a kezét ökölbe szorította, a szemében pedig a düh és a szánalom tüze csillogott.
- Hogy voltál erre képes apám? - szólította meg az uralkodót, a hangjában szinte forrt a düh és a harag amit most érzett. De ki az idegen? Ki ő? - Miért, mond meg azt, hogy miért tetted?! - a fejét fogta, de ebben a másodpercben az ajtó bevágódott, a szélvihar beszökött a falak közé, a hajamba kapott, én pedig nagyott nyelve pillantottam a férfi felé, akinek az alakját egyre jobban láttam. De amint megpillantottam őt, a lábam a földbe gyökerezett, a kezemet akaratlanúl tettem a szám elé, a lábam pedig megremegett. Nem voltam ura önmagamnak. A férfi a padlót nézte, úgy lépett át az ajtón. Szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy lassan felemeli a fejét, és egyenesen rám néz. A látvány pedig olyan szinten sokkolt engem, olyan szinten zavarodtam össze, hogy a szemem akaratlanúl is megtelt könnycseppel. Azok a nagy smaragd zöld szemek, a barna kócos haja, és a rendezett borostája ami az arcát keretezte. NEM! Ez lehetettlen! Ilyen nincs! Fél füllel hallotam azt, hogy az uralkodó azt suttogta, hogy nem volt más választása. De ekkor váratlan dolog történt. A férfi megállt velem szemben, óvatosan a kezemért nyúlt, a szemembe nézett, a tekintetem pedig akaratlanúl is a puha szájára vándorolt...mert....mert..
- Ne merj hozzá érni! - hallotam Edward hangját, aki azonnal mellém állt, és védelmezően elhúzta a kezemet, én pedig szinte lassított felvételben láttam azt, hogy ugyan az az arc, ugyan az a szem néz egymással farkasszemet.
- Üdv tesó! - suttogta a férfi, én pedig végleg összezavarodtam. A hangja! A mosolya! A szája formája! Egy az egyben ugyan az a két arc. Mert ő Edward testvére. Méghozzá az...ikertestvére. Amint ez tudatosúlt bennem, úgy szorítottam Edward kezét, hogy tudjam azt, hogy ő az enyém, és nem ez az idegen férfi aki elöttem áll. - Hiányoztam? - nyújtotta a kezét, de Edward csak mégjobban fogta a kezemet. Kettő darab Edward! TE JÓSÁGOS ÉG!
- Tarsd magad távol tőle - mondta ki Edward, miközben a testvérét nézte, aki megállás nélkűl az én arcomat nézte.
- Oh, de édes! - nézett végig rajtam, a tekintete pedig megállt a pocakomnál. - Oh, de még mennyire édes - összehúzta a szemét, én pedig jobban a herceg mögé bújtam, aki szinte pajzsként védett engem. - Baba - mondta ki, majd beharapta a száját, én pedig próbáltam közelebb állni a herceghez. Ő az enyém! Ő az enyém! - Apám! - szólalt meg végűl az idegen, majd lassan felsétált a vörös szőnyeges lépcsőn, meghajolt az uralkodó elött, aki széttárt karokkal fogadta őt. Elhajoltam, hogy az idegenre tudjak nézni, de még mindig Edward arca nézett vissza rám.
- Ugyan olyan mint te - suttogtam, és akkor szedtem össze magam, amikor Edward a kezei közt tartotta az arcomat. - Az...arcotok és a...szemetek! - motyogtam könnyes szemmel. - A hangja! - böktem ki, miközben Edward ikertestvére a korlátot markolászva csak engem nézett.
- Mintha összezavarodott lenne a kedvesed, testvérem. A végén nehogy mindkettőnkkel lefeküdjön! - mondta ki hangosan, én pedig könnyes szemmel néztem Edward hercegre. Kész! Nekem ez sok! Sikerűlt végérvényesen is összezavarodnom.
- Rám figyelj, csak rám figyelj - suttogta Edward, majd megfogta a kezemet, és az ingje alá csúsztatta, a szíve fölé. A kezem óvatosan érintette a meztelen mellkasát, a kezem úgy remegett mint még soha. - Igen - mondta ki. - Ő, külsőleg én vagyok - suttogta. - De a természete más - adta a tudtomra, én pedig a fejemet ráztam, jelezve azt, hogy nekem ez sok. Még mindig sok! - Nagyon sok mindent kell neked elmesélnem!
- Micsoda gyönyörű pár! - szólalt meg, a hangja miatt pedig azonnal felé fordúltam.
- Én vagyok! Rám figyelj! - fordította maga felé az arcomat, majd az államat megemelve, úgy megcsókolt, úgy falta az ajkaimat, hogy ebbe a csókba kishíján beleszédűltem. A nyelvét a számba csúsztatta, a levegőinket már nehezen vettük, csak fél perc után engedett el, de ekkor már bólintottam.
