A palota déli szárnyában található, negyedik vendégszobát takarítottam ki. A padlón térdeltem, melettem a felmosó vödör volt, és próbáltam kihalászni a szekrény alá gurult, kis gombot, ami lepottyant a fiókról. A számat összeszorítva, koncentrálva kerestem a fiók gombját. Mintha tűt kerestem volna a széna kazalban. Az én vékony kezem, éphogy befért a hatalmas szekrény, és a padló felülete közti résbe. Egy utolsót nyújtottam a karomat, az ujjaim pedig súrolták a műanyag gomb felületét, amit sikerűlt az ujjaim felületével kihalásznom. Hátra simítottam egy elszabadúlt szőke hajtincsemet, a gombot pedig vissza tekertem a helyére. A térdeim remegtek az egész napos takarítástól, és a munka napom, még nem ért véget. Mert miután kitakarítottam az utolsó szobát, a folyosót is végig kell mosnom. Nyújtózkodtam egyett, és a lakosztály közepén található hatalmas francia ágyhoz sétáltam. A koszos ágynemű huzatot lehúztam, a helyére pedig tisztát tettem az ágy szélére. A párnákat felráztam, a fehér selyem függönyöket pedig elhúztam, így a tágas lakosztályt bejárta a fény természetes pompája. Egy pillanatra kinyitottam az ablakot, a szellő pedig magával ragadta a függönyt, ami békés táncot járt. Életem legszebb napja volt amikor felvettek a palotába szobalánynak.
Mi a ranglétra legalján vagyunk. De nem bántam. Szeretem ezt a munkát. Már két hónapja, hogy itt dolgozok, de mintha egy álmom vállt volna valóra. Amikor a pornép közt jártam, mindig megálltam az utcán, hogy rálátást kapjak a palota szürke falaira, és az épületet védő hatalmas vaskapukra. De itt dolgozni olyan, mint amilyennek én elképzeltem.

Egy pillanatra az ablak szélének támaszkodtam, és mosolyogva néztem végig a hatalmas királyi kerten. Bal oldalt található a rózsa kert, és az elegáns madáritató. Elöttem széles kavicsos út vezet a királyi istállóhoz, jobb oldalt pedig a hatalmas tó terpeszkedett a növényvilágával és a tó mélyén lakó állatkákkal. Tavasszal meleg volt. A nap szikrázóan sütött, az ég világoskék szinben fedte az országunkat. Madár csicsergés csapta meg a fülemet, és lovak nyerítését hallotam az istálló boxai közűl. Ez a hely maga az álom. Ide alatvaló nem léphet be. Ez a királyi család otthona, amit nagyrészben mi tartunk fent. Az országunk nemis kaphatott volna jobb és kezesebb uralkodót. Fülöp király mindenre oda figyel, hetente egyszer pedig népgyűlést tart, és kéréseket teljesít. A fia Edward herceg, a hivatalos trón örököse. A király egyetlen fia, aki minden fontos tárgyaláson, rendezvényen, és parlamenti gyűlésen jelen van. Az arcát még nem láttam, de azt hallotam, hogy fiatal és nagyon jóképű. Ezen nem lepődtem meg, hiszen királyi vér csörgedezik az ereiben.

Az én munkám kizárásos alapon a szobák takarításához köthető. Én nem tartozok a herceg ágyasai közé, én nem főzök a konyhán, és nem kertészkedek. Másnéven, én egy semmit mondó apró porszem vagyok abban a birodalomban, abban a palotában, ami húsz lakosztályi szobából, kettő darab konyhából, tíz darab mellék helyiségből, hat darab dolgozó szobából, és két darab hallból áll. És itt vagyok én valahol, aki kökeményen dolgozik, takarít, portalanít és ágyneműket teriget.

