Reggel, nem siettem azzal, hogy felkelljek. Egyébként sem mehettem volna el. Ugyanis Edward herceg a lelkemre kötötte azt, hogy ne szökjek meg. A mi kapcsolatunkat egy kicsit, a Szépség és a Szörnyeteg című meséhez tudnám hasonlítani.

A selyem takaróba burkolózva, feküdtem az ágyban, a szőke hajam elterűlt a díszpárnán, a selyem hállóingem pedig csak félig takarta el a mellemet. Egyszer - kétszer elkaptam a herceg pillantását, aki a dekoltázsomat nézte. Ma reggel pedig arra kelltem, hogy az egyik hajtincsemet simogatta. Ez a gesztus, egyszerre volt vonzó és szokatlan is tőle. Nem láttam őt még ilyennek. De miután észbe kapott, már megint ellenségesen viselkedett velem. Illetve, távolságtartó volt. Beképzelt és fölényes. Mintha küzdene a valódi érzései ellen. A hercegnek vanak egyáltalán érzései? Valahol nahyon mélyen, a szikla szíve alatt...

Végig néztem rajta, miközben a tükör elött ácsorgott. Pecsétgyűrűt húzott az ujjára, és mágneses karkötőt a csuklójára. A haját pedig hátra lakkozta. Mindig is tudtam azt, hogy az uralkodó fia, gyönyörű. De szerintem ez egy enyhe kifejezés arra, hogy milyen vonzó borostája, és milyen nagy csillogó szemei vannak. Nemis beszélve a formás fenekéről. Nem mintha megfigyeltem volna.

Talán már nemis haragszok rá annyira. Igazából néha gyengédséget mutatt felém. Mintha, táplálna irántam valamit. Mintha megakarná mutatni azt, hogy tud gyengéd is lenni. Ez miatt pedig mintha, nemis tette volna meg azt; amit megtett.

De azt a szörnyű éjszakát, nem fogom elfelejteni. Soha. Akkor láttam a herceget legelőször meztelen. Akkor fel sem tudtam fogni azt, ami velem történik. Olyan dolgott tett, amit egy nő sem érdemel meg. Még mindig emlékszek a türelmetlen lökésére, ami fájt nekem. Nem mintha rosszúl csinálta volna. Hiszen volt benne gyakorlata. De az én testem egyáltalán nem tudta befogadni őt, és a méretét. Mert nem voltam...felkészűlve rá.

- Szép hölgy, min gondolkozik? - a tükörből rám pillantott, a szemét pedig összehúzta. Elhesegettem a fejemben cikázó rossz gondolatokat, és megráztam a fejem.

- A herceg, mikor kapja meg, a király után a trónt? Egyáltalán kívánja azt, hogy uralkodó legyen? - váltottam gyorsan témát.

- Ha lenne egy idősebb testvérem, nyílván ő kapná meg a trónt én helyettem. De mivel egyedűl vagyok, én ezt nem utasíthatom vissza.

- És akkor Edward király lesz? - érdeklődtem.

- Nem szeretem ha faggatnak!

- És az újságírók? A riportelek?

- Direkt csinálja, szép hölgyem? - fordúlt hírtelen felém.

- Én csak jobban megszeretném ismerni, őfelségét - mondtam hallkan. A szemöldökét ráncolta, és enyhén megrázta a fejét.

- A mi kapcsolatunk szigorúan az aktus miatt létezik. De ez esetben sajnos, hajlandó vagyok várni magára - összefonta maga elött a karját, az ingje anyaga pedig feszűlt a vállán.

- Miért nem választ más nőt? A palotában minden nő se perc alatt teljesítené a herceg vágyait. Őfelségének, miért én kellek? - kérdeztem bátortalanúl. Ekkor leült az ágy szélére, a lábát maga alá húzta, a kezét összekulcsolta.

- Azért mert, nem mutattak nekem semmi meglepő dolgot. Én azért szoktam váltogatni a partnereimet, hogy valami olyan dolgot mutassanak nekem, ami igazán kielégít engem.

- Tehát a herceg vágyait nehéz kielégíteni? Nem szereti a hagyomásnyos, egyszerű pózt? - kérdeztem rá. Ekkor a fejét rázta.

- Nem a pózzal van a baj. De ha tudni szeretné, akkor magától is elvárom az irányítást - bólintott, majd folytatta. - Feltéve, ha hajlandó lesz a következő aktusra, ami...hm...ma éjszaka lesz - piszkálta az állát.

