- Gratulálok Sziren! Annyira örülök neki! - ölelt magához Grace, én pedig viszonoztam, és beszívtam az illatát.

- Nagyon nehezen tudtam titokban tartani a herceg elött. Valószínűleg egy nagyon szenvedélyes éjszakán fogant meg a mi picink - tettem a lapos hasamra a tenyeremet, a mosolyt pedig nem tudtam levakarni az arcomról. Boldog voltam.

- Ki gondolta volna azt, hogy ez lesz belőletek! - tette csípőre a kezét, és pedig egyettértően bólintottam. - Örülök annak, hogy boldog vagy!

- Köszönöm Grace! - mondtam hálásan.

- És szerinted kislány vagy kisfiú lesz? - csillogott a tekintete, miközben a szavakat kimondta.

- Nem tudom! - mondtam izgatottan. - De gyönyörű lesz! Tudom! - simítottam a tenyeremet a hasamra.

- Még mindig alig hiszem el azt, hogy a herceg babáját várod - rázta a fejét, és ezt inkább magának mondta, mintsem nekem.

Délelött sétáltam vissza a szobába, de elötte úgy gondoltam, hogy meglepem a herceget az irodájában. Megigazítottam a frufrumat, és a kilincshez nyúltam, de nem mertem lenyomni, mert hallotam azt, hogy nincsen bent egyedűl.

- Ezt a pofátlanságot! Mégis, hogy képzelted? - szűrődött ki az uralkodó hangja a szobából. - Mégis, hogy merészelted teherbe ejteni azt a nőt?! - nem kiabálta, hanem üvőltötte. A szám elé tettem a kezem, és úgy éreztem, hogy most tőrtem össze a herceggel együtt.

- Apám! - szólította meg őt Edward herceg, de az uralkodó szóhos sem engedte őt jutni.

- Gondolkozol te egyáltalán mielött cselekszel?! - folytatta. - Az a nő egy egyszerű paraszt lány. És gyereket vár! Ez miatt a magzat nem lehet királyi vér! Érted te ezt? - kiabálta tovább, én pedig a falnak támasztottam a hátamat és lassan kifújtam magam.

- Most jól figyelj ide apám! - hallotam a herceg hangját. - Én vagyok az ország hivatalos trón örököse, én fogok uralkodni. Királyi vér csörgedezik az ereimben, és Sziren az én gyeremekemet várja. Ezért a fiam, vagy a lányom, ugyan úgy herceg és hercegnő lesz! - szögezte le. - Ha valami nem tetszik neked apám, akkor maradj te a trónon!

- Ez már elfogadhatatlan! Térj már észhez! - üvőltötte, majd egy kis szünet után csattant valami. A szám elé tettem a kezem, a könnyeim pedig patakokban folytak. - Te soha sem leszel olyan mint Cameron! - mondta ki, én pedig befutottam a szobába, becsuktam magam mögött az ajtót, és a homlokomat a felületének támaszva, lerogytam a padlóra és sírtam. Nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. Ez a dolog hírtelen jött, és kegyetlenűl tombolt végig az idegeimen. Mégis, hogy lehet ilyen kegyetlen az uralkodó? Miért gyülől engem ennyire? Mit vétettem én ellene? A kisbabára is utálattal fog majd ránézni?

- Sziren, kérlek szépen, hogy nyisd ki az ajtót - hallotam Edward hangját az ajtó túloldaláról, de most túl sok gondolat cikázott elöttem.

- Az uralkodó utál minket! - szorítottam a hasamra a kezemet. - Edward, én ezt nem tudom tovább hallgatni! - motyogtam, és a plafon felé emeltem a tekintetemet. - Igaza van. Soha sem leszek olyan mint te, vagy olyan mint a hercegnő! - szomorúan mondtam ki az igazság szavait.

- Engedj be, és megbeszéljük! Kérlek, ne építs közénk egy szakadékot - folytatta, de én a fejemet ráztam.

- Az apád már a kezdetektől fogva egy szakadékot épített kettőnk közé - sóhajtottam, de választ már nem kaptam. Szinte hallotam a lépteit, ahogy elsétál a szobától. Letöröltem a könnyeimet, felálltam a padlóról, és a falhoz léptem. Megsimítottam annak a képnek a szélét, amit én írtam a kisbabánk nevében. Edward bekereteztette, és arany színnel írta rá a dátumot. Halvány mosollyal az arcomon néztem a mondatokat. Emlékszek arra, hogy amikor ezt a levelet írtam, akkor minden szónál megálltam, mert potyogtak az örömkönnyeim.

