Egy hónappal később

- Királyom - illedelmesen meghajoltam Edward elött. Edward belépett az ajtón, és kigombolta a bordó öltönyét. A szemembe nézett, lassan levette magáról, hozzám lépett és a kezembe adta. Elvettem tőle, és szemeztem a smaragdzöld szempárral. - Jól áll neked az új posztod - átkaroltam a tarkóját. A kezét a derekam köré fonta és mosolyogva húzott közel magához. Az egyik kezét az arcomra csúsztatta, a száját csábító mosolyra húzta.

- Hogy vannak az én szerelmeim? - az arcomat cirógatta, csak egy pillanatra nézett a lányunk felé, de a figyelmét felém szentelte.

- Már vártunk téged - elengedtem őt, az öltönyét pedig a fogasra akasztottam. Edward lazított a nyakkendőjén, és az ágyra feküdt. Lehajolt Sofiahoz, és puszikkal ajándékozta meg a fejecskéjét.

- Szépséges hercegnőm - az apró kezét simogatta, a fejét tartotta. Énis lefeküdtem az ágyra. A fejemet a kezemen tartottam meg, és néztem a meghitt pillanatott. Elmosolyodtam, és Sofia rózsaszín ruhácskáját simogattam.

- Türelmetlen volt ma - adtam a tudtára. Edward a hátára feküdt, megfogta a pici Sofiat, és a mellkasára tette.

- Megértem. Hosszú volt ez a nap - egy kicsit ásított, látszott rajta az, hogy fáradt volt. Amióta Edward megkapta a trónt, azóta sokkal több feladata van. Minden reggel tárgyalásokon vett részt, mindennap utazik valahova. De általában éjszaka mellettem alszik.

- Holnapra van egy előre kitűzött programod? - a karját simogattam, miközben Sofia a mellkasán kuporodott. Az apró babánk csendben szuszogott, a fejecskéje az apukája szíve felett pihent.

- Nincsen. Egyáltalán nincsen - hozzám hajolt és csókot nyomott a homlokomra. Beszívtam az enyhe illatát, és megráztam a fejem.

- Még mindig alig hiszem el azt, hogy te vagy az uralkodó. Ez nagyon megtisztelő.

- És bármit megtehetek - az ajkamhoz hajolt és lehunyt szemmel megcsókolt. Viszonoztam az érintését, miközben a kezem lecsúszott az ingjéről, oda le. Óvatosan megmarkoltam neki. Amint érezte a kezem, elhajolt és feltette a mutatóujját.

- Tegyük vissza Sofit az ágyába - morogta a fülembe, a nyelve a fülcimpámat simogatta.

- Gyere ide! - a forró zuhany alatt magához húzott. A meztelen teste minden porcikája az én testemhez simúlt. A kezemmel a lapockáját simogattam, a zuhany végig folyt az ívelt arcán.

- Gyönyörű vagy! - megsimítottam a meztelen mellkasát, a teste libabőrös lett az érintésemtől. Minnél jobban húzott a férfiasságához, az ujjai már a fenekemet ölelték. - Mire vársz? - támasztottam meg magam a csempéhez közel.

- Csak gyönyörködök benned - a hátamat a hideg csempéhez nyomta. Lehunytam a szemem, ahogy egy kicsit megemelt. Egy lassú mozdulattal csússzant belém. Ezután teljesen belém illesztette magát.

- Ez már nagyon hiányzott - a számmal a vállát simogattam, erősen kapaszkodtam a hátába. Edward az egyik kezét a csempére tette, a másikkal a testemet tartotta. A szemembe nézett és tempósan mozgott bennem. Beharaptam a számat, és lehunytam a szemem.

- Elfáradtam - pillantott rám. Este az ágyban feküdtünk. A meztelen testünket egy takaró sem takarta el. A combom az ágyékán pihent, a kezével a hátamat simogatta. Az ujjaim beterítették a meztelen mellkasát. Puszit nyomtam az arcára, és kifújtam magam.

- Nem csodálkozom - az arcomat a nyakához nyomtam és beszívtam az illatát. - Izmosodtál - vittem végig az ujjamat a lapos hasán.

- A jövőn gondolkozok - támasztotta az állát a fejemre. - Azon, hogy mi vár ránk - súgta a fülembe.

- Bármi is vár ránk, szeretném azt, hogy együtt csináljuk végig - fogtam meg a kezét mosolyogva.

Másnap este Edward vacsorázni hívott engem. Kértem tőle azt, hogy ne legyen nagy felhajtás. De miután egy meseszép vörös ruhát találtam az ágyon, akkor rájöttem arra, hogy ez egy gyönyörű este lesz. Magamhoz vettem, és megsimítottam az apró kristályokat a ruha szív alakú felső részén.

- Gyönyörű ez a ruha - pillantott rám Grace mosolyogva.

- Köszönöm, hogy vigyázol Sofira. Szerintem csak egy órát leszünk távol - elvettem tőle a lányomat, és magamhoz öleltem az apró testét.

- Érezzétek jól magatokat. Megérdemlitek - simította meg a vállamat. Felsóhajtottam és beszívtam a babám friss illatát.

- Anyuci szépsége - hunytam le a szemem, és a kicsi szőke haját cirógattam.

Késő este volt, amikor kiléptem a tóhoz. A hold gyenge árnyékot vetített rám, ahogy az asztalhoz sétáltam. Edward lassan fordúlt hátra. Mosolyogva nézett végig rajtam, a szemében a boldogság csillogott. Egy kicsit meghajolt elöttem, és a kezét nyújtotta. Megfogtam és gyenge csókot nyomott a kézfejemre. Egy kicsit elpirúltam, amikor felegyenesedett.

