A szőrme kabátomba bújtattam a testemet, miközben az erkélyen ácsorogtam. Halvány mosollyal az arcomon néztem azt, ahogy Edward a testvérével hogolyózik. Minden pillanatban mosolyogni láttam őket, és tudtam azt, hogy tiszta szívből szeretik egymást. A fehér Hóbagoly a szökőkút tetején ücsörgött, és őket nézte. Ebben a hófehér varázslatos tájban, kifejezetten szép volt és illet hozzá. A kezemet a hasamra szorítottam a szememet pedig lehunytam. Ma reggel erős fájásokra ébredtem, de ez enyhűlt, amikor Edward engedett nekem meleg vizet a kádba. Beleültem, Edward pedig ott volt melettem, vigyázott rám, és a kezemet fogta. Egy pillanatig azt hittük, hogy szülni fogok, aminek December első hete óta itt lenne az ideje, de azok a fájások még nem azok voltak. Mégis izgatottan várom a pillanatot, hogy végre világra hozhassam Sofia - t. Amikor balra pillantottam, a gyönyörű baba sarokban gyönyörködtem. Amióta megtudtuk azt, hogy lányunk fog születni, mindent elkövettünk azért, hogy a lehető legszebb, legszínesebb világot teremtsünk neki. Rózsaszín függöny keretezte a pici ágyát, abban volt egy selyem rózsaszín párnácska és hófehér takaró. Az ágyhoz rögzített függönyt egy sárga csillaghoz rögzítettük ami egyébként este világít. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. A fürdőszobában kialakítottunk egy pelenkázó sarkot, és egy kisebb gardróbot az enyém mellé. El sem hittem azt, hogy léteznek ilyen aranyos és gyönyörű kislány baba ruhák. Mivel a herceg kislánya, ezért sokkal több odafigyelést szenteltek felénk. A szobát már rég előkészítették nekünk, és azt a ruhát is kiválasztottuk, amiben szeretnénk látni Sofia - t, miután megszületett. Tehát ez a kilenc hónap nagyon izgalmasan telt. Tavasz elején megfogant, és December második hetében talán ki is jön a pici. Mivel ezt ő akarta, szerintem ez nem is volt kérdés. Nem akart tovább anya pocakjában lenni.

- Edward! - tettem a szám elé a kezem, hevesen dobogó szívvel. - Edward! - kiabáltam, miközben az ágyon ültem. A fürdőszoba ajtaja kicsapódott, én pedig erős fájdalmakat érezve, mutattam a magzatvízre. - Most!

- Most?! - dobta le a törülközőt a padlóra. - Rendben Sziren! Csak ügyesen! Csak ügyesen! - hozám futott, én pedig izzadt homlokkal kifújtam magam.

- Edward, nagyon fáj - összeszorítottam a számat, miközben hallotam, hogy Edward az orvosunknak telefonál, aki valószínűleg felébredt. Este tíz óra volt.

- Nem lesz baj! Minden rendben lesz, érted? - segített kisétálni a szobából, majd a nővér futott felénk egy tolószékkel. Edward segített nekem, én pedig beleültem.

- Mióta vannak fájások? Milyen hosszúak? - tolt engem a szülészeti szoba felé, a palota túlsó végére, én pedig izzadt homlommal egymás után kifújtam a levegőket.

- Reggel óta. Voltak, hogy rövibbek, de most éjszaka hosszabbak - válaszolta helyettem Edward.

Miután beléptünk a szobába, már mindent előkészítettek nekünk. Edward is kapott egy zöld ruhát, és egy maszkot. Mindent megtettek az orvosok, hogy nyugodt körülmények közt hozzam világra Sofia - t.

- Rendben Sziren, amikor mondom, akkor nyomjon! - mondta az orvos, és a bokámat fogta, miközben Edward kezét szorítottam, aki kicsit kábúltan állt felettem. Mintha elájúlni készűlt volna. Mindent úgy csináltam ahogy az orvosom mondott. Amikor nyomtam, akkor úgy is tettem. Ez melett nem volt egyszerű dolgom, mert a fájdalom elöntötte az ítélőképességemet.

- Nagyon ügyes vagy, nagyon ügyes vagy! - Edward a kezemet szorította, miközben az orvos bólógatott, mögötte pedig három másik orvos állt.

