- Miért van az, hogy nekem is részt kell venni, ezen a különleges tea partin? - a herceg felén feküdtem, rózsaszín szatén hállóing takarta el a testemet, a párnáját az arcomhoz nyomtam, a hajam pedig szétterűlt a párnán.

A tükör elött állt, és felém fordúlt. Az arcára hihetetlenűl gyönyörű mosoly ült ki. Mintha a világ összes szeretetével rám nézett volna.

- Mert hivatalosan is a párom vagy - húzta össze a szemét, én pedig a párnáját simogattam.

- Hivatalosan is? Mit foglal magába az, hogy hivatalosan is? - kérdeztem vissza, mire felém sétált, leült az ágy szélére, és megtámaszkodott melettem.

- Azt jelenti, hogy elvarázsoltad az uralkodó fiának a szívét! - tette fel a mutatóujját.

- Nocsak, tehát beismered? - mosolyogtam, miközben a tenyere a combomra tapadt, az ujjait pedig követte az ajka és a nyelve érintése. Az ujjai a csipkés bugyim alá férkőztek, majd a szemembe nézett.

- De mostmár tudom, hogy milyen egy szerelmes férfi. Tudom, hogy milyen amikor bírtoklom azt, ami az enyém. Csak az enyém - bólintott lassan, mire ravasz mosolyra húztam a számat.

- Kíváncsi lennék, hogy mit szólnál ahoz, hogy ha egy másik férfi érintene meg engem - néztem a rabúlejtően smaragd zöld szemébe. Úgy nézett rám, mintha soha sem számított volna ilyen jellegű kérdésre.

- Mit csinálnék? - kérdezett vissza lassan, a hállóingem pántját pedig letolta a vállamról, majd a nyakamhoz hajolt. - Először levágatnám a kezét, majd megöletném az udvarlódat, utána pedig te következnél.

- Engem is megöletnél? - kérdeztem rettegve.

- Nem! Akkor magamat is megkellene ölnöm, mert nem tudok nélküled élni - mondta ki, én pedig sokadszorra is elpirúltam. Mi lett belőlünk te jó ég? - Vissza térve, ha megcsalnál engem, akkor vissza venném azt ami az enyém. Addig dugnálak, amíg újra ránem jösz arra, hogy én vagyok csak az a férfi aki hozzád érhet - mondta el nekem a tervét.

- Ez azért kegyetlen felség - fordúltam felé.

- Nem kegyetlen. Nekem van egy, bírtoklási vágyam. Ami az enyém, az nem lehet másé. Se holnap, se máskor - hajolt a számhoz, én pedig boldogan karoltam át a tarkóját.

- Nagyon szeretlek. Én gyönyörű hercegem - simítottam meg az alsó ajkát óvatosan. A szeme szinte csillogott a szerelemtől, amit irántam táplált.

- Gondoltad volna ezt? - nézett a szemembe. - Amikor legelőször találkoztunk - suttogta hallkan.

- Azt, hogy szerelem lesz belőlünk? - mosolyodtam el és a plafon felé pillantottam. - Egyáltalán nem. Mármint az elején kegyetlen és öntelt voltál. Tudtam, hogy azért mert uralkodó vagy. Mert királyi családból származól - suttogtam, ő pedig figyelmesen hallgatott engem. - Eleve gondoltam, hogy ti hercegek sokban különböztök nálunk egyszerű hétköznapi emberektől - simogattam a haját.

- Hogy különbözünk e? - húzta össze a szemét, a szeme alatt pedig nevetőráncok futottak össze. - Hát rangsorban biztos - hajolt el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. - De egyébként mi is tudunk úgy viselkedni mint az átlagos emberek. Csak ránk nem jellemző - rázta meg a fejét.

- És csak az miatt mert királyi családból származtok? - mosolyogtam.