Sóhajtva becsuktam az ablakot, és elhúzta. A függönyt. A kezembe vettem a felmosó rudat, és dudolászva elkezdtem felmosni. A fejemben romantikus francia zene dallama csendűlt fel, miközben a vörös színű padlót mostam fel. A virág illatú felmosószer illata az orromba szökött, miközben az ajtó túloldalán kihajítottam a koszos ágyneműket. Tíz percembe telett felmosni a szobát, és hallkan becsuktam az ajtót. A koszos lepedőket magamhoz öleltem, és a fehér rakás miatt alig láttam, hogy merre lépek. Kilestem a paplanok mögűl, miközben az aranyozott fal melett sétáltam. A falakat régi festmények díszítették, és kicsi lámpák amik megvilágították a folyosót.

- Úristen! Úristen! Végre! Ma én megyek be Edward herceghez! Boldoggá fogom őt tenni ma éjszaka! - két lány beszélgetett a folyosó végén, én pedig feléjük fordítottam a fejem. A lány gyönyörű volt. Bokáig érő rózsaszín ruhája elegánsan csillogott, a mogyoróbarna haját, a feje tetejére kötötte. Csak egy pillanatra néztem rá, de a gesztus nem tetszett nekik.

- Mit nézel? - a szemöldökét ráncolta. - Ahelyet, hogy bámulsz, inkább mutas nekem tiszteletett! - emelte fel az állát, én pedig aprót bólintottam. Apró mosolyra húztam a számat, a tekintetemmel pedig a padlót fürkésztem.

- Kisasszony - mondtam hallkan.

- Eredj innen! - hesegetett el, én pedig szaporábban vettem a lépteimet. Lesétáltam a személyzeti lépcsőn, és belöktem magam elött a mosókonyha ajtaját. A kosárba beletettem a koszos lepedőt, és lassan kifújtam magam. Megálltam az ezer éves tükör elött, és szomorúan néztem magamra. A szőke hosszú hajam kócos volt, a kevés sminkem egy kicsit elkenődött az egész napos hajsza miatt. A fehér blúzom gyűrött volt, a keskeny derekamat egy fekete kötény takarta el. Fehér topánka volt az apró lábamon, a sarkamat minden percben feltörte a cipő. Ekkor megfogtam a hajgumimat, és kiengedtem a hosszú dús hajamat. A szőke hajzuhatag a vállamra omlott, miközben egy tincsemet a fülem mögé tűrtem. Megráztam a fejem, és az első ágynemű adagot betettem a mosógépbe. Levendula illatú mosószert öntöttem bele, és egy órás mosásra elindítottam. Leültem a falhoz, a lábamról pedig levettem a kényelmetlen cipőmet a fejemet a falnak támasztottam, és egy percre pihentem. Ez nem tarthatott sokáig, mert felkell mosnom a folyosót. Vissza vettem a cipőmet, miközben az óra este nyolc órát mutatott. Tehát, már tíz órája vagyok talpon, ami azt jelentette, hogy még van három órám a takarításból. És ha ügyes vagyok, az időmet letudom szűkíteni. Így talán fél tizenkettőkor ágyba mehetek, hogy reggel hat órakkor újra kezdjem a napot. Én tényleg szeretem a munkámat, azt a részét már kevésbé, hogy keveset alszok.

- Szirén! - köszöntött Grace a főnököm. Grace, a negyvenes éveiben járó, nagyon kedves hölgy. A konyhában szokott főzni, és különlegesebb ételeket szokott készíteni. - Még nem vagy kész, lányom? - a kezét csípőre tette, és az egyik szemöldökét felvonta. A barna haját szigorúan összekötötte. Egyébként alacsony egy hölgy volt, egy teáskannára emlékeztető testalkattal. Mintha az anyukám lenne. Tekintve, hogy nem ismerem az anyámat, úgy gondolom, hogy Grace az első anyukám. - És miért van kiengedve a hajad? Lányom! Ha valaki meglát így téged! - tette fel a mutatóujját fenyegetően.