- Ennyi! Igen! Még egy utolsót, és Sofia itt lesz! Hallja Sziren?! - bíztatott az orvos, én pedig összeszorítottam a számat, próbáltam és igyekeztem. De egyszer csak megkönnyebűltem, az orvosok elvigyorodtak, és eddig még nem hallot baba sírás tőrte meg a csendet.

- Ó te jó ég - suttogta Edward, én pedig a baba sírását hallgatva elsírtam magam.

- Kérem, őfelsége! - az orvosok egy ollót adtak a hercegnek, aki fehér arccal elvette és közelebb sétált. - Itt vágja el - mondták, Edward pedig nyelt egyett.

- Itt? - kérdezte.

- Igen!

- Aha, ő tehát itt? - kérdezte fehér arccal.

- Igen őfelsége! - ekkor Edward elvágta a köldökzsínórt, de a másik pillanatban, a székbe kelett kapaszkodnia, hogy ne ájuljon el.

Amint Sofia megszabadúlt a köldök zsinórtól, egy tiszta törülközőbe tették, és azonnal a szívem fölé tették őt. Sírva fogtam a tenyeremmel az apró hátát. De ő csak sírt, és sírt.

- Sofia! Pici babám! - lehunyt szemmel szerettem, és vigyáztam rá. A kezecskéje néha megmozdúlt, néha pedig a lábával rúgkapált. Fél percre tették csak a mellkasomra, de már el is szakították őt tőlem. Elvitték őt megvizsgálni, addig engem is tisztába tettek. Te jó ég! Anya lettem.

Átvittek engem egy másik szobába. De a látvány ami fogadott, újra könnycseppeket csallt a szemembe. Rózsaszín virágcsokrok, lufik és csokoládék fogadtak minket. A lufikon a Sofia név csillogott arany betűkkel szinesítve.

- Ez ám a cuki látvány! - néztem Edward hercegre, aki az asztalhoz lépett, a kezébe vett egy csokit, és megette.

- Kikészűltem! Ez nehéz volt! - suttogta maga elé nézve.

- Igen? - néztem rá elképedve. - Neked volt a nehéz?

- Amikor felsírt! Amikor hallotam a babánkat felsírni! Nincsen ennél szebb dolog! - mosolygott le rám, miközben az ágyam széléhez sétált. - Te jól vagy? - leült mellém, és megpuszilta a homlokomat. Bólintottam.

- Csak azt akarom, hogy Sofia itt legyen - pillantottam sokadszorra is az ajtó felé, de a pici lányunkat még mindig nem hozták vissza hozzám. Pokoliam hiányzott.

- Tehát, azt a ruhád választottad? Az legyen rajta? - simogatta az arcomat, én pedig mosolyogva bólintottam.

Ekkor nyílt az ajtó, és egy nővér lépett be rajta. De nem volt nála Sofia. Edward - ra pillantottam, aki a szemöldökét ráncolta. Hol van a kislányom?

- Őfelsége, kérem jöjjön velem! - mondta hallkan az orvos, Edward pedig elengedte a kezem, és kisétáltak az orvossal. Könnyes szemmel pillantottam utánuk, a szoba pedig üres lett. Csak akkor nyílt az ajtó, amikor Cameron sétált be rajta pizsamában.

- Hallotam a hírt! Megszületett a pici Sofia! - az ágyam mellé sétált, majd az arcomat nézve, a szemöldökét ráncolta. - Minden oké?

- Edward - ot elhívták! - mutattam az ajtó felé könnyes szemmel.

- Minden rendben van! - hírtelen megfogta a kezemet, a tekintete miatt pedig sikerűlt egy kicsit megnyugodnom. - A lufikat én fújtam fel! - mutatott a rózsaszín lufikra, hogy a gondolataimat elterelje.

- Igazán szépek lettek! Tényleg - felültem az ágyon, majd lassan nyílt az ajtó. A pupillám szinte kutágúlt, amikor megpillantottam a herceget, a karjai közt pedig az alvó Sofia - t tartotta. Istenem ez a látvány! Ez a látvány minden fájdalmat megért! Sofia olyan apró volt, mint egy pici tündér baba. A pici fejecskéjén egy rózsaszín hajpánt volt, azon pedig fehér csillogós virágok. Az apró testét hófehér ruhácska takarta el, és rózsaszín zokni a pici lábát. Edward megállt az ajtónál, és felém fordúlt. A pici lányom aludt. Edward ingjét markolászta az apró ujjacskáival, az arca már rózsaszín volt, a szemecskéje melett pedig egy apró anyajegy díszelgett. Akár csak az apukájának.