- Tessék?! - húztam magamra a takarót, így csak az arcom látszódott ki. - Nem! Nem állok készen! Még...mindig fáj - suttogtam elpirúlva. Ekkor olyan dolog történt, ami ritkaság volt. Lesütötte a szemét, a kezét pedig a tarkójára tette, és a következőt mondta;

- Nagyon sajnálom szép hölgy. Én nem akartam magát bántani. Csak elvárok egy - két dolgot a szeretőimtől. Magától is.

- De én nem olyan nő vagyok felség. Engem nem lehet, csak úgy megkapni - suttogtam.

- De hiszen már megkaptam magát - mondta hallkan. Ekkor a fejemet ráztam.

- Nem igaz felség. Maga erőszakallal vette el azt, ami az enyém volt. De nem kapott meg - a takarót piszkáltam, az egyik szőke tincsemet pedig a fülem mögé tűrtem. - Őfelsége csak akkor kaphat meg engem teljesen, ha szeretkezik velem. Őszintén és lassan. Óvatosan és hallkan. Szenvedéllyel és gyönyörrel, valamint, izzadva. Ezek a szeretkezés feltételei. De maga olyat nyílván nem ismer - fejeztem be hallkan.

- Nem várhat tőlem el ilyen dolgokat Szirén - rázta meg a fejét, és a szekrényhez sétált. Kinyitotta, és elegánsan felvett magára egy sötétkék öltönyt.

- Akkor talán, válasszon más nőt.

- Maga akarja megmondani azt, hogy mit csináljak? - húzta fel a szemöldökét. - Maga nagyon tiszteletlen! Ma fog tanúlni egy kis társadalom etikettet. Nem kell megijedni tőle - biztosított róla.

- Egyébként már szépen táncolok. Ha ez érdekli a herceget - suttogtam.

- Nahát! Akkor kérem! - egy elegáns mozdulattal a lakosztálya közepére mutatott. Nyeltem egyett, a takarót jobban magamra húztam. Persze amennyire még lehetett

- De...egy nem sokat takaró hállóingben vagyok!

- Nekem ezellen, semmi kifogásom. Kérem! - a kezét nyújtotta udvariasan. Egy darabig a szemébe néztem, a zöld íriszeit memorizáltam, majd lassan megfogtam a kezét, és kikelltem az ágyból. A herceg mellé álltam, és a szoba közepére sétáltunk. - Csak figyelmeztetem, hogy a palotában, nálam senki sem tud tehetségesebben táncolni! - gyengéden a lapockámra tette a tenyerét, az érintése pedig nem volt olyan, mint azon az éjszakán. Inkább vonzó és megnyugtató volt.

- A herceg lábára fogok lépni! - motyogtam, miközben lassan jobbra léptünk egyett.

- Ugyan Szirén! Egy kis önbizalmat ha kérhetem! - lassan fordúltunk. Egyszerre mozogtunk, a mozdulataink pedig egymásra hangolódtak. Mintha egy szálra kötöttek volna minket. Ő nézett az én szemembe, én néztem a herceg szemébe. Nem tudtuk levenni egymásról a tekintetünket. Mintha rabúlejtettük volna egymást. Mintha csalogattuk volna egymást az erotika és a szenvedély felé. Elvesztünk ebben a percben. Csak ketten voltunk. Már nem féltem, közelebb hajolni hozzá, és még a bátorságot is vettem ahoz, hogy a tarkójához érjek. De a kezemet egy kis idő után elvette onnan.

- Nem szabad? - suttogtam, az ajkunk csak egy centire volt egymástól. Éreztem az illatát, és a meleg lehelletét a bőrömön.

- Nem. Nem szabad - a keze lejebb csúszott a lapockámról, le a hátamon, és a derekamnál megállt. Egy kicsit közelebb húzott magához, miközben a hállóingem anyaga felcsúszott a combomon.

- Felség...- suttogtam az ajkaim közűl. Edward herceg a számat nézte, a keze pedig önuralomra talált. Lejebb csúszott, és a hállóing takarta fenekemet simogatta. Nem mondom azt, hogy rossz volt. Igazából, ez nekem nagyon tetszett. Mintha játszottunk volna egymással. Mintha kipróbáltuk volna azt, hogy melyikünk bír tovább ellenálni a csábításnak.

