Ma reggel, szokatlan dolog történt a palotában. A palotán belűl pedig, a herceg lakosztályában.

Amikor kinyitottam a szemem, Edward herceg a mellkasomra hajtott fejjel szuszogott. És amikor ez tudatosúlt bennem, meg sem mertem mozdúlni. Nagyokat pislogtam, és próbáltam nem szimatolni az illatát, hiszen amit tett velem az megbocsájthatatlan.

Ezért óvatosan oldalra hajoltam, a lábamat letettem az ágyról, de az uralkodó fia, nagyon nehéz volt.

Nem éreztem magam megtisztelve.
Nem éreztem magam nagyobb rendűnek csak azért, mert én vagyok az egyetlen nő a palotában, akinek megenged olyan dolgokat, amik tilosak lennének.

Mert én nézhetek a szemébe, és beszélhetek is vele. Normál körülmények közt, a szabályok megszegése végett, az illetőnek szigorú büntetést osztanak ki.

Nem tudom, hogy a herceg mit lát bennem, nem tudom, hogy a szőke hajam miatt, vagy a "Barbie baba" tipusú arcom keltette fel az érdeklődését, de nem lehetne az, hogy inkább szabaduljak a fogságából?

- Nem moderálom azt, hogy ha egy nő felkellt engem - suttogta Edward herceg. Mivel én nem érhetek hozzá, egyszerűbb megoldásnak, szántam azt, hogy lekúsztam az ágyról, mint egy kígyó, és felpattantam a padlóról, és vigyáz álásban, hátra léptem egy lépést az ágytól. Néztem, ahogy a herceg, magához veszi a nagypárnát, a két karjával átkarolja, az állát pedig ráhajtotta. A takaró, csak a derekát takarta el, a pólója felcsúszott, így megvillantotta az enyhén lapos hasát. A meglepő az, hogy nincsenek kockái. Mármint, ő nem olyan izmos, hogy kockái legyenek. A hasa feszes volt, és szép. Bár, a királyi családok tagjainál soha nem voltak izomagyú uralkodók. Rám pislogott, a barna haja friss tincsei az egyik szemébe hullotak. Egy kicsit úgy nézett ki, mint egy kisfiú. Ha nem tette volna velem azt, amit tett; akkor talán még vonzódnék is hozzá. - Mondja Szirén, mi a problémája? - az arcomat és a combomat fürkészte. Elis felejtettem, hogy egy selyem hállóingben aludtam.

- Elszeretnék menni! - az ajtó felé pillantottam. Ekkor, mintha nemis hallott volna, a hátára feküdt, és nyújtózkodott egyett. Ehez a mozdulathoz pedig hozzá tartozott az a hang is, amit az emberek adnak ki nyújtózkodás közben. A válla viszont, szépen kivolt dolgozva.

- Erre még válaszolnom is felesleges - mondta hallkan, és az üvegasztal felé pillantott. - Ma együtt fogunk reggelizni - mondta hallkan, majd váratlanúl kitakarta magát, felkellt, és az ablakhoz sétált. Az ablakot kinyitotta, a szellő pedig átjárta a szobát, és belekapott a bársony függönybe. Éreztem, ahogy a hajszállaimat simogatja a szellő. De emelett nem tudtam figyelmen kívűl hagyni azt, hogy egy dobozt vett ki az egyik szekrényből, és elém nyújtotta azt.

- Ez mi? - mutattam a dobozra. Az egyik kezében tartotta, a másik kezével levette a tetejét. Nem láttam sokat, csupán sötétkék színű bársony anyagot. Az anyag tetején pedig, hófehér gyémánt nyaklánc csillogott ezer színeiben. Amikor jobban megcsillant, akkor a fehér színt, áttőrte a halvány kék.

- Mondtam, hogy terveim vannak magával. Az első lépés az, hogy felveszi ezt a ruhát az elegáns ékszerrel együtt - mondta hallkan.

- Hány lépésről is beszélünk? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva. De uralkodói családhoz méltóan, most sem válaszolt, csak a fürdőszoba felé invitált. Elvettem tőle a dobozt, és mielött beléptem volna a fürdőszobába, megráztam a fejem. - Úgy tudtam, hogy a hercegen soha sem hazudnak - mondtam, mire a szemöldökét ráncolta. - A felség azt mondta, hogy nem fog hozzám érni, csak akkor ha én azt kérem.