- Részben igen. De minket a kezdetektől fogva másképp neveltek. Többet tanultunk, nyelveket és történelmet. Sportoltunk és rengeteg olyan dolgot tanultunk, amire nemis igazán lesz szükségünk - fejezte be, én pedig összehúztam a szememet.

- Tehát ezért vagy ilyen művelt - mosolyogtam.

- Művelt bárki lehet. De ránk ez jellemző. Van egy határ amit nem léphetünk át - mosolygott, majd felsóhajtott. - Lassan menni kéne a tea délutánra.

- Nincsen kedvem. Nem akarom azt nézni, hogy a hercegnő kiteszi neked a nagy melleit - adtam a tudtára. Ekkor hátra hökkőlt.

- Észre sem vettem. De most, hogy így mondod! - gondolkozott.

- Edward! - löktem meg a vállát.

- Ezt soha ne felejsd el! Engem csak két cici érdekel. De azok brutálisan!

- Btutálisan? Ezt a szót sem hallotam még tőled! - nyújtózkodtam.

- Borzasztó igaz? - igazította meg a nyakkendőjét, majd megfogta a kezemet, és felsegített az ágyról.

- Mit szoktak felvenni a teázáshoz? - kérdeztem mosolyogva.

- Neked minden ruha páratlanúl áll, mindegy, hogy mit veszel fel - karolta át a derekamat, és közel a testéhez húzott. - Találkozunk kint - súgta a fülembe hallkan, a testemen pedig borzongás futott végig.

Tényleg nem tudtam, hogy milyen ruhát vegyek fel. Hiszen a herceg kialakított egy saját gardrób szobát a fürdőszobából nyíló, kicsi szobában, ezért mosolyogva ácsorogtam a sok ruha és a körömcipő között.

Ezért inkább felvettem egy egyszerű virágmintás kosztüm ruhát, és egy hófehér tűsarkú cipőt, a hajamat pedig behullámosítottam, és egy világoskék masnival diszítettem hátúl. A frufrumat egy kicsit megigazítottam az ujjaimmal, és a vállamra tettem a kicsike dísz táskámat, amin szintén pici virágok díszelegtek. Induljon a kínos teaparti.

Mosolyogva ültem a székemen, a táskám az ölemben pihent, és mosolyogva néztem a melettem ülő pásztorkutyára, aki nagy gombszemekkel engem nézett. A kicsi asztal közepén egy kerámia teáskancsó nézett vissza rám, körülötte pedig pici teás csészékbe gőzölgött a tea. Azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen teát is iszok, de elvileg valami gyógytea volt.

Edward - al egy kicsit kiakadtunk, amikor megpillantottuk a hercegnőt egy fekete kalapban, egy kicsi úgy nézett ki mint Szörnyella de frász, ezért próbáltunk minnél távolabb ülni tőle, de szegény Edward - nak kelett mellé ülnie, aki kicsit rettegve kortyolt bele a teájába.

- Még mindig vadászol herceg? - kérdezte Fülöp király Edward - tól, aki felé fordúlt, majd lassan bólintott.

- De azt tervezem, hogy megszüntetem a vadászatot, amint az enyém lesz a trón - adta Fülöp Király tudtára, az uralkodó pedig tágra nyílt szemekkel fordúlt a fia felé.

- Edward, ez ősidők óta hagyomány. Az őseid képei ott vannak a falon, miközben levadászták a legnagyobb szarvasokat! - húzta ki magát, én pedig halványan elmosolyodtam.

- Szerintem ez egy nagyon jó ötlet! Figyelemre méltó, hogy valaki ennyire védi az állatokat - mondta Rosella hercegnő, és hírtelen, megfogta ( az én! ) hercegem kezét. Amint megláttam a szememet lehunytam, és a szám szélébe haraptam. Ez az apró érintés elég volt nekem ahoz, hogy a herceg combjára tegyem a kezem, hogy a combjáról pedig középre simítsam az ujjaimat, és jól felnyomtam a micsodáját. Amint Edward érezte az enyhe utalásomat, az ég felé pillantott.