- Tessék Szirén? - a hátamat a falnak döntötte, a keze a hállóingemet tűrte fel. A puha keze meleg volt, és biztonságérzetett adott. Nem gondolkoztam, csak lehunytam a szemem. Leguggolt elém, az ajkát pedig a térdem felé, a combomra tapasztotta. Puha, és apró puszikat nyomott a bőrömre, miközben egyre feljebb haladt. Láttam, és tudtam, hogy a fekete csipkébe relytett dombocskát akarta. De azt nem engedtem neki. Nem kaphatja meg. A kezemmel letakartam a féltett kincsemet, hiszen egyszer már bántotta. - Miért ellenkezik velem? - a két tenyerével, feltűrte a hállóingemet, és a meztelen hasamba puszilt. - Miért nem enged nekem? - próbált közelebb férkőzni a dombocskához, de a kezemmel letakartam a fekete csipkét. - Érezni akarom magát Szirén - teljesen feltűrte a hállóingemet, a két mellemet pedig felfedte elötte. A mellkasom hevesen süllyedt le és fel. Nem gondolkoztam. Csak őt néztem. Tudtam azt, hogy töbször nem fog engem ott lent "bántani". Ebben biztos voltam. De amikor a mellbimbómhoz akart hajolni, két kézzel eltakartam magam, és hátra léptem egy lépést. Emlékek. Nem tudtam velük mit csinálni. Lassan elengedte a hállóingemet, ami ismételten eltakarta a testemet. - Türelmes leszek magával. Hiszen így fog megbízni bennem. De! - tette fel a kezét. - Én sem tudok sokáig várni Szirén - hátra lépett egy lépést, és megrázta a fejét. De én utána szóltam.

- Miért akarja magának azt, amit egyszer már bántott? - kérdeztem. Az sem érdekelt, hogy a nőiességemről beszélek. Mert a herceg tud mindent. Annyit tud arról az éjszakáról, amennyit én tudtam. Normál körülmények közt, nemis szabadhatott volna mozognia bennem. Nem válaszolt, csak az ajtó felé sétált. A kilincsre tette a kezét, és vissza sem nézve rám; becsapta az ajtót. Lehunytam a szemem és kifújtam magam. Belőlünk nem lesz semmi.

- Jól vagy lányom? A herceg nem erőszakoskodik veled? - nézett rám Grace, miközben kint az udvaron teregettünk. A fehér vizes lepedő melett álltam, és a fejemet ráztam. Az enyhe szellő belekapott a hajamba, a nap az arcomat sütötte. Cinegék és a fecskék repűltek el felettünk, békák brekegtek a közeli tópart mentén, és pillangók szálltak, virágról virágra.

- Nem. Mert tudja azt, hogy hibát követett el azon az éjszakán - suttogtam.

- Nem gondoltál már arra, hogy elcsábítod őt?

- Nem tudom azt, hogy hogyan kell. Egyébként sem enged magához közel. Ma megfogtam a tarkóját, de nem engedte igazán - rántottam meg a vállam.

- Furcsa. Igazán furcsa! - mosolygott rám.

Este a herceg lakosztálya felé sétáltam. A kilincset majdnem lenyomtam. Majdnem bent voltam. De ekkor, egy kar ragadta meg a csuklómat, és elhúzott az ajtótól. A hevesség miatt, majdnem elestem. Nem tudtam, hogy ki volt az. Nem isnertem a szándékát.

- Te! Te vagy az! Tudtam, hogy te vagy a herceg új szajhája! - lökött meg ismételten Edward herceg régi ágyasa. - Miattad cserélt le engem? Miattad?! - nézett végig rajtam, a folyosó túloldalán pedig Edward herceg sétált. - Na ide figyelj te kis szajha!! - emelte magasba a kezét, a háta mögött pedig a herceg futott felém. - Most majd megkapod azt, ami neked jár!! - rikácsolta, a kezét pedig ütésre tartotta, de Edward herceg megragadta a csuklóját, és lenézett rá. Nem láttam még soha sem ezt a tekintetét. Tele volt haraggal és megvetéssel. A lány lesütötte a szemét, és a padlót nézte. Még mindig könnyes szemmel próbáltam feldolgozni a történteket.

- Távozzon innen! - Edward a folyosó vége felé mutatott. - Megne lássam magát ezen a folyosón! - kiabálta, a lány pedig bocsánat kérések közepette, elfutott a folyosón. Edward a halántékát maszírozta, majd megfogta a kezem ( ! ) és beléptünk a szobájába. Egy kicsit megemelte az államat, a kezét pedig az arcomra tette, úgy vizsgált meg. A hajamat hátra söpörte, a puha ajkát pedig a homlokomhoz érintette.

De nem akart elengedni. Ezért lehunyt szemmel karoltam át a hátát, ő pedig szorosan a karjai közé zárt. Mintha egy védelmező burokban lettem volna.

Mi történik köztünk?