- Értem Grace! Rendben! Már megyek is! - kötöttem össze a hajamat, és felfutottam az alkalmazottaknak épített személyzeti lépcsőn. A barátságtalan csigalépcső mintha végtelenségig ért volna. Én még soha sem sétáltam fel, az aranyozott, vörös szőnyeges lépcsőn. Az egyébként is a nyugati szárnyban van, ahova nekünk szobalányoknak szigorúan csak szobák takarítása miatt lehet megközelíteni. Végig futottam a folyosón, a nyugati szárny felé fordúltam, és mint egy versenyző, átfutottam a hosszú folyosón, és megtorpantam a kint hagyott felmosó melett. - Ohh! Hogy az a...- támaszkodtam neki a falnak, miközben fáradtan kifújtam magam. A csendes folyosót halk hangok törték meg. A kíváncsiságom pedig felűl kerekedett rajtam. Szinte osonva fordúltam jobbra, ahol egy tágas ajtó nézett vissza rám. Az aranyozott kilincse díszes hullámokban nézett vissza rám, az ajtó szélét, két darab pálmafa díszítette. Óvatosan megsimítottam az egyik levelét, és piszkáltam a vékony legyező szárait.

- Ah felség! Kérem! - az ajtóra szegeztem a tekintetem, majd a szám elé tettem a kezem. Ó hogy az a... Gyorsan megfordúltam, és elsétáltam a szobából, de ekkor beleütköztem valakibe. Ne! Csak ő ne legyen! Sarlott kisasszony hátra tette a kezét, és végig nézett rajtam. A vörös haját kontyba kötötte, vörös rúzs fedte a száját.

- Maga mégis mit képzel? Mit keres itt? - a hangját felemelte, én pedig magam elé tettem a kezem.

- Csak felmosok! Látja? - a kezembe vettem a felmosórudat, és körbe mostam a körömlakk cipőjét.

- A nyugati szárnyat azonnal hagyja el! Szigorúan csak nappal tartózkodhat itt. A munkaideje pedig hamarosan lejár! - sétált el melettem, én pedig felmosás nélkűl, a kezembe vettem a vödröt, és végig sétáltam a folyosón. Csak egy pillanatra torpantam meg, hogy a történteket elemezni tudjam.

Az a lány talán egy évvel lehetett fiatalabb nálam. Mert én húsz éves vagyok, de Jazmin már ilyen fiatalon vált a herceg szeretőjévé. Ez a dolog pedig adott neki egy rangot. Évekkel ezelött az a szokás a palotában, hogy minden éjszaka más lányt küldenek a herceg szobájába. Van pár alap szabály, amit nekem is elmondtak az első munkanapom alatt. Tekintve, hogy engem nem érint, a királyi protokol előírja a szabályokat.

Tehát. Van pár illem szabály a nemi aktus közben.

Kizárólag a herceg érinthet és irányíthat. A nő nem nézhet a szemébe, a bőrét nem érintheti meg. A nemi aktus elött, sminkben és elegáns fehérnemüben kell megjelenni a herceg lakosztályában. A póz és az aktus ideje kizárólag csak az uralkodó fiától függ. Én ezt egy bábúhoz tudom hasonlítani, akivel azt csinálnak amit akarnak. Az egyik legfontosabb szabály a fogamzás gátló szedése, és a nemi aktus végén a hölgynek el kell hagynia a szobát. Tilos a herceg ágyában aludnia. A nem szűz lányok színes fehérnemüben jelenjenek meg, az érintetlenek pedig semmiben, mert a herceg nem létesít szűz nőkkel intim kapcsolatot. Ezaz! Megvagyok mentve. Én teljesen fehér vagyok. Egyetlen nő sem szegte még meg a szabályokat. A szabályok megszegése egyébként is száműztetéssel vagy halál büntetéssel jár. Mikor milyen kedve van az uralkodónak. Személy szerint az én pozícióm tökéletes. Én nem vágyok arra, hogy a herceg ágyasa legyek. Mert nem akarok egy lenni a sok közűl. A létezésemről nemis tud az uralkodó fia. Ez pedig így van rendjén. Az ő birodalmában én csak egy apró porszem vagyok, aki munkát kapott a palotában.

