Reggel nem siettem azzal, hogy felkelljek. Mert egész éjszaka rosszúl voltam. Enyhén vert a víz, és remegtem. Még reggel a zuhany alatt is sírtam, és hiába próbáltam lemosni magamról a herceg érintéseit; már nem tudtam. Még mindig éreztem, a durva behatolását, a türelmetlen lökéseit. A testem abszolút nem állt készen arra, hogy őt befogadja, ezért minden mozdulata, feszítő fájdalommal járt. Nem élveztem, igazából olyan voltam mintha egy bábú lettem volna. Soha nem fogom elfelejteni azt, amit velem tett. Nem fogom elfelejteni azt, hogy a király, és az ország törvényei miatt, az uralkodó család tagjai bármit megtehetnek.

A zuhanyozás után, magamra tekertem a törülközőmet, a lépteim bizonytalanok voltak. Lassan leültem az ágyamra, a számat pedig összeszorítottam. Grace szerint egy ideig fájni fog, mert a herceg durván vette el azt, ami az enyém volt. Elvette az ártatlanságomat. Ebben pedig az volt a legroszabb, hogy ez volt életem első aktusa. A pokol, ami megnyílt elöttem. Lassan felálltam, és a tükör elé álltam. A zöld szememben csillogott a fájdalom, és a bizonytalanság. A hosszú hajamat, kiengedtem, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Megráztam a fejem, és felvettem a melltartómat és egy bugyit, majd a munkaruhámat is, a kék topánkámmal. A hajamat kiengedtem, és kiléptem a szobámból, és lassan végig sétáltam a folyosón. Tegnap este Grace a lelkemre kötötte, hogy ma ne dolgozzak, inkább valami könyebb munkát csináljak. De amikor leértem a konyhába, egy kosár lepedőt a kezembe nyomtak.

- Szép idő van! Ezeket vidd ki Szirén! - nézett rám Sarah, én pedig egy pillanatra lehunytam a szemem, és lassan bólintottam.

- Mi van veled? Nem nézel ki túl jól - a fejét rázta, én pedig hátat fordítottam, és sóhajtva kisétáltam a konyhából. Ennyit arról, hogy ma pihenni fogok. Mert nem fogok.

- Hát, te lányom? - tette Grace csípőre a kezét, én pedig sóhajtva megráztam a fejem.

- Ezeket kiterigetem. Szép idő van kint - erőltettem magamra egy mosolyt, Grace pedig az arcomhoz akart érni, de hátra léptem egy lépést. Nem tudtam érintéseket megtürni.

- Add ide lányom! Inkább én megcsinálom! - vette ki a kezemből, mire megráztam a fejem.

- Ugyan Grace! Ne csináld már!

- Tudod mit? Menj és locsold meg a növényeket! A keleti és a déliszárnyon! Az jó lesz neked! - sétált el elöttem, és végig sétált a folyosón. Ezért megkerestem a kannát, és megtöltöttem vizzel. Becsuktam magam után a takarító szertár ajtaját, és a folyosón végig sétáltam, és minden egyes növénynél, és virág melett megálltam. Megtanultam, hogy melyik növény, mennyi vízt igényel. Szinte remegő lábakkal álltam meg a herceg lakosztálya elött, és meglocsoltam a pálmafákat. Úgy gondoltam, hogy nekem ennyi időt elég volt ott töltenem, vagy legalábbis nem akarok a herceg szobájához közelebb kerülni, ezért fogtam a vizes kannát, és tovább sétáltam a folyosón. Szerencsére a folyosón nincsenek növények, ezért megálltam a végén, és megöntöztem egy másik fajta pálmafát, ami egy kicsit nagyobb volt. A hatalmas üveg elött egy plafonig érő majomkenyér fa terpeszkedett, ami számomra nagyon hatalmas volt.