Ekkor hallotam azt, hogy nyílt a másik ajtó, ami a könyvtárhoz vezetett. Nem fordúltam felé, csak a bekeretezett képet néztem. Ennek a képnek itt van a helye. Innen, soha senki sem veheti le. Edward mögém állt, minden porcikámhoz hozzá nyomta magát, a két karjával a hasamat karolta át, az ujjai finoman simították az alhasamat. Azt a részt, ahol a babánk növekszik. Az állát, a vállamra támasztotta, az orrát pedig a fülemhez nyomta.

- Sajnálom azt, hogy mindent hallanod kelett - suttogta, én pedig vele szembe fordúltam, de ekkor a pupillám kitágúl. A puha szájának a széle, felvolt repedve, a vér szinte csillogott a szélén.

- Ohh! Gyere velem - fogtam meg a kezét, majd leültettem őt a kanapéra. A kezembe vettem a kötszeres dobozt, felnyitottam a tetejét, és kivettem belőle a fertőtlenítőszert. - Az apád...- kerestem a szavakat, miközben fülpiszkálóval kentem le a felrepedt részt.

- Nem akarok most róla beszélni - mondta, miközben tovább folytatta. - Apám azért nem tagadhatja ki a kisbabát, mert részben az enyém. Én pedig a fia vagyok. Nem lesz semmi baj, csak nem fogja őt szeretni - folytatta, én pedig szomorúan lesütöttem a tekintetemet.

- Ez épp elég baj Edward - adtam a tudtára, ő pedig egyettértően bólintott.

- De ha a karjaiba veszi majd, akkor hidd el, hogy nem fog tudni neki ellenálni. Apám nagyon jó uralkodó. Még Fülöp királynál is jobb - nézett a szemembe, én pedig szomorúan bólintottam.

Délután annyira jó idő volt kint, hogy a herceggel kimentünk napozni. Legalábbis az átlagos embereknél a napozás azt jelenti, hogy kifekszünk a napra. De a herceggel egy pavilon alatti bársony kanapéra ültünk, elöttünk pedig gyümölcs, svédasztal tátongott. Az üvegasztalon minden gyümölcs fajta ott volt. Az ananásztól kezdve, a gránátalmáig és a barack sem maradt ki. Edward vállára hajtottam a fejemet, és hallgattam a madarak békés énekét.

- Olyan jó itt kint - suttogtam, és puszit nyomtam az arcára.

- Jó bizony! - előre hajolt, a kezébe vett egy darab piros epret, a csokoládéba mártotta, majd a szám elé tartotta, én pedig lassan bekaptam, és lehunyt szemmel megettem.

- Imádom - bólintottam, miközben a nap szikrázóan sütötte a hátamat. - Kaphatok még? - simítottam végig a vörös rakott szoknyámat, amihez egy púder színű elegáns csillogos pólót vettem fel. A pólómat pedig egy hosszított ezüst nyaklánc díszítette amin egy hold és egy nap csillogott.

- Csak nem kívánatos vagy? - nézett rám, miközben a lábam a combján pihent.

- De, nagyon! - mondtam boldogan, a bal kezét pedig egyszer sem vette le a lábfejemről, a puha tenyerét pedig nagyon jó érzés volt érezni. Ismételten elvett egy darab epret, azt pedig csokisan megint a számba tette, én pedig megettem. - Kérdezhetek valamit? - néztem a smaragd zöld szemébe, miközben a barna tincseit a homlokába fújta a szellő. Bólintott. - Kislányt vagy kisfiút szeretnél jobban? - néztem a szemébe.

- Ez egy buta kérdés, mert mindkettőt szeretném. Ha kislány, ha kisfiú, ugyan úgy szeretném őt - simogatta a lábfejemet, majd az ujjával a bokaláncomat piszkálta. - De nekünk hercegeknek egy álmunk válna valóra ha fiúnk születne. Ennél nagyobb kincs nemis lenne az életben - mosolyogva mondta ki a szavakat, én pedig sokadszorra is újra belészerettem.

- És ha pici lány lesz? - suttogtam. - Mennyire fogsz rá vigyázzni?

- Ha pici lány lesz a mi babócánkból, akkor mindentől óvni fogom őt. Kincsként fogok rá vigyázzni. Akár csak rád - puszilta meg a lábfejemet, majd hozzám hajolt, és a fülembe súgott. - Annyira hiányzik már a szex - mondta ki a vágyait, én pedig válaszoltam.

- Tudnál óvatos lenni? - kérdeztem rá. - Vagyis, nagyon kell rá vigyáznod - szorítottam a hasamra a kezemet.

- Persze! Nemis lenne más választásom - rázta meg a fejét. - Kérlek, este nem akarok megint csak aludni!

- Szörnyű volt igaz? - grimaszoltam.