- Felség - hajoltam meg énis elötte.

- Gyönyörűszép vagy - a kezét a lapockámra tette, úgy vezetett a székemhez. Lassan kihúzta elöttem a széket, mire leültem.

- Az asztalt te csináltad? - a kezembe vettem egy vörös rózsaszírmot és az ujjaim közt forgattam. Miután leült velem szembem, megigazította az öltönyét és bólintott.

- Remélem, hogy elnyerte a tetszésedet - a kezébe vette a pezsgőt és egy elegáns mozdulattal tőltött nekem a kristálypoharamba.

- Ezen a helyen volt a legelső vacsoránk - suttogtam a szerelmesen. - Az asztal is ugyan így volt feldíszítve - mondtam boldogan.

- Azt akarom, hogy ez az éjszaka is gyönyörű legyen. Azt, hogy ma éjszaka csak egymásra koncentráljunk. Felejsd el a palotát. Most csak mi vagyunk - középre emelte a poharát. Énis így tettem. Óvatosan koccintottunk és belekortyoltam a pezsgőbe. Letettem a poharat és a tó felé pillantottam. Hallotam a békák brekegését és a kacsák halk hápogását. Megráztam a fejem és bólintottam.

- Ez az este nemis lehetne ennél szebb - mosolyogtam, majd a szám elé tettem a kezem. - Edward! Nézd! - a tó felé mutattam. Az őzike és a mamája újra meglátogatott minket. Edward is oda fordúlt, és lassan bólintott.

- Szeretnek itt lenni - suttogta hallkan, mégis inkább engem nézett. Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Elvesztünk ebben a pillanatban. Mintha megállt volna az idő. Mintha egy pillanatra minden megszűnt volna körülöttünk. - Mutatok neked valamit - a kezét nyújtotta. A szemébe néztem és elfogadtam. Az asztaltól felálltunk, és a palota felé sétáltunk. De ekkor megtorpantam. Hevesen dobogó szívvel szemezgettem a vörös szőnyeggel. Talán ez az egyetlen akadály ami lesz köztem és az uralkodó közt. De Edward elmosolyodott. A cipőm kopogott ahogy a szőnyegre léptem. A szemem csillogott, ahogy elengedte a kezem. Lassan térdelt le elém, a zsebéből pedig egy dobozt vett elő. Őszinte mosoly bújkált az arcomon, ahogy a gyűrű megcsillant a hold halvány fényében. Könnyes szemmel nézett rám, mintha egy kicsit kizökkent volna a gondolataiból. De kihúzta magát. - Amikor legelőször megláttalak, akkor tudtam, hogy szerelmes leszek. De arra nem készűltem fel, hogy ennyire - a fejét rázta és az arcomat nézte. - Nagyon...boldoggá tennél azzal, ha hozzám jönnél feleségűl - mondta ki. A kezemet nyújtottam, a lábam már remegett az izgalomtól. Ott álltam a vörös szőnyegen.

- Hozzád megyek felség. Persze, hogy hozzád megyek - lassan mondtam ki, miközben az ujjamra húzta a gyűrűt. A kezemet az ajkához húzta, és a szemembe nézve csókot nyomott rá.

- Te nem a szeretőm leszel, hanem majd a királynőm hamarosan.

______________

( Epilógus )

Három évvel később

A palota mellett terpeszkedő virágosréten feküdtem. A pokróc puha volt alattam, ahogy egy epret ettem. Mosolyogva fordúltam a nap felé. A sugarai cirógatták a bőrömet, ahogy a nevetéseket hallgattam.

- Apa! Ne csikiz! - Sofia hosszú szőke haja lebbent maga után, ahogy felém futott. Apró rózsaszín ruha takarta a testét. A száját hófehér mosolyra húzta, ahogy nevetve letérdelt elém. - Fújd el anya! - egy pitypangot tartott elém. Mosolyra húztam a számat, és megfogtam a pici lányom kezecskéjét. Amint megfújtam a virágot, a szürke pihék a levegőben táncoltak. A szemem felcsillant ahogy Edward sétált felénk. A szemét egy napszemüveg takarta el. Az ingjét feltűrte a karján. Leguggolt hozzám, és csókot nyomott a homlokomra.

- Szépségeim - súgta a fülembe, miközben Cameron és a szerelme sétált felénk. Megálltak, a lány csak szégyenlősen a virágokat fürkészte.

- Felségek! - Cameron mélyen meghajolt elöttünk. Edward leült mellém a pokrócra, a tekintetemmel Chloé felé pillantottam.

- Hogy van a kicsi? - pillantottam a lány kerek pocakjára. Chloé csillogó szemekkel nézett rám, az ujjai beterítették a kerek hasát.

- Nagyon jól van felség - pillantott Cameronra.

- Boldog a fiunk - Cameron átkarolta a szerelmét hátulról, és a palota felé pillantott. Elmosolyodott, és megcsókolta a lány arcát. Edward szemébe néztem, és megsimítottam a karikagyűrűjét.

- Az otthonunk - súgtam a fülébe. Edward a kezemet fogta, a csillogó tekintetével a palota felé fordúlt.

- Királyok vagyunk. Uralkodunk amíg csak élünk. Ez a mi feladatunk.

_______________________

Az olvasóimnak akik mindig mellettem álltak. Imádlak titeket.

VÉGE