- Mit szeretne ezzel mondani Szirén? - az ágy szélének támaszkodott, a karját összefonta maga elött. A fejét enyhén oldalra biccentette. A világ leggyönyörűbb férfijának a szobájában vagyok, és mégsem érzem magam megtisztelve. Talán velem van a baj.

- Az éjszaka. Hozzám bújt - suttogtam, mire összehúzta a szemét, az arcán pedig átsuhant valami. Köztudott, hogy az uralkodó család tagjai; fölényesek, gőgösek, előkelők, és nekik mindig igazuk van. Még akkor is, ha nincs igazuk. Ki érti ezt?

- Nem történt semmi ilyesmi! Felvenné a ruhát kérem? - kérdezte türelmetlenűl, mire hátat fordítottam neki, és beléptem a fürdőszobába, ami szintén akkora volt, mint a szobája. Csupa elökelőség, tisztaság és ragyogás volt minden. Márványkő csillogott a lábam alatt, arany színű mosdókagyló nézett vissza rám. Egy padra letettem a ruhát, és levettem magamról a hállóingemet. Felvettem a fehérneműt, és kivettem a dobozból a ruhát. Azt hittem, hogy a herceg a tökéletes, legfeltünőbb ruhát tárolta a dobozban. De nem. Igazából, pont az izlésemnek megfelelt. Sötétkék ruha volt. Bársony volt az anyagja, és enyhén csillogott. A térdemig ért, a mell része pedig szív alakú volt. Egyszerű volt, mégis szép. Egy bökkenő volt. A hátulja fűzős volt, én pedig azt, nem tudom összekötni.

- Kész vagyok. Felvettem a ruhát, és a nyakláncot is - kiléptem a fürdőszobából. A herceg az üveg asztal mögötti bársony kanapén ült, és amint meglátott; mintha megállt volna vele az idő. Nem pislogott, nem mondott semmit, csak szavak nélkül engem nézett.

- Igazán...khm...- a kezét a tarkójára tette, a fejét pedig megrázta. - Mit csinált a fűzővel? - kérdezte, mire megrántottam a vállam. - Megengedi, hogy...

- Nem! - léptem egyett hátra, a kezemmel jeleztem, hogy ne lépjen közelebb. A szemét lehunyta, a fejét lehorgasztotta. Ismételten azt az arcot láttam, amit azon az éjszakán. Az sem érdekelt, hogy nem kötöttem be a fűzőt, azzal sem foglalkoztam, hogy lóg a hátamon a ruha.

A herceg nem fog hozzám érni.

- Megengedi nekem azt, hogy segítsek magának? - a szívére tette a kezét, a hangja hallk volt. A szemöldökömet ráncoltam, a fejemet lehorgasztottam. Volt valami a hangjában, ami kedvességről, és gyengédségről árulkodott. Volt valami benne, amitől más.

Egyszer csak lassan bólintottam, a kezét pedig felém nyújtotta. Olyan volt, mint a hercegnős mesékben; amikor a herceg a tenyerét nyújtja a kedvesének.

Egy darabig néztem a tenyerét.

Vajon milyen lenne az érintése?

A gyengéd érintése?

Hiszen egy herceg kifinomúlt, és udvarias.

Ekkor az én kis kezemet, az ő kezébe csúsztattam, az ujjaink találkoztak, miközben finoman összezárta a kezét. A kanapéhoz invitált, ezért leültem oda, ő pedig mögém ült. A padlót fürkésztem, miközben lassan elkezdte bekötni a fűzőmet. - Ha szoros, akkor kérem, hogy szóljon - mondta hallkan, a fűzőt pedig végig kötötte, a lapockámon, a hátamon, és lent a derekmnál hátúl. Erősebben meghúzta, és megkötötte. Gúnyos mosolyra húztam a számat.

- A hercg annyi nő fűzőjét kötötte már ki, hogy elsajátította a mozdulatot? - a kérdésemre, megált a keze, és vártam a válaszát.

- Kérem, ne legyen tiszteletlen velem - válaszolta hallkan, én pedig vele szembe fordúltam. A kezemet a combomra tettem, a tekintetem pedig találkozott a herceg szemével. Olyan volt mintha körülöttünk minden megállt volna. Ő is nézte az én szememet, én pedig az övét.