Reggel korán felkelltem, amihez már kezd hozzászokni a szervezetem. A reggelit két darab vajas kiflivel és egy pohár tejjel kezdtem. Szeretem a munkámat, de utálom a kajákat, amit mi alkalmazottak kapunk. Felöltöztem, és a kezembe vettem a hajgumimat, hogy a hosszú hajamat felkössem. Hírtelen mindenki felállt, és mivel én háttal ültem, nem értettem, hogy miért. Csendben ettem tovább, de Grace lassan a fejét rázta, jelezve, hogy álljak fel. Amikor észbe kaptam, valaki már megragadta a karomat.

- Ez már több a soknál! Ezt a tiszteletlen viselkedést! Tudtam, hogy már megint te - Jazmin maga után húzott a lépcsőn, miközben kérdőn pislogtam, mert nem tudtam, hogy mit csináltam rosszúl.

- Kisasszony? - néztem rá értetlenűl, miközben megállt elöttem.

- Mindenkitől elvárom a tiszteletet. Edward herceg szeretője vagyok! - jelentette ki határozottan. Valószínűleg az volt a baj, hogy ettem ahelyett, hogy felálltam volna az érkezésére. De az ilyen fajta nők általában csak szeretik firtatni azt amilyük van.

- Figyelmetlen voltam kisasszony! - a padlóra szegeztem a tekintetem.

- Figyelmetlen! Te minden nap figyelmetlen vagy! Ide figyelj! - ragadta meg a vállamat, az ujjai pedig a bőrömre fúródtak. Felsziszentem a fájdalom miatt, miközben a tekintete szikrákat szórt. - Mostantól egyetlen hibát sem akarok meglátni! Ha meglátsz, akkor meghajolsz! A kellő tiszteletett adod nekem! Megértetted? - pislogott nagyokat.

- Természetesen! - pislogtam nagyokat, majd elengedte a vállamat. Kihúzta magát, és hátra söpörte a hullámos haját.

- Csak azért mentem le a konyhára, hogy elmondjam az ebédre kérteket! - emelte fel az állát én pedig ásítva bólintottam egyett.

- Természetesen kisasszony! - motyogtam.

Jól kezdőik a reggelem! A hárpia kiszemelt magának, és ahogy csak tud; bánt engem.

Este nyolc órakkor ismételten befejeztem a takarítást, és a konyhán fújtam ki magam.
És mivel az én napom véget is ért, elsétáltam a könyvtárba, és hallkan becsuktam magam mögött az ajtót. Az ablak melett található lámpákat felkapcsoltam, és a hatalmas könyvespolc elé álltam. A hajamat kiengedtem, és mosolyogva vettem a kezembe egy romantikus könyvet. Leültem a kanapéra, a lábamról levettem a cipőmet, a kötényemet pedig letettem magam mellé. Ásítottam egyett, és kinyitottam azon az oldalon, ahol én legutoljára megjelöltem magamnak a fejezetet. A harmadik sornál szakítottam el a tekintetem a betűkről. Az egyik ajtó mögűl, kellemes hegedű dallam szólt. Amikor olvasni jövök ide, ezt a zenét mindig hallom, de azt nem tudom, hogy honnan jön. Ezért letettem a könyvet, és lenyomtam az ajtó kilincsét. Egy kicsi folyosóval találtam szembe magam, a folyosó végén pedig volt egy ajtó. Nekem több sem kelett, benyitottam oda, és becsuktam magam után az ajtót.

Ekkor ijedten torpantam meg, a tekintetemet pedig végig vittem a tágas szobán. Az ablakot, padlóig érő vörös függönyök súrolták. A lakosztály közepén egy francia ágy tátongott, arany színű párnákkal, és takaróval. Az üveg asztalon pedig gyümölcs tálak, és pezsgő tátongott. Nem vagyok éhen kórász, de amióta a palotában dolgozok, azóta nem eszek gyümölcsöt. A zene felé pillantottam, ami hallkan szólt. E zene csábított ide. Mert a szívem azt mondta, hogy kövessem ezt a dallamot. Ekkor az alma felé emeltem a kezem, és elvettem egyett. Igazából négyet. A számba nyomtam kettőt, és elkezdten enni.