- Oh szűzanya, most segíts meg engem - suttogta, majd elengedte a hercegnő kezét, én pedig megmarkoltam neki ott lent, hogy tudja azt, hogy mihez tartsa magát. - Khm - lazította meg a nyakkendőjét.

- Minden rendben Edward? - kérdezte az uralkodó.

- Természetesen apám. Minden a legnagyobb rendben. Huh! Mennyire süt a nap! - nyelt egyett, a hercegnő pedig őszintén elmosolyodott.

- A herceg bizonyára zavarba jött az érintésemtől! - simította meg az ( én! ) hercegem nyakát.

- Oh, hogy az a, figyelj csak ide! - morogtam, de Edward hírtelen egy darab Macaron sütit nyomott a számba.

- Hm! De finom! Kostóld meg kedves Sziren! - mosolygott, én pedig teli szájjal fordúltam felé, Fülöp király pedig összehúzott szemekkel nézett ránk.

- Igazából nagyon összeillenek. Nagyon szép pár vagytok! - bólintott határozottan, Rosella hercegnő pedig elkezdett fulladozni a tea ivás közben. Jaj szegény, úgy sajnáltam őt.

- Igazán finom ez a Macaron! Minden tiszteletem a cukrászé - mondtam hallkan.

- Tehát beszél, szép hölgy? - szólított meg személyesen Fülöp király, az uralkodó pedig undorodva nézett rám.

- Egy szeretőnek nincsen joga felvenni egy királlyal a szemkontaktust! - mondta ki Edward apja, én pedig megszorítottam a táskám szélét, a hercegnő száját pedig gúnyos kuncogás hagyta el.

- Nos apám, ő nem a szeretőm hanem a szerelmem - mondta ki Edward, majd evett egy darab Macaron - t.

- Ne hülyéskedj már fiam! Miért nem látsz a szürke felhőtől amit ő köréd épített?

- Szürke felhő? - kérdezett vissza. - Teljesen tiszta az ég apám! - pillantott fel, én pedig elfordítottam a fejem, hogy ne lássák rajtam azt, hogy vigyorgok. Ekkor Edward egy nagyon szokatlan ötlettel állt elő. Hírtelen nemis tudtam, hogy mit mondjak, csak pislogtam és pislogtam némán. - A hercegnőnek van kedve megnézni a rózsa házamat? Különféle különleges rózsák háza. Régóta nevelem őket - mosolygott, Rosella szeme pedig felcsillant.

- Természetesen herceg!

- Akkor menjünk! - fogta meg a kezemet, és az uralkodókra nézett, akik kíváncsian követték Edward - ot a rózsaház felé.

- Mit csinálsz? - sziszegtem, miközben a kezemet fogta.

- Mások elött is hivatalossá akarom tenni. Bízz bennem - simította meg a derekamat, majd kinyitotta az üvegajtót, és előre engedett engem, és a hercegnőt. Amint beléptünk a rózsákkal teli helyiségbe, a szám elé tettem a kezem, és nem tudtam abba hagyni a mosolygást. - Normál körülmények közt a szabadban kellene lenniük, de nem bírnák ki a csapadékos, viharos időket - tette a háta mögé a kezét, és az első hatalmas vörös rózsa bokor felé pillantott. A rózsák egézségesek, és terebélyesek voltak, nem voltak elhervadva, és a nagyobb rózsafejek melett, kicsi bimbók is növekedtek.

- Ezek a rózsák a herceg tulajdonai? - kérdezte Rosella hercegnő, miközben megállt a sárga rózsabokor melett.

- Nagyon ragaszkodom ahoz, ami az enyém - nézett egyenesen rám, én pedig elfordítottam a fejem, hogy ne lássák azt, hogy az arcom egy színű lett a vörös rózsákkal.