- Ne is mond! - vett el egy ananászt és megette, én pedig nevetve megpacskoltam a tarkóját.

Este a zuhanyzóban ácsorogtam, és folyattam magamra a meleg vizet. A zuhany kabin ajtaját, direkt nyitva hagytam, hogy ha a herceg betévedne ide, ami biztos, hogy megfog történni, akkor betudjam őt ide csábítani. Amikor hallotam azt, hogy nyílt az ajtó, megtámasztottam magam a csempénél, és vele szembe fordúltam. Mosolyogva megállt az ajtófélfa melett, és az ingjét gombolta végig. - Meseszép vagy - mondta ki, az inget pedig ledobta a padlóra, majd kikapcsolta az övét, és a boxerével együtt letolta magáról. Félre rúgta, besétált hozzám, a kabin ajtót becsukta, én pedig a tarkójánál fogva húztam őt a meztelen testemhez. - Nem tudtam ellenálni a látványnak - a kezét a mellemre tette, és csókot lehelt az ajkamra.

- Valahogy gondoltam erre! - a csempéhez nyomtam a hátamat, a bal lábamat pedig a fellépőre tettem, jelezve azt, hogy mit akarok.

- Biztos vagy benne? Szabad? - az egyik kezét a derekam köré kulcsolta, a másik kezét pedig a combom alá vitte.

- Nagyon szeretném. Csak vigyázz ránk kérlek - beszívtam az ajkát, miközben csókot loptam tőle. A kezét pedig bátran vitte felfedező útra. A kerek mellemet lassan tapogatta ki, a lapos hasamat szinte szenvedéllyel szántotta végig, majd a lábam közé nyúlt, és hírtelen belém nyomta a két ujját, és a reakciómat várva, a számhoz hajolt.

- Ez tetszik neked? - suttogta, az ujjai pedig az érzékeny részeimet simogatták. A testem azonnal reszketni kezdett a vágytól, mintha fáztam volna, de nem. A herceg egyetlen érintése is képess engem megbabonázni. - Akarod azt, hogy abba hagyjam? - jobban magáévá tett, azt akarta, hogy minnél közelebb legyek hozzá. A fejemet ráztam, és a lapockájába kapaszkodtam. Nem várt. Belém nyomta magát, határozottan de nem erősen, mert vigyázott ránk. - Azonnal szólj ha túl sok - erősen tartotta a combomat, és tökéletesen illeszkedett belém. A hideg csempe lehűtötte az érzékeimet, miközben mozgott bennem. Nem állt meg. Egymás után döfött, én pedig lehunyt szemmel a plafon felé fordítottam a fejemet, és mámorral fogadtam azt, hogy magáévá tesz. Imádtam azt amit csinált. Ki és be húzodott belőlem, a meztelen bőre érintése pedig elvette az eszemet.

- Várj...várj egy kicsit! - a hajába markoltam, és próbáltam összeszedni magam, miközben a víz ránk folyt.

- Baj van? - morogta a fülembe lehunyt szemmel.

- Túl forró a zuhany - állítottam a csapon, majd lenéztem rá. - Jólvan Edward. Mostmár jó - az ujjaimat a hátába süllyesztettem, miközben a fejét rázta.

- De nekem nem jó! - mondta ki. - Ez nem olyan mint a filmekben! - nézett a szemembe. - Nem tudlak megtartani! - elzárta a zuhanyt, és a hállószoba felé vitt engem. A számat az ő szájára tapasztottam, miközben a vizes testünkről elpárolgott a víz. Szinte egyszerre dőltünk le az ágyra, azzal a különbséggel, hogy az ágyékára ültem. Megtámasztottam magam a mellkasán, miközben nyitott szájjal vette a levegőit. Tényleg nem bírt magával. - Ha megtennéd azt, hogy egy kicsit felűlsz, akkor - nézett végig rajtam, én pedig felültem, ő pedig segített nekem, és lassan, óvatosan belém illesztette magát, én pedig oda figyelve ráültem. Figyeltem a reakcióját, mert úgy tudtam, hogy egy rossz mozdulattal akár fájdalmat is okozhatok neki. - Gyönyörű vagy - a két tenyerét a mellemre tette, a kezét pedig levezette a hasamra. - Már nem kell sokat várnunk, és mehetünk az első vizsgálatokra - morogta, majd a kezét hátra a fenekemre tette, úgy segített nekem abban, hogy mozogjak. Lassú voltam, és érzéki. A szemét nem hunyta le, inkább a látványomban gyönyörködött, miközben lassan mozogtam rajta. Az biztos, hogy most én voltam az, aki teljesen elvarázsolta a a herceget.