De ekkor nyílt a második ajtó, én pedig ijedten kaptam oda a tekintetem. Nem várt dolog történt. Még pislogni is elfelejtettem.

Egy majdnem meztelen, gyönyörű férfi sétált ki onnan, törülközővel a derekán. Még nem látott meg, de a teste fénylett a víz miatt. A háta íve izmos volt, a hasa pedig lapos. A tartása kiegyensúlyozott, és előkelő volt. Amint felém fordúlt, a vizes barna hajtincsei mögűl azonnal a szemembe nézett. Az arcát halvány borosta fedte, a tekintete ijesztő és gyönyörű volt. Szemeztem a smaragd zöld tekintetével, miközben a szemöldökét ráncolta. Szinte lassított felvételben néztem végig a szőr fedte mellkasán, a lapos hasán, majd a szám elé tettem a kezem, és elkezdtem fulladozni.

Egy hírtelen mozdulattal pedig hátra lépet egyett, miközben kiköptem a padlóra az almát. Köhögve tettem a szám elé a kezem, és a svéd asztalos gyümölcsöket és a luxus pezsgőt néztem. Egy ember szokott ilyen ételeket fogyasztani vacsorára. Csak egyetlen ember. Ó jaj!

Ekkor megfordúltam, és egyenesen Edward herceg smaragd zöld szemébe néztem. Nagyokat pislogva memorizáltam az arcát, a szívem pedig gyorsabban dobogott. Ekkor egy pillanatra végig nézet rajtam, és enyhén megrázta a fejét.

- Nő még nem nézett a szemembe - hallkan szólalt meg, egy lépést pedig közelebb lépett hozzám. Én automatikusan hátra léptem egy lépést. Miután tudatosúlt bennem, hogy ő ki, rájöttem arra, hogy egy szabályt már megis szegtem. Végig nézett rajtam, a szemét és összehúzta. - Maga mit csinál? - tette fel a kérdést.

- Én... - tettem hátra a kezemet, és lesütöttem a tekintetemet. A fejemet ráztam, és beharaptam a szám szélét. Ekkor mintha eszébe jutott volna valami, megköszörülte a torkát, és halvány mosolyra húzta az ajkát. Az arcán pedig mély mosoly gödröcskék bukkantak elő. Ez a férfi gyönyörűszép.

- Ó igen!! Minden bizonnyal magát küldték ma éjszakára! Találkoztunk már? Tudja a szabályokat? - nyúlt a törülköző széléhez, jelezve, hogy leakarja magáról venni, de én gyorsan eltakartam a szemem.

- Hogy tessék? - szorosan lehunytam a szemem, jelezve, hogy nem tudom, hogy mit szeretne kérdezni. A szívem gyorsabban dübörgött, és még mindig nem tudatosúlt bennem az, hogy Edward herceg áll velem szemben, majdnem meztelen testel. Ó még milyen testtel!

- Magát küldték ma éjszakára! - ekkor az ágy felé mutatott a kezével. Lejátszott elöttem egy jelenet, és ekkor ijedten tettem fel a kezem.

- Ó! Én nem! - mondtam, mire összeráncolta a szemöldökét.

- De valamiért mégis a lakosztályomban tartózkodik - lassan bólintott, mire a lapockám mögé tette a kezét. Én nem érhetek hozzá, ezért hátráltam pár lépést, és az ágy felé sétáltam. Nyeltem egyett, amikor már nem tudtam tovább hátra lépni. - Vegye le a ruháit. Szed fogamzásgátlót? A ma éjszakát velem fogja tölteni - fordított nekem hátat, és a gyümölcsös tál felé sétált. A kezébe vett egy banánt, és lassan megette. A fejemet ráztam.

- Ez bizonyára valami tévedés lehet! Tudja csak hallotam egy szép zenét. Ami vonzott engem!

- Nem kérdeztem magát! - fordúlt hírtelen felém. A hangját felemelte, és határozott volt. - Vegye le a ruháit! Az összeset - a karját hátra tette, és az ablakon át kinézett a sötét égbolt felé. Nyeltem egyett, és az ingemhez nyúltam.