- Oké - tettem a szívére a kezemet. - Csak rád figyelek - suttogtam hallkan. De ezt mégis, hogy csináljam, ha egyformák? Ilyen nincs! Ez biztos egy rossz álom! Nem lehet a szerelmemből kettő! Nem élhetem át ezt a borzalmat!
Még mindig a sokk hatása alatt voltam, ezért Edward elment és készített nekem egy kamilla teát. Másodpercenként pillantottam az ajtó felé, vártam arra, hogy mikor jön vissza. Amikor nyílt az ajtó, az arcával találtam szembe magam, de a pupillám azonnal kitágúlt.
- Én vagyok! - mondta ki. Amikor nyeltem egyett, akkor a plafon felé pillantott és bólintott. - A legelső találkozásunk akkor volt, amikor véletlenűl léptél be a lakosztályomba - mondta ki, én pedig felpattantam az ágy széléről, hozzá sétáltam, és átkaroltam a nyakát.
- Nagyon félek Edward - motyogtam, ő pedig az arcomat simogatta.
- Mindent elmondok neked. Mindent, amit csak tudnod kell - a kezét a hasamra simította, majd leültünk az ágy szélére, és a kezembe adta a bögre teát. Feszűlten fújta ki magát, az erei szinte kidülledtek a halántékán. - Nagyon figyelj arra amit mondok, mert nagyon nehéz napok várnak ránk - a tenyerét még mindig a pocakomon tartotta, a szemével az arcomat fürkészte. Amikor bólintottam, Edward elkezdte mondani. - Igen, amint láttad ő az egypetéjű ikertestvérem. Akkoriban anyánk annyira meglepődött, hogy iker babái lesznek, hogy el sem akarta hinni. Én születtem hamarabb, Cameron pedig utánam. A lényeg az, hogy azért nem tudsz róla, mert évekkel ezelött apánk ellen ment, ezért kitoloncolták őt az országból. De a sok évek alatt ez elmúlt, mintha nemis lett volna. Apám azért fogadta vissza, mert azt hiszi, hogy Cameron a kezébe veheti az irányítást. Az apám azt hiszi, hogy majd Cameron hatással lehet rám, és a döntéseimre. Ebből a szempontból pedig neked is közöd van ehez.
- Oké! Oké! Megértem! Ez az iker dolog...oké! De! - tettem fel a kezem, jelezve, hogy figyeljen rám.
- Mivan akkor ha ő fekszik melettem? Mi van ha ő sétál velem szemben a folyosón, és nem te? - motyogtam zavarodottan.
- Figyelj - fordúlt velem szembe, és lassan bólintott. - Látod ezt? - mutatott a szeme sarkában található pici barna anyajegyre. Bólintottam. - Cameron - ak a szája melett van az anyajegye - mondta hallkan. - A hangja pedig egy kicsivel mélyebb mint az enyém. Érted ezt? Mindig figyeld az anyajegyet kérlek szépen! - tette össze a kezét, és pedig a szeme sarkát néztem, és lassan bólintottam.
- Oké! Jólvan! - motyogtam, miközben belekortyoltam a teába. - Nekem ez sok.
- Nagyon kevés egypetéjű ikrek születnek országszerte. Anyánk annyira szerencsésnek tartotta magát, apánk pedig örűlt a hírnek - simogatta a hajamat. - Tudom, hogy nehezen hiszed el. Tudom azt, hogy felfoghatatlan! De az az ember úgy néz ki mint én! - mutatott magára. - Mondjuk én nézek ki jobban, ez tény! - tette hozzá hallkan, majd megrázta a fejét. - A lényeg az, hogy figyeld az anyajegyet! - tette össze a kezét. Némán bólintottam, és Edward karjai közé bújtam, a történtek után pedig még mindig feldúlt vagyok. Hiába hangzik hihetetlenűl, akkoris van Edward hercegnek egy testvére, aki ugyan úgy néz ki mint ő.
A közel jövőben pedig biztos az, hogy Edward lesz mellettem, vagy esetleg valaki más?
___________________________
Sziasztok!
Hát, elég kemény fába vágtam a fejszét, úgy érzem.
Ez melett egy kicsit bizonytalan vagyok, ezzel a résszel kapcsolatban.
Ezért kérlek titteket arra, hogy írjátok meg azt, hogy mennyire tetszik nektek ez a fordulat.
Ha tetszik nektek, akkor már most érzem azt, hogy nagyon izgalmas részek várnak ránk!
Szeretettel, Kek_Gyemant ❤💎
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top