- Ez lenyügöző herceg! Mindennap újra meglepsz! - tárta szét a karját Fülöp király.

- Kék rózsa? Egy mégis, hogy lehetséges? - nézett a hercegnő három darab fej rózsára.

- A ritka magokat egy állampolgártól kaptam, az elismerése jeléűl - mondta hallkan, a hercegnőnek pedig megakadt valamin a tekintete. Énis oda néztem, ahova ő. Összeráncoltam a szemöldökömet, és halványan elmosolyodtam.

- És az? - mutatott egy üvegre, amiben egy darab rózsa szál volt megvilágítva. A rózsa vörös szírmainak a végét, hófehér szírmok egészítették ki.

- A neve az, hogy örök rózsa - mondta kifinomúltan. - Az egyetlen büszkeségem az összes többi közül! - sétáltunk közelebb a rózsához.

- A neve hozzá köthető az élettartalmához is? - csevegett tovább a herceggel.

- Nem. Csupán négy évig élnek - mondta, majd felém fordúlt. - Sziren - nyújtotta felém a kezét, én pedig nagyot nyelve fogadtam el. - Talán ez a rózsa nem él örökké, de a szerelem amit irántad érzek, az örökk. Ez az érzelem pedig minden nap egyre jobban növekszik. Fogadd el kérlek, ezt a rózsát a szerelmem jeléűl - lépett a búrához, a kezébe vette, és elegánsan felém tartotta. Hírtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Mindenki engem nézett, és tudtam, hogy Edward azért hívta őket is ide be, hogy komolyan gondolják a kapcsolatunkat.

- Ez gyönyörű! Köszönöm herceg - vettem el, az uralkodó pedig kiviharzott a rózsaházból.

Este, az asztalom elött álltam, és elvarázsoltan néztem a megvilágított rózsát, amit a vastag üveg védte. Szinte elvarázsoltak a vörös és a hófehér szirmai.

- Ritka egy szépség - tettem az üvegre a kezemet, miközben Edward kisétált a zuhanyzóból.

- Tehát, tetszik neked? - fordúlt felém. Mosolyogva néztem végig a kék pólóján, és a nadrágján, majd oldalra biccentettem a fejemet.

- Ma is lenyűgöztél. Hogy lehetek én ilyen szerencsés nő? - léptem hozzá, és átkulcsoltam a derekát.

- A szerelem - mondta ki. - Annak a műve! - simította hátra a hajamat, miközben megsimítottam az arcát.

- Szeretem ha megborotválkozol!

- Tehát borosta nélkűl jobban tetszek? - húzta össze a szemét.

- Inkább csak nem szúrsz annyira - simítottam meg a baba arcát. - Baba arcod van - nyomtam rá egy hatalmas puszit, mire hallkan elnevette magát. - Gyönyörű férfi vagy - adtam a tudtára. - A szemed, a szempillád, a mosolyod, a hajad és még sorolhatnám - sóhajtottam szerelmesen, majd megráztam a fejemet.

- A tied vagyok. Teljes egészében megkaptad az uralkodó fiát - fogta meg a kezemet, majd a szája szélébe harapott. - De elmondanád azt, hogy mit csináltál velem a teázás közben?

- Az a nő hozzád ért! Megfogta a kezedet! Utána pedig a tarkódat! Csak megakartam mutatni azt, hogy az enyém vagy! - böktem ki felháborodottan.

- Igazán? - mosolygott. - Akkor mutasd meg, hogy mennyire vagyok a tiéd! - kötötte ki a nadrágja madzagját, és letolt engem maga elé.

- Ezt akarod? - néztem fel rá mosolyogva, válaszúl csak bólintott egyett. Ekkor a szám szélébe haraptam, és lehúztam róla a nadrágját. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit játszok vele, ezért csak puszikkal ajándékoztam meg őt a boxere fölött. Hallotam, ahogy megköszörüli a torkát, ahogy a vágyait húztam. Lassan csúsztattam a kezem a boxerébe, hogy minden érintésem kinzó vágy legyen a számára. A fenekéről lassan húztam le a boxert, és óvatosan vettem a kezembe a férfiasságát, hogy lassan, lépésről - lépésre dobogtassam meg a szívét.