- Mik a szabályok felség? - hallkan kérdeztem, a hangom hallatán pedig felhúzta a szemöldökét.

- Tudni akarja, hogy hány szabályt szeget már meg? - összehúzta a szemét, a fejét pedig enyhén megrázta.

Ekkor csak mesélt, és mesélt. Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat mondott el nekem, a szabályokról. Volt amikor meglepődtem, volt amikor hátra hökköltem.

- Tehát, maga még nemis csókolózott? Soha? Egy nővel sem?

- Nem! - dőlt hátra a kanapén.

- Nem tudja, hogy milyen érzés egy csók? - a pupillám kitágúlt, a fejemet ráztam. A kérdés pedig ott lebegett elöttem. Miért nem csókolózott még?

- Nem! Nem tudom, hogy milyen érzés.

- És miért nem csókolózik a herceg?

- Erre a legegyszerűbb válasz; az érzések. Kedves Szirén, az emberek akkor csókolóznak, ha érzéseket táplálnak a kedvesük iránt. Nekem pedig csak ágyasaim vannak - az ajtó felé pillantott, a tekintete szigorú és előkelő volt.

Miután felszolgálták a reggelit, Edward herceg is kilépett a fürdőszobából. Egy bordó elegáns nadrág volt rajta, egy sötétkék elegáns pólóval. A pólónak fehér színű gallérja volt. A derekát egy fekete öv díszítette, a haját elegánsan lakkozta. Ennél jóképűbb nemis lehetne az uralkodó fia. Leült mellém, ugyan tisztes távolságra, de mégis közel volt hozzám.

Az üvegasztalon voltak, kiflik és vajas Croissant is. A kiflik melett voltak a felvágottak, sonkák, sajtok és szalámik. Melette a zöldségek, uborka, paradicsom és paprika. A sort pedig a kancsókban található, narancslé, és a limonádé zárta. A herceg a kezemebe adott egy tányért, és megfogta az egyik szedőeszközt. Mindenből adott nekem egy darabot.

- Én nem szeretem a paprikát - húztam el a számat.

- Nem kértem ki a véleményét - nem nézett a szemembe, miközben magának is tette ki a reggelit. A fejemet ráztam, és beleharaptam a Croissant - ba. - Maga mit csinál? - közelebb ült hozzám, az ételt pedig undorodva, éphogy megérintve vette ki a kezemből.

- Mi a baj felség? - kérdeztem.

- Ezzel egyen - a kezembe egy villát, és egy kést adott. Én nem láttam még olyan embert, aki villával evett volna meg egy péksütit.

Ekkor elmosolyodtam. Eszembe jutott valami.

- Elfogadom azt amit a herceg mond nekem, de cserébe a felség is tanuljon tőlem pár dolgot! - mosolyra húztam a számat, közben bólogattam. Összehúzta a szemét, és a padlót fürkészte.

- Rendben Szirén. Ez a kedvemre lehet! - kihúzta magát, mire feltettem a mutatóujjam.

- Rendben! Ez az első felség - a kezembe vettem a Croissant és nagyot beleharaptam. A herceg úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.

- Ki van zárva, hogy bármit is kézzel egyek meg - a kezébe vette a kést, de én óvatosan kivettem a kezéből, megfogtam a tálat, és felé tartottam.

- Próbálja meg. Biztos elgondolkozott már azon, hogy milyen lehet kézzel enni - oldalra biccentettem a fejem. Hol a szememet, hol a vajas Croissant nézte.

- Ez ellent mond a kifinomúltságomnak - mosolyra húzta a száját, majd a kezébe vette és beleharapott a péksütibe.

- Látja felség, nemis olyan rossz dolog, igazam van?

- Ha megengedi, erre inkább nem válaszolnék, szép hölgyem - a kezébe vett egy szalvétát, megtörölte a kezét, és ismételten elsajátította az evőeszközök használatát. - Narancslét nem kíván fogyasztani? - a kezébe vette a kancsót, és a kristálypoharamat.

- De. Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt, és átvettem tőle a poharamat. - És mit fogunk ma csinálni?

- Fogunk? - kérdezett vissza, az egyik szemöldökét pedig felhúzta.