- Sofia Freja hercegnő vagyok. Születettem, December kilencedikén. Este, tíz óra negyven perckor. Negyvennyolc centiméter, és 2,6 kilogramm vagyok. Nagyon örülök, hogy végre veletek lehetek, anya és apa - Edward suttogva fejezte be, majd a pici Sofia fejecskéjét tartotta, és a mellkasomra tette az alvó babát. A tenyeremet a fejecskéjére tettem, és megpusziltam a pici arcát.

- Gyönyörű vagy. Ó, életem - suttogtam könnyes szemmel, miközben ez az apró baba, ez a pici csöpség, aludt mint egy ártatlan tündér baba. Olyan szép és ártatlan volt. Olyan tiszta és illatos.

- Gratulálok! - Cameron megölelte Edward - ot, aki lesem vette rólunk a szemét. Hol engem, hol a kislányunkat nézte. - Nagyon szép baba! - intett Cameron, de én felé pillantottam.

- Nem szeretnéd megfogni? - a hangom szokatlanúl vékony volt.

- Álmos vagyok! Majd holnap jelentkezek! - intett, majd zsebre tette a kezét, és kilépett a szobából. Edward mosolyogva leült mellém, és puszit nyomott az arcomra.

- Már azt hittem, hogy valami baj van. Azt hittem, hogy...- lehunytam a szemem, és jobban öleltem az apró Sofia testét.

- Azért tartott sokáig, mert nekem kelett kitöltenem a papírokat. A súlyát és azt is, hogy hány centiméter. És én öltöztettem fel őt! - megpuszilta a pici babánk pici fejét, én pedig elmosolyodtam.

- Nem tudtam, hogy ez így megy - suttogtam hallkan, miközben Sofia rúgott egyett. - Láttad ezt?

- Talán ébredezik? - suttogta csillogó szemekkel, majd Sofia lassan, de kinyitotta a pici szemét, ami az ártatlanságtól csillogott. Aranyos baba hangon gőgicsélt egyett, majd Edward - al elmosolyodtunk.

- Soha sem láttam még ilyen szép babát! Edward, nagyon szép! - suttogtam könnyes szemmel.

- Gyönyörű bizony. Oh, te pici kincs! - Edward megfogta a pici kezecskéjét. Ekkor váratlanúl nyílt az ajtó, és a király lépett be rajta egy lila köntösben. Automatikusan jobban fogtam Sofia testét, miközben az uralkodó szigorú tekintetébe néztem. A száját összeszorította, az ajtó kilincset pedig markolászta. Sofia pedig halk baba hangon gőgicsélt, az ujjacskájával pedig a pólómba kapaszkodott. Edward - ra pillantottam, aki nyelt egyett. És ekkor...

- Jajh nekem! Egy baba! Egy baba van a palotámban! Úú, hagyj fogjam meg! - ugrált az uralkodó, Sofia pedig elkezdett sírni. Mi a baja a királynak?

- Apám? - kérdezte Edward.

- Egy baba! Istenem! Hagyj nézzem! - tárta szét a karját, majd felénk kezdett el sétálni, én pedig a lányom arcát takartam.

- Apa, Sofia megijedt! Mi ütött beléd? - suttogta Edward.

- Jaj, Sziren hagyj fogjam meg az unokámat! - könyörgött, én pedig Edward - ra pillantottam, aki bólintott, és rám nézett.

- Csak egy pillanat lesz az egész - mondta, majd óvatosan megfogta Sofia fejét, és a testét tartva, a király karjai közé tette.

- Baba - mondta az uralkodó. - Jaj de szép vagy, bizony ám! - mosolygott, Sofia pedig abba hagyta a sírást. - Ó, én a papa vagyok! A papus! - suttogta tovább, Edward pedig hozzám sétált.

- Szerintem nem kell őt féltenünk az apámtól! - jelentette ki hallkan, az állát pedig a fejemre támasztotta.

- Nagyon szép baba vagy, úgy bizony! - csikizte meg a babánk pocakját, aki édesen gőgicsélt. Legalábbis próbált. Edward szemébe néztem, és megfogtam a kezét, miközben a király Sofia - val ismerkedett.