- Mire vársz? - morogta, és a szemét lehunyta. Levettem róla a boxerét, és szemezgettem a tökéletes férfiasságával. Én sem bírtam ki, hogy ne tegyem teljesen magamévá, de éreztetni akartam vele a vágyait. Igazából nem csináltam még ilyet, ezért bizonytalan voltam. De miután megfogta a hajamat, és magához tolt engem lassan, már én sem vártam. A számba vettem a méretét, és óvatosan kényeztettem őt. Nekem csak az számított, hogy ő jót érezzen, de ezt hallotam is. A szám vonalait követte a kezem vonala, a tenyerembe tökéletesen beleilleszkedett, miközben az érzékeny pontjain végig vittem a nyelvem. Alig tudtam elszakadni a selymes bőrétől, minnél többet és több helyen akartam őt érinteni. - Ha ezt nem hagyod most abba, akkor nagy baj történhet - húzott fel magához, majd az uralma alá hajtott. Megfordított, a falhoz nyomta a testemet, a lapockámra tette a kezét, és hátra simította a hajamat. - Az egész testem ég a vágytól. El sem tudod képzelni, hogy most mit fogok csinálni veled Sziren - egy gyors mozdulattal húzta le rólam a bugyimat, a kezét ledig a lábam közé tette. Profi és tapasztalt volt, ezért a nőiességem legérzékenyebb pontjain vándorolt végig a keze. A falhoz nyomtam az arcomat, és beharaptam a számat.

- Félő, hogy összefogok esni - motyogtam, és ökölbe szorítottam a kezemet. A hállóingemet levette rólam, majd a fenekemnél fogva húzott magához, a férfiasságát pedig hozzám érintette.

- Nem leszek veled durva, de ezt a nyomást durván érezni fogod - fogta meg a lapockámat, majd nagy feszítő érzés közepette, hátulról belém nyomta magát. Teljesen. Ahogy csak tudta. Még, és még jobban, addig amíg csak tudta. Én pedig összeszorítottam a számat.

- Edward, óvatosan csináld - sziszegtem a fogaim közt.

- Azért, mert most veszíted el a popsi szüzességed? - kérdezett rá.

- Ez valami új kifejezés nálad? - fújtam ki magam, miközben kényelmesen tágított engem.

- Ha ez érdekel, innen hátulról a látvány szigorúan maximális pontot érdemel - markolta meg két kézzel a fenekemet, a testem pedig egészében lüktetett az érintése miatt. Amikor kihúzta magát belőlem, csak arra az időre, hogy az ágy szélére térdeljek fel. Mert amint észbe kaptam, már magához is húzott, és másodszorra nyomta magát belém, azzal különbséggel, hogy nem állt meg. A szememet lehunytam, miközben a testem a lökései miatt mozgott az ágyon. Hol a hajamat és a lapockámat fogta, hol pedig megtámaszkodott a hátamon. Teljes egészében magáévá tett. Tíz percen belűl a herceg olyan orgazmust élt át, ami eddig még nem tapasztaltam tőle. Sajnáltam azt, hogy, nem láthattam a gyönyörű arcát, miközben szétrobban a testében a gyönyör. Úgy tudtam, hogy a férfiak ilyenkor azt sem tudják, hogy hol vannak. De amikor fáradtan hasra feküdtem az ágyon, és engedtem azt, hogy rám feküdjön, hogy a fülembe súgja a piszkos gondolatait, amiket mámorral, és mosolyogva fogadtam el tőle, akkor jöttem rá arra, hogy a mi kapcsolatunk nem csak a szerelemből áll, de végzetesen is vágyunk egymásra.