Miután meglocsoltam, benyitottam egy terembe, ahol két fehér ruhás ember vívot. Egy darabig végig néztem, a fehér ruhákon és a maszkokon, majd hátat fordítottam nekik, és meglocsoltam az egyik virágot. Ezt a termet hatalmas tükrök díszítették, ezért mindenhol láttam magam, miközben fordúltam, és locsoltam. Amikor előre pillantottam, a tükörben az egyik vívó engem nézett. Nem láttam az arcát, nem tudtam, hogy ki volt az. Ekkor szinte lassított felvételben láttam azt, hogy a másik bökött egyett a hosszú pálca pedig a lábára tekeredett, a férfi pedig elterűlt a padlón. Nagyokat pislogtam, miközben a padlón hevert, a másik férfi pedig levette a maszkját.

- Hát felség! Úgy tűnik, hogy ma nincsen formában - a férfi a kezét nyújtotta, Edward herceg pedig elfogadta, és levette magáról a maszkot.

- Nekem mondod? Elmehetsz - megveregette a vállát, majd az izzadt hajába túrt. A karjával letörölte a homlokát, majd felém fordúlt. Miután becsukódott az ajtó, egy lépéssel közelebb lépett hozzám, de ekkor feltettem a remegő kezem. Nem csak a kezem remegett, de a térdem, a tekintetem pedig elhomályosodott. Azt hittem, hogy a könnyeim miatt nem láttam, de nem. Rosszúl voltam. Egy hírtelen mozdulattal elengedtem a testem, és csak annyit láttam, hogy ledobja a maszkját, és felém fut. De ekkor teljes képszakadás történt.

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, egy puha ágyban ébredtem. Nem voltam teljesen magamnál, ezért megsimítottam a kezemmel az anyagot, ami selyem volt. Kicsiket pislogva néztem előre, és egy nagyon ismerős szobában, egy ismerős ágyban feküdtem. A herceg lakosztályának, az ágyában feküdtem. Amint ez tudatosúlt bennem, felültem az ágyon, és oldalra pillantottam. Egy pohár víz volt a szekrényen, egy gyógyszerrel melette. Megittam a vizet, és lenyeltem a gyógyszert. Akkor pillantottam előre, amikor Edward herceg sétált ki a fürdőszobából. Becsapta maga után az ajtót, a kezét pedig a tarkójára tette. Egy bársony póló volt rajta, fekete hosszú nadrággal. Amint meglátott engem, az ágyhoz lépett, és leült a szélére. Nem ért hozzám, és nem nézett rám. Szigorúan a földet nézte, a kezét összefonta maga elött. Már nem féltem tőle. Inkább undorodtam. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb.

- A történtek után, nem mer a szemembe nézni, igaz? - a fejemet ráztam, a hangom gúnnyal volt teli. Sóhajtott egyett, majd felállt, és az asztalhoz sétált. A kezébe vett egy kristály tálat, és tett bele gyümölcsöt.

- Minden bizonnyal, éhes lehet - hallkan mondta, a hangja olyan volt, amit eddig még nem tapasztaltam. Felém sétált, de feltettem a kezem, és megállt.

- Nekem nem kell magától semmi! - sziszegtem, a szemem a könnyektől csillogott. - Tisztában van maga azzal, hogy mit csinált velem az éjszaka? - kérdeztem, a fejét pedig lehorgasztotta. - Emlékszik rá? Emlékszik arra, hogy mit csinált velem? Feltudja fogni, ennek a mértékét? - emeltem fel a hangom, az arcom vörös lett a düh miatt.

- Sokkal könnyebb lett volna, ha akkor nem mond nekem nem - et - rázta meg a fejét, és az ölembe adta a kristálytálat, ami oldalra tettem.

- Magát csak a szex érdekli, igaz?

- Ez évek óta így megy! - leült a bársony fotelba, és egy szelet barackot evett meg. - Egyszerűbb lett volna magának, ha nem ellenkezik. Így legalább engem sem hoz kényelmetlen helyzetbe - válaszolta, és rám sem nézett. A pupillám kitágúlt, a számat összeszorítottam. Alig akartam elhinni azt, amit nekem mondott. Mit képzel?

- Azt hiszi, hogy bármit megtehet igaz?