- Dehogyis! - ekkor az ajtó felé futottam, de utánam lépett, az ajtót pedig lefogta az orrom elött. Felnéztem a szemébe, és lassan megrázta a fejét.

- Maga szemkontaktust hozott létre velem? - felvonta a szemöldökét. - Ezt mégis, hogy gondolja?

- Én...- kerestem a szavakat

- Tehát azt mondja, hogy nem szegte meg az egyik szabályt? - megfogta a karomat, és az ajtónak nyomta a testem. Nem tudtam mit reagálni, csak hagytam, hogy a fehér ingemet végig gombolja.

- Felség! - hírtelen fogtam meg a kezét, amire ő nem számított. A kezemet nézte, ami az ő kezén volt. Mintha nem látott volna még ilyet. Mintha eddig még egy nő sem érintette meg a felség kezét.

- Mi a neve szép hölgy? - lépett el tőlem, és hátra tette a kezét.

- Szirén vagyok felség - a padlóra szegeztem a tekintetem. Éreztem azt, hogy az arcomat nézi. Hevesen dobogó szívvel érzékeltem, hogy egy hírtelen mozdulattal széttépte rajtam az ingemet, a gombok pedig a padlóra estek. Próbáltam takartani a melltartómat, de nem engedte. Az ingemet lehúzta a vállamról, majd megfogta a karomat és az ágy felé húzott.

- Nos Szirén, meztelen akarom magát látni! Egy ruha darabot sem akarok meglátni a testén - lassan bólintott, mire a szoknyám széléhez nyúltam. Az egyik szabály az, hogy nem elenkezhetünk a herceg akaratának. Tilos. De megvoltam ijedve. A tenyeremmel a melltartómat takartam, miközben a fejemet ráztam.

- Felség, én ezt nem akarom - a francia ágyra pillantottam.

- Itt nem számít, hogy maga mit akar! - fonta maga elött össze a karját, de a szoknyámat még mindig nem vettem le. A plafon felé pillantott, és lehunyta a szemét. Ekkor egy hírtelen mozdulattal megfordított, az ágyra döntött, és megfogta a szoknyám cipzárját, amig elkezdett lehúzni rajtam. De egy pillanatra megállt a keze. A cipzárt pedig nem húzta tovább. Végűl megszólalt. - Eldöntöttem. Magát akarom! - ellépett tőlem, és pedig vele szembe fordúltam.

- Tessék? - tovább takartam a melltartómat.

- Holnap éjszakára jöjjön vissza! Feltehetőleg ne ebbe a ruhában! Most pedig kifelé! - mutatott az ajtó felé, én pedig könnyes szemmel felvettem az ingemet, és magamra vettem. Csupán két helyen tudtam össze gombolni. - De egy dolgot tudnom kell! - szólított meg ismételten.

- Igen felség? - fél testtel felé fordúltam.

- Volt már nemi aktusban része? Érintette már meg magát férfi? - összehúzta a szemét, miközben a válaszomat várta.

- Nem felség - suttogtam, az arcomat pedig elöntötte a pír. Néztem, ahogy lehunyja a szemét, a tarkóján végig viszi a kezét, és a fejét rázza.

- Ezesetben a holnapi nap folyamán sport tevékenykedésekben fog részt venni, hogy nyúljanak az izmai. Így talán nem fog fájni anyira a behatolás - fejezte be, és hátat fordított nekem.

- Azt hittem, hogy az én érzéseim nem számítanak! - hevesen dobogó szívvel mondtam ki a szavakat.

- Örüljön, hogy nem ma este dugom meg magát! Mert az kegyetlenűl fájna magának! - mondta határozottan. Ekkor nagyokat pislogtam.

- A herceg durván szereti a szexet? - kérdeztem. Ekkor fél testtel felém forúlt.

- El sem tudja képzelni, hogy én hogyan szeretem a szexet! Az én vágyaimat nem könnyű kielégíteni - bólintott, és mélyen a szemembe nézett.

Úgy érzem, hogy nagy bajba kevertem saját magamat.