- Talán, mehetek a dolgomra? - néztem az ajtó felé. Nem válaszolt, csak a fejét rázta.

- Ma táncórákon fog részt venni szép hölgyem - hátra dőlt a kanapén, és a karórájára pillantott. - Én pedig vadászni megyek az uralkodóval - felkellt a kanapéról, és egy pillanatra vissza nézett rám. - Értesíteni fogják magát a táncóra elött.

- Nem tudok táncolni - tártam szét a kezemet tanácstalanúl.

- Akkor megtanúlja. Így mit fog mondani arra, amikor Spanyolt és Portugált kell majd tanulnia?

- Tessék?! - lepődtem meg zavartan.

- Este találkozunk. Feltehetőleg már meztelen, ha kérhetem - lenyomta a kilincset, és kilépett a lakosztályból. Zavartan néztem az ajtót, és a fejemet ráztam.

A herceg megakar engem változtatni?

Minden bizonnyal igen.

Fél óra se telt el, de egy ismeretlen Francia pasi, elkapott a folyosón, és behúzott engem a táncterenben.

- Hamarosan eltudja majd sajátítani a keringő lépéseit, és az elegáns tánc harmónikus mozdulatait! - megállt elöttem, a kezét a lapockámra tette, a kezemet pedig a vállára. - És egy - két há'- ...

- Bocsánat - elhúztam a lábam, mert az elegáns cipőjére léptem.

- Újra! - jobra léptünk, utána pedig balra. A harmónikus, lassú dallam pedig átjárta a testemet, de a tánc egy másik kategóriához tartozott - Újra! - maszírozta a másik lábát is, miközben kuncogva álltam elötte.

A táncóra első óráját még élveztem is. Mert egyre szebben tudtam táncolni, a lépéseim pedig egyre kifinomúltabbak lettek. A végére megtanultam az egészet, de amikor négy óra után sem hagytuk abba a táncikálást, leálltam zene közben, és kifújtam magam. - Tilos megállni! Újra! - maga után húzott, ahogy a dallam gyórsúlt, úgy gyorsultak fel a lépteim is. Átforogtam a tengelyem körűl, ha kelett az úr lépéseit követtem. Mellé álltam, sétáltunk, és utána kezdtük a táncot. Egész délelött, és még délután is táncoltunk. Este hat órakkor fejeztük be a táncot, de a lábaimat lejártam.

- Tehát, elfáradtam Grace - a szobámban ültem, a tükör elött, Grace pedig a hajamat fonta be, hátra és középre.

- Megvagyok lepődve Szirén! Mintha...hatással lennél a hercegre. Elképzelhető, hogy alakúl ki köztetek valami?

- Lehetetlen. Az ő szíve kőből van - suttogtam, a kezemet pedig összeszorítottam.

- Nem gondolkoztál már azon, hogy elcsábítod őt? - kérdezte, mire felé fordúltam.

- Ezt hogy érted?

- Minden férfit meglehet szerezni. Egy férfi sen tud ellenálni a női bájnak - suttogta, és mellé kaccsintott is egyett. - És ha engem kérdezel, te nagyon könnyen elcsábíthatnád őt!

- De nem akarom azt, hogy mi újra....

- A szexre gondolsz? Fogtok. Nagyon sokat. Minden nap, minden reggel és este. De gondolj bele. Nem mindegy, hogy csak dug téged, vagy szeretkezik, mert megváltoztattad őt.

- Nem hiszem, hogy ő képes lenne a változásra.

- Ezt neked kell kiderítened - megszorította a vállamat, a száját mosolyra húzta.

Este kilenc órakkor, a herceg erkélyén ácsorogtam. Az esti szellő, simogatta az arcomat, a hatalmas falak pedig átengedték a város zaját. Lámpák világították be a kertet, lovak prüszköltek az istállóban. Amikor hallotam, hogy a herceg kilép a fürdőszobából, a szívemre tettem a kezem.

Talán képes lennék őt megváltoztatni?

Talán lehetne valami több is ebből?

Lehunytam a szemem, és megráztam a fejem. Dehogyis. Nem tudom őt megváltoztatni.

Az nap éjjel, nem szólt hozzám, és nemis érintett meg. Mert tudta azt, hogy nem kívánom az érintését.

Még nem...