- Én bármit megtehetek. Hamarosan én leszek az ország uralkodója. És kérem, egyen! - evett meg egy szem szőllőt. - És vegye úgy, hogy mostantól, minden éjszaka itt alszik melettem - sétált a tükör elé, és a friss hajába túrt.

- Azt hittem, hogy tilos itt aludnunk. Ez az egyik szabály - emlékeztettem őt a szabályokról. - És egyébként sem akarok itt maradni - kitakartam magam, és felkelltem, de ekkor úgy meglepődtem, hogy pislogni is elfelejtettem. Egy fehér selyem hállóing volt rajtam, és mezítláb voltam. - Hol van a ruhám? Maha öltöztetett át?!

- Azokat a ruhákat, felejtse el! Terveim vannak magával - bólintott lassan, mire az ajtóhoz futottam, de az bevolt zárva. A homlokomat az ajtónak döntöttem. Újra ott voltam, ahol a poklok poklát éltem át.

- Nyissa ki az ajtót! Nem akarok itt lenni! Hát, nem érti? - mutattam a kilincsre.

- Mondok önnek valamit - bólintott, majd lefeküdt az ágyra, és a feje alá tette a karját. - Nem érek magához, csak akkor ha azt maga kéri. Egy ujjal sem nyúlok magához. Megvárom azt, hogy maga kívánja az érintésemet - fejezte be, mire röhejesen elnevettem magam.

- Soha nem fogom kívánni a maga érintését! Mert tönkre tette az életemet! - tettem a szám elé a tenyeremet, a könnyeim pedig patakokban folytak. A szemét lehunyta, és magára húzta a takarót. Lekapcsolta a villanyt, így csak a kislámpák égtek, amik utat tőrtek a sötét lakosztályban.

- Ha nem akar a padlón aludni, akkor ajánlani tudom, a melettem levő üres helyet! - suttogta hallkan.

- Inkább a halál! - támaszkodtam neki az ajtónak. - Tehát itt fog tartani? Bezárva? - ráztam meg a fejem értetlenűl.

- Csak addig, amíg újra vissza nem nyerem a bizalmát. És amég újra az enyém nem lesz - mondta ki, de én az utolsó szavain lepődtem meg igazán.

- Soha nem voltam, és nemis leszek a magáé. Mit képzel? - leültem a bársony kanapéra, és innen tökéletesen láttam azt, hogy nem alszik. Inkább a falat nézte. A lámpa megvilágította az arcát. Gyönyörű volt.

- Ugyan Szirén. Ne játsza meg magát, kérem. Mindketten ugyan azt akarjuk - válaszolta.

- Maga tényleg azt hiszi, hogy bármit megtehet. És ha pisilnem kell?

- Akkor majd használja a mosdót, Szirén - válaszolta ásítva. - Inkább feküdjön mellém. Fázni fog ott.

- Nem érdekel! - böktem ki, mire felült az ágyon.

- A nőkkel csak a baj van - vette a kezébe a másik takarót, és felém sétált. Ijedten néztem, ahogy felém nyújtja, én pedig elfogadtam, és betakartam magam vele.

- Nem tarthat itt sokáig!

- Aludjon jól Szirén! - fordított nekem hátat, mire a hátának dobtam egy banánt. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd a földön heverő banánra. - Mondja, maga mégis mit csinál Szirén?

- Engedjen ki!

- Szereti a zenét? Francia, esetleg Olasz zenét? - Kérdezte a szemembe nézve, mire megráztam a fejem.

- A Francia zenét szeretem igen! - válaszoltam, mire bólintott.

- Mennyire ismeri az országunkat, járt már az Eiffel toronynál? - érdeklődött.

- Amikor kicsi voltam, minden nap felmentem rá, onnan pedig beláttam egész Párizst. Gyönyörű volt - sóhajtottam, miközben leült az ágyára, és feltette a mutatóujját, jelezve, hogy figyeljek rá.

- Kitalálom, hogy szereti a Francia csokit!

- Mindenki szereti a Francia csokit! - válaszoltam. - Csak amióta a palotában dolgozok, azóta nem eszek - mondtam hallkan, mire összehúzta a szemét, és felállt. Végig néztem rajta, miközben egy asztalhoz sétált, amin volt egy doboz. A kezébe vette, és letette elém az asztalra. Egy elegáns mozdulattal felnyitotta a dobozt, az aranyozott papírt pedig a kezébe vette.

- Eredeti, narancsos Francia csoki, csak a hölgynek - a száját apró mosolyra húzta, én pedig a szemébe néztem. A tekintete csábított, és csillogott. Egyáltalán nem úgy nézett rám, mint azon az éjszakán. Megfontoltabban viselkedik, a tekintete csillogott.

- Megehetem mindet? - mutattam a dobozra.

- Egy kocka az enyém - vette el a sajátját, majd lassan bólintott. Ekkor elvettem a dobozt, és lehunyt szemmel megettem az első kockát.

- Nagyon finom. Elis felejtettem, hogy milyen finom ez a csoki - motyogtam, de meglepődtem. A herceg már nem állt, hanem melettem ült. Nem volt közel hozzám, de az arcomat nézte, miközben ettem. Nem mondott semmit, nem mozdúlt. Egyszerűen csak az arcomat nézte, a száját pedig halvány mosolyra húzta

- Mostmár tudom, hogy miért magát választottam - suttogta, a kezét pedig a kanapé támlájára tette. - Mert maga bármelyik nőnél szebb, akiket eddig láttam - csillogott a szeme, miközben kimondta a szavakat. A szememet összehúztam, és végig néztem rajta. Hiába volt gyönyörű férfi. Hiába volt olyan arcéle, amihez minden nő zsigerből vonzódik. A kézfején felkúszó erek sem érdekeltek. Mert egyszer már széttőrte a szívemet. De egy dologért még mérgesebb vagyok. Azon az éjszakán, amikor erőszakkal érte el azt, hogy vele legyek, és neki...nem volt orgazmusa. Percek után abba hagyta, és nem fejezte be az aktust.

- Miért nem élvezte azon az éjszakán? - suttogva mondtam ki a szavakat, miközben hol a számat, hol a szemembe nézett. Beharapta a száját, és aprón megrázta a fejét.

- Mert nem voltam büszke arra amit tettem.

- Mégis megtette. Életem legroszabb éjszakája volt - suttogtam könnyes szemmel, mire a szemembe nézett. Tudtam azt, hogy sajnál. Tudtam azt, hogy bánja. Ez pedig nagyon nagy dolog. Mert a hercegnek nincsenek érzései. De talán mégis.

- Sajnálom, hogy úgy történt - mondta, majd felkellt mellőlem. - Aludjon jól! - suttogta, majd befeküdt az ágyba, és hátat fordított nekem. Még a csokihoz sem volt kedvem.

Egy órán keresztűl próbáltam elaludni, de ezen a keskeny kanapén, nehezen ment. Félálomban voltam, amikor valaki felemelt, és befektetett az ágyba. Éreztem, ahogy óvatosan betakar engem, úgy, hogy ne fázzak. Éreztem azt is, hogy a hajamat simogatja. - Tényleg nem vagyok büszke arra amit akkor tettem. De...magának több dolgot megengedek mint a többi szeretőmnek. Mert én nem akarok más nőt ebben a szobában látni. Csak magát - suttogta. Nem tudhatta azt, hogy minden szavát hallotam. Nem tudhatta azt, hogy nem aludtam teljesen. Éreztem, ahogy befekszik mellém, majd hátat fordít nekem. Lassan kinyitottam a szememet, és ránéztem. Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Miért van az, hogy egy mondata után is képes neki megbocsájtani az ember?

Másnap reggel nagyon szokatlan dolog történt. Nem tudtam ezt a dolgot hova tenni. Hiszen ilyen még soha nem történt a palota falai közt. Az egyik szokatlan dolog az volt, hogy a herceg ágyában aludtam, ami tilos.

De ami még jobban meglepett az az volt, hogy Edward herceg a mellkasomra hajtott fejjel szuszogott. Úgy bújt hozzám, mintha egy kisbaba lett volna. Mozdulni sem mertem, annyira meglepődtem azon, hogy az uralkodó fia, ilyen